Rubik gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész és talán sokan azt hittétek, hogy nem fogom folytatni, de az az igazság, hogy nem fogom abbahagyni, amíg van rá igény. És a statisztika nekem azt mutatja, hogy sokan kíváncsiak vagytok még a blogomra, ezért végre összeszedtem magam és elhoztam az 51. részt is. Sajnálom, hogy ennyi időt kihagytam, de egyszerűen se ihletem, se energiám végképp időm nem volt és ahogy már sokszor írtam, egy összekapkodott részt nem szeretnék elétek tárni. Az elmúlt hetekben egy kicsit besokalltam és a nap végére nem volt kedvem semmihez csak ahhoz, hogy lefeküdjek aludni. Talán páran átéltétek azt a helyzetet, főleg végzős gimisek és főiskolások, hogy milyen az, amikor az ember reggel nyolctól este hatig- hétig tanul és még akkor sem érzi 100%-nak a tudását. Most sajnos én is így voltam ezzel és ezért tűntem el. 
Még egyszer, nagyon sajnálom, hogy így eltűntem, de úgy érzem ez a kis szünet kellett, ahhoz, hogy ne laposodjon el a történet. 
A kis monológom után pedig jöjjön a várva-várt 51.rész! :)

51.: Félév

A tizenegyedik félév is elérkezett hozzánk, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb időnk van mindenre.

Amikor reggel felkeltem Milán ott volt mellettem, ami megnyugtatott a rossz álmok után. Egész éjszaka rosszul aludtam pedig a Dórás ügy már lezárult.  Dórát közmunkára ítélték, illetve egy jó ideig nem mehet Milán közelébe, de az enyémbe se. Mondjuk az utóbbit anyuék kérvényezték, hiszen attól, hogy most „elfoglalt” lett, nem akadályozta volna meg abban, hogy ártson nekünk. Mégis rossz álmaim vannak miatta.

-        Megint rosszul aludtál? – kérdezte álmosan Milán

-       Igen, de nincs semmi gond.  Készülődjünk, mert Álmossal lesz az első óránk és ki fog akadni.  – keltem ki az ágyból 

-       Már korán reggel kezded? – nézett kölyökkutyaszemekkel arra utalva, hogy nincs kedve a sulihoz

-    Milán, megígérted, hogy az az egyetlen alakalom volt, amikor nem mentünk iskolába. Én sem szeretem, főleg Álmos hülyeségeit, de muszáj elmennünk. Erdősi szerintem így is elég pipa már Dóra miatt.

-       Jó, tudom, csak legszívesebben veled maradnék egész nap.

Miután sikerült kiimádkozni az ágyból és egy normális szerelést ráerőltetni megreggeliztünk, majd elindultunk a suliba, ahol a többiek már ott voltak.

-        Sziasztok! Elvileg nem lesz Álmos egész nap, mert valami dolga akadt, de sajnos meg lesz tartva a magyar.  – köszöntött minket Rami

-         Ki lesz velünk? –kérdeztem, de mélyen sejtettem a választ

-        Elvileg Erdősi. – sóhajtott lemondóan Zsófi

-     Mondtam, hogy nem kell bejönnünk ma sem. Most miért lett volna baj, ha otthon maradunk? - kérdezte Milán egy kis felháborodottsággal

-       Ezt már megbeszéltük és nem vagyok hajlandó vitát nyitni róla. – lehet, hogy kicsit keményebben szóltam oda, mint szerettem volna, de legalább így megérti

-       Uhh, valami gáz van köztetek?  - pislogott Bella, a hangszínem miatt

-   Nem, nincs semmi, csak mostanában sok dolog összejött. Pár napja mindketten feszültebbek vagyunk a kelleténél.  – mondta Milán helyettem, én pedig nagy hálás voltam, hogy nem haragszik rám

-       Tudunk segíteni? – érdeklődött kedvesen Zalán, miközben eltette a telefonját

-    Köszi, de nem kell, majd megoldjuk ezt is valahogy. – válaszoltam a tőlem telhető legszebb mosollyal

-       Rendben, de ha bármi kell, csak szóljatok! – szólt hozzá Márk is

Annyira jó látni, hogy az osztálytársaink, barátaink mellettünk állnak még akkor is, ha nem tudják, hogy miről van szó. Tudnak valamennyit Dóráról és erről az egész abszurd helyzetről, de ők nem mentek keresztül rajta. Viszont megértik, hogy miért vagyunk most egy kicsit idegesebbek, ami már nekünk nagy segítség. Persze először mind azt hitték, hogy csak túlreagáljuk a helyzetet, de később rájöttek, hogy nem, főleg, hogy Erdősi is foglalkozott az üggyel.

-        Srácok, be kéne menünk, mert két perc és csengetnek. Erdősinél meg nem jó késni. – szólalt meg Dávid megtörve a csendet

-       Tényleg a boszival leszünk! – eszmélt rá Kristóf

Miután bementünk az épületbe és az osztályba, mindenki leült a helyére, mert korán reggel senki nem akarta kiborítani az igazgatóhelyettes-asszonyt, aki – hát valljuk be- nem a legkedvesebb nő a világon, sőt.

-          Jó reggelt mindenkinek! Üljetek a helyetekre és kezdjük az órát! – jött be Erdősi a terembe

-     Jó reggelt! Muszáj tanulni? – ezt a merész kérdést Ákos tette fel, akinek nincs vesztenivalója, hiszen, ha kirúgják focizni fog, legalább is állítása szerint

-     Ákos, nagyon vicces vagy! Attól, hogy nincs itt a szaktanár nem rátok tartozó ok miatt, még le lehet adni a tananyagot és le is fogom. Füzetet elő! – üvöltötte az utolsó mondatot olyan hangerővel, hogy azt hittem a dobhártyám kiszakad

Mondjuk viszonylag hamar elment az óra, tekintve, hogy 40 percig csak diktált Erdősi.  Szünetben váltottunk egy-két szót és azt találgattuk, hogy mi van Álmossal. Soha nem szokott hiányozni vagy akár elkésni, most viszont nem jött be és egyes rémhírek szerint egész héten nem lesz.  Komolyan, már egy óra után visszasírom a nyelvtan huszár – irodalommániás tanárt. Erdősivel nem lehet kibírni 45 percnél tovább, kivéve, ha nem a suliról van szó, ahogy legutóbb, amikor Milánnal bent jártunk nála a Titkok Kamrájába, akarom mondani az irodájában.

A második óra egy angol volt Fogl tanárnővel, ami nekem most kínszenvedés volt, ahogy az egész osztálynak, mivel összevont óra volt a B-sekkel, mert nem volt Fox tanár úr sem.  Természetesen a B-s lányok megint kiszemelték magunknak Milánt és Krisszt, akik szépen szólva és cenzúrázva tettek arra, amit mondott a három kis…

-          Nem fognátok be a szátokat?  - fakadt ki óra közepén Rami, aki köztudottan nem bírja őket

-          Neked mi bajod? Nem is hozzád beszélünk! – nyávogta Anita, miközben a rágóját csattogtatta

-    A baj, az ott kezdődik, hogy órán vagytok és nem szünetben! Elhiszem, hogy a fiuk jobban érdekelnek titeket, de éppen a függő beszédről tanulunk, ha nem vettétek volna észre. Legyetek szívesek és fejezzétek be a beszélgetést vagy egy egyes, igazolatlan óra és egy-egy szaktanári kíséretében vonuljatok ki a teremből. Köszönöm! -  zárta rövidre a témát a tanárnő

-        Chh…. – fújtatott Iza, akinek kb. annyi esze van, mint egy marék lepkének

Ezután tesi óránk volt, ahol inkább az osztályfőnöki teendőkkel foglalkoztunk, mert kicsit el vagyunk maradva és egy csomó dolog volt, amiről tudnunk kellett.

Amikor végre kicsöngettek bioszról megváltás volt kijönni a suliból. Alapvetően szeretek ide járni, csak hát azért nem minden álmom bent lenni egész nap.

-          Nem jöttök el moziba?  - kérdezte Tomi miközben kiléptünk a suli kapuján

-          Szívesen mennék, de tanulnom kell. – mondta Milán, amit először nem hittem el

-          Hogy mit szeretnél csinálni? – kérdeztem vissza

-          Moziba menni. De e helyett inkább leülök veled tanulni, mert nem akarok megbukni. – olyan ártatlanul nézett, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga  

Amikor hazaértünk felmentünk a szobámba és egész délután csak magoltunk és magoltunk. Ha holnap is Erdősi lesz magyaron, tuti íratni fog a mai anyagból, ami nem lesz kellemes.

Éljenek azok a jó kis magyar órák!

Rubik gimi

Sziasztok! Megérkezett az 50.rész is, amiben Erdősi másik oldala is megmutatkozik. Jó olvasást hozzá! :)

50.: Rend

Erdősi hangja annyira beborította az irodát, hogy egy fél percig biztos nem tudtunk megszólalni. Nem tudom, hogy Milán miért hallgatott, de én azért mert nem tudtam eldönteni, hogy mi idegesítette fel jobban: az, hogy Milánnak volt már kisebb gondja a rendőrséggel, vagy az, hogy valaki bejutott a Rubikba. Mondjuk nekünk egyik változat se túl jó.

