B.U.É.K.

Sikerekben gazdag újévet kívánok minden olvasómnak! :D

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Jó hosszú idő után meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :D

8.:  Novella

A mai napot úgy jellemezném, hogy pörgős és lassú. Hogy miért ezzel a két ellentétes szóval? A nap első része olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettem, Alexszel sétáltunk s tengerparton, beszélgettünk, fürödtünk a tengerben, majd elmentünk egy étterembe.

-         Mit eszel? – kérdezte az étlapot lapozgatva

-         Nem tudom, valami tengergyümölcse egzotikumot szerintem. Los Angelesben csak csomagoltat kapni. 

-         Tapasztaltam… amúgy szeretsz L.A.-ban élni?

-         Igen, csak mindig nagy a nyüzsgés. Sosem alszik a város, de imádom! – mosolyogtam rá

Alex is Los Angelesben él, ezért nem is kell mondanom neki, hogy milyen ez a város. Tudja ő nagyon jól, hogy itt nem könnyű érvényesülni, nem kis akadályokba ütközik az ember, ha megpróbál a csúcsra törni.

A sztárok városának szokták hívni L.A.-t, mivel a legtöbb híresség itt él ebben a városban. Néhányan épp ezért jönnek ide, vagy éppen mennek el.

Alexszel viszont most nem azért jöttünk el ide, az étterembe, hogy ilyenekről beszélgessünk.

-         Ha visszamegyünk, akkor mihez kezdünk? – kérdezett rá hirtelen a barátom

-          Hogy érted ezt? Folytatjuk ott ahol abbahagytuk. – vágtam rá a szerintem logikus választ

-         Nem, kettőnkre gondoltam. Valószínűnek tartom, hogy Los Angeles két legtávolabbi pontján lakunk, messze egymástól. – javított ki Alex két falat közt

-          Fogalmam sincs, nem gondolkodtam még ezen. De ne is beszéljünk róla, még odébb van.

Ezután csöndben ettünk, nem szóltunk egymáshoz. Kaja után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet ebben a hőségben és keresünk valami hűs helyet a parton, majd kifekszünk napozni.

Ezzel a nap egyik fele el is ment, ugyanis alig találtunk szabad helyet a strandon, ráadásul pont napon voltunk, így a vízben játszottunk és éltük ki magunkat. Fogócskáztunk, búvárkodtunk, versenyt úsztunk; aki láttak minket azok mind azt gondolhatták, hogy két nagyra nőtt gyereket látnak. Nem is vitatkoznom velük, tényleg olyanok voltunk, Alex kihozza belőlem a gyereket az egyszer biztos. De nem baj, én így szeretem ezt az embert.

-         Lassan haza kéne mennünk nem?  - nézett fel az égre Alex

-         Pedig annyira jól éreztem magam. – szomorodtam el azonnal, szerintem teljesen jogosan

-         De muszáj lesz. Mennyünk hozzám, majd ott csinálunk valamit. – ajánlotta fel nagylelkűen

Nem is beszéltünk róla sokat, inkább tettek mezejére léptünk és Alexnél kötöttünk ki.

Először én mentem zuhanyozni, ami nem tartott tovább, mint 10 perc, majd ő jött, ami valamiért lényegesen több idő volt. Miközben a fürdőben volt, körbejártam a nyaralót, ami teljesen ugyanolyan volt, mint az enyém. Teljesen véletlenül megláttam egy kék mappát, amiből kis cetlik lógtak ki; gondoltam megnézem, mi lehet az, tele volt kis firkálmányokkal, hol kis rajzok, hol kis versek vagy csak rímek egymás mellett. Jobban kihúztam a fiókot, mert vissza akartam rakni a mappát amikor ráakadtam egy spirál füzetre, amire novellák cím volt írva, gondoltam nem lehet belőle aj ha megnézem az egyiket. Annyira bele merültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, leültem az ágyra és csak lapozgattam a kis füzetet; csak arra lettem figyelmes, hogy csapódik a fürdőszoba ajtó és velem szemben áll egy törülközőben.

-         Mit találtál? – nézett rám mosolyogva, miközben felöltözött

-         Csak egy füzetet, de ebben egy kincs van! Miért nem mondtad, hogy írsz novellákat? – pillantottam rá két sor olvasása közben

-         Mert sosem tartottam elég jónak őket, és nem akartalak untatni vele. – mondta őszintén, mire én hasba vágtam, de csak finoman

-         Hülye vagy? Ezek baromi jók! Ki is adhatnád őket! – ámuldoztam, most már szemtől szembe, mivel befejeztem a „Naplemente” című novellát

-         Annyira azért nem szuperek, de próbálkozom! – csókolt meg mosolyogva

-         Mióta írsz?

-         1-15 éves korom óta. De mostanában az egyetem mellett sajnos nincs időm vele foglalkozni, annyit, amennyi én szeretnék. – váltott komoly és őszinte hangnemre

-         Miért van olyan érzésem, hogy te ezzel szeretnél érvényesülni? – tértem a lényegre, ami szerintem egyértelmű volt 

-         Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni igazán: több olyan dolog van, ami felkeltette az érdeklődésemet, mint például az írás, de szívesen lennék pszichológus – nem véletlenül tanulom - , de tagja vagyok az állatvédő szervezetnek is, szóval sok féle dologban el tudom képzelni magam. Állatvédőként nagyon sok ember megismertem és közülük jó pár a barátommá is vált.

Élmény volt ezt az embert hallgatni. A volt férjemnek halványlila gőze nem volt arról, hogy mihez kezd az életben. Alexnek mindjárt három dolog is van, és ha jobban belegondolok az állatvédelmet még kombinálni is lehetne a divattal. Teljesen környezettudatos és állatbarát kollekciókat lehetne összeállítani, ami még jól is nézne ki.

