6. Szülinap

Sziasztok! A mai nap sajnos nem résszel érkeztem, hanem egy szülinapi bejegyzéssel. Ugyanis a blog ma ünnepli a hatodik szülinapját, ami annyira hihetetlen, hogy kétszer is meg kellett néznem, hogy biztos-e. De nem tévedtem. Hat éve hoztam létre  a saját karakterekkel foglalkozó blogomat. 

Ez idő alatt összesen két történet lett befejzve, a harmadik még jelenleg is fut. Tisztában vagyok vele, hogy ez több is lehetett volna, de ahogy már többször is leírtam egyszerűen mindig közbejött valami és nem jutott kellő idő / energia a blogra. A jelenleg futó történet még nagyon az elején tart, de természetesen már a továbbiakra is vannak terveim és ötleteim amik majd megvalósításra kerülnek a Jégszív után. 

Előre tekintve nem tudom, hogy a Jégszív  hány rész lesz összesen. Nem szeretném nagyon elhúzni, de összcsapni sem, így egyenlőre fogalmam sincs róla, mert ezek a dolgok nálam útközben derülnek ki. De annyit minenképpen elmondhatok, hogy unatkozni nem fogtok a továbbiakban sem, mert egy - két napon belül biztosan érkezni fog az újabb rész, ami nem kis izgalmakat fog rejteni. Így, a blog szülinapján nem szeretnék nagy ígérgetésekbe csapni, de annyit azért elmondhatok, hogy nem lesz annyira elnyújtva, mint Debiék története, így érdemes lesz sűrűbben felnézni a blogra.

Más:

Nemsérgiben  létrehoztam a blogjaimnak egy Facebook oldalt és egy csoportot, ahol várlak titeket nagyon sok szeretettel. Még csak pár napja hoztam létre és nem is nagyon hirdettem sehol, de természetesen próbálok a közösségi médiában is aktívabb lenni a blgok tekintetében. 

Ha tetszik, amit csinálok like-old az oldalt és csatlakozz a csoporthoz, ahol értesülhetsz a legújabb posztokról, a várható bejegyzésekről és minden olyan dologról, ami szervesen érinti a blogokat. 

A történet következő részéig pedig kellemes nyarat kívánok! 

Jégszív

Sziasztok! Kisebb kihagyás után újra itt vagyok és a történet következő része is , melyben már nagyobb szerepe van Mr. King-nek is. Jó olvasást hozzá! :)

3.: Első nap

Az állásinterjúról hazafelé menet azonnal hívtam anyut és elmeséltem neki a történeteket. Persze nem volt túl boldog az ötlettől, miszerint egy vadidegen emberhez költözöm, de nem tehetek mást, ha dolgozni akarok, de nem megszakadni. Be kellett látnom, hogy az egyetem mellett a munka nem nagyon megy, így csak ez a választásom maradt. Anyu természetesen elkezdte a szentbeszédet arról, hogy milyen veszélyes, amit csinálok, de valamiért bizalmat szavazok ennek az embernek. Nem tűnik közveszélyes őrültnek, ennek ellenére anyu megnyugtatása érdekében megtartom az albérletemet egy hónapig még legalább, nehogy új lakás után is nézhessek, ha estleg nem úgy sül el valami, ahogy képzelem.

Miután hazaértem elkezdtem pakolni, de nem igazán tudtam, hogy mit és mennyit. Csak nem vihetem oda mindenemet! Vagy mégis? Mivel teljesen tanácstalan voltam minden lehetséges dolgot eltettem, ami hosszútávra kellhet, de még egy hónapig fenntartom az albérletemet úgy gondoltam, hogy hagyok itt pár cuccot, aztán ha úgy alakul elviszem őket. Hosszabb időt tervezek King-éknél tölteni, de természetesen mindennel számolok, nem bízhatom magam a véletlenre.

