Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú-hosszú idő után végre meghoztam a Rubik gimi következő részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

53.: Nyomozás

Mielőtt Detti írta, hogy S. O.S menjek facebookra nem hittem volna, hogy komplett nyomozásba fogunk kezdeni.  De haladjunk szépen sorjában.

Detti üzenete: Debi, nagy baj van! Segítened kell!

Debi üzenete: Mi a gond?

Detti üzenete: Dávid megcsalt és még szerintem most is csal!

Debi üzenete: Hogymitcsinálsz? Azonnal átmegyek!

Nem hazudtam, tíz percen belül már tényleg ott is voltam, de arra a látványra nem voltam felkészülve. Detti kisírt, vörös szemekkel, összekötött hajjal és egy halom zsepivel ült az ágyában a laptopjával.

-          Mi történt? Honnan veszed ezt? Egyáltalán mi van? – kezdtem bele a beszélgetésbe, mert a jelek szerint Detti nem akart

-          Nem tudom, én azt hittem, hogy minden rendben van velünk. De egy lány írogat neki, hogy milyen jó volt a múlt hétvége, meg kéne ismételni; meg ilyenek - sírt tovább

-          Nem lehet, hogy valami félrenéztél és a lány valami rokona? Én is jártam már így anno Milánnal….

-          Debi, nem érted? Megcsalt! Érzem, hogy valami nem oké….

És ez még csak a kezdet volt. Egyszerűen nem tudtam sehogy meggyőzni Dettit, hogy nem történt semmi, mondjuk erre semmi bizonyítékom nem volt, de valamiért hittem Dávidban. Nem olyan fiúnak ismertem meg, aki megcsalja a barátnőjét.  Itt valami nem stimmelt az biztos.

Amúgy ezen kívül ma még volt tanítás is, bár nem volt valami érdekfeszítő. Mivel Álmos még ma sem volt ezért továbbra is Erdősi tartotta a magyar órát, ami még borzalmasabb volt, mint szokott. Maratonit diktált és ráadásul kell csinálnunk egy beadandót Juhász Gyuláról. Még nem is tartunk ott, de tökmindegy. A fergeteges magyar után következett a még érdekfeszítőbb fizika, Léha tanár úrral, akit annyira nem izgatott, hogy nem igazán értjük a maghasadás lényegét, hogy azt mondta, idézem: „Következő órán dolgozat, nincs kifogás!” Na, ebben az a szép, hogy a rendbontásunk oka ma tényleg csak annyi volt, hogy nem érettük az anyagot és szóltunk neki. Infón persze csinálhattunk, amit akarunk szokás szerint, hiszen a tananyagot tíz perc alatt ledaráltuk, lévén, hogy mindenki érti és nem technikai analfabéta. Ekkor Dettivel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk egy kicsit nyomozni, hátha kiderül az igazság. Mármint Dáviddal kapcsolatban. Azért mégsem mehettünk oda bizonyíték nélkül azzal, hogy megcsalja Dettit. Így az infó azzal ment el, hogy lenyomoztuk a lányt, aki Detti szerint írt Dávidnak.  Illés Margaréta. Eddig ennyit sikerült kideríteni róla. Egy kemény matek és egy felelős töri után következhetett a tesi óra, ahol most nem volt kifogás, tesiznünk kellett. Pedig megpróbáltuk bevetni a jó öreg, görcsöl a hasam problémát.

Órák után elindultunk haza, pontosabban én Dettiékhez, ahol tovább nyomoztunk a rejtélyes lány után. Megtudtuk, hogy Margaréta velünk egy idős, tehát 17 éves, és jelenleg szingli. Ami most nagy baj. Nagyon nagy. Akkor lehet alapja, ha írogat neki. Viszont nem tudtam megállni, így megkérdeztem:

-          Detti, amúgy honnan tudod, hogy írogat neki? 

-          Megnéztem! – válaszolt, de szerintem ez csak neki tűnt logikusnak

-          Mármint?

-          Meg akartam nézni valamit a facebookon és bejelentkezve maradt a laptopomban és villogott a chat én pedig rákattintottam – válaszolt

-          De ilyet akkor sem csinálhatsz! Komolyan nem ismerek rád, egyszerűen te ilyet nem csináltál korábban. Elhiszem, hogy vannak félelmeid, ahogy nekem is, hiszen azért két emo fiúról van szó, mi pedig koránt sem vagyunk azok, de akkor is. – nem tetszett ez nekem

Azt még megértem, ha véletlen felvillan egy üzenet és meglátja, de akkor is. Nem olvashatjuk el más üzeneteit. Próbáltam lebeszélni Dettit erről az őrültségről, de egyszerűen nem tudtam. Mindenáron meg volt győződve arról, hogy Dávid megcsalta. Nem értem. Miért csinálja ezt? Miért nem bízik egy kicsit benne? 

Magyarázat

Sziasztok!

Tudom, hogy nincs igazán jó mentség erre a majdnem fél évre, de most mégis megpróbálkozom vele. 

Szóval jelenleg végzős vagyok / voltam. Ki hogy nézi ezt a helyzetet, így az érettségi végén. Ez önmagában még nm lenne mentség, hiszen sokak vezetnek bogot végzősként, nekem mégis most az iskola volt a fontosabb, hiszen - nem akarok nagy szavakat használni, de - most alapoztam meg a jövőmet.