Miközben ezen gondolkodtam lapoztam egyet és megláttam egy fényképet, ami csak úgy be volt rakva a füzetbe.

-         Ők kik? – mutattam a négy idegen srácra

-         Oliver, Gustav és Chris ők a legjobb barátaim a negyedik pedig a bátyám William.
Ne haragudj meg, de a bátyád kicsit furán néz ki, mármint nem az a szokványos férfi.

-         Tudom, de ha megismered, rájössz, hogy tök jó fej és a haverjaim is azok. William nagyon ritkán látogat haza, jelenleg New Yorkban lakik a feleségével és a két kisgyerekkel. 

-         Az, az ország másik fele; miért költözött olyan messze? – gondolom elég furcsa fejet vághattam

-         Összeveszett apuval, mert a fater nem Jessicát képzelte el Will feleségének. Hónapokig próbálkozott szétszedni őket, a bátyám megelégelte és azt mondta, hogy most lesz elég, elköltöznek egy messzi helyre. Jó, ne várd tőle, hogy itt hagyja Amerikát, mert nem fogja, de egy másik államba költözik az biztos. Ennek két éve, apu beletörődött, Will és Jessica meg úgy néz ki ,hogy visszajönnek L.A.-ba.

  

Jó volt többet is hallani Alex családjáról és barátairól, mivel róluk még sosem mesélt, főleg nem ennyit. Azt mondta, hogy majd később megismerhetem őket, egyelőre, neten keresztül.

Sokáig beszélgettünk, volt vagy hajnali három mire elálmosodtunk, aminek következtében nem is volt kedvem hazamenni…

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Közel két hónap kihagyás után itt van az új rész, amiben most egy kis "nosztalgia" veszi a kezdetét. Jó olvasást hozzá, és ne felejtsetek el véleményt hagyni. :D

7.:  Egyszer volt, hol nem volt…

Reggel, ébredés után hívtak a lányok, hogy mi újság velem, mert már nem jelentkeztem egy pár napja.

-         Sziasztok! – mosolyogtam a kamerába

-         Helló csajszi! Mi a helyzet veled mostanában? – nevetett Nora, aki még ilyenkor is fitt volt

-         Tegnap a dzsungelban voltunk Alexszel, ami tök jó volt. Végig mentünk a látványosságokon, amiről nem is gondolnád, hogy ott van. Majd megnéztünk egy filmet, ami a szigetről szólt, a végén meg sétáltunk egy nagyot. Veletek mi újság?

-         Amanda, te belezúgtál Alexbe. – jelentette ki Larissa, aki a legcsöndesebb köztünk

-         Tagadjam le? Minek, úgy is rájönnétek! – mosolyogtam

-         Hjaj, te nő! Milyen jó, hogy elmentél oda! Megtalált a szerelem! – nevetgélt Indiana, aki még mindig pizsamában volt

-         Látod, látod, mindig hallgass ránk! – Bianca, aki annyira álmos fejet vágott, hogy féltem, elalszik

-         Na és mikor láthatjuk a lovagodat? – kíváncsiskodtak

-         Most, ugyanis ebben a pillanatban kopogott, csak beengedem.

Miután megcsókoltam Alexet, szóltam neki, hogy itt vannak a lányok és meg szeretnék ismerni. Hát mondjuk úgy, hogy egy kicsit meglepettnek tűnt, de nem volt annyira gázos, mint amire számítottam; mert bevallom, azt hittem, hogy menekülni fog előlük.

Tulajdonképpen annyira elvolt a lányokkal és annyit beszélgetett velük, hogy észre sem vette az idő múlását, a hogy a csajok sem. Eljött az ideje annak, hogy egy kicsit kettesben legyünk Alexszel, amiért meg is sértődtek a lányok, hiszen az elmúlt években mindig ők voltak az elsők nekem, de most a barátom az.

Mára nem terveztünk semmit, csak beszélgetést. Úgy gondoltuk, hogy a kapcsolatunk már eljutott arra szintre, hogy őszintén beszélhessünk a múltunkról egymásnak, még akkor is, ha ezzel egy kicsit megbántjuk a másikat.

-         Szóval mi történt a barátnőddel? – tértem rá, mivel ez érdekelt engem

-         Nem egyszer megcsalt, volt, hogy napokig nem láttam, mert egyszerűen megsértődött még azon, ha szóltam neki, hogy ki kéne takarítani.  – mesélte lesütött szemmel

-         Együtt laktatok?

-         Igen, már majdnem megkértem a kezét is, amikor rájöttem, hogy félrelépett. Na és veled mi történt?

-         Férjnél voltam, eleinte minden rendben volt, szerettem is, nem ezzel volt a baj, ő is megcsalt, nem is egyszer, nem járt haza, majd mikor elhoztam, hogy a távoli jövőben szeretnék családot, ő azt mondta, hogy szó sem lehet róla, nem kér belőle, volt, hogy piásan hazajött, úgy, hogy áradt belőle a női parfüm, majd a végén – ami a történet legszebb része – részt követelt a cégemből, amit saját erőmből hoztam létre.

-          Ez durva, nálunk ilyen nem volt. – sóhajtott szomorúan

-         Úgy döntöttem, hogy beadom a válópert, és lesz, ami lesz.

-         Ezek a lányok a barátnőid?

-         Aha, kiskorom óta, ők állnak hozzá a legközelebb, csak bennük bízom 100%-osan. Talán benned is meg fogok bízni ennyire, de ahhoz idő és türelem kell.

Sokáig beszélgettünk, amikor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk fagyozni, a tikkasztó kora esti napon. Úgy gondoltuk, hogy mindkettőnknek megjár a szórakozás, ezért még egy klubba is bementünk, ahol alkoholmentes koktélokat ittunk és táncoltunk.

Nem gondolkodtunk, csak történtek az események maguk után szép sorban, amíg végül Alexnél kötöttünk ki, ahol szórakoztunk egy kicsit.

De mi lesz belőle? Komoly dolog vagy csak egy egyszerű szórakozás? 

Vakáció kiegészítésssel

Sziasztok! Meghoztam a  következő részt, jó olvasást hozzá!

6.:  Dzsungel

Reggel izgatottan ébredtem, mert tegnap Alex azt mondta, hogy egy olyan helyre fog vinni, ahol garantálja, hogy nem fogok unatkozni. Hát, kíváncsian várom.

Miközben reggeliztem kopogtattak az ajtómon.

-         Szabad! – kiáltottam ki a konyhából

-         Szia, jó étvágyat! – lépett be Alex sportos ruhában – ne haragudj, hogy ilyen korán ideállítok, csak gondoltam szólok, hogy valami sportosat vegyél fel. Tudom, hogy a nők képesek még a nyaralásuk közepén is tűsarkúban mászkálni.

Elmentem készülődni a nagy útra, amit Alex betervezett, de igazából fogalmam nem volt arról, hogy ő mit gondol sportosnak, így felvettem a leglazább cuccomat.

-         Így jó leszek? –mentem ki a szobámból

-         Tökéletes! – mosolygott, majd átkarolt és megcsókolt

-         Akkor induljunk! – vörösödtem el egy pillanat alatt

Nem vagyok az a pirulós fajta, nem tudom, hogy miért történt ez. Igaz, mostanában nem tudom megmagyarázni a tetteimet, úgy viselkedek, mint egy tini lány, aki szerelmes. Igen talán ez a bajom; beleestem Alexbe.

Sokáig mentünk egy szinte teljesen kihalt részen, mire nekem kezdett rossz előérzetem lenni, amit a barátom meg is érzett rajtam.

-         Nem kell félni, nemsokára odaérünk.

Igaza volt, mert nem sokkal később megláttunk egy hatalmas embercsoportot.

-         Egy túrára viszlek el, ami a dzsungelben van. Hamarosan ideér az idegenvezető és indulunk is. – mosolygott rám, valószínűnek tartom a hülye fejem miatt.

-         Sosem voltam még dzsungelben! – nevettem el magam miközben megérkezett a vezető

Gyorsan átvettünk vele pár szabályt, amit be kell tartani, mint például azt, hogy nem hagyjuk el a másikat, nem nyúlunk sehova és még sok ilyen.

Alexszel kézen fogva indultunk el, de hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem túl praktikus, mert nem tudunk haladni.

Az idegenvezető sokat magyarázott a fák eredetéről, egy – egy fa koráról, történetéről, jelentőségéről, spirituális jelentéséről. A túra közepén volt egy kis időnk, de az is meg volt szabva, hogy hol tölthetjük, mert ebben a dzsungelban könnyű eltévedni. Gyakorlatilag mindenki ugyanazt csinálta; evett, ivott, fényképezett, pihent. Alexszel sok közös képet csináltunk, és persze olyat is, ahol egyedül vagyunk rajta.    

A pihenő alatt sokat nevetgéltünk és szórakoztunk. Aki ránk nézett az rögtön láthatta, hogy mi egy szerelmespár vagyunk. Amint tovább indultunk, megkomolyodtunk annyira, hogy folytatni tudjuk a túrát, de korántsem voltunk olyanok, mint a kapcsolat elején.

Hamarosan visszaindultunk, mivel még ki is kellett jutni időben, meg ez után még lesz egy természetfilm bemutató a moziban, ahova mi is elmegyünk.

A moziban a leghátsó sor közepén kaptunk helyet, ahonnan mindent jól láttunk, de miket senki. A film érdekes volt, mivel bemutatta a sziget különleges élőlényeit, az őslakosokat, akik nem a turista szigeteken élnek, hanem távol ettől a forgalmas civilizációtól, de a Karib sziget csoporthoz tartozó szigeten. Jó volt látni, hogy mennyi és mennyi élőlénynek ad otthont a sziget.

A vetítés után elmentünk Alexszel sétálni, ami egész estig kitartott. Úgy döntöttünk, hogy nem kapkodunk el semmit, nem alszik nálam és én sem nála. Ez így helyes, mivel még friss a kapcsolatunk, nem kell rögtön mindent feladni a másikért.

Otthon megfürödtem, majd az ágyamba zuhanva vártam, hogy mit hoz a holnap. 

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, amiben szintén nagy szerepet kap Alex. Jó olvasást hozzá! :D

5.: Együtt

Reggel frissen ébredtem fel, és ez az egész napomra kihatott. Miközben reggeliztem Alex hívott, hogy nem-e lenne kedvem elmenni valahova, csak úgy. Én persze azonnal igent mondtam.

Úgy döntöttem, hogy nem fogok kiöltözni túlságosan, ezért csak egy forrónadrágot és egy spagetti pántos kék felsőt vettem fel, egy saruval, copfba kötöttem a hajam, hogy ne melegítsen még az is, feltettem egy halovány sminket és már indulhattam is. Nem sokig jutottam egyedül, mert velem, szemben jött Alex.

-         Szia! – köszöntünk egymásnak egy- egy puszival; lehet, hogy gyerekesnek tűnik vagy olyanok vagyunk, mintha csak jó barátok lennénk, de nem akarunk elkapkodni semmit. Igazából nem mondtam hülyeséget, egyelőre csak barátok vagyunk, semmi több.