Másnap nem kellett bemennem az egyetemre, mert szombat volt, ezért még több holmit pakoltam el. Nem akartam pofátlan lenni, hogy odahordok mindent, de szűkölködni sem akartam, így összesen három bőrönd és négy doboz telt meg a cuccaimmal. Még kényelmesen meg tudtam ebédelni, amikor kopogást hallottam.

-          Jó napot Mr. King! – meglepődtem, mert azt hittem, hogy egy beosztottját küldi értem

-          Jó napot Lea! – köszönt, majd a vállam felett bekukkantott a házba

-          Jöjjön be és foglaljon helyet! Egy pillanat és kész vagyok. Esetleg hozhatok valamit Önnek? – próbáltam udvarias lenni már most, nehogy kifogása legyen

-          Nem, köszönöm! – mosolygott kedvesen miközben leült a kanapéra

Még tettem – vettem egy darabig, mert olyan létfontosságú dolgokat, mint a telefontöltő vagy a laptoptöltő még nem tettem el. Persze próbáltam rövidre fogni a dolgot, mert nem akartam megvárakoztatni, nehogy azt találja mondani, hogy lassú vagyok vagy túl kényelmes.

-          Egy pillanat és kész vagyok Mr. King csak felveszem a cipőmet.

-          Rendben, addig én leviszek egy – két dobozt, egyszerre úgysem fogjuk tudni megoldani.

Még a cipekedést is bevállalta. Lehet, hogy fel kéne adnom a sztereotip gondolataimat vele kapcsolatban, mert annak ellenére, hogy milyen pozícióban lehet, nagyon rendes embernek tűnik. Bár azt mondják, az ilyenekkel kell a legjobban vigyázni. Mondjuk az is benne van a pakliban, hogy csak kedves akar lenni az új alkalmazottjával vagy szimplán ellenőrizni akarta a csomagjaim számát és méretét vagy a lakásomat. Mire a gondolatmenetem végére értem Mr. King újra megjelent az ajtóban indulásra készen. Összesen két doboz és három bőrönd maradt még, amit le kellett vinnünk.

-          Akkor Ön vigyen két bőröndöt én pedig viszem a dobozokat és az egyik utazótáskát.

-          Köszönöm szépen a segítségét! – mosolyogtam kedvesen miközben bezártam az ajtót.

Még mielőtt felvettem a cipőmet leellenőriztem mindent, amit egy hosszabb távollét esetében kell. Gáz elzárva, csapok elzárva, ablakok csukva, villanyok lekapcsolva én meg kezdek megijedni. Megijedtem a helyzet komolyságától és attól, hogy egy vad idegen ember mellé fogok beszállni az autóba és ha ez nem lenne elég oda is költözöm hozzá. Persze csak szigorúan, mint bébiszitter.

-          A lányom még nincs otthon, csak este fog megérkezni, de addig el tudja foglalni a szobáját, meg tudom mutatni a házat és a pontos feladatáról is tájékoztatom, mindamellett, hogy aláírjuk a szerződést, melyet természetesen egyelőre csak egy hónapra írtam, hiszen az interjún így egyeztünk meg. Természetesen a továbbiakban is igényt tartok a munkájára, azonban ahogy Ön is mondta, tekintsük ezt próbaidőnek. – pillantott rám a volán mögül, miközben már javában az otthona felé tartottunk

-          Rendben. – válaszoltam szűkszavúan, mert erre a kis monológjára nem tudtam mit reagáljak

Mondjuk, ami megütötte a fülemet az a mondatnak a „a pontos feldatáról is tájékoztatom” része volt. Most akkor nem az a dolgom, hogy felügyeljek a lányára? Házi feladat, lecke kikérdezése, határidők figyelése, felügyelet és talán egy kis lelkizés. Nem ez a feladata egy bébiszitternek? Ajajj Lea, mibe keveredtél? Elképzelni nem tudtam, hogy mi más feladatot kaphatok még az új főnökömtől, így az út további részét gondolkozással töltöttem és persze a táj figyelésével, mert nem akartam eltévedni már az első nap sem. Ahogy közeledtünk a ház felé észrevettem, hogy a környék egyre nagyobb gazdagságról árulkodik. Míg én egy szerény kis garzon lakásban éltem, addig itt hatalmas udvarok, terek és épületek vannak. Minden tiszta és rendezett, sehol egy eldobott papírfecni vagy valami nem odaillő dolog.