-          Ki tud róla még rajtunk kívül? – kérdezte végül kicsit halkabban

-       Csak a szüleink. Nekik viszont muszáj volt elmondani, mert Debiék háza előtt is volt a lány. Nem akartuk beavatni a rendőrséget, mert akkor tuti engem is elővesznek, holott nem csináltam semmit. – végre megjött Milán hangja is

-    Értem, de ezt nem fogom annyiban hagyni, az sem érdekel, ha egyenesen a börtönbe viszik a lányt. Milán nem tudom, hogy mi fűz téged hozzá, és nem is érdekel, viszont ha még egyszer meglátom itt, nem állok jót magamért.

Még egy darabig elbeszélgettünk a továbbiakról, hiszen Erdősinek ez beillett egy komoly detektív feladattal. Annyira elment az idő, hogy fel sem tűnt, hogy becsöngettek – legalább is nekem nem.

-          Most menjetek órára és KIVÉTELESEN hivatkozzatok rám!

-          Rendben és köszönjük a segítséget!

Ezután elindultunk az első óránkra, ahol persze Álmos tanárnő volt a porondon a dögunalmas hülyeségivel.

-   Ti merre jártatok? Nem tudjátok, hogy mikor kezdődik a tanítás? Ez felháborító és felfoghatatlan. Ilyen pimaszságot!

- Az igazgatóhelyettes asszonynál voltunk idáig. Fontos dologról kellett beszélnünk, amit már elkezdtünk a szünetben, de belenyúlt az órába. – mondtam határozottan amitől egy kicsit megingott, de aztán megint rákezdett

-  Akkor sem lehet ilyet csinálni! A magyar órákra nektek is ugyanúgy szükségetek van, mint bárki másnak. Sajnos ezt senki nem érti meg, pedig a legszebb verseket itt lehet megtalálni. Hogy fogtok ti leérettségizni, ha nem vagytok itt?

Az a legrosszabb, hogy ő ezt komolyan gondolta. Szerinte, ha egy magyar óráról is hiányzunk nem lesz meg az érettségink és úgy általánosságban hülyék maradunk. Persze ez nem így van, de ő így gondolja.

Óra után a többiek is odajöttek, hogy mi az igazság. Ők meg azt nem hitték el, hogy Erdősinél voltunk. Szerintük oda csak akkor megy az ember, ha kirúgás előtt áll. Amúgy szinte senki nem tudja, de Erdősinek van egy normális oldala is, csak meg kell találni vele a közös hangot. Ha nem vagy túl kihívó és tudsz viselkedni, akkor nem lesz vele gond. Nem azt mondom, hogy a kegyei közé fogad és örök- barik lesztek, de nem fog piszkálni. Mondjuk azon én is meglepődtem, hogy Milánnak nem szólt a smink miatt, amiért normális esetben már üvöltene. 

A nap további része viszont tényleg érdektelenül telt; folytatódtak az órák, feleltünk még így félév előtt, a jobb jegyért vagy inkább csak szivatásból. Időközben azonban a B-sek is felbukkantak, akiket köztudottan nem bírunk. Természetesen a falkavezér ment elől, vagyis Anita, aki most sem bírta ki beszólás nélkül:

-          Mi van nyomik? Csak nem dolgozat lesz?

-          Hát persze kis *****. – válaszolt vissza Krissz fel sem nézve a töri könyvből

-          Mit mondtál?

-          Jól hallottad volna, ha nem járnál discoba!

Utolsó órán már nem igazán történt semmi, kivéve persze Krissz javítása, aminek az eredmény a jobb jegy lett.

Órák után még beszélnünk kellett Erdősivel, aki addig nyomozott, amíg meg nem találta Dórát, akit éppen a rendőrség hallgat ki.  Úgy néz ki, végre helyreállt a rend!

Happy Birthday!

Sziasztok! Tudom, hogy nemrég volt rész, viszont a blog harmadik születésnapja is a napokban volt, így gondoltam illik írni egy kisebb összefoglalót ez alkalomból. (07. 14) 

Tudom, hogy nem mindig voltam túl aktív, sőt ami azt illeti konkrétan mostanában elhanyagoltam a blogot, amit az előző egyéb bejegyzésben ki is fejtettem, de ahogy ígértem megpróbálok minden héten bejegyzést hozni és lezárni a történetet még októberig. 

