Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy ígértem a szülinapi bejegyzésben két részt hoztam mára. Jó olvasást hozzá! :)

55.:  Randi

Detti és Dávid még szerdán kibékültek, így helyreállt a béke az osztályban is. Állítólag, miután beszéltem mindkettőjükkel - egyszerre – otthon gondolkodtak és belátták, hogy mindketten gyerekesen viselkedtek és semmi értelme annak, amit csinálnak. Összevesztek egy olyan dolgon, amit igazából minimális kommunikációval is meg lehetett volna beszélni.  De, mint ahogy akkor is, most is azt mondom, hogy ez az ő dolguk én nem szólok bele.

Ma viszont péntek van, ami azt jelenti, hogy Milánnal megyünk valahova, de nem tudom, hogy hova. Komolyan, rajtam kívül mindenki tudja, de legalább is a szüleim és Roland tudja, mert a bátyám fog odavinni minket. Elvileg valami szép kis hely, de ennél többet senki nem árult el nekem. Bár Milánt ismerve biztos valami romantikus placc, mert ha emo találkozóra, vagy valami hasonló cuccra mennék arról szólt volna, hogy eldöntsem, akarok-e menni egyáltalán.

-          Roland, miért nem mondod el? – kérdeztem tőle már századszorra, pedig még csak reggel van

-         Mert megígértem Milánnak, és száz százalékosan biztos vagyok abban is, hogy tetszeni fog. Most viszont indulj el az iskolába, mert el fogsz késni! – hogy mióta lett ilyen kis normakövető azt nem tudom, de sejtem, hogy a meglepetéshez kell elmennem itthonról

-        Oké, de akkor siess értünk. – adtam egy puszit az arcára, majd az uzsimat felkapva elindultam a kapu elé, ahova Milán épphogy odaért

Egy hosszú jó reggelt – ma még nem is láttalak csók után elindultunk a sulihoz, ahol Detti és Dávid már kézen fogva álltak egymás mellett.

-          Sziasztok! – köszöntünk egymásnak, amikor odaértünk hozzájuk

-        Ma van utoljára Erdősi! Végre megszabadulunk a boszitól! – kezdte a reggelt Tomi, aki komolyan szenvedett attól, hogy az igazgatóhelyettes helyettesíti Álmost

-          Jupiiiii! – valahogy Ramóna se szívleli a dirihelyettest

Persze a tanítás már nem volt ilyen érdekfeszítő, mint a reggel. Ma fizikával kezdtünk, de Léha tanár úr még az átlagosnál is unalmasabban magyarázta a tananyagot, de ha ez még nem lenne elég törin feleltünk a második ipari forradalomból, ami mondjuk egy fokkal jobb, mint az első volt, de még így sem szeretem ezt a részt. A többi óra pedig igazából csak elment, nem voltak olyan érdekesek. Egyedül az osztályfőnöki volt említésre méltó, ahol ezernyi megbeszélni való dolgunk volt.

-         Gyerekek, igaz, hogy még csak most volt nemrég félév, de már itt az évvége, ami nektek már elég keményen bele fog számítani a tovább tanulásotokba. Szépen kérlek titeket, hogy szedjétek össze magatokat és ne lazsáljatok! A jegyeitek katasztrofálisak, a magatartásotok példátlan és a b-sek is panaszkodnak rátok, bár azokat nem akarom elhinni. Hamarosan felnőttek vagytok, de még mindig olyan néhányatok, mintha tízéves lenne! – nos, ezt megkaptuk azt hiszem jogosan

-         De a b-sek kezdik mindig, nem mi! – vágta rá Ákos, mire az ofő szemöldöke a homloka közepére szaladt

-          Okos enged, szamár szenved! Kommentálnom kell, hogy ti legyetek az okosak ebben az esetben? Egyébként itt most nem azon volt a hangsúly, hogy mit csinál a másik 11. osztály, hanem azon, hogy kezdjetek el tanulni, mert nem lesz jó vége.

-          Még van időnk! – nyugtázta Zaza, mire az Gergő bá csak megmasszírozta az orrnyergét

-        Na, akkor még egyszer elmagyarázom, kedves Szabó Zalán. Amit érdemben ki tudsz használni idő, az nagyon kevés és ami a legrosszabb, hogy ez az év már beleszámít a továbbtanulásodba, ezért a jövőd múlhat rajta! Kezdj el tanulni, mert nagy bajok lesznek! Neked példának okáért matekból, történelemből és fizikából kellene javítanod. Igyekezz!

Az utolsó szóra pedig ki is csengettek, ami egyet jelentett azzal, hogy Milánnal megyünk valahova.

-          Na, megmondod? – kérdeztem, miközben átöleltem

-         Nem, de nemsokára megtudod! – mosolygott, majd elindultunk, mert a bátyám megérkezett a suli elé

Az autóban ülve már meg sem próbáltam nyaggatni a fiukat, azzal, hogy hova megyünk. Úgy sem mondják el, különben meg nemsokára megtudom. Viszont azt be kell vallanom, hogy a környéket nem ismertem. Szerintem már a várost is elhagytuk, de nem vagyok benne biztos. Nekem legalább is külvárosnak tűnt, amikor Roland lekanyarodott egy épület elé.

-          Megjöttünk! – adott egy csókot Milán, majd kiszállt az autóból

-          De ez mégis mi? Hol vagyunk? – kérdeztem döbbenten őket, mire Milán csak mosolygott

-    Mivel hosszú hétvége lesz, arra gondoltam, hogy eljöhetnénk wellnessezni, és így legalább kettesben leszünk egy pár napot. Anyudék azt mondták, hogy vigyázzak rád, a többi az én dolgom.

-          Húha! Köszönöm – adtam még egy csókot Smile-nak

Egy hotel előtt álltunk, ami már kívülről is elég puccosnak tűnt, nem ám belülről. Amikor Mil a recepciós elé lépett csak a nevét kellett mondania és már meg is kaptuk a szobánkat.

-          Amúgy ez az ötlet honnan jött? – kérdeztem a liftben állva

-       Gondoltam kellene valami közös programot szervezni, de most meg akartalak lepni, így beszéltem anyudékkal, akik persze elengedtek, bár apukád burkoltan a tudtomra adta, hogy ha nem így viszlek haza, ha csak egy hajad szála görbül, kinyír engem.

-          Őőőő, aha. – csak ennyivel tudtam lereagálni az elmondottakat, mert nem találtam a szavakat. 

Amikor beléptem a szobánkba megint elcsodálkoztam. Már a hotel hallja sem volt piskóta, de a szobák még szebbek voltak. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas ablak, ami gyönyörű panorámára nyílt, egy hatalmas franciaágy, és egy kis asztalka. Az ággyal szemben a fürdőszoba volt, ahol a zuhanyfülke előtt már előre ki voltak készítve a fehér fürdőköpenyek a szálloda nevével ellátva. Egyszerűen gyönyörű volt minden.

Miután körbenéztünk és lepakoltunk elindultunk a medencéhez, ahol egész estig elvoltunk, csak most, vacsorára jöttünk fel. Megyek is, mert Milán éppen az ajtóban áll és indulásra kész, hogy megnézzük az esti programokat a városban.  

Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy ígértem,végre - valahára meghoztam a folytatást. Jó olvasást hozzá! :)

54.: Margaréta

Miután rákérdeztem a dologra és elbeszélgettem erről Dettivel, folytattuk a nyomozásunkat a lány után, aki úgy látszik, hogy nagyon nyomul Dávidra.

-     Detti ugye tudod, hogy ha erről értesül Dávid, akkor nagyon nagy balhé lesz?! – kérdeztem, miután még jobban beleástuk magunkat a kutatásba

-     Tisztában vagyok vele, de inkább így akarom megtudni, hogy megcsal, minthogy elém álljon a lánnyal kézen fogva. Legalább is nekem megalázó lenne a szembesítés. – mondta a szemembe nézve

-   Mi van akkor, ha félreérted? Emlékezz vissza, Milánnal is mi volt; csak a tetoválást ment megbeszélni és semmi olyan nem volt benne, amire elsőre tippeltem. Ne vesszetek össze egy olyan dolog miatt, amit meg sem csinált. Gondolkozz egy kicsit, mielőtt nekiesel – tudom, hogy milyen érzés most neki, de ő is ott volt mellettem a bajban és hideg fejjel tudott gondolkodni, ami most az én feladatom

Nem akartam, hogy hülyeséget csináljon. Detti a legjobb barátnőm és nem szeretném, ha egy meggondolatlan lépése miatt szakítanának, és utána megbánná a döntését. Ismerjük egymást már kiskorunk óta és mindig kisegítettük a másikat a nehéz helyzetekben, így most az a feladatom, hogy kiderítsem, mi történik Detti háta mögött és ne ő legyen az, aki először lép, persze meggondolatlanul.

-          Figyelj, majd megpróbálok puhatolózni, de addig ne beszélj vele erről, mert tudod milyen vagy. – mondtam neki miközben felálltam, hogy hazainduljak, mert elég későre járt az idő

-          Nem fogok vele semmiről beszélni! Nem érdekelnek a magyarázkodásai! – láttam Dettin, hogy mennyire ki van készülve, mégsem maradhattam náluk

-          Te tudod!

Persze korántsem voltam biztos abban, hogy a barátnőm helyesen fog cselekedni, mert ismerem már annyira, hogy tudjam, vagy rá fog rontani Dávidra és kikérdezni vagy nem kommunikál vele semmilyen módon.

Most szerencsére az utóbbi valósult meg, amit onnan tudtam, hogy Emo szinte lerohant reggel az iskola előtt, hogy mondjam már el neki, hogy mi történt, mert Detti nem beszél vele egy árva szót sem, hiába hívja, ír SMS-t vagy üzenetet, semmire nem reagál.

-          Debi, mondj már valamit! – kérlelt, miközben én megpróbáltam összeszedni a gondolataimat

-     Dávid, ki az a Margaréta és miért írogat neked olyanokat, hogy jó volt a hétvége, meg kell ismételni? Véletlenül meglátta az üzenetet és ez miatt van kiakadva már két napja. Bejelentkezve maradtál a gépén vagy nem tudom hol és ott látta meg. – kicsit finomítottam azon, hogyan tudta meg Detti az egészet, de mégsem állhattam oda azzal, hogy kémkedtünk utána

-          Margaréta? – nézett annyira furcsán, hogy egyből leesett, hogy itt valami nem stimmel

-       Igen. Beszélgettél is vele elég sokat. Nézd csak meg az üzeneteidet! – válaszoltam neki tetetett nyugalommal

Dávid persze azonnal előkapta a telefonját és elkezdte keresni Margarétát, majd miután megtalálta és elolvasta csak ennyit mondott:

-          Debi, őszintén, fogalmam sincs ki ez a lány, én biztos nem beszéltem vagy találkoztam vele.

-          Akkor?

-      Nem tudom mi ez az egész, rohadtul kezdem unni. – itt hangnemet váltott és az addig mentegetőző srácból egy ideges srác lett

-          Mármint?

-       Dettit. Egész egyszerűen nem értem, hogy miért jó neki, ha nem beszélünk napokig. Elmondtam már neki többször, hogy féltékenységre semmi oka nincs, nem kell a drámakirálynőt játszani, hanem értelmes, felnőtt emberek módjára meg lehetne beszélni egymással a dolgokat. Azt hittem, hogy megbántottam valamivel vagy olyat csináltam, ami nem tetszik neki. És Debi, attól, hogy Detti a barátnőm, még qvára én döntöm el, hogy kivel beszélek és kivel nem. Ő is nem egyszer váltott üzenetet egy-egy pasival, de én nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy nem az én dolgom és azt, hogy nem fog megcsalni egy üzenettől. Egyébként engedélyt kellett volna kérnem tőle, hogy beszélhessek egy lánnyal? Nem egy bábu vagyok, akit ide – oda rángathat és befolyásolhat kedvére, hanem a barátja. És rohadt jó lenne, ha ezt elmagyaráznád neki is, mert én csak akkor fogok vele leülni és beszélni, ha képes normális,  17 éveshez méltó kommunikációra, addig engem kerüljön el, de jó messzire. – uhh, ez szép menet lesz, már előre látom

Dávid kirohanását végül is megértem, mert Detti mostanában elég féltékeny lett, de Milán és én szerintem is alaptalanul, mert Dávid nem csalná meg soha. A másik része meg, hogy igen; erről beszéltem a barátnőmnek, amikor azt mondtam, hogy balhé lesz belőle. Persze, nem azt szeretném, ha szétmennének, sőt remélem minél tovább együtt lesznek, de ez így nem mehet tovább, hiszen Detti csak bántja ezzel Dávidot, akinek ebből egy idő után elege lesz és el fogja hagyni a barátnőmet.

A gondolatmenetemet Alexa szakította félbe, aki konkrétan hallotta az egészet, mert akkor jött és megállt mellettünk.

-          Minden oké? – kérdezte fürkészve

-   Persze, csak Dettiék összekaptak egy kicsit vagy nagyon és úgy néz ki, hogy én leszek a villámhárító.  De tudod, valahol megértem Dávidot, de Dettit is. Ajj.

-          Csajok, mennyünk, mert minjárt kezdődik a töri! – kiabált oda hozzánk Zalán

-          Oké!

Na igen. A mai nap érdekes volt abból a szempontból, hogy a két pár közül az egyik nem beszélt egymással. Én nem beszéltem még Dettivel, mert úgy gondoltam, hogy ezt nem egy iskolában, főleg nem a Rubikban kell megoldani, mert itt a fénysebességnél is gyorsabban terjednek a pletykák és nem szeretném, ha a b-sek tudjanak erről a vitáról. Iza azonnal kihasználná a helyzetet, még nagyobb zűrt okozva. Másrészt meg úgy voltam vele, hogy ezt a kört nekik kell megoldani, nem nekem, én maximum a közvetítő szerepét tölthetem be, de igazából azt sem szeretném, mert kettőjük dolga. Dettivel viszont nagyon nem stimmel valami, mert nem volt ő ennyire féltékeny.

Persze az órák nem voltak annyira szórakoztatóak, de legalább hamar elmentek, csak földrajzból írtunk egy röpdogát, ami igazából nem is volt nehéz, tekintve, hogy az atlaszból mindent ki lehetett olvasni, csak tudni kellett, hogy mit hol kell keresni benne. A német óra is simán elment annak ellenére, hogy feleléssel kezdtünk ott is, ami mondjuk úgy, hogy nem sikerült valami fényesen sem Raminak sem Márknak. Márk egy elegáns „Scheiße” után leült egy egyessel gazdagabban, Rami azért küzdött egy darabig és megkapta a végén a hármast.

Suli után Dettiék még mindig nem beszéltek egymással, ezért úgy döntöttem, hogy akkor majd én megpróbálok hatni rájuk úgy, hogy mindketten jelen vannak.

-          Nézzétek, egy félreértés miatt nem szabad összevesznek, beszéljétek meg a problémákat. Dávid, ezzel te is gyerekesen viselkedsz, de Detti te is az vagy, mert meg sem próbáltad megbeszéli a történteket, egyszerűen nem kommunikálsz Dáviddal.

-          Debi, megmondtam, majd beszélek vele akkor, amikor normálisan tud az emberhez hozzáállni! – vágta rá Dávid, mire én csak furán néztem, mert szerintem egyformán gyerekesek

-          Ch…

Körülbelül ennyit tudtam segíteni nekik. Azt hiszem, nem az én feladatom, hogy megbeszéljék a dolgaikat, hanem kizárólag az ő dolguk. Meg kell tudniuk oldani majd ennél jóval komplexebb dolgokat is és onnan sem hátrálhatnak ki, csak mert nem kommunikálnak egymással. Hogy ebből mi lesz, azt nem tudom, de nagyon remélem, hogy kibékülnek és újra olyanok lesznek, mint ez előtt.

5 hosszú év

Sziasztok! 

Tudom, hogy irtó régen volt már bármi életjel a blogon, és nem is mentegetőzöm, mert csak ismételném önmagam. Egyetem, tanulás, vizsgák, blaa...blaa.. blaa. Tudom, hogy nem mentség, hogy nem értem rá, de tényleg ez történt, most pedig, hogy vége van a vizsgáknak örülök, hogy van egy kis szabadidőm, amit nem a gép előtt ülve akarok eltölteni. 

Viszont most nem ezért írom a bejegyzést, hanem mert múlt szombaton (07.14.) volt öt éves a blog, ami számomra teljes mértékben hihetetlen. Még csak most kezdtem bele Amanda és Alex történetébe, aztán jött a Rubik ötlete, amit még mindig nem fejeztem be - szégyenszemre. Most nem írnék monológokat, mert ennyi kihagyás után nem lenne szép tőlem, csak annyit tennék hozzá, hogy remélem még sok szülinapos bejegyzés fog születni ezen a blogon.

Más: 

Terveim szerint most már tényleg befejezem a Rubik gimit, amit a hosszú kihagyás ellenére sem hagyok abba, illetve nem is rövidítem meg egy résszel sem. Összesen 80 részt tervezek belőle, így még 25 maradt hátra (ma még felkerül a következő két rész). A terv szerint augusztus végére már be is fejezem a történetet, így szeptemberben indulhat a következő, aminek az alapjai már papírra vannak vetve. 

Addig is szép nyarat mindenkinek és jó olvasást! :)