-          Megérkeztünk! Mától ez lesz a munkahelye! – mosolygott King, miközben leállította a motort

-          Szép ház! – mondtam automatikusan, de valójában nem is tudom milyen érzések kavarogtak bennem

Egyszer azt gondoltam, hogy milyen fellengzős, megjátszós, sznob környék ez, másszor pedig a hűha érzés kapott el. De nem volt időm rendesen körbe nézni, mert King már szedte is ki a cuccaimat az autóból, amit nem nézhettem tétlenül, mert a végén még kirúg mielőtt felvett volna.

A ház belülről még szemkápráztatóbb volt, mint kívülről. Azt ajtón belépve egy hatalmas előszoba fogadott, amiből egy gyönyörű és nagy nappali nyílt. Nos, a nappaliba valószínűleg az egész albérletem beférne, sőt még talán a szomszéd lakás is. És még csak innen vezetett fel a lépcső, ami a szobákhoz vitt minket.

-          Nos, ez lesz az Ön szobája. Nyugodtan pakoljon ki, utána megbeszéljük a részleteket. – tette le a cuccaimat King az ajtóban

-        Rendben, egy negyed óra és kész vagyok mindennel. – válaszoltam, hogy tudja, kb. mennyi idő kell

-         Ez az ajtó a fürdőhöz vezet, tettem ki tiszta törülközőt. Ezt csak Ön fogja használni, rendezkedjen be nyugodtan. Lent leszek a nappaliban, ha kész van, jöjjön le és körbe vezetem, miközben elmondom a feladatait. – mondta, majd távozott a szobámból, ami talán akkor mint az én nappalim és konyhám egybevéve

Nem sokat szórakoztam a pakolással, úgy voltam vele, hogy majd ha minden kész és elrendeztük a papírokat kipakolok, nem akarom megvárakoztatni. Csak a legszükségesebb dolgokat készítettem ki, mint a papírjaim a szerződéshez, illetve csak bevittem a fürdőszobai cuccaimat a helyére, de nem sokat vesződtem a rámolással. Egyébként a szoba nagyon szép volt. Fehérre festett falak, hatalmas franciaágy, fekete és arany színű bútorok és egy hatalmas ablak tartozott hozzá. A fürdőszoba pedig kápráztató volt. Itt is a fehér szín dominált, de egy kis kékkel meg volt bolondítva a hatás. Amint beléptem szembe találtam magam a káddal, jobbra fordulva pedig a zuhanyzóval. A mosdókagyló pedig a zuhanyzóval szemben volt elhelyezve, fölötte tükör lógott. Nagyon hangulatos volt.

Elmélkedésemet azonban félbeszakítottam és lementem Kinghez, aki valami papírokat rendezgetett, de amikor meglátott abbahagyta és rögtön elmosolyodott.

-          Miss Webster épp a szerződést készítettem elő, már csak az Ön adatai hiányoznak belőle….

-     Először megbeszélhetnénk a pontos feladatomat? Tudja, nem szeretnék olyan dolgot aláírni, amiről semmit nem tudok, ezért a félreértések elkerülése végett szeretném letisztázni a szerződéskötés előtt a pontos feladatkörömet, mert bevallom őszintén nem teljesen értem, hogy mit is kell csinálnom a gyerekfelügyeleten kívül. – szakítottam félbe illetlenül, de egyáltalán nem érdekelt, mert ha valami olyat akar velem aláíratni, ami nekem nem tetszik, akkor ki se kell pakolnom, mert megyek haza

-          Értem. Semmiképp nem szeretnék Önnel olyat aláíratni, amit nem beszéltünk meg előtte.

-          Rendben és köszönöm a megértését.

-       Tehát, mint mondtam a 14 éves lányomra kellene felügyelni, ami magába foglalja a házi feladat ellenőrzését, lecke kikérdezését ha kell, szabadiős tevékenységek felügyelete és a kötelező tevékenységek felügyelete. Ezen kívül szeretném, ha Ön járna el bevásárolni, gondoskodna a tisztaságról és a meleg ételről.

-      Ugye tudja, hogy egyetemista vagyok és be kell járnom az egyetemre? Elnézést Mr. King, de a hirdetésben csak a gyerekfelügyelet volt feltüntetve, azt sehol nem írta, hogy bejárónő is leszek egyben.

-     Tudom, hogy mit írtam és azt is, hogy mit kérek, de még azzal is tisztában vagyok, hogy Ön egyetemista. Viszont azzal is teljes mértékben tisztában vagyok, hogy ez nem lehetetlen kérés. Nézze, én nem kérek Öntől mást, minthogy ezt az alapvető rendet tartsuk meg és az ehhez kapcsolódó házimunkát végezze el, illetve, hogy főzzön nekünk is. Gondolom saját magának úgy is készítene valami harapnivalót, ez csak annyival lenne másabb, hogy kicsit többet kell főzni. Nem kell háromfogásos menü, csak estére valami meleg étel.

-          Rendben! – adtam be a derekamat, mert rájöttem, hogy ez így nem vállalhatatlan

Miután átbeszéltünk mindent és alá is írtuk a szerződést King még körbevezetett a házban és elmondta, mit hol találok, majd magamra hagyott, hogy nyugodtan rendezkedjek, mert a lánya még csak órák múlva érkezik haza. Hát mit ne mondja, érdekes munka elé nézek, mert már most elkezdhetek agyalni a vacsorán, pedig még nincs egy órája, hogy itt vagyok. Érdekes év lesz, az biztos.

Jégszív

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt a legújabb rész, melyhez jó olvasást kívánok! :)

2.: Az interjú

Reggel még izgatottabban ébredtem, mint ahogy lefeküdtem az este. Volt már pár állásinterjúm, de ezt most valamiért másnak éreztem. De lehet, hogy csak az teszi, hogy most egy gyerekre kell majd vigyáznom és nem egy sokadik beosztott leszek egy cégnél.

Mivel még lesz időm délután hazajönni, nem öltöztem ki túlságosan, csak a szokásos kis sulis cuccomat vettem fel, ami nálam egy egyszerű farmerből és most egy kék blúzból állt. Februárhoz képest nem volt hideg egyáltalán, sőt kifejezetten jó idő volt, ezért nem kellett nagykabátot felvennem, elég volt egy kisebb dzseki.

-   Ma nem megyünk el valamerre? – kérdezte a legjobb barátnőm, Kirsty, miközben én a forgalomban araszoltam

-     Nem megy, van egy állásinterjúm. Henk felvett helyettem valakit a boltba, ezért új munka után nézek. Talán majd máskor. - válaszoltam, miközben sávot váltottam

Kirsty-vel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, bár ő más szakot, sőt más egyetemet is választott, mint én, de ettől függetlenül sokszor szoktunk találkozni. Mindent megbeszélünk egymással és gyakorlatilag nincs titok a másik számára. Mondjuk azt, azért nem árultam el neki, hogy hova is megyek interjúra, mert tuti begőzöl és elkezdi a szentbeszédet, miszerint ne menjek ilyen helyre dolgozni, mert baj lesz belőle.

Miközben ezen agyaltam beértem az egyetemre, ahol már nem sok időm volt kezdésig. Már itt élek egy ideje, de még mindig nem szoktam meg a forgalmat, ezért van, hogy úgy esek be órára.  Most is a tanár előtt érkeztem pár perccel. Pedagógia órával kezdtünk, majd angollal mentünk tovább, végül egy jó kis íráselméletek órával végeztünk. Szeretem ezeket az órákat, mert a leendő hivatásomról szólnak, ráadásul az irodalmat mindig is szerettem. Szívesen olvasok még most is klasszikusokat, de modern regényeket is. Viszont az órák végeztével rohantam haza, hogy elkészüljek és még oda is érjek az interjúra.

Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, ami egy kicsit felfrissített. Egy fehér blúzt és egy sötétebb csőnadrágot vettem fel, mert nem akartam egy iskoláslánynak tűnni, de a túl komoly üzletasszonyos stílust sem szerettem volna követni. Szerintem ez még középúton van, és egy kis sminkkel még teljesen elfogadható.

Miután elkészültem a kezembe vettem a címet, amit lefirkantottam és már indultam is, nehogy elkéssek. Az úton végig a bemutatkozó szövegemet gyakoroltam és próbálgattam a lehetséges forgatókönyveket, de mindig csak arra jutottam, hogy ez majd spontán fog alakulni. Így is lett.

Leparkoltam a megadott épület előtt, ami egy hatalmas irodaház volt, melynek a tetején ott díszelgett a King felirat. Mivel nem volt már sok időm, azonnal be is mentem az épületbe, ahol a titkárnő rögtön kérdezte is, hogy mit szeretnék:

-    Jó napot kisasszony! Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva és ügyelve arra, hogy miden szavából áradjon a jókedv

-       Jó napot! Mr. King-hez jöttem állásinterjúra. Négy órára vár. – mondtam kicsit megszeppenve a hatalmas irodaháztól

-          Felhívom, hogy itt van!

A gyors hívás után, - ami nem tartott tovább húsz másodpercnél - már mehettem is Mr. King irodájába, ami még az előtérnél is káprázatosabb volt.  A szobát fehérre festették, a falon oklevelek és elismerések lógtak szépen sorban, a bejárattal szemben egy hatalmas mahagóni íróasztal tárult elém, ami mögött ott ült Ő. Egy pillanatra elállt a lélegeztetem is, amikor megláttam Mr. King-et a székében olyan magabiztosan ülve, mintha övé lenne a világ. Nem nagyképűen, inkább tudatosan ült abban a székben. De mielőtt még nagyon megbámultam volna észbe kaptam és a lényegre is tértem:

-    Jó napot Mr. King; Lea Webster vagyok, az állásinterjúra jöttem, amit a tegnapi napon egyeztettünk telefonon. – a hangom még magam számára is furcsán csengett, de remélem nem vette észre a leendő főnököm

-   Jó napot kisasszony! Fogaljon helyet és kezdjünk bele. – mosolygott barátságosan, ami megnyugtatóan hatott rám

A kötelező formaiságok után átolvastam az önéletrajzomat, hümmögött egy keveset, majd kérdezgetni kezdett.

-      Lea, Ön azt írja, hogy egyetemista, ráadásul tanárnak készül. Mégis mi vette rá arra, hogy jelentkezett hozzám? Mi történt az előző munkahelyén? – kérdezte teljesen nyugodt hangon, egyáltalán nem követelőző hangnemben, sőt inkább érdeklődőnek tűnt

-         Mivel a délelőtti órákban rendszerint tanítás van az egyetemen, nem tudtam bejárni a kisboltba, csak délután, ezért a váltótársam mindig a reggeli műszakot vitte, ami egy idő után elég megterhelő. Ebből következett, hogy jobb lenne egy olyan ember a helyemre, akinek az enyémnél rugalmasabb az időbeosztása. Az Önhöz való jelentkezésem oka pedig csupán annyi, hogy a szüleimtől szeretnék teljesen független lenni anyagi szempontból, ezért kell egy munka, ami javarészt csak délutántól igényelné a jelenlétemet. Ezen kívül szeretek gyerekekkel foglalkozni és nem utolsó sorban van tapasztalatom a kamaszok terén, mivel egy gimnáziumban végeztem és végzem jelenleg is a gyakorlatomat. – válaszoltam a lehető legdiplomatikusabban

-       A hétvégék mennyire jöhetnek szóba munkavégzés terén? – érdeklődött, miközben valamit felírt egy papírra 

-     Ha előre megbeszéljük, hogy dolgoznom kell, természetesen nem jelent gondot. – valahogy a tudtára akartam adni, hogy nekem is van életem, de azért ha kell, dolgozom hétvégén is

-          Értem. A lakása mekkora távolságra van a Westwood Street-től?

-     Nem tudom, arra még soha nem jártam. – vallottam be, mire Mr. King csak felvonta a szemöldökét és mosolygott

-          Akkor megnézem. – mivel az önéletrajzomba megadtam a jelenlegi lakhelyemet nem volt nehéz kiszámítania egy applikáció segítségével – Huhh, ez gyakorlatilag két óra távolság. Oda – vissza négy órát jelentene, ha minden a papírforma szerint megy.

-          Értem, tehát….. – már köszöntem volna el, mert tudtam, hogy így nem kapom meg az állást, de közbevágott

-          Nézze, az önéletrajza és a többi saját szempont alapján Ön a legalkalmasabb erre a feladatra, így ha nem vagyok túl tolakodó és ha elfogadja az állást, akkor én felajánlanám, hogy költözzön a villába.

-          Köszönöm, de….. – valami biztos nem stimmel, ha azt akarja, hogy költözzek hozzá, holott még ki sem próbált, mint munkaerőt

-          Tudom, hogy ez most furcsán hangzott, de semmi hátsó szándék nincs benne, csak és kizárólag a lányomra felügyelne. A házban csak ketten vagyunk; Nancy és én, na meg a két kiskutya és kismalac. A feleségem nemrég úgy döntött, hogy nem elég az, amit nyújtok neki, ezért itt hagyott a kamaszlányommal. Sajnos, mint látja nagyon elfoglalt vagyok, gyakran csak estére érek haza és úgy gondolom, hogy felügyelet nélkül nem maradhat a lányom. Kérem, tekintse úgy, mint egy próbaidőt. Ha nem tetszik vagy nem jó valami akkor minden magyarázat nélkül felmondhat és elmehet. Nem vagyok egy őrült pszichopata, csak egy kétségbeesett apa, aki nem tudja, mit kezdjen a kamasz lányával. Nézze, eddig furcsábbnál furcsább alakok próbálkoztak, Ön az egyetlen normális jelölt, akiben megbízom ilyen szempontból.  – mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a végén gyakorlatilag könyörögni fog

-          Rendben, de a szerződésben szerepeljen, hogy bármikor kiléphetek az első hónapban, méghozzá következmények nélkül!

-          Megegyeztünk! Mikor tudna kezdeni? – lágyultak el a vonásai egy pillanat alatt

-          Akár holnap!

-          Az megfelelne Önnek, ha holnap délután elmennék magért és már be is költözne a villába? Ahogy nézem az egyetem is közelebb lenne.

-          Rendben, akkor holnap délután!

Miután eljöttem Mr. Kingtől elgondolkodtam a dolgon. Most vagy van egy király melóm és egy király lakhelyem vagy beköltöztem egy pszichopatához. Mivel még mindig van esélyem visszamondani a munkát egy hónapig, úgy érzem, nem lehet baj. Végül is simán lehet, hogy csak egy kétégbeesett apa, aki mindenáron le akarja passzolni a gyerekét egy dadának. Sebaj, legalább nem kell megszakadni a munkától.

Jégszív

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a történet első részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

1.: A kezdet

Nem vagyok gazdag családból származó, de ettől függetlenül még igenis önálló és talpraesett nő vagyok, aki nem szorul segítségre. Csak munkára. De arra nagyon.

Történelem – angol szakos tanárira járok az egyetemen, már csak az utolsó félévem van vissza és végre pedagógus leszek. Mindig is imádtam tanulni, képezni magam, és a gyerekekkel is elég jól kijövök. Mondjuk furcsa lenne, ha nem szeretném őket, hiszen egy gimnáziumban tervezek dolgozni. Viszont addig még meg kell írnom a szakdolgozatomat, amiből igazából már nem sok hiányzik, és az államvizsgán kell átmennem. Mindig is strébernek tartottam magam, mert jók voltak az eredményeim és sokat tettem az iskoláért. Nem voltam az a tipikus plázacica vagy épp szurkolólány, inkább az irodalomklub elnöke lettem és sorra nyertem a versenyeket irodalomból és történelemből is. Ezért döntöttem úgy, hogy tanár leszek. Persze az iskolán kívül is volt életem, ugyanolyan lány voltam mint a többi, csak a nagy piálásokból és bulizásokból maradtam ki gimisként, amit nem is bánok utólag sem.  Az egyetemre is simán bekerültem, sőt ösztöndíjat kaptam, de sajnos ez már nem elég.

Egyetemistaként úgy döntöttem, hogy önálló életet kezdek, tekintve, hogy most elég messze lakom a szüleimtől. Önálló és független vagyok anyagilag is, de sajnos most elveszettem az eddigi biztos állásomat, mert felvettek helyettem valakit, aki mindig itt tud lenni. Egy kisboltban dolgoztam eladóként, de most új munka után kell néznem, amit az egyetem mellett is tudok csinálni.

-   Na, találtál már valamit? – kérdezte Skype-on keresztül anyu, aki természetesen értesült a helyzetről, így gyakorlatilag le kellett beszélnem arról, hogy pénzt küldjön

-    Nem, de keresem. Az sem baj, ha csak fél évig lesz meg, mert szeptembertől már megvan a helyem. – ecseteltem a hajamba túrva, mire anyu egy kicsit meglepődött, ugyanis nem tudott a leendő munkámról

-         Hol lesz munkád? Mit fogsz csinálni? – tette fel egyre gyorsabban a kérdéseket

-    A mostani gyakorlati helyemen meg fog üresedni a töri – angol tanári poszt, mert a két tanár nyugdíjba megy és mivel meg vannak elégedve velem felvesznek állandóra. – mosolygotam jókedvűen

Persze még sokat beszélgettem volna velük, mert tényleg ritkán találkozunk, hiszen nem engedhetem meg magamnak én sem, hogy mindig hazarepüljek és ők sem, hogy Kaliforniába utazzanak, de muszáj volt munkát keresnem, mert a hónap elején nagyon nagy bajban leszek. Egy kis bérelt lakásban élek egyedül, de nem fogom tudni kifizetni, ha nem lesz munkám. A lakásban semmi extra nincs, egy kicsi előszobából nyílik a nappali a konyhával, amivel szemben a szobám és a fürdő található Minden az én ízlésemnek megfelelően van berendezve, a tulajdonos engedte, hogy minimálisan átalakítsam, így helytakarékossá tudtam tenni. Nem túl nagy lakás, de nekem megfel, úgysem vagyok itt olyan sokat, mert a napjaim nagy részét az egyetemen töltöm. Miközben nézegettem a rosszabbnál rosszabb állás ajánlatokat megakadt a szemem egy kis hirdetésen, amit csak véletlenül láttam meg.

„ Bébiszittert keresek!

14 éves lányom mellé egy megbízható, művelt és gyerekekhez értő, lehetőleg 25 és 40 év közötti hölgyet keresek, aki naponta tud felügyelni a lányomra tanítás után.

Részletekért érdeklődjön a következő számon: 0048 25 354 – 458

Kevin King”

A King nevet hallottam már valahol. Igen, egészen biztos vagyok abban, hogy hallottam már. Mivel csak tanítás után kellene felügyelni a kamaszlányra, aki nyilván nem igényel túl nagy törődést, úgy gondoltam, hogy ez a nekem való munka, mellette még tanulni is tudok. Szinte alig gondoltam át az egészet már hívtam is a feltüntetett számot és a legnagyobb meglepetésemre még fel is vették:

-          Kevin King! – szólt a telefonba egy kemény, ugyanakkor kellemes férfihang

-     Jó napot kívánok! Lea Webster vagyok, és az állásra szeretnék jelentkezni. – szóltam a telefonba a lehető legmagabiztosabban

-       Jó napot Lea! Pontosan melyik állásra jelentkezne? – kérdezte kicsit tétovázva, mire először azt hittem, hogy hülyéskedik velem

-         A bébiszitter munkára. – mondtam kissé bizonytalanul, mert kezdtem azt hinni, hogy csak átverés az egész

-     Ohh, értem. Egyeztessünk egy időpontot és jöjjön be az irodámba az önéletrajzával együtt egy személyes elbeszélgetésre. Mikor felelne meg az időpont? – a hangja még mindig kellemes volt, ugyanakkor éreztem rajta, hogy magas beosztású ember lehet, mert tiszteletet parancsolóan beszélt

-  Nekem bármikor megfelel, kivéve a holnap délelőttöt. – válaszoltam megilletődve a gyorsaságtól

-     A holnap délután már jó lenne? Tudja, gyorsan megoldást kell találnom a lányom számára…

-      Két órától szabad vagyok! – vágtam a szavába izgatottan, még mielőtt valaki elhappolhatná előlem az állást

-      Akkor négy órára várom Önt! A cím pedig: Beverly Hills, Highway Street 8145. Kérem, pontosan érkezzen!

És már le is csapta a telefont. Jó modorú nem mondom.

Viszont örültem, hogy ilyen hamar találtam egy munkát, ahol már a következő nap megnéznek, de bevallom egy kicsit féltem is a helyzettől, mert nem tudtam, hogy hova kell mennem és mennyit kell teljesítenem. Ennek ellenére várakozással tekintettem az állásinterjúra és nem kevés izgalommal feküdtem le.

Jégszív

Sziasztok! Meghoztam az új történet bevezetőjét, amihez jó olvasást kívánok. :)

Terveim szerint ez nem lesz annyira elnyújtva, mint a Rubik gimi, sőt ennyire hosszú sem lesz. Egyelőre nagyjából 30 résszel gondolkodom, de természetesen ez még változhat mindkét irányba, így még bizonytalan a végleges részek száma. Nem akarom, hogy a végére ellaposodjon vagy befejezetlen maradjon, ezért inkább csak egy megközelítőleges hosszúságot írok. 

Na, de tényleg jó olvasást hozzá! :)

Bevezető

Vajon mihez kezd Kevin King a keménykezű, szigorú, gazdag és nem elhanyagolható módon sármos vezérigazgató, a 14 éves kamasz lányával, aki teljes mértékben önálló szeretne lenni, és élvezni a barátokkal eltöltött időt, nem mellesleg a lehető legtöbb borsot az apja orra alá törni. Hát persze, hogy bébiszittert vesz fel lánya mellé.

Lea Webster egy olyan lány, aki imádja a gyerekeket, imádja a szép ruhákat és mindent, ami csajszis. Lea egyetemista, az utolsó évét kezdte meg, így már csak egy szakdolgozat és egy fontos vizsga választja el attól, hogy tanár legyen. A bökkenő csak az, hogy Lea nem is gazdag, és nem is egy elesett lány, aki hagyja, hogy szülei fizessék az egyetemet, így két választása maradt: abbahagyja az egyetemet és valami munka után néz, vagy az iskola mellett kezd el dolgozni, ami valljuk be nem könnyű, főleg ha meg akarja őrizni kitűnő eredményét. De Leát nem olyan fából faragták, hogy abbahagyja azt, amit még nem fejezett be. Mindig eléri a célját és túl is teljesíti magát.

Hogy hogyan keresztezik egymás útjait? Kiderül a történetből.