Most viszont nem a mentegetőzésért hoztam létre ezt a posztot, hanem mert a blog szülinapját ünnepeljük. Szóval ennek örömére itt egy kis statisztika, amit minden évben megejtek.

Blog nyitása: 2013. 07. 14

Három év alatt összesen 5.600 megtekintés volt, ami azt jelenti, hogy egy hónapban átlagosan 155,5 kattintást kapott a blog, amit nagyon szépen köszönök.

Az oldalon 4 rendszeres olvasó van, ami úgy gondolom, hogy valójában több, legalább is a visszajelzések alapján. Ezt is nagyon szépen köszönöm. 

Bejegyzések közül ez a 84., amiből 68 a két már megjelent történethez kapcsolódik és 16 egyéb bejegyzés történt.

Legforgalmasabb hónap: 2015. márciusa volt, 767 megtekintéssel. 

Végül, de nem utolsó sorban szeretném mindenkinek megköszönni, a kitartást és a kattintásokat, amik azt jelzik számomra, hogy érdemes folytatnom és ennyi időt beleölni a munkáimba. Remélem még sok évet fog megélni ez a blog és még sok történettel tudok nektek egy kis vidámságot csempészni a napjaitokba.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :)

49.: Apu

-      Milán, akkor beszéljünk a szüleimmel! Roland és apu is látták Dórát, ők segíthetnek nekünk. –kérleltem Milánt úton az iskolából

-     Debi, ez veszélyes és nem tartozik rájuk! Mi van, ha legközelebb tényleg a közeledbe megy? Hogy fogod magad megvédeni? – Milán szeme most komoly volt, a megszokott huncut helyett

-     Ezért mondom, hogy beszéljünk a szüleimmel és talán Erdősivel is, hiszen tudod jól, hogy a Rubikba senki nem juthat be, ha nem oda jár. Másik része pedig, hogy szerinted az a nő beengedne valakit ilyen kinézettel az intézménybe? Gondolkozz már el egy kicsit és ne csak a saját érdekeidet nézd! – most már szinte veszekedtünk, de nem érdekelt, mert itt már nem csak az elmeháborodott ex-barátnőről volt szó, hanem a testi épségünkről is

A vitát még a házunkig sem tudtuk megoldani, így elég feszülten mentünk be a szobámba, ami anyunak is feltűnt, ezért utánunk jött. Persze nem mondtuk el neki a teljes igazságot, Milán óhaja szerint, de engem már nem sok választott el attól, hogy kitálaljak anyu előtt mindent. Szerintem joga van tudni erről, másrészt pedig segíthet nekünk. Jól tudom, hogy Mil mitől fél, mert elmesélte az egész kapcsolatát Dórával, beleértve azokat a balhékat is, amikbe a lány rángatta bele. Tisztában vagyok azzal, hogy a rendőrség valószínűleg elővenné Milánt, de ezt meg kellene kockáztatni szerintem már csak a fenyegetése miatt is.

-        Milán, szerintem mondjuk el anyuéknak, csak segíthet rajtunk. – mondtam az ágyamon hasalva

-      Persze, hogy apád páros lábbal dobjon ki a lakásból, és hogy soha többet ne beszélhessek veled a sulin kívül. Debi, én elhiszem, hogy félsz, mert hidd el én is, de apád nem díjazná a múltamat és nem szeretnélek elveszíteni. Vannak kapcsolataim, Dórát lerendezem én és ebből nem nyitok vitát!

Ezután a leckére koncentrált, de szerintem azt sem tudta, hogy milyen füzet van előtte. Amúgy sem vall Milánra, hogy tanulna, – amiért lesz is egy elbeszélgetésünk – de most végképp nem koncentrált. Valahol elveszett a gondolatai és Dóra között félúton. Igazából azért is akarok beszélni erről a szüleimmel, mert attól félek, hogy Dóra annyira befúrja magát az agyunkba, hogy a végén miatta fogunk szakítani. Úgy értem a gond akkorára fog hatalmasodni, hogy nem fogunk elbírni vele ketten és ez meg fogja mérgezni a kapcsolatunkat előbb vagy utóbb. Nem mintha párkapcsolati szakértő lennék, de azért olvastam már ezt-, azt az ilyesmiről és hát jobb félni, mint megijedni.

-          Jó, mondjuk el a szüleidnek és Erdősinek is. De előre mondom, hogy ebből baj lesz, nem is kicsi. – fordult felém Milán, aki ezek szerint egész eddig elmélkedett

-          Rendben, de csak akkor, ha ezt te is akarod. Nem szeretném rád erőszakolni a dolgokat.

