Rubik gimi

Az oldalon él egy szavazás, ami csak pár napig tart, ezért szeretnélek megkérni titeket, hogy voksoljatok! :)

31.: Csábításból elégséges

Sajnos a kilencedikesek nem hagytak fel azzal a tervükkel, hogy meghódítják a fiú osztálytársaimat, annak ellenére sem, hogy a b-sek már végigmentek rajtuk. Amúgy szó szerint. Nem kellett kétszer kérni őket semmire, mindent megtettek. Hát, nálunk ennél több kell.

Mivel hideg volt, főleg reggel, így felvettem a szokásos eszkimócuccomat, majd csúszkálva Milánnal együtt indultunk el a suliba, ahova már két hete nem tettük be a lábunkat.

-          Sziasztok! A srácok merre vannak? – jött oda hozzánk az egyik kilencedikes, ha jól tudom Kriszti

-          Később jönnek, de ti azt ne várjátok meg, mert el fogtok késni! – Zsófi szinte vicsorgott rájuk

-      Nem a te dolgod, ne szólj bele! Egyébként most Krisszt keresem! – ha nem fogja le Dávid, valószínűleg ugrott volna a kis Vöröskénk

-     Nem éri meg! Csak bosszantani akar! – mondta neki Dávid, aki még mindig fogta a lányt

-      Huh, megszólalt az emo! Inkább bújj egy sarokba sírni vagy eret vágni! – nem akar még szétesni a rángatózástól?

-    Na, takarodás van kis csitri, nem beszélsz így a haverunkkal! Mit képzelsz kis….. – szólt bele Tomi, akit egyébként hidegen hagynak az ilyenek

Hát jól kezdődött a január. Dávid amúgy tudja, hogy nem szabad reagálni az ilyesfajta beszólásokra, de egyszerűen ez már neki is sok volt. Nem ment sehova, nem csinált semmit, csak látszott rajta, hogy rosszul esett neki. Mi pedig egy olyan osztály vagyunk, akik megvédik egymást. Persze nem arról van szó, hogy nem szoktuk ugratni a másikat, de azért mértékkel, hogy ne legyen sértő.

Ezután elmentünk az első óránkra, ami stílusosan irodalom volt Álmos tanárnővel, aki nem kímélt minket még akkor sem, ha most jöttünk vissza.

-          Nos, akkor ki szeretne önként felelni? – kérdezte, miután beírta a naplót

-          Senki! – kiabált Ákos, aki ezzel megszívta

-     Kaszás Ákos! Tiéd ez a szép januári nap első felelése! Mond, mit tudsz az Anyeginről?

-     Orosz volt, férfi, felnőtt, ember, nem volt űrlény, nem ez volt az egyetlen neve, mert volt a nevében „cs” betű, oroszul beszélt,…….

-          Szóval nem tanultál?

-          Január eleje van, még most sem tértem magamhoz, nem ám, hogy tanuljak is! – ooppss

-          Menj ki a teremből! MOST!

Ezután folytatódott tovább az óra, amin tovább vettük a tananyagot, de mondjuk senkit nem érdekelt, mert vagy aludtak, vagy zenét hallgattak. Persze ezt ők fogják megszíni nem én. Jó, mondjuk, én sem vagyok a toppon, de legalább megpróbálok úgy tenni, mintha érdekelne. Szeretek olvasni, de nem ilyeneket, amikben nem történik semmi. Legszívesebben bestellereket olvasok vagy romantikus regényeket, amik nem túl nyálasak.

-     Gyerekek, miért nem tanultok és miért szemtelenkedtek? Álmos tanárnő most panaszkodott…

-   Mert egyáltalán nem ért minket, csak az irodalommal foglalkozik. Eddig minden tanár megkímélt minket ma, ő viszont nem. Ez nekem sok, így első nap! – szólalt meg Ákos, aki megkapta az elégtelent irodalomból

-   Fiúk, arra is panaszkodnak a kilencedikes lányok, hogy zaklatjátok őket, csúnyán beszéltek velük. Mire véljem ezt?

-     Tanár úr, ők piszkálják a srácokat, mert nyílt titok, hogy mit akarnak. B-sek már végigmentek rajtuk, most az a-s fiukat akarják. Dávidot is bántják, csak mert emo. Krissz nem csak megvédte Emo-t, nem csinált semmi rosszat. Év eleje óta rájuk vannak kattanva. Ha valaki szól nekik, akkor puffognak és becsmérlik az embert. Semmi tisztelet nincs bennük! –érvelt Rami, aki inkább az a megfigyelő típus

-       Ez most igaz? A lányok csinálják veletek, ti pedig nem akartok tőlük semmit?

-   Nem hát, még ha fizetnének se kellenének nekünk! – mondta Márk, aki feltűnően csendben van ma  

Na, ja, ezek a lányok nem igazán tudják, hogy kell elcsábítani egy fiút anélkül, hogy az közönségesnek gondolná a lányokat. Nehéz, de meg lehet csinálni. Mondjuk nekem nem volt rá szükségem, anno Milánnál.

Rubik Gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő részt is, amiben szilveszter napját írom le. Jó olvasást hozzá! :)

30.: Happy New Year

Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy Márknál bulizunk, mert a szülei nem lesznek otthon és meg is engedték neki ezt, mert szerintük nem lehet belőle baj.

-          Mit kell vinned? – kérdezte anyu már délelőtt

-    Elvileg semmit, de nem fogok odaállítani üres kézzel. Viszek valami kis nassolnivalót. – ültem fel a konyhapultra

Ezután kicsit segítettem anyunak, mert láttam, hogy nem boldogul egyedül a kajával, Roland viszont nem volt itthon, hogy besegítsen, pedig ő szokott.

-          Lányom, beszélnünk kell a mai napról! – jött be a konyhába apu

-          Mit? Márknál leszünk, bulizunk, majd hazajövünk. Ennyi. – mit kell mindent mindig túldramatizálni?

-          Igen, de tudod, ha isztok, főleg a fiuk, akkor khm….

-    Apu, elég! Egyes fiatalokkal ellentétben nem az a célunk, hogy lerészegedjünk, hanem, hogy együtt legyünk az év utolsó napján, a másik része meg az, hogy barátom van!

-          Na, épp ettől félek én is! Milán is csak fiúból van, és nem bízok bennük…

-          Figyelj, nem csinálok semmi hülyeséget, vagy olyat aminek következménye lehet! Nem ment el az eszem! – mentem fel a szobámba

Elegem van már apuból. Mindig csak papol az életről, de azt nem veszi észre, hogy ez már a sajátom és nem kell a beleszólása. Persze nem arról van szó, hogy nem adhat tanácsot, nem segíthet csak így egy kicsit már sok nekem. Megértem őt is, és valahol igaza van, de az osztálytársaim nem ilyenek.

-          Ne foglalkozz vele, csak félt! – jött utánam Roland

-         De egyszerűen idegesít. Miért kell mindenben csak a bajt látnia? – remek lesz ez a az utolsó nap

-        Nézz körbe a világban és gondolkozz azon, hogy miért félt. Mindenhol csak a bűnözés, te pedig egy törékeny lány vagy. Ezért félt apu! – én értem, de ennyire nem kell, nem discoba megyünk, hanem házibuliba!

Persze még sokáig elvitatkozhattunk volna ezeken, de nekem nem volt hozzá kedvem. Apunak viszont volt.

-    Lányom, én nem úgy gondoltam! Természetes, ha féltelek és az is, hogy te próbálsz lázadni ellenem. De…

-     Nem lázadok senki és semmi ellen, csak te még abban is megtalálod a hibát, amibe nincs. Apu, az osztálytársaimmal leszek nem vadidegen emberekkel. Amúgy meg mindenki ott lesz!

Sikerült meggyőznöm aput, viszont annyira elment vele az idő, hogy sietnem kellett a készülődéssel. Úgy gondoltam, hogy nem öltözök ki annyira, de azért mégsem egy egyszerű iskolás kombinációban megyek, hiszen ez egy buli lesz.

Végül egy térd fölé érő kék egyberuhára esett a választásom, amihez szinte nem is használtam sminket, csak egy kis szempillaspirált, szemkontúr ceruzát és egy leheletnyi szájfényt. Egy fekete kis táskába belepakoltam a személyimet, zsebit, sminkcuccot, pénzt és persze az elengedhetetlen paprikaspray. Ezután gyorsan kontyba fogtam a hajamat, felvettem a cipőmet és már kész is voltam. Szerintem így jó leszek oda, mert nem túl kihívó, de nem is iskolás lány filingű.

Egyébként mire elkészültem Milán már várt rám.

-          Szia! Bocs, csak egy kicsit sokáig tartott….

-          Semmi gáz, én jöttem előbb, hogy odaérjünk!

Ezután persze elindultunk a buliba, amit nem volt nehéz megtalálni, mert a fiuk már kiabáltak messziről nekünk.

-          Gyertek be, igyatok, egyetek csináljatok, amit akartok, a szüleim és a tesóm szobája tabu, de ha bementek a nővéremébe arról videót kérek! – köszöntött minket Márk

-          Oké! - nevettem el magam

A buli annyira jól sikerült, hogy csak hajnali ötkor mentünk haza, akkor is csak az, mert már álmosak voltunk. Üvegeztünk, táncoltunk, a fiuk versenyt ettek, pizzát rendeltünk és minden ilyet, amit kell.

Amennyire nem indult jól ez a nap, annyira jó vége lett. Egyszerűen nem is kell ennél jobb osztály! Imádom őket!

Éjfélkor visszaszámoltunk, de még az sem úgy sikerült, ahogy mi azt elterveztük:

-          10….. – kiabált egyszerre az osztály

-          11… - Zalán és a visszafele számolás két külön dolog

-          9…….

-          Tényleg? – vajon mikor esik le neki?

-          8…….

-          Ne szívassatok már! 

-          7…….6…..5….4…..3….2…..1…..B.U.É.K!

Ebben a pillanatban Milánnal egy csókkal kívántunk egymásnak boldog újévet.

Happy 2nd Brithday

Sziasztok! Pontosan ma két éve, hogy megnyitottam a blog kapuit.Tudom, hogy sokszor nem hoztam az ígért részt időre, de sajnos az időhiány és egyéb dolgok gyakran közbeszóltak. Összekapkodni viszont nem szerettem volna a részeket, mert annak nincs értelme, csak elvesztem az olvasóimat, aminek nem örülnék.
A blog születésnapja alkalmából összehoztam nektek egy kis adatáradatot.
Akkor nézzük:

Jelenlegi állás szerint 4158 látogató volt, ami évenként átlagosan 173 megtekint jelent, ami szerintem szép eredmény ahhoz képest, hogy nem fanfiction blogról van szó.

Két év alatt 4 rendszeres olvasóm lett, akiknek köszönöm és remélem a következő években is velem tartanak.

Bejegyzések közül ez lesz a 61., ezek közül 53 a történettel kapcsolatos, 9 pedig más jellegű.

Ami még mindig bánt egy kicsit, hogy csak 5 db komment érkezett, ha a válaszaimat nem számítom hozzá. Tényleg, akik nem írnak blogot, nem tudják elképzelni, hogy mennyire fontos egy írónak a visszajelzés, de higgyétek el, hogy nagyon is lényeges. Viszont aminek örülök, hogy a "piálós" véleményeket mindig bejelölik egy-ketten. Ha nem is írtok hozzászólást, akkor csak egy kattintással jelezzétek, hogy mennyire tetszett az adott bejegyzés.

Legforgalmasabb hónap: 2015 márciusa volt, 767 megtekintéssel

Legtöbb bejegyzés: 2014 júliusában volt 8 közzététellel

Két év alatt 2 design volt a blogon, ami most marad is így.

Egy kis tájékoztatás:
Aki még nem olvasta volna, annak jó hírként szolgál, hogy minden héten megpróbálok két részt hozni, mivel a Rubik Gimi c. történet lesz a leghosszabb, amit eddig írtam, és ahogy számolgattam, ha hetente raknék fel egy részt még két év múlva is (legalább is sokáig) írnám, és nem akarom, hogy megunjátok annyira, hogy ne várjátok meg a befejezését. Iskolaidő alatt, viszont nem tudom ,hogy fogom megoldani, de akkor is próbálom tartani majd a tempót.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki legalább egyszer idetévedt, a rendszeres olvasóimnak és a kommentelőknek az elmúlt két évet. Jól esik látni, hogy ennyien érdeklődtök a blogom iránt még akkor is, ha nem fanfiction.

 

Rubik gimi

Ahogy, már mondtam, minden héten két résszel jövök!Tudom, hogy egy kicsit most ugrottunk, de ha tartani akarom a tervezett részek számát, akkor muszáj nagyobb léptekben haladni. De nem kell aggódni, így is lesznek még bonyodalmak és váratlan fordulatok, annyira azért nem sietünk. Nem fog a történet ellaposodni ettől még és semmilyen fontos lépés nem marad ki. Jó olvasást hozzá!  :)

29.: Karácsony a suliban

Annyira el voltam foglalva a tetoválással, hogy észre sem vettem, hogy már december 18.-a van, ami az év utolsó tanítási napját jelenti. Persze feltűnt, hogy nem nagyon tanulunk már annyira, csak Álmos tanárnővel, aki szerint minden egyes pillanatot ki kell használni a művészet elsajátítására. Na, ja, mondja azoknak, akik legszívesebben elmenekülnének az óráiról. Mondjuk én nem, mert elvagyok vele valahogy, de nekem sem a kedvenc tanárom.

Ma csak négy óránk volt megtartva, és persze miért is ne, magyar volt az utolsó.

Egyébként a tanárok már tök megértőek, ezért nem is vittünk könyveket, csak füzetet kértek, hogy legalább tegyünk úgy, mintha tanulnánk.

Első óránk föci volt, ahol activitiztünk, de inkább csak nevettünk, mert sokszor annyira nagy hülyeségeket mondtak be a fiuk. Alapvető dolgokat nem tudtak kitalálni, vagy elmutogatni. Amúgy mondta már nekik valaki, hogy miről szól ez a játék? Kétlem, de mindegy.

Ezután töri óra volt, ahol egy vígjátékot néztünk, de lényegében az is töris volt. A tanárok azért szeretnek hűek maradni a tantárgyukhoz. Persze a film nem arról szólt, hogy uralkodott Mátyás király és milyen rendeletei voltak, de a királyi udvarok benne voltak. Ha ennyire szórakoztató lenne a történelem még szerezném is. De sajnos nem ez a helyzet. Csak száraz tényanyagok és évszámok. Blah….

-     Hogy lesz a buli? Mármint a karácsonyi? – kérdezte Márk, aki mindig mindenről az utolsó pillanatban értesül

-   Negyedik óra után ünnepség majd az osztálykarácsonyok. – mondta Zsófi, miközben a szendvicsével babrált

-          De tavaly nem így volt! – Tomi is sokat érdeklődik az osztályfőnöktől

-       Ja, de most az igazgatóhelyettes asszonynak köszönhető ez, mivel fél iskola meglépett tavaly, viszont az osztálykarácsonyt csak nem lógják el annyian. – amúgy múlthéten szólt erről Gergő bá

Amúgy valahol igaza van Erdősinek, ki lehet bírni azt az egy órát, amíg lefolyik az ünnepség. Mondjuk dög unalmas szokott lenni már általános iskola második osztálya óta, de azért meg kell hallgatni.

-          Kötelező lemenni oda? – vajon Ákos tudja, hogy mi az, az ünnepség?

-          Igen! – válaszoltam, miközben Milántól elvettem a tolltartómat

Amúgy Milán olyan, mint egy kisgyerek; mindet el kell rakni előle. Mármint mindet elpakol és helyrerak még akkor is, amikor nem kell. De azért imádom a hülye fejét.

-          Nos, akkor mindenki üljön le, beszélgessünk az alkoholokról! – jött be a kémia tanár a csöngetés pillanatában

Egy pillanatra azért tényleg furán néztünk rá, de mivel elnevette magát, rájöttünk, hogy csak poénkodott velünk és valójában egy filmet akar megnézetni velünk, ami szintén egy vígjáték. Igazából Kamilla tanárnő nagyon jó fej és mivel idén tanulunk már csak kémiát nem szívat minket csak azt, aki érettségizni szeretne belőle.

Magyaron persze folytattuk egy kis irodalommal, vagyis inkább csak azzal, hogy elmondta, hogy mi vár ránk második félévben és azt, hogy mit kell még beadnunk. Soha nem hagy minket békén? Mert megtehetné.

-          Na, akkor pakoljatok le és induljunk! – jött be Gergő bá a terembe

-        Sokáig fog tartani? Mi lenne, ha egyesével fellógnánk és megtartanánk az osztálybulit? – kérdezte Márk, aki már nagyon menni akart

-          OMG! Maradj a hátsófeleden csendben és hamar vége lesz!

-          Oké, főnök!

Tényleg hamar elment ez az egész ünnepség, mert tavaly meg lett kérve a színjátszó kör, hogy valahogy rövidítse meg a műsorát, ahogy az igazgatóhelyettes asszony is, mert senki nem bír ennyit végigülni, főleg nem a szünet előtti percekben.

Persze semmivel nem volt rövidebb az előadás, de Erdősi beszédje igen, mivel most Álmos tanárnő és Kalocsai igazgató úr közösen írták meg neki. Amúgy Kalocsai is magyar és töri szakos, de nem foglakozik tanítással, mert túl elfoglalt, csak helyettesít.

-          Figyeljetek, csak annyit szeretnék mondani az ajándékozás előtt, hogy ha nem muszáj, akkor ne menjetek el rögtön, miután mindenki megkapta a kis csomagot. Szép lenne, ha legalább egy fél órát még együtt lennénk, és csak ezután hagynátok el a sulit. Mivel többet úgy sem fogtok rám figyelni hozzáteszem, hogy miután jöttök iskolába még egy hetetek van a javításra, lássatok hozzá és ne rontsatok! Vigyázzatok magatokra a szünetben és mértékkel igyatok, akit be is tudtok jelölni a facebookon. Most viszont kezdjük el!

Eltelt egy fél óra mire mindenki odaadta az előre kihúzott embernek az ajándékot és meg is köszönte, de megérte. Én Márktól kaptam egy könyvet, amit már régóta nézegetek, de soha nem vettem meg, mert anyu mindig azt mondja nekem, hogy túl sokat olvasok, szocializálódnom kéne. Ezt pedig nem én vettem! Még kaptam két tábla csokit és egy kis plüss macit is. Én Zalánt ajándékoztam meg egy fotóalbummal, amiben az osztálykiránduláson róla készített képek vannak, csokit és egy kulcstartót kapott, mert mindig elkeveri a kulcsait.

Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt és az is biztos, hogy a szilvesztert együtt töltjük és egyikünknél fogunk házibulit tartani.

Rubik gimi

Sziasztok! Múlthéten sajnos sok dolog közbejött, így nem tudtam részt hozni,viszont mos itt van a folytatás, ahogy megígértem.

28.: Fájdalomra fel!

Alig bírtam kivárni a hétvégét, annyira izgatott voltam a tetkó miatt. Milán azt mondta, hogy szép rajz lett és nem akar változtatni rajta semmit, de megmutatni sem szeretné, mert meglepit akar. Ha tudná, hogy nekem milyen meglepim van számára!

-          Nem felejtetted el a szombatot ugye? – kérdezte Milán a suli felé haladva

-          Dehogy, hogy menne ki a fejemből? – mosolyogtam rá, mire megcsókolt

-          Hát nem tudom, de valahogy. – Milán kora reggeli értelmes megnyilvánulásai

Ezután nem sokkal beértünk a sulihoz, ahol már páran ott álltak az osztályból és beszélgettek a tegnap esti focimeccsről, közben pedig Dávidot piszkálták, aki persze nem vette komolyan a fiukat. Miután mi megérkeztünk rászálltak Milánra is, ezért hagytam, hadd bontakozzanak ki a srácok.

-          10. a osztály! Nem kellene bent lennetek? Két perc és kezdődik a tanítás, ti meg itt koptatjátok a szátokat!? – jött ki üvöltve Erdősi

-  Bocsánat igazgatóhelyettes asszony, de nem vettük észre, ugyan is a kilencedikes fiuk verekedésével voltunk elfoglalva – mondta Márk, mire Erdősi azonnal keresni kereste a fiukat

Persze nem vártuk meg a végét, hanem elindultunk a termünk felé, ahova épphogy a tanár előtt estünk be.

-          Ilyenkor beesni a terembe? – üvöltött Fekete tanárnő, aki amúgy is egy középkori boszorka

-     A kilencedikesek bunyóját néztük és próbáltuk megakadályozni! – mondta újra Márk, de szerintem nem hitte el a tanárnő

-          Nos, akkor a felvilágosult abszolutizmus….

Ezután persze csak diktált, diktált és diktált az óra végéig amitől annyira fájt már a kezem, hogy az valami hihetetlen.

Töri után még túléltük a magyar órát Álmos tanárnővel, de annyira unalmas volt az óra, hogy nem emlékszem rá, csak Zalán felelésére, amit még óra elején ejtett meg a tanárnő.

-          Nos, akkor Zalán; beszélj nekünk az orosz romantikáról! – vajon tudja, hogy mi az?

-          Hát az oroszok nem romantikusak, inkább ijesztőek. Szeretnek háborúzni, de a romantikát nem, legalább is nem úgy, ahogy mi. Fura egy nemzet az biztos. Jellemzője, hogy meghökkentő képeket posztolnak Facebookon….

-     Szabó Zalán! Az irodalmi részét, lehetőleg azt, ami a tankönyvben szerepel! –Nóra tanárnő kezdett kiakadni

-          Jellemezője, hogy nagyon szerelmes emberek írtak akkoriban….

-          Ülj le, egyes! Mit képzelsz te magadról? Nem tanulsz a gyönyörű orosz irodalomból?

Ezután már tényleg nem emlékszem semmire, de még csak arra sem, hogy mit vettünk. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem az irodalmat, mert azt kedvelem, de könyörgöm, miért kell ilyen unalmasan mondani mindent? Lehet szórakoztatóan is leadni a tananyagot és akkor talán még a fiuk figyelmét is lekötné valamennyire.

A nap végére annyira besokalltam a sulitól, hogy mást sem akartam csinálni csak beszélgetni Milánnal vagy Dettivel, de mindkettőjüknek dolga akadt, így beértem a tesómmal.

-          Holnap mit csináltok a tetoválás után? – kérdezte a szobámba ülve Roland

-          Nem tudom, igazából nem terveztünk semmit, csak ezt. Majd eldől még.

-          Egyébként ő már tudja a tervedet?

-          Nem, majd akkor fogja megtudni. Mindent a maga idejében bátyó. – nevettem rá, majd kiment a szobából, mert csörgött a telefonja

Ma reggelig senkivel nem találkoztam, mivel elnyomott az álom miután Roland elment. Amúgy volt már ilyen máskor is, mondjuk az még kellemetlenebb, ha beszélgetés közben alszol el.

Miután megreggeliztem elindultam Milánhoz, aki már várt rám. Mivel szombaton nem szoktunk korán kelni, most sem tettük, ezért van az, hogy majdnem délben találkoztunk.

-          Szia, kicsim! Ebéd után megyünk a szalonba, úgy van az időpontom!

-          Nem felejtettem el! – nevettem rá

-          Akkor jó.

Az ebéd nagyon finom volt, amin nem lepődtem meg, mivel Milán anyukája mindig odafigyel az ilyenekre. Nála a jó az nem elég, tökéletesnek kell lennie.

-          Indulhatunk? – kérdezte a barátom miután segítettünk az anyukájának

-          Persze!

Annyira izgultam és féltem, hogy végig Milán kezét fogtam és hozzábújtam.

A szalonba barátságosan fogadtak minket, majd mindketten felültünk a tetoválóasztalra.

-          Debi…. – kezdte volna Milán, de a Csabi az egyik tetováló odajött hozzám

-          Te is felkészültél? – mosolygott rám, mert látta rajtam, hogy félek

-          Igen, csináljuk! – mondtam határozottan

-          Debi, ez most…..

-       Hasonló minta lesz, mint a tiéd. Miután mondtad neki, hogy mit tervezel ő is bejött, hogy szeretne egy hasonlót. – szakította félbe Csabi

Ezután már nem beszéltünk, hanem nekikezdtünk az elég fájdalmas procedúrának. Már majdnem feladtam, de már fele kész volt, úgyhogy nem volt visszaút. Pár perces kis dolog volt az egész, de annyira fájdalmas, hogy minden tiszteletem azoké, akik ezt többször kibírják. Nekem elég egy kis minta ahhoz, hogy átérezzem ezt.

Nagyon fájt, de kibírtam és megérte, mert ez egy közös tetoválás a szerelmemmel.    

 Ez itt Miláné. Annyira szép! <3

Ez pedig az enyém! <3