-         Hogy vagy? – kérdezte Alex miközben sétáltunk az Isten tudja merre; na, jó pontosítok, Alex tudja, merre tartunk

-         Köszönöm, nagyon jól, úgy érzem, hogy boldog vagyok. Te?

-         Én is pont ugyanígy vagyok, ahogy te. – mosolyodott el

Hamar kiderült, hogy moziba fog vinni, mivel hatalmas betűkkel ki volt írva a környéken lévő egyetlen viszonylag zárt térű „kuckójára”, hogy cinema.

-         Mit nézünk meg? – érdeklődtem, mikor odaértünk

-         Válassz valamit! – mondta majd odanyújtotta a listát

Végül egy karibi nyárról szóló film lett, ami nem túl nyálas, de nem is túl akciós, csak egy laza kis vígjáték. Nem akartam nyálas, romantikus filmekkel traktálni, gondolom ilyen ügyekben ő tipikus pasi és nem bírja őket.

A mozi után ebédeltünk, majd az ő ötlete alapján elmentünk fürödni, de előtte még az ő szállásához, ami kiderült, hogy nincs is messze az enyémtől.

-         Te is jó nagy bungalóban laksz. – néztem körbe, de aztán megakadt a szemem egy lányon, akinek a képe kint volt az asztalon

-         Ő ki? – kérdeztem a fényképre mutatva

-         Ne értsd félre. Semmi olyan dologról nincs szó, ami most a fejedben jár. Ő a húgom. Mindenhova viszem magammal a képét, mivel egyezrűen nem tudunk egymás nélkül élni. Igazi báty – húg kapcsolat van köztünk.

-         Nem értettem félre, csak kíváncsi voltam. Nem vagyok az a féltékeny típus. Nagy ritka az olyan eset, de ha bekövetkezik nálam a féltékenység, akkor abból nem sül ki jó szitu. – mosolyodtam el

-         Akkor rendben. Nem vagy te az a szokványos lány, te valamiért más vagy mint a többi, akikkel előtted találkoztam. – váltott hangnemet, mire én ránéztem

Hamarosan elmentünk az én fürdőruhámért is, majd csobbantunk a tenger égszínkék vízében. Annyira jó volt vele lenni, hogy jelen pillanatban nem is akarok elmenni innen, sehova. Ezzel együtt meg is ijedtem magamtól, hiszen nem szoktam ehhez hozzá. Én, aki munkamániás, nem akar dolgozni.

Este felhívtam a lányokat, akiknek elújságoltam a napomat, és azt is, hogy hamarosan jön értem, hogy elvigyen vacsorázni. Nem akarták elhinni, hogy végre találtam egy ennyire hozzám illő férfit.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt a Karib szigeteken talál rám a szerelem másodszorra is. De az élet furcsa, ahogy a mi találkozásunk is mesébe illő.

Miután hazaértem a vacsorából elmentem lefeküdni, mivel annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam állni a lábamon, csoda, hogy eddig bírtam.

Holnapra is kell energia, Alex azt ígérte, hogy elvisz egy olyan helyre, ahol garantáltan nem fogok unatkozni. De vajon hova? Honnan tud arról a helyről? Majd kiderül minden holnap amikor elkezdődik a napunk immár hivatalosan is egy párként.        

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben már nagyobb szerepet kap Alex. Jó olvasást hozzá! :D

 4.:  Gyönyörű

Ma már kora reggel vidáman ébredtem, ami nem túl gyakran, sőt soha nincs így. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag boldog voltam; talán a ma esti randim miatt, nem tudom.

Apropó tegnap este még mielőtt lefeküdtem aludni, megbeszéltem Alexszel, hogy ma találkozunk. Igazából máig sem tudom, hogy miért izgultam ennyire, hiszen ezt csak egy randi.

Megreggeliztem, majd felöltöztem és mehettem is vásárolni már megint. Tudom, hogy sokat költöttem, de ha az ember nyaralni megy, akkor azt tegye emlékezetessé.

Vásárlás után felhívtam a lányokat, akikkel mindennap beszélek.

-         Na és milyen volt a buli? – érdeklődött Indiana

-         Hát, nem panaszkodom, szuper volt. Ja és nem fogjátok elhinni, hogy hová megyek ma! – kezdtem a dolgok közepébe vágva

-         Na, hadd halljam! – követelőzött a saját stílusában Nora

-         Soha nem találnátok ki, és nem is rám jellemző, de RANDIRA megyek! – hangsúlyoztam ki a fontos szót

-         Ne már! És milyen a pasi? – örült meg azonnal a szintén szingli barátnőm Larissa

-         Majd közösségin küldök képeket róla és linkelem a profilját is. Elég nektek annyi, hogy helyes és kedves.

-         Azért vigyázz vele! Az előzőt is így mutattad be! – emlékeztetett a volt férjemre Bianca

-         Nem, ő tényleg más! Tegnap sokat beszélgettem vele, és sokat elárult magáról! – áradoztam nekik tovább

Sokat beszélgettem a lányokkal, mindenféle csajos hülyeségekről, észre sem vettem, hogy elment az idő és lassan készülődnöm kéne.

Gyorsan lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam, felvettem egy pánt nélküli piros koktélruhát és halovány sminket feltettem, kiválasztottam a magas sarkúmat és már kész is voltam. Csupán egy és fél órába telt, ami nálam nagy szó, mivel általában fél óra alatt készülök el.

Alexszel úgy beszéltük meg, hogy a parkban találkozunk, ami nincs túl messze a szállásomtól.

-         Szia! – köszöntünk egymásnak egy- egy puszival

-         Hogy vagy? – kérdezte Alex, miközben sétálgattunk

-         Köszi, jól. - jött a válaszom

A beszélgetéseleje egy kicsit sablonos volt, és unalmas, de ez csak az első randi. Ilyenkor még csak ismerkedünk, legalább is az én felfogásom szerint. Mások véleménye meg nem nagyon érdekel.

-         És mi a munkád? – kérdezte, miután mindketten megelégeltük a csendet

-         Jelenleg cég tulaj és főnök vagyok, így én csak osztom a munkát, de nem dolgozom. – mosolyogtam rá – Te mit csinálsz?

-         Én még nem dolgozom, hanem egyetemi hallgató vagyok. – ismerete be, de mondjuk nem lepett meg vele

-         Minek tanulsz? – kíváncsiskodtam tovább

-         Pszichológusnak tanulok, de nem ez a fő életcélom.

-         Hűha, doki a háznál. Jobb, ha vigyázok, hogy mit mondok előtted, még a végén olyat tudsz, meg amit nem is mondtam. –nevettem el magam

-         Dehogy. Nem szokásom vájkálni senki magánéletében, csak ha az eset úgy kívánja. Amúgy meg a magán életet különválasztom a szakmámtól. De ha már ennyit tudsz rólam, akkor én jövök: Hogy- hogy egyedül jöttél és nem a barátoddal? Nem hiszem, hogy nem akadna neked egy!

-         Igazából nem is próbálkoztam a srácoknál, valahogy kiábrándultam belőlük mikor véget ért az utolsó kapcsolatom. Nem mondom, hogyha valaki bejön akkor nem fogom megpróbálni, de nem keresem a társat.

-         Akkor megnyugodtam, hogy egyedül vagy!

-         Miért? Azt hitted, hogy hagynám, hogy elhívj randira, mikor van valakim Los Angelesben! – vontam fel a szemöldököm kérdőn

Sokáig beszélgettünk és ismerkedtünk. Rájöttem, hogy sokkal több közös van bennünk, mint hittem. Nem szokásom, de felhívtam magamhoz egy pezsgő erejéig; de semmi másért. Nem akartam már rögtön az első estét vele tölteni.

-         Ha már itt tartunk, neked hogy- hogy nincs senkid? – néztem rá pezsgővel a kezemben

-         Ugyanúgy jártam, ahogy te! A lány csak kihasznált és a végén csak pénzt akart szerezni, de mivel nem voltunk házasok nem sikeredett neki. Eleinte tökéletes volt, de egy idő után elkezdett hazudozni, ami odáig fajult, hogy azt mondta, hogy terhes. Két hónapig játszotta ezt velem, mikor kiderült, hogy csak átvert. Nálam betelt a pohár és otthagytam.

Megrökönyödve hallgattam végig a sztorit, ami még az enyémnél is durvább volt. Hogy lehet az, hogy egy ilyen helyes fiút átvernek? Nem volt normális a lány az biztos. Én legalább is nem lennék rá képes.

A beszélgetés után Alex elment haza, én pedig fáradtan estem az ágyba, hogy újult erővel ébredhessek reggel. 

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amiben már színre lép a másik főszereplő is, Alex. Jó olvasást hozz! :D

3.: Hello Mr. Idegen!

A Nap ragyogóan sütött be a hálómba már kora reggel, mikor kinéztem azt mondtam magamban, hogy ma már csak azért sem csinálok semmit, na, jó, csak shoppingolok, és unatkozom.

 Lenge, nyári ruhát vettem fel, s az alá még bikinit, mivel azért mégsem mehetek átlátszó ruhában, inkább így. Gyorsan megfésülködtem és egy laza copfba kötöttem a hajam és már mehettem is.

Először egy kis büfé szerűséget vettem célba, ahol megreggeliztem, majd kérdezősködtem egy kicsit:

-         Valami látványosság vagy érdekesség van errefelé? Esetleg este egy buli vagy ilyesmi? – kérdeztem a pincér srácot

-         Igazából érdekességek nem nagyon vannak, legalábbis én nem tudok mondani, de este lesz egy jó kis buli nem mesze innen. Sok vendég szokott odajárni még turisták közül is.

-         Köszönöm szépen!

Úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni és majd út közben eldől, hogy mit fogok csinálni.

Igazából én mindig is szerettem a spontán dolgokat, csak ugye az üzleti életben ezt nem engedhetem meg magamnak; ott egy rosszul kalkulált befektetés is nagy bajba keverhet minket, főleg L.A-ban. Ott nem lehet szórakozni, a munka az munka; na de kanyarodjunk vissza:

Egész délelőtt boltról boltra jártam és vásárolgattam ezt - azt. Azért mégsem mehetek haza üres kézzel!

Délután felhívtam a lányokat, akik boldogan vették tudomásul, hogy meg sem kíséreltem dolgozni, vagy ehhez hasonló tevékenységet folytatni.

-         Sziasztok! – üdvözöltem őket nevetve

-         Szia! Mitől van ilyen jó kedved? – kérdezte Larissa, aki a hangjából ítélve boldog volt

-         Most voltam vásárolni! Egy csomó cuccot vettem nektek is, este megyek buliba, úgyhogy minden szuper!

-         Végre bulizol egy kicsit! Na és akad már kísérőd? – tért a lényegre Bianca

-         Nem, dehogy. Egyedül megyek! Nora, Indiana, veletek mi van? Olyan csendben vagytok!

-         Csak jó hallgatni, hogy jól szórakozol! – nevetett Nora

-          Nekem meg nincs mit mondani! – közölte Indiana

-         Na, d milyen buli lesz? – tért tárgyra Nora

-         Nem tudom, csak annyi biztos, hogy sokan lesznek. – válaszoltam készségesen

-         Szedj össze valakit végre! – utasított Indiana is

Nem sokáig beszélgettem a lányokkal, mert úgy döntöttem, hogy strandolok egy kicsit.

Felvettem a vadonatúj bikinimet és már indultam is a csodás kék vízbe. Rengetegen kint voltak a parton, így kerestem magamnak egy helyre és kifeküdtem napozni, jól esett, hogy simogatja a bőrömet a napfény. Miután már eleget sütkéreztem a napon, úgy gondoltam, hogy ideje belemerészkedni a tengerbe. Kellemesen hűvös vízbe értem, ezért belegázoltam és úsztam egy kicsit.

Délután hazamentem és lezuhanyoztam, majd megszárítottam a hajam, hogy legyen valami formája az estére; azért mégsem ehetek oda teljesen lapos fejjel. Fogat mostam majd feltettem egy enyhe sminket, ami nálam csak egy leheletnyi szemfestéket jelentett és egy kis szájfényt. Úgy gondoltam, hogy nem fogok kiöltözni, úgyis sötét lesz, semmi értelme, ezért felvettem egy könnyű és elegáns kék koktélruhát és már indulásra kész is voltam.

Mikkor megérkeztem a buli helyszínére, azt hittem, hogy rosszul látok: annyi ember volt ott, hogy beterítené fél Los Angelest.

Leültem a bárpult mellé és kértem magamnak egy alkoholmentes koktélt, mikor valaki leült mellém:

-         Szia! – köszönt az idegen srác

-         Szia! – néztem rá amolyan mit akarsz tőlem pillantással

-         Egyedül vagy? – látom, van logikája a gyereknek

-         Igen, amint látod. – nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam csak nem talált jobb táraságot nálam

-         Bocs, még be sem mutatkoztam, Alex Grand vagyok. Te? – hmm, udvarias

-         Amanda Brown lennék! – mosolyogtam rá, mert kezdett szimpatikus lenni a srác

-         Hogy lehet, hogy ilyen szép lány, mint te egyedül jön ide? – kérdezte érdeklődve

-         A barátnőim győzködésére jöttem el, de nem igazán akartam. – mosolyogtam rá - És te? Hogy- hogy egyedül vagy?

-         Jelenleg nincs senki, akivel jöhetnék, így maradt, hogy egymagamban nyaraljak. – mondta szintén mosolyogva

Még nagyon sokáig beszélhettünk, észre sem vettem, hogy elrepült az idő és már jócskán elmúlt éjfél is. Fura módon nem éreztem magam fáradnak, pedig ma nagyon sokat járkáltam, ami normál esetben annyira kifáraszt, hogy már kilenc - tíz órakor beesek az ágyba és elalszom.

Ez a srác nem tudom, hogy mit művelt velem, de különös az biztos. A hasamban a pillangók újraéledtek, amiket már jó régen nem éreztem. Még csak egyszer találkoztam ezzel a sráccal, de már most megfogott, de ami a legmeghökkentőbb, hogy csak úgy simán belementem, hogy igyunk és táncoljunk, majd, hogy hazakísérjen, pedig ezt soha de soha nem engedném. Most nem éreztem veszélyt, sőt semmit, várjunk csak, ha jobban belegondolok, de egyvalamit éreztem, méghozzá azt, hogy ez a srác nekem nagyon tetszik.

Mit tett velem ez a fiú? Nem tudom, majd kiderül az idő múlásával.  

Egyéb

Sziasztok! Biztosan észrevettétek, hogy mostanában nincs rész, ami időhiány miatt van. De ezzel most nem is untatnálak titeket.
Azért hoztam létre ezt a bejegyzést, hogy felhívjam a figyelmeteket a blogon lévő szavazásra! 
A kérdés csak annyi lenne, hogy mennyire tetszik a történet eddig. Tudom, hogy nem sok része van még fent, de a közvélemény - kutatás 2014. január 1.-ig fog zajlani, ennyi idő alatt remélem, hogy még jó sok részt fel tudok rakni nektek. :D Annyi lenne a lényege a dolognak, hogy a megfelelő rubrikába kattintva megnyomod a szavazás/ vote gombot, csak egy lehetőségre lehet szavazni, mivel úgy gondolom, hogy el lehet dönteni így is.
A Vakáció kiegészítéssel című történetnek vasárnap már biztosan itt lesz a folytatása. :D

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amiben Amanda már a Karib szigetek csodáit élvezi. Jó olvasást hozzá!

2.:  Üdv, Karib szigetek

Amint megtaláltam a megfelelő helyettest, találnom kellett egy utazási irodát is, ami elrepít a Karib szigetekre.

Végül egy első osztályú helyre foglaltam helyet. Nem mondom, nagyon sokáig válogattam a nyaralási helyszín között, mivel még több olyan hely van a világon ahova el szeretnék jutni egyszer, de a lányok szerint ha így folytatom akkor nem fog menni.

-         Lányok, akkor itt vannak a kulcsok. A leveleket hozzátok be, üzenetrögzítővel ne foglalkozzatok, és figyeljetek néha, hogy nem-e járkál errefelé gyanús alak. Amikor készültök elmenni, kapcsoljátok be a riasztórendszert. Ezen kívül, ha van valami azonnal értesítsetek! – mondtam határozottan az utazás napján

-         Amanda, te csak a nyaralással foglalkozz, semmi mással! Mi itthon ellátunk minden feladatot! – mondta Indiana, ellentmondást nem tűrően

-         Jó, jó csak nem szeretném, ha valami gond adódna! – válaszoltam, de beláttam, hogy igaza van a barátnőmnek

-         Amanda, vigyázz magadra, kapcsolódj ki és érezd jól magad! – simogatta meg a vállamat Larissa

-         Akkor ne felejtsd el, semmi munka, csak pihenés, és legalább csoki barnán akarunk újra látni!- viccelődött Bianca

Mikor elindultam a reptérre, vegyes érzések kavarogtak bennem, mintha nem lennék biztos magamban, régen éreztem már ilyet.

Talán, csak mert repülőre fogok ülni, levegőváltozás lesz érvényben és nem fogok dolgozni. Vagy csak egyszerűen nem jó ötlet az utazás? Mindegy, már nem tudom vissza csinálni.

Tulajdonképpen utoljára 23 évesen voltam kikapcsolódni, az a nászút volt Velencében. Igen Adam-mel Európába utaztunk a mézeshetekre. Az egy hét alatt felfedeztük Velencét, megismertem a kultúrájukat, élveztem a vendégszeretetüket, megkóstoltam az ételeiket, meglátogattuk a nevezetességeket és nem utolsó sorban gondoláztunk az éjszakában.

Jelenleg 25 éves vagyok és ebben a pillanatban egy repülőn ülök, hogy eljussak álmaim szigetére, a Karib szigetekre. Verőfényes napsütés, pálmafák, egzotikus ételek, minden, ami Los Angelesben nem adatik meg az embernek. Persze, aki akar ott is tud lazítani.

Ahogy elmélkedtem észre sem vettem, hogy lassan elaludtam. Csak arra lettem figyelmes, hogy a pilóta bemondja, hogy hamarosan leszállunk. Ahogy kinéztem az ablakon megpillantottam a gyönyörű homokos tengerpartot, a pálmafákat. Szívmelengető látvány volt.

Az apartmanba érve gyönyörű látvány tárult elém: lélegzetelállítóan közel volt a tenger, ami még a ház alatti is ott volt, ragyogó naplementére emlékeztető hálószoba, vörös ágyneművel, tengerkék fürdőszoba, és égszínkék ebédlővel egybekötött konyha, és egy sárgásvöröses nappali, amiben volt egy hatalmas tűzvörös kanapé hozzá egy ugyanilyen fotel és egy gyönyörű tölgyfa dohányzóasztal és egy nagy LCD TV is.

Azonnal felhívtam a lányokat amint kipakoltam, és elújságoltam nekik, hogy milyen szép helyen vagyok.

Ami a leginkább meglepett, hogy itt nem voltak autók, csak nagyon kevés, az is luxusnak számítottak. Senki nem rohangált, nem sietett sehova, mindenki szép nyugodtan, lassan sétált, nézelődött és fürdött a kellemesen hűvös tengerben. Itt a part közelében még annyira sekély, hogy fel tud melegedni egy kicsit. Alig egy órája voltam ott és máris imádtam.

Kényelmesen kipakoltam a bőröndökből, majd felvettem a bikinimet, és mentem pancsolni a tengerbe. Úgy döntöttem, hogy ez a két hét csak az enyém lesz, és nem hagyom senkinek, hogy belerondítson a tervembe.

Még csak most jöttem, de már imádom ezt a helyet és mi lesz még később? Talán haza sem akarok menni innen. Majd kiderül minden…    

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Gondoltam nem húzom tovább az időt az első résszel, hanem felrakom a bevezetéssel egy napon. Remélem tetszeni fog, és hagytok véleményt is! :D Jó olvasást! :)

1.: A munka nem vár meg

Itt Los Angelesben az embereknek nincs idejük megállni és pihenni, kiruccanni a szürke hétköznapokból. Legalábbis nekem nincs erre időm.

Amanda Brown vagyok a híres Brown cég tulajdonosa és vezetője. Tulajként nekem nincs időm szórakozni, vagy nyaralni menni, de a barátnőim, főleg Indiana nem hagy békén azzal, hogy el kéne mennem valahova,messze LA-tól.

A mai nap is ugyanúgy indult, mint a többi, tiszta sablon az egész. Mikor belépem az irodaházba mindenki köszönt és már mondták is, amit eddig csináltak hétvégén.

-         Jó reggel főnök asszony! – köszönt a titkárnőm

-         Magának is Rebeca.

Ezzel kezdetét vette a sűrű, dolgos hétfő is. Ebédszünetben Indiana a legjobb barátnőm átjött beszélgetni:

-         Hány éve is nem voltál szabadságon? – kérdezte, mint, aki számon akar kérni

-         Mióta elváltam Adamtől tudod jól, hogy nem voltam sehol és nincs is rá időm. – jelentettem ki kicsit dühösen

-         Na, látod! Jót tenne neked egy kis levegőváltozás! – mosolygott

-         Indiana, a legjobb barátnőm vagy, de most tényleg foglalkozz a saját dolgoddal! Miért nem a te életedre koncentrálsz?

-         Mert jót akarok neked!

Délután, mikor hazamentem a lányok átjöttek és beszélgettünk. Megint csak előkerült, az Amandának nyaralni kell című rovat is. Nem unják még? Bár ha jobban belegondolok, tényleg jót tenne, ha egy kicsit távol lehetnék a munkától.

-         De addig valakinek figyelni kell a cégre! Nem lehet csak úgy otthagyni egy ekkora feladatot! Csődbe fog menni! – mondtam reményvesztetten

-         Mire vannak a barátok? – kérdezte Larissa

-         Ti, tudtok céget vezetni? Nem hinném. – mosolyogtam rájuk

-         Nem is mi. Csak segítünk találni egy olyan embert, aki megfelel erre a célra. – szólt Bianca

-         De tényleg, nem kell, kibírom itthon is! – kezdtem bele

-         Nem, nem és nem! El fogsz menni a Karib szigetekre! – mondta határozottan Nora

-         Rendben! De ha bármi van, szóltok! Ma még utána nézek, hogy hova megyek pontosan és már itt sem vagyok!  Egyetlen egy kikötésem van! Ezt a hetet még végig dolgozom!

Nem volt más választásuk, mint, hogy beleegyezzenek ebbe a dologba. Nem szeretem félbehagyni a hetet semmi kedvéért.

Alapvetően tényleg jót fog tenni a nyaralás, mivel nem voltam sehol mióta elváltam Adamtől. A volt férjem először még kedves és aranyos volt, pont, mint a mesebeli hercegek, de az esküvő után elkezdett megváltozni. Többször félrelépett, nem jött haza a megbeszélt időpontokra. De mindközül a legrosszabb az volt mikor részt követelt a cégemből, amit saját magam, egyes egyedül hoztam létre. Itt betelt a pohár és azt mondtam, hogy akkor vége. Beadom a válópert. Megegyeztünk, hogy a ház és az autó az övé, enyém pedig a cég és fele pénz. Nem mondom, hogy könnyű volt elválni, mert szerettem Adamet, de soha senkinek nem adnám a céget, még a felét sem.

Hogy ne maradjon kérdés, a cég divattal foglalkozik. Itt Los Angelesben mindenki hallott már a Brown márkáról és üzleteiről is. Messze földön híresek az estélyi ruháink és a fehérneműink.

Ahogy a lányoknak ígértem, kerestem egy megfelelő személyt a cég irányítására a távollétem idejére. Nem mondom, nem egy napomba telt bele mire megtaláltam a megfelelő embert, de megérte. Remélem nem bánom meg ezt kis kiruccanást...     

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a történet bevezetését, amihez jó olvasást kívánok! :D

Bevezetés

Egy cégtulajdonos, céltudatos, maximalista nő a barátnői tanácsára elutazik a Karib szigetekre nyaralni, amit már több éve nem tett meg. Nála minden csak a munkáról szól, ki sem lehet robbantani az irodából. De ha már barátnői ennyit fáradoztak érte, hát elmegy.

Nem is gondolja, hogy milyen kalandokban lesz része, egy igazán gazdag és jóképű férfival. Mire észbe kap már meghódították az elvált nő szívét, és beleegyezett nagyon fontos dolgokba is. Hogy mi lesz ezután? Ki ez a titokzatos férfi? Miért éppen ott ismerkedtek meg és miért pont akkor? Vajon a férfinak sikerül majd megváltoztatni a munkamániás nő szemléletét? Minden ki fog derülni ebből a történetből.

* A történet E/1- ben fog íródni *

Vakáció kiegészítéssel - Szereplők

Sziasztok! Meghoztam az első a történethez kapcsolódó bejegyzést. Ma még csak a szereplőket hoztam el nektek, de gondoltam bemutatom nektek őket, hogy milyennek kell elképzelni.

Főszereplők:

Teljes név: Amanda Brown

Születési hely, idő: Los Angeles, California, USA, 1981. 05. 10.

 Céltudatos, maximalista, vezetésmániás nő, akit bombával sem lehet kirobbantani a munkahelyről. Szereti a kihívásokat, de erre még ő sem számít.

                                                                                           

           

Teljes név: Alex Grand

Születési hely, idő: New York, New York, USA , 1985. 03. 18.

Pszichológus hallgató, akinek összetörték aszívét, ezért utazik el. A jövőjét a szakmájában képzeli el, de nem munkamániás. Szeret a haverjaival hülyülni, ugyanakkor az egyetemet komolyan veszi. 

Mellékszereplők:    

Név: Nora

Amanda barátnője, aki szeret bulizni, ám nem viszi túlzásba. Céltudatos, nem lehet egykönnyen átvágni.  

Név: Larissa

szintén a főszereplő barátnője, aki talán a legcéltudatosabb, így ő lesz az egyik főnök az üzletasszony távolléte alatt. Nem adja ki a kezéből egy könnyen az irányítást. Szereti, ha az van, amit ő akar.  

Név: Bianca

Noran keresztül ismerte meg Amandát. Visszafogottabb, mint Larissa, de ő is tudja mit akar. 

Név: Indiana

Indiana a legcsöndesebb tag a lányok között, ugyanakkor nagyon gyanakvó. Könnyen átlát mindenkin. 

Név: Oliver

Oliver Alex jó barátja, akit már gyerekkora óta ismer. Szereti a kihívásokat, legalább annyira mint a csajozást.

Név: Gustav

Gus az egyik legőrültebb barátja Alexnak. Minden hülyeségben benne van, ám nem lehet könnyen bajba sodorni. Tudja, hol a határ a hülyeség és a veszély között. 

Név: Chris

Chris szintén pszichológus hallgató, az egyetemen ismerkedett meg Alexszel. Szereti a kalandokat, de nagyon óvatos. Átlát mindenkin, így nehéz dolga van annak, aki átakarja verni. 

Név: William

Alex bátyja. Ő is New Yorkban lakik, ám külön a családtól. Belőle is dokit akartak csinálni a szülők, de ő ezt nem hagyta, ezért nincs olyan jó viszony a szülők és William között. Alexszel viszont jóban van, folyamatosan tartják a kapcsolatot. 

Rajtuk kívül még megjelennek mellékszereplők, de ők ,csak egy-egy rész erejéig, ezért nem tartottam fontosnak idesorolni őket.