Ezután összepakoltunk holnapra, mert szerintem ez egy kimerítő beszélgetés lesz, ami után nem lesz erőm táskát rámolni.

-          Apu, beszélnünk kell sürgősen! – közöltem, mikor leértünk a konyhába, ahol apu matatott a kajával

-          Nem én voltam!

-    Tessék? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz, de ez fontos! Emlékszel a lányra, akit Roland és Milán elküldött nemrégiben? – muszáj a tárgyra térni, mert ennek a beszélgetésnek soha nem lesz vége

-          Igen, emlékszem, miért?

Miután a kezébe nyomtam a levelet és elolvasta elég döbbent arcot vágott, úgyhogy Milán belekezdett a mesébe, ami nem igazán tetszett apunak, de hát ez van. Láttam rajta, hogy le van sújtva a ténytől, hogy Milán nem mindig állt a jó oldalon, de csak a barátnője miatt. Azt is elmondta Smile, hogy nem tudott a felbukkanásáról egészen addig, amíg fel nem hívta. Persze apu először nagyon pipa volt a dolog miatt, de ahogy láttam nem Milánra haragudott, hanem inkább Dórára.

-      Miért csak most szóltatok erről? Ha nem is a rendőrségre mentek vele, de legalább nekünk szólhattatok volna. Debi, így hogy engedjelek el valahova? Az az őrült nő kint mászkál valahol és valószínűleg téged figyel. Az is lehet, hogy most is itt van.

-    Mert azt hittem, hogy le tudom állítani. Nem gondoltam, hogy idáig el fog menni, ráadásul a Rubikba is bejutott, ahova Erdősi senkit nem enged be, ha nem az iskola diákja. Nézd, tudom, hogy elcsesztem, de ahogy Debinek is mondtam nem fogom hagyni, hogy baja essen. Holnap pedig szólni fogunk Erdősinek is erről a dologról, mert ez már nem játék.

Meglepő módon apu nem akartam kirakni Milánt és nem is akarta kiütni. Fura módon nagyon sokat változott az elmúlt időkben pozitív irányba. Most már nem bánja, hogy Milánnal vagyok és azt sem, hogy már nem vagyok az ő kicsi lánya.

A beszélgetés után elmentünk zuhanyozni és mivel Smile nálam aludt közel éjfélig TV-t néztünk, majd elmentünk aludni, mivel nagy nap várt ránk.  Erdősivel kellett szembenéznünk.

Reggel, mikor elindultunk a suliba még egyszer átbeszéltük a részleteket, mert a boszorka khmm… igazgatóhelyettes asszony mindenre ki fog térni. Csodával határos módon sikerült beérnünk a suliba minden balhé nélkül, csak a többiek néztek ránk furán, amikor nem mentünk oda hozzájuk, hanem egyyenesen befelé vettük az irányt.

-     Jó reggelt, igazgatóhelyettes asszony!  - köszöntünk Milánnal szinte egyszerre, amivel kicsit kitűntünk a tömegből

-  Jó reggelt! Mit szeretnétek? – kérdezte egyből, mivel nem mentünk az osztályunk felé, hanem hozzá indultunk

-    Beszélnünk kell önnel egy nagyon fontos dologról, ami nem várhat soká! – úgy látszik Smilenak elment a bátorsága, mert nekem kellett beszélnem

Mivel látta rajtunk, hogy tényleg nem viccelünk intett, hogy kövessük őt az irodájába, ami igen tekintélyes méretű. Bent egy tölgyfa asztal állt, ami előtt egy kényelmes bőrfotel terebélyesedett, a falon pedig a Rubik zászlaja volt kifeszítve. 

-          Nos, hadd halljam, mi a gond! – mutatott a két székre, utalva, hogy üljünk le – Úgy látom, hogy nem szórakozni jöttetek!

-    Tegnap ez a levél volt a szekrényemben, amit egy nem Rubikos lány írt és helyezett el itt. – mondtam miközben átadtam a levelet, amire persze felszaladt a szemöldöke, mondván, hogy ennyi?

-     Honnan tudjátok, hogy ki volt az? Rendőrség vagy a szülők tudnak róla? – miután elolvasta a fenyegetést komolyabb lett

-    A volt barátnőm csinálja, akit már innen is elküldtem egyszer. Fogalmam sincs, hogy hogyan jött be és arról se, hogy mi a célja ezzel. Nézze neki már volt dolga a rendőrséggel, amibe belerángatott engem is, és senki nem tudja, hogy mire képes. Még én sem.

-          MICSODA?! – szinte dörrent a hangja a hatalmas irodában 

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amit ígértem, úgyhogy jó olvasást kívánok hozzá! :)

48.: Kezdődik

Amikor beértem a lakásba apu fogadott a régi trükkjével, vagyis az álolvasással.

-          Igen apu? – kérdeztem rá, mert tudtam, hogy utánam fog jönni

-     Miért van az, hogy elengedlek valahova, és te visszaélsz vele? Azt hiszed, nem tudok róla, hogy nem voltál iskolában? Debi, így ennek nem lesz jó vége. Mi lesz a tanulással, az álmaiddal és a terveiddel? Milán a barátod, amivel én megbékéltem, de ez nem azt jelenti, hogy adj fel mindent, amit még kilencedik elején vagy nyolcadik végén elterveztél.

-   Nem felejtettem el, mi terveztem és azt sem, hogy milyen fontos a pontok szerzése. Viszont egyszer én is megtehetem azt, amit mások már vagy tízszer megcsináltak előtte. Nem ettől az egy naptól függ a jövőm!

-  Értem, de legközelebb mit fogsz csinálni? A tudtunk nélkül fogsz lógni? Debi….

-     Ezt most fejezzük be! Te nem érted, amit én mondok és én sem értem, hogy miért parázol ennyire mindenen. Eddig és ezután is jó tanulok, ez csak egy kis lazulás volt.

Ezután felmentem a szobámba és bejelentkeztem Facebookra, ahol Detti már várt rám a házival. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyet nem lehet mindig megcsinálni és azzal is, hogy Milánnal meg kell értetnem a suli fontosságát, bár nem hiszem, hogy ez az én feladatom lenne, de azért megpróbálom.

Mialatt a házit másoltam beszélgettem egy kicsit Dettivel is:

Bernadett Vári: Holnap jössz?

Debóra Budai: Igen, ez csak egy egynapos pihi volt.

Bernadett Vári: Oké! De Milán se volt ma, amit Dávid is furcsált. Nincs gáz ugye?

Debóra Budai: Nincs semmi, csak bevágta a hisztit és késtünk volna több mint fél órát, ezért nem mentünk be.

A lecke után elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni, mert nagyon fáradt voltam már. Mondjuk szerintem ez betudható Milánnak, aki nem nagyon hagyott békén egész nap.

Reggel az ébresztőórám jelzésére ébredtem és a bátyám telefonjára, ami szüntelenül csörgött neki. Vajon ki hívja hajnali fél hétkor? Rejtély!

Miután kikászálódtam az ágyból azonnal a gardróbomhoz léptem, ahonnan kivettem egy fekete farmer egy fehér hosszujjúval és egy dzsekivel. Persze a dzseki okozott némi fejtörést, de rájöttem öt perc gondolkodás után, hogy tél van, ezért nem árt melegen öltözködni. Így, decemberben azért időben leesett, igaz?

-         Debi, valaki itt van a ház előtt, akit már tegnap is láttam. Fogalmam nincs, hogy ki ez a csaj és mit akar itt egyfolytában, de idegesít az ólálkodása. – ecsetelte Roland egy kopogás után

-     Hogy néz ki a lány? Lehet, hogy az egyik osztálytársam van itt és csak érdeklődik a tegnapi miatt. – mondtam mosolyogva miközben felkentem egy kis szemhéjpúdert

-   Fekete, oldalt kiborotvált haj, fekete cuccok hajmeresztő sminkkel kombinálva. – tájékoztatott a bátyám, mire bennem a vér is meghűlt

-     Basszus! Roland én ki nem teszem a lábam itthonról. A csaj Milán exe és szerinte egy közveszélyes pszichopata állattal vetekszik néha a viselkedése. – néztem ijedten a tesómra, ami persze már jobban felkeltette az érdeklődését

-          Remek! Akkor majd én elpaterolom innen!

Meg sem várta a válaszom, lement és elkezdett beszélni Dórával. Nem tudom miről csevegtek, de én addig hívtam Milánt, hogy figyelmeztessem. Mil persze annyira begőzölt, hogy két perc alatt a házunk előtt volt és onnan üvöltött Dórával, akinek a szeme se rebbent erre. Mondjuk, nem tudom mit várt Vörös úr azzal az 50 kilójával. Mire leértem az emeletről apu az ablakból nézte a csetepatét, aminek hamar vége lett, ugyanis a lány feladta és elment. Csak ezután mertem kimerészkedni és elindulni suliba.

Séta közben éreztem Milánon, hogy valami nincs rendben és azt is, hogy nyugtalan.

