Sziasztok! Befejeződött a Rubik gimi című történet, pont így év végére. Mivel nagyon hosszú történet volt - mid időtartamban, mind részek számában, ezért úgy gondoltam, hogy megérdemel néhány gondolatot, mielőtt végleg elengedem, és valami újba kezdek.
Amikor elkezdtem írni 2014 júliusában nem gondoltam, hogy eddig fog tartani, pontosabban ennyire hosszan el fogom húzni. Mert kétségtelenül az én hibám volt, senki mást nem tudok és nem akarok okolni érte. Úgy gondoltam, hogy nagyon maximum egy évet fog felölelni és nem többet, ehelyett több, mint négy éve írtam Debi naplóját.
Voltak nagyon könnyen megírható részek, amik pár óra alatt megvoltak, de akadtak olyanok is, amiket párszor újratervezésre ítéltem, és ezért kitöröltem. Nehézségek nemcsak a téma miatt adódtak, hanem az idő -energia - kedv hiány okán is. Tudom, hogy nagyon sokszor fejtegettem, hogy mennyire nincs időm semmire, ami higgyétek el, nem az én lustaságom miatt volt, hanem az iskola / egyetem miatt, hiszen akárhogy is nézem, ez a blog számomra egy kikapcsolódásnak indult, és igaz, hogy mára már többet jelent ennél, de még mindig az egyetem az első az életemben, és az is marad. Másfajta nehézség volt az is, hogy egyedi maradjon a történet és mindig fordulatos legyen, ne laposodjon el annak ellenére, hogy 80 részből áll. Elismerem, hogy nem az összes rész lett egyformán jó / humoros, de mindig megpróbáltam egyfajta színvonalat tartani, így az igen csak ritka bejegyzések ellenére megtartani az olvasóimat.
Szerettem írni a Rubik gimit, mert velem együtt fejlődött és bontakozott ki, sőt velem együtt nőtt fel - ha szabad így fogalmazni - hiszen, 2014-ben a gimnázium 10. osztályát kezdtem, a befejezés pillanatában pedig másodéves egyetemista vagyok. Szerettem, mert mindig kellett hozzá kreativitás és új ötletek, főleg, hogy soha nem akartam a Szent Johanna Gimihez hasonlóvá tenni. Próbáltam inkább a saját osztályomból és iskolámból ötleteket csempészni a történetbe, és igyekeztem a mindennapokat megfűszerezni, hiszen unalmassá vált volna, ha csak a tanítás menetét írom le, semmi egyéb drámát és humort nem adok hozzá. Ennyi erővel az én órai jegyzeteimet is feltölthettem volna bejegyzés gyanánt.
Összefoglalva az egész Rubik gimi című történetet, szerettem írni, jól esett visszaolvasni és látni a fejlődést, de ha újrakezdhetném nem biztos, hogy eddig elhúznám, sőt biztos, hogy nem. Mindenesetre nagyon örülök, hogy ennyien elolvastátok és követtétek Debiék életét. Remélem a következő történet is legalább ilyen érdeklődés mellett fog elindulni, ugyanis semmiképpen nem zárom be a blogot, sőt új történettel jövök januárban. Boldog Újévet! :)
Nektek mennyire tetszett a Rubik gimi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése