Jégszív

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt a legújabb rész, melyhez jó olvasást kívánok! :)

2.: Az interjú

Reggel még izgatottabban ébredtem, mint ahogy lefeküdtem az este. Volt már pár állásinterjúm, de ezt most valamiért másnak éreztem. De lehet, hogy csak az teszi, hogy most egy gyerekre kell majd vigyáznom és nem egy sokadik beosztott leszek egy cégnél.

Mivel még lesz időm délután hazajönni, nem öltöztem ki túlságosan, csak a szokásos kis sulis cuccomat vettem fel, ami nálam egy egyszerű farmerből és most egy kék blúzból állt. Februárhoz képest nem volt hideg egyáltalán, sőt kifejezetten jó idő volt, ezért nem kellett nagykabátot felvennem, elég volt egy kisebb dzseki.

-   Ma nem megyünk el valamerre? – kérdezte a legjobb barátnőm, Kirsty, miközben én a forgalomban araszoltam

-     Nem megy, van egy állásinterjúm. Henk felvett helyettem valakit a boltba, ezért új munka után nézek. Talán majd máskor. - válaszoltam, miközben sávot váltottam

Kirsty-vel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, bár ő más szakot, sőt más egyetemet is választott, mint én, de ettől függetlenül sokszor szoktunk találkozni. Mindent megbeszélünk egymással és gyakorlatilag nincs titok a másik számára. Mondjuk azt, azért nem árultam el neki, hogy hova is megyek interjúra, mert tuti begőzöl és elkezdi a szentbeszédet, miszerint ne menjek ilyen helyre dolgozni, mert baj lesz belőle.

Miközben ezen agyaltam beértem az egyetemre, ahol már nem sok időm volt kezdésig. Már itt élek egy ideje, de még mindig nem szoktam meg a forgalmat, ezért van, hogy úgy esek be órára.  Most is a tanár előtt érkeztem pár perccel. Pedagógia órával kezdtünk, majd angollal mentünk tovább, végül egy jó kis íráselméletek órával végeztünk. Szeretem ezeket az órákat, mert a leendő hivatásomról szólnak, ráadásul az irodalmat mindig is szerettem. Szívesen olvasok még most is klasszikusokat, de modern regényeket is. Viszont az órák végeztével rohantam haza, hogy elkészüljek és még oda is érjek az interjúra.

Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem, ami egy kicsit felfrissített. Egy fehér blúzt és egy sötétebb csőnadrágot vettem fel, mert nem akartam egy iskoláslánynak tűnni, de a túl komoly üzletasszonyos stílust sem szerettem volna követni. Szerintem ez még középúton van, és egy kis sminkkel még teljesen elfogadható.

Miután elkészültem a kezembe vettem a címet, amit lefirkantottam és már indultam is, nehogy elkéssek. Az úton végig a bemutatkozó szövegemet gyakoroltam és próbálgattam a lehetséges forgatókönyveket, de mindig csak arra jutottam, hogy ez majd spontán fog alakulni. Így is lett.

Leparkoltam a megadott épület előtt, ami egy hatalmas irodaház volt, melynek a tetején ott díszelgett a King felirat. Mivel nem volt már sok időm, azonnal be is mentem az épületbe, ahol a titkárnő rögtön kérdezte is, hogy mit szeretnék:

-    Jó napot kisasszony! Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva és ügyelve arra, hogy miden szavából áradjon a jókedv

-       Jó napot! Mr. King-hez jöttem állásinterjúra. Négy órára vár. – mondtam kicsit megszeppenve a hatalmas irodaháztól

-          Felhívom, hogy itt van!

A gyors hívás után, - ami nem tartott tovább húsz másodpercnél - már mehettem is Mr. King irodájába, ami még az előtérnél is káprázatosabb volt.  A szobát fehérre festették, a falon oklevelek és elismerések lógtak szépen sorban, a bejárattal szemben egy hatalmas mahagóni íróasztal tárult elém, ami mögött ott ült Ő. Egy pillanatra elállt a lélegeztetem is, amikor megláttam Mr. King-et a székében olyan magabiztosan ülve, mintha övé lenne a világ. Nem nagyképűen, inkább tudatosan ült abban a székben. De mielőtt még nagyon megbámultam volna észbe kaptam és a lényegre is tértem:

-    Jó napot Mr. King; Lea Webster vagyok, az állásinterjúra jöttem, amit a tegnapi napon egyeztettünk telefonon. – a hangom még magam számára is furcsán csengett, de remélem nem vette észre a leendő főnököm

-   Jó napot kisasszony! Fogaljon helyet és kezdjünk bele. – mosolygott barátságosan, ami megnyugtatóan hatott rám

A kötelező formaiságok után átolvastam az önéletrajzomat, hümmögött egy keveset, majd kérdezgetni kezdett.

-      Lea, Ön azt írja, hogy egyetemista, ráadásul tanárnak készül. Mégis mi vette rá arra, hogy jelentkezett hozzám? Mi történt az előző munkahelyén? – kérdezte teljesen nyugodt hangon, egyáltalán nem követelőző hangnemben, sőt inkább érdeklődőnek tűnt

-         Mivel a délelőtti órákban rendszerint tanítás van az egyetemen, nem tudtam bejárni a kisboltba, csak délután, ezért a váltótársam mindig a reggeli műszakot vitte, ami egy idő után elég megterhelő. Ebből következett, hogy jobb lenne egy olyan ember a helyemre, akinek az enyémnél rugalmasabb az időbeosztása. Az Önhöz való jelentkezésem oka pedig csupán annyi, hogy a szüleimtől szeretnék teljesen független lenni anyagi szempontból, ezért kell egy munka, ami javarészt csak délutántól igényelné a jelenlétemet. Ezen kívül szeretek gyerekekkel foglalkozni és nem utolsó sorban van tapasztalatom a kamaszok terén, mivel egy gimnáziumban végeztem és végzem jelenleg is a gyakorlatomat. – válaszoltam a lehető legdiplomatikusabban

-       A hétvégék mennyire jöhetnek szóba munkavégzés terén? – érdeklődött, miközben valamit felírt egy papírra 

-     Ha előre megbeszéljük, hogy dolgoznom kell, természetesen nem jelent gondot. – valahogy a tudtára akartam adni, hogy nekem is van életem, de azért ha kell, dolgozom hétvégén is

-          Értem. A lakása mekkora távolságra van a Westwood Street-től?

-     Nem tudom, arra még soha nem jártam. – vallottam be, mire Mr. King csak felvonta a szemöldökét és mosolygott

-          Akkor megnézem. – mivel az önéletrajzomba megadtam a jelenlegi lakhelyemet nem volt nehéz kiszámítania egy applikáció segítségével – Huhh, ez gyakorlatilag két óra távolság. Oda – vissza négy órát jelentene, ha minden a papírforma szerint megy.

-          Értem, tehát….. – már köszöntem volna el, mert tudtam, hogy így nem kapom meg az állást, de közbevágott

-          Nézze, az önéletrajza és a többi saját szempont alapján Ön a legalkalmasabb erre a feladatra, így ha nem vagyok túl tolakodó és ha elfogadja az állást, akkor én felajánlanám, hogy költözzön a villába.

-          Köszönöm, de….. – valami biztos nem stimmel, ha azt akarja, hogy költözzek hozzá, holott még ki sem próbált, mint munkaerőt

-          Tudom, hogy ez most furcsán hangzott, de semmi hátsó szándék nincs benne, csak és kizárólag a lányomra felügyelne. A házban csak ketten vagyunk; Nancy és én, na meg a két kiskutya és kismalac. A feleségem nemrég úgy döntött, hogy nem elég az, amit nyújtok neki, ezért itt hagyott a kamaszlányommal. Sajnos, mint látja nagyon elfoglalt vagyok, gyakran csak estére érek haza és úgy gondolom, hogy felügyelet nélkül nem maradhat a lányom. Kérem, tekintse úgy, mint egy próbaidőt. Ha nem tetszik vagy nem jó valami akkor minden magyarázat nélkül felmondhat és elmehet. Nem vagyok egy őrült pszichopata, csak egy kétségbeesett apa, aki nem tudja, mit kezdjen a kamasz lányával. Nézze, eddig furcsábbnál furcsább alakok próbálkoztak, Ön az egyetlen normális jelölt, akiben megbízom ilyen szempontból.  – mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a végén gyakorlatilag könyörögni fog

-          Rendben, de a szerződésben szerepeljen, hogy bármikor kiléphetek az első hónapban, méghozzá következmények nélkül!

-          Megegyeztünk! Mikor tudna kezdeni? – lágyultak el a vonásai egy pillanat alatt

-          Akár holnap!

-          Az megfelelne Önnek, ha holnap délután elmennék magért és már be is költözne a villába? Ahogy nézem az egyetem is közelebb lenne.

-          Rendben, akkor holnap délután!

Miután eljöttem Mr. Kingtől elgondolkodtam a dolgon. Most vagy van egy király melóm és egy király lakhelyem vagy beköltöztem egy pszichopatához. Mivel még mindig van esélyem visszamondani a munkát egy hónapig, úgy érzem, nem lehet baj. Végül is simán lehet, hogy csak egy kétégbeesett apa, aki mindenáron le akarja passzolni a gyerekét egy dadának. Sebaj, legalább nem kell megszakadni a munkától.