Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a történet következő részét, amiben Amanda már a Karib szigetek csodáit élvezi. Jó olvasást hozzá!

2.:  Üdv, Karib szigetek

Amint megtaláltam a megfelelő helyettest, találnom kellett egy utazási irodát is, ami elrepít a Karib szigetekre.

Végül egy első osztályú helyre foglaltam helyet. Nem mondom, nagyon sokáig válogattam a nyaralási helyszín között, mivel még több olyan hely van a világon ahova el szeretnék jutni egyszer, de a lányok szerint ha így folytatom akkor nem fog menni.

-         Lányok, akkor itt vannak a kulcsok. A leveleket hozzátok be, üzenetrögzítővel ne foglalkozzatok, és figyeljetek néha, hogy nem-e járkál errefelé gyanús alak. Amikor készültök elmenni, kapcsoljátok be a riasztórendszert. Ezen kívül, ha van valami azonnal értesítsetek! – mondtam határozottan az utazás napján

-         Amanda, te csak a nyaralással foglalkozz, semmi mással! Mi itthon ellátunk minden feladatot! – mondta Indiana, ellentmondást nem tűrően

-         Jó, jó csak nem szeretném, ha valami gond adódna! – válaszoltam, de beláttam, hogy igaza van a barátnőmnek

-         Amanda, vigyázz magadra, kapcsolódj ki és érezd jól magad! – simogatta meg a vállamat Larissa

-         Akkor ne felejtsd el, semmi munka, csak pihenés, és legalább csoki barnán akarunk újra látni!- viccelődött Bianca

Mikor elindultam a reptérre, vegyes érzések kavarogtak bennem, mintha nem lennék biztos magamban, régen éreztem már ilyet.

Talán, csak mert repülőre fogok ülni, levegőváltozás lesz érvényben és nem fogok dolgozni. Vagy csak egyszerűen nem jó ötlet az utazás? Mindegy, már nem tudom vissza csinálni.

Tulajdonképpen utoljára 23 évesen voltam kikapcsolódni, az a nászút volt Velencében. Igen Adam-mel Európába utaztunk a mézeshetekre. Az egy hét alatt felfedeztük Velencét, megismertem a kultúrájukat, élveztem a vendégszeretetüket, megkóstoltam az ételeiket, meglátogattuk a nevezetességeket és nem utolsó sorban gondoláztunk az éjszakában.

Jelenleg 25 éves vagyok és ebben a pillanatban egy repülőn ülök, hogy eljussak álmaim szigetére, a Karib szigetekre. Verőfényes napsütés, pálmafák, egzotikus ételek, minden, ami Los Angelesben nem adatik meg az embernek. Persze, aki akar ott is tud lazítani.

Ahogy elmélkedtem észre sem vettem, hogy lassan elaludtam. Csak arra lettem figyelmes, hogy a pilóta bemondja, hogy hamarosan leszállunk. Ahogy kinéztem az ablakon megpillantottam a gyönyörű homokos tengerpartot, a pálmafákat. Szívmelengető látvány volt.

Az apartmanba érve gyönyörű látvány tárult elém: lélegzetelállítóan közel volt a tenger, ami még a ház alatti is ott volt, ragyogó naplementére emlékeztető hálószoba, vörös ágyneművel, tengerkék fürdőszoba, és égszínkék ebédlővel egybekötött konyha, és egy sárgásvöröses nappali, amiben volt egy hatalmas tűzvörös kanapé hozzá egy ugyanilyen fotel és egy gyönyörű tölgyfa dohányzóasztal és egy nagy LCD TV is.

Azonnal felhívtam a lányokat amint kipakoltam, és elújságoltam nekik, hogy milyen szép helyen vagyok.

Ami a leginkább meglepett, hogy itt nem voltak autók, csak nagyon kevés, az is luxusnak számítottak. Senki nem rohangált, nem sietett sehova, mindenki szép nyugodtan, lassan sétált, nézelődött és fürdött a kellemesen hűvös tengerben. Itt a part közelében még annyira sekély, hogy fel tud melegedni egy kicsit. Alig egy órája voltam ott és máris imádtam.

Kényelmesen kipakoltam a bőröndökből, majd felvettem a bikinimet, és mentem pancsolni a tengerbe. Úgy döntöttem, hogy ez a két hét csak az enyém lesz, és nem hagyom senkinek, hogy belerondítson a tervembe.

Még csak most jöttem, de már imádom ezt a helyet és mi lesz még később? Talán haza sem akarok menni innen. Majd kiderül minden…