-          Miért nem teszel feljelentést? – kérdeztem hirtelen, mert nekem ez volt a leglogikusabb lépés

-      Mert akkor engem is belemártana a dolgokba és előszedné a régi eseményeket is, amiknél nem bizonyítható, hogy nem voltam jelen. Mivel nincs bizonyíték az ártatlanságomra engem is nagy valószínűséggel megbüntetnének.

-      Mit csinált ez a nő, amibe belekeveredtél? – volt egy sanda gyanúm, de inkább nem mondtam ki       

-          Igazából nem tudok részleteket, csak annyit, hogy volt egy pár kétes üzlete. Úgy értem nem egyszer láttam olyan dolgokat nála, amik tuti, hogy nem tiszta úton lettek az övéi. Többek közt ezért is szakítottam vele. Nem volt kedvem belekeveredni a balhéiba.

Ezután hagytam a témát, mert láttam, hogy rosszul érinti. Az az igazság, hogy kezdek félni Dórától, hiszen minden kitelik tőle. Főleg, hogy semmitől nem retten vissza.

Amikor beértünk a suliba én egyből a szekrényemhez mentem – a szokásunkkal ellentétben-, mert le kellett adnom egy fontos papírt, amit beletettem az irattartómba. Mire sikerült kinyitnom a suliboxot majdnem becsengettek.

-     Debi kiesett valami! – vette fel a borítékot Krissz, aki a mellettem lévő szekrényben turkált

-          Köszi! – azt hittem, hogy csak egy levelezés, amit Dettivel folytattunk órán, de azért megnéztem

„ Debóra,

Hagydj békén Milán és enged, hogy viszajöjön, ahoz, akihez tartozik. Ne akardd megvárnii, amig én teszek érte, mert az fájjni fog!

Pusszika „

Csak ennyi állt a levélben és ilyen helyesírással.

-          Gáz van? – kérdezte Krissz az arckifejezésem láttán

-          Nincs, csak beszélnem kell Milánnal!

Ez után elindultam az osztályba, hogy meg tudjuk tárgyalni a továbbiakat Milánnal, mert ez így nem mehet tovább. A levél után már tényleg minden kitelik tőle. Erdősi nem enged be senkit, aki nem a Rubik diákja, de Dóra még így is beférkőzött ide, ráadásul az igazgatóhelyettes asszonynak még csak fel sem tűnt.

-          Milán, ez már nem vicc. Itt már nem elég, hogy Roland vagy te megpróbálod jobb belátásra bírni. Mi van, ha haza megyek és ott vár a szobámban? Örökké te sem tudsz megvédeni tőle, mert tuti, hogy találni fog egy rést a pajzson és ott bejut. Tudom, ezt nem akarod, de a rendőrséghez kell fordulnunk.

-   Debi nem tehetjük, mert abból csak baj lesz. Majd megoldjuk másképp. Figyelj, nem hagyom, hogy bajod essen –és most nem csak ezzel a tipikus szöveggel jövök. Tényleg mindent megteszek.

Persze Farkas tanárnőnek most kellett bejönnie, így nem folytathattuk tovább a beszélgetésünket Milánnal. Viszont nem érdekelt, hogy mi lesz, ezt nem fogom annyiban hagyni az biztos! 

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Tudom, hogy már nagyon régen volt rész és azt is, hogy már nagyon régóta húzom a történetet, de egyszerűen nem volt időm a sok tanulás és készülés mellett. Nem mentegetőzni szeretnék, hiszen nincs értelme, de remélem még nem tűntetek el és kíváncsiak vagytok a folytatásra,ami nem kevés izgalmat rejteget még. Nem szeretnék lehetetlen célokat kitűzni vagy Titeket hitegetni, de a nyáron vagy legkésőbb október környékén szeretném lezárni a Rubik Gimit és elkezdeni egy új történetet, aminek kiléte még titok mindenki előtt. 

Remélhetőleg egész nyáron minden héten friss résszel várlak Titeket, úgyhogy érdemes lesz benézni!

Addig is mindenkinek kellemes nyarat és az érettségizőknek sok sikert kívánok a szóbelihez! :)

   

Rubik gimi

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyi ideig nem volt folytatás, de sok minden közbejött és nem szerettem volna összekapkodni. Most viszont végre kész lett, úgyhogy jó olvasást kívánok hozzá! :)

47.: Otthon töltött nap

Reggel Milán ébresztőórájára ébredtem fel, mert olyan hangerővel szólalt meg valami metálzene, hogy konkrétan kiugrottam az ágyból. Persze Milán kinevetett, hiszen ő már megszokta ezt a zajt.

