Merry Xmas!

Sziasztok!

Mindenkinek Áldott, Boldog, Békés Karácsonyt kívánok sok ajándékkal a fa alatt! :)

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a történetfolytatását, amiből megtudhatjátok, hogy mi baja Debi apjának Milánnal :) Jó olvasást hozzá :)

14.: Szombati nap

Reggel nyúzottan ébredtem fel, de úgy döntöttem, hogy kitartok az mellett, hogy beszélek apuval. Nem mehet így tovább. Tudom, hogy most feltehetőleg egy olyan lányt láttok, aki mindenben a problémát látja; de nem. Én komolyan gondolom Milánnal, és nem értem mi a baja apunak a barátommal. De talán ma megtudom.

-          Sziasztok! – mentem le a konyhába reggelizni

-          Mit csinálsz ma?  - kérdezte a bátyám, miközben letette a pirítóst elém

-          Beszélnem kell apuval – néztem az említett személyre- fontos dologról, aztán nem tudom.

A szokásos teendőim után megcsináltam az ágyamat, majd elkezdtem takarítani a szobámban. Találtam annyi felesleges kacatot, hogy úgy éreztem, egy éve nem volt takarítva. Szeretem a rendet, de nem vagyok az a mániákus, akinél mindennek katonás sorban kell lennie. Szeretem, ha egy kicsit élettel telibb a szobám.  Az egész házban ez a kedvenc helyem, mondjuk szerintem mindenki így van ezzel. Imádok bebújni a kis vackomba és élvezni a semmit tevést, távol mindenkitől. De kanyarodjunk vissza.

Ebéd után felmentem a szobámba, ahova apu is követett.

-          Mit szeretnél reggel óta? – kérdezte, mialatt leült az ágyamra

-          Beszélgetni veled Milánról! – láttam a tekintetében, hogy nem tetszik neki ez

-          Mit csinált az a….

-          Apu; fejezd be! Épp erről akarok csevegni. Mit ártott neked ez a gyerek? Úgy csinálsz, mintha valami ős ellenség lenne, pedig csak a barátom.

-          Nem tetszik nekem, hogy ilyen. Konkrétan olyan vékony, mint te.  Nem hozzád való ez a fiú.

-          Szerinted senki nem való hozzám! Be sem mutattam még, ne ítéld el a külseje miatt. Milán egy normális srác, aki még tiszteli a lányokat. Sosem bántana engem semmilyen téren.

Legalább két órát vitatkoztunk, de nem tudtuk meggyőzni egymást. Apu szerint Milán rossz ember, szerintem meg nem. Teljesen különböző véleményen vagyunk, mint mindig. Tudom, hogy csak félt, hiszen a lánya vagyok, és nem is vagyok annyira idős, de el tudom dönteni, hogy nekem mi a jó. Lehet, hogy pár hónap múlva kiderül, hogy apunak volt igaza, de az is lehet, hogy nem. Ki tudja? Jelen pillanatban Milán az életem szerelme és remélem az is marad. Apunak próbáltam ezt elmagyarázni, de olyan, mintha egy vaknak magyaráztam volna a színeket. Semmit nem értett meg belőle. Apu egyszerűen képtelen felfogni, hogy kezdek felnőni. Már nem hozhat helyettem döntéseket, nem élheti az én életemet. Nekem kell tanulni saját hibámból és nem a szüleiméből.

-          Tudod Debi, attól félek leginkább, hogy hülyeséget csináltok. Elkapkodjátok a dolgokat és esetleg baj lesz belőle! – jesszus, már ilyenek jutnak eszébe?

-          Apu, remélem ezt te sem gondoltad komolyan. Minek nézel te engem? Nem csinálunk semmi olyat, ami még korai. – ez nekem volt ciki

Miután apu tovább folytatta, a magyarázást erről, elgondolkodtam. Miért néz apám hülyének? 14 évesen nem fogom hagyni magam még Milánnak sem. Igazából még nem is beszéltünk a dologról, de tudom, hogy ő is így gondolkodik, ahogy én. Majd szót ejtünk róla, ha kell.

-          Apu, ezt most tényleg kinézted belőlem? – milyen jó a reakció időm nem?

-          Kislányom én csak azt mondom, hogy……

-          De apu, bízhatnál bennem ennyire. Nem vagyok hülye! Szeretném, ha nem néznél annak!

-          Akkor mutasd be! Egy szót nem beszéltem vele, azt sem tudom ki ez a srác, csak az ablakon keresztül láttam. Akkor, ha én beszéltem vele megnyugszom, addig úgy sem!

Ekkor értettem meg, hogy mit akar apu. Erre ment ki az egész játék.

Felhívtam Milánt, aki annyira parázott ettől, hogy képes lett volna azt hazudni, hogy ő épp Kínában van és bámulja a pálmafákat az Antarktiszon. Azt mondta, hogy menyek át hozzá, előtte beszélgessünk. Na oké, de ezzel már csak az a para, hogy akkor be kell mutatnia a szüleinek. Uhh….

„Gyere át, sürgős!”  - ezt az üzenetet küldtem át Dettinek, aki öt percen belül már nálunk volt.

-          Mia gáz? – kapkodott levegő után

-          Apu meg akarja ismerni Milánt, de ő fél, úgyhogy át kéne mennem hozzá, de akkor be kell mutatkoznom a szüleinek.  Mit csináljak?

-          Akkor most S.O.S tervet alkalmazunk! Van itthon bonbonotok és egy üveg borotok? – láttam a tekintetén, hogy készül valamire

-          Van, ha jól tudom.

-          Akkor kérd el! Csomagolunk!

A barátnőm terve annyiból állt, hogy Milán anyukájának egy doboz bonbont, az apukájának bort viszek. Én addig megcsináltam a hajam és valami elfogadható cuccba öltöztem át. Végül egy fehér pulcsira, egy sötétkék farmerra esett a választásom, és a Converse dorkómra. Kiegészítőként egy pár kis fehér fülbevalót, és egy fekete hajpánt dukált. Nem fogtam össze a hajam, hagytam, hogy a vállamra omoljon.  A smink csak egy kis alap volt, nem akartam, hogy furcsán nézzenek rám emiatt.

A végén két kis ajándék zacsival a kezemben indultam Milánékhoz, hogy aztán hazahozzam őt, bemutatni a szüleimnek.