Az első félév még "gyerekjáték" volt, főleg a másodikhoz képest. Onnantól kezdve, hogy kézhez kaptuk a félévinket nem volt megállás. Táncpróbák, szalagavató, továbbtanulás, dolgozatok, tételek. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy sem időm, sem energiám, se kedvem nem volt blogot írni. Sokszor este értem haza, aztán nekiálltam a másnapi tanulnivalóhoz, a végén csak beestem az ágyamba és elaludtam. Ráadásul ezek közben még készültem az angol nyelvvizsgámra, az emelt angol és töri érettségire, ami így egy kicsit sok volt. A végén már mindenhol angol szavakat és évszámokat láttam. Ezért (is) láttam jobbnak, ha nem írok amíg le nem csitulnak az érettségik. Persze még mindig nem végeztem a dolgokkal, mert még vissza vannak a szóbelik, de ezután már újult erővel fogok nekivágni az írásnak.

Először is, hamarosan befejezem a Rubik gimi-t és ezzel együtt lesz majd egy design csere is, ami maximum két napot fog igénybe venni, viszont ekkor nem lesz látható a blog senki számára, de erről a Rubik gimi végén tájékoztatni foglak titeket.

A végén pedig szeretném megköszönni a kitartást, így a stagnálás ideje alatt. :)

Rubik gimi

Sziasztok! Boldog Újévet mindenkinek!

Huh, elég régen volt rész, amit nagyon röstellek, de egyszerűen semmire nem maradt időm mostanában. Viszont most itt van az 52. rész, amihez jó olvasást kívánok! :) 

52.: Elég volt

Igazam lett azzal kapcsolatban, hogy Erdősi íratni fog és kegyetlenül ordítani. De kezdjük előröl.

Reggel már korán fent volta, mert úgy éreztem, hogy muszáj még egyszer átnéznem a magyart, mert a boszinál sohasem tudni, lehet, hogy még az is kéri, ami nincs a tankönyvben sem. Ki tudja?

-       Hát te? Mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte a tesóm, amikor lementem a konyhába reggelizni, amit nem szoktam, de most éhesnek éreztem magam

-   Erdősivel leszünk magyaron és átnéztem. – adtam a logikus magyarázatot, ami, mint utólag kiderült csak nekem volt az

-     Most komolyan; más mindent megtesz még öt perc alvásért, te meg felkelsz hajnalok hajnalán, hogy tanulj. Azt hiszem hivatalosan is meg vagy húzatva!

-     A boszi nem fog megkegyelmezni nekünk, attól, hogy nincs Álmos tanárnő. És nem szeretnék egy egyest, mert nem tudom az anyagot.

Reggeli után már majdnem fél nyolc volt, így kimentem a kapunk elé, ahova pont ekkor érkezett Milán is.

-          Szia! Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem még várnom kell rád….

-          Már hajnalban fent voltam, átnéztem a magyart….- ismételtem már sokadszorra

-          Minek? Vagy tudod, vagy nem. – éljen a kulturáltság

-          Például, hogy legyen fogalmam az anyagról és ne csak makogjak!

Séta közben egy csomó olyan dologról beszélgettünk, ami igazából nem is fontos, de valahogy előkerült, mert…. nem is tudok miért. Ilyen volt például a tovább tanulás vagy a matekdolgozat, amit múlthéten írtunk.

Ahogy odaértünk a többiekhez már nagyban ment a beszélgetés a tegnapi nem tudom miről. Komolyan, csak én szoktam tanulni?

-       Készültetek magyarra? –kérdeztem szinte köszönés nélkül

-   Nem, miért készültünk volna, úgysincs Álmos egész héten. – nézett annyira hülyén Ákos amennyire csak tudott

-    Mert mondjuk Erdősivel leszünk és tuti íratni vagy feleltetni fog. – mindegy, én tanultam, mondjuk nem szeretném ,hogy a többiek egyest kapjanak

Amint bementünk az épületbe Erdősi elordította magát, ami most mondjuk csak egy figyelmeztetés akart lenni, de így is félelmetesre sikerült. Közölte velünk, hogy mire jön mindenki üljön a helyén és legyen elől a felszerelése. Mondjuk csak harmadik óránk lesz vele, de mindegy.

-  Jó reggelt kívánok! – köszönt Kemény tanár úr, majd belekezdtünk a matekórába, ami természetesen feleléssel kezdődött

-      Rendben, akkor Kis a táblához, a többiek a 3523. feladatot oldják meg a feladatgyűjteményben, ha kész, akkor tovább.

-      De tanár úr, nekem nem volt időm készülni, mert focimeccset néztem.

Na, ennyi kellett, Kemény bedühödött és azon kívül, hogy Tominak egyest adott mi is jegyre csináltuk a feladatokat a táblánál. Mondjuk én négyest kaptam, ami matekból már nagyon is jó, tekintve, hogy én inkább a betűkkel vagyok jóban.

Ezután töri volt Fekete tanárnővel, amin csak simán továbbmentünk az anyaggal, de aztán jött a magyar óra, ahol Erdősi engem igazolt, mert írtunk, és ha ez még nem lett volna elég folyamatosan visszakérdezgetett. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tanult szinte senki, csak pár ember, ezért próbáltam segíteni, de nem nagyon tudtam, mivel Erdősi járkált. Hát, ez is szépen sikerült az biztos.

A nap többi része annyira hamar elment, hogy észre sem vettem.

Amikor hazaértem szokás szerint tanultam, most pedig megyek Facebookra, mert Detti írta, hogy S.O.S menjek. Remélem nincs gond.