-          Csak nem fél a csajszim?  - kérdezte mosolyogva, majd magához rántott

-          Dehogy, csak az idegbeteg zenédre kellett felkelnem! – mondtam morcosan miközben elhúzódtam tőle, csak, hogy még hitelesebben durcizhassak

-   Kibírod! – nevetett még mindig, mert tudta, hogy igazából nem vagyok mérges

Ezután viszont felkeltünk, mert nem voltam abban biztos, hogy a Hercegnő elkészül időben – ezt most kivételesen nem magamra értettem.

-       Jó reggelt! – köszöntem a szüleinek, mikor leértünk a konyhába, ahova persze már felöltözve mentem le Milánnal ellentétben

-          Szia, Debi! Te hogy-hogy itt? Ennyire megenyhült az apád? – nézett Károly, Mil apukája hatalmas szemekkel

-   Tegnap ugye reggel átmentem Debiékhez, mire az apja mondta, hogy nem lesznek otthon, csak késő este érkeznek, Roland meg éjszakás lesz. Erre megkérdeztem az apjától, hogy nem aludhat-e nálam Debi. Annyit mondott, hogy viselkedjek, különben kitekeri a nyakamat. Én is meglepődtem, hogy ezt mondta! – na, igen, Milán különös mondatai korán reggel

-          Akkor ez már jó hír nem? – kérdezte Emese rám nézve

-          Végre nem kell titokban átsurrannom hozzájuk! – érvelt Smile

-       Nekem is jobban tetszik így, hogy végre apu nem akarja kinyírni a barátomat.

A beszélgetés közben leültünk reggelizni, bár nekem nem nagyon volt étvágyam, azért letuszkoltam egy pár falatot.  Milán palacsintát evett rántottával, amit még a mai napig nem értek. Hogy tudta megenni ezt egyszerre? Az még rendben van, hogy egyiket vagy másikat, de egyszerre?

-     Debi, az a helyzet, hogy nem érzem jól magam. Így nem tudok iskolába menni! – közölte Smile a reggeli befejeztével

-  Már megint eljátszod az álbeteget? – vontam fel a szemöldökömet, mert tudtam, hogy kamuzik

-          Dehogy, teljesen komolyan gondolom! Miért hazudnék neked? – ehh, ennél átlátszóbb már nem is lehetne

-   Nem is tudom, például, hogy maradjak itthon veled egész nap. – sosem hazudott jól

-   Talán így van. De akkor is, szörnyen beteg vagyok! – játszotta tovább a szenvedőt

-    Rendben, akkor menj orvoshoz én meg megyek suliba. Majd hívj fel, hogy mit mondott a doki! – gonoszkodtam vele tovább, bár már tudtam, hogy ebből tényleg nem lesz iskola

-          De mi van, ha…..

Persze mindenféle érvet bevetett annak érekében, hogy ne kelljen ma bemennünk, ami be is vált, ugyanis negyed kilenckor néztem az órára. Mivel úgy is elkéstünk felhívtam anyut, aki azt mondta, hogy most az egyszer kivételesen maradjak, de többet ilyet ne csináljak.

Így történt az, hogy Milánéknál voltam egész nap iskola helyett. Tudom, hogy ez nem helyes, de ha más is megteheti, akkor én egyszer miért nem? Utólag persze jobban belegondoltam és rájöttem, hogy ha erről apu tudomást szerez irtó nagy balhét fog csapni. De akkor pont nem érdekelt.

-          Gyerekek, akkor mi elmentünk dolgozni, majd jövünk este. Milán, ha lehet, akkor viselkedj, és ne csinálj hülyeséget! – mondta Károly, majd elindult kifelé Emesével együtt

-          Egyetek is valamit! – javasolta Emese egy mosoly kíséretében

Persze mi úgy tettünk, mint a jó gyerekek és integettünk nekik, majd egyből visszatértünk lakásba, ahol elkezdtük megtárgyalni a nap folytatását:

-     Például elmehetnénk moziba vagy itthon is nézhetnénk valamit! Mit gondolsz? – kérdeztem Milánt, aki épp valahol máshol járt, mert nagyon akart válaszolni

-       Vagy maradjunk a szobámban egész nap és csináljunk valamit ott. De felőlem el is mehetünk, ha te úgy akarod.  – tipikus pasi, az egyszer biztos

-          Maradjunk, de akkor játszunk valamit. Van társasod?

-       Társas? Ez most komoly? – nézett rám hülyén, mert ő egészen másra gondolt ezen a napon, de az az igazság, hogy én még mindig nem tudok Milánról mindent, szóval kicsit puhatolózni szeretnék

Mivel az én javaslatom győzött Smile keresett valami régi játékot, amivel igazából már egyikünk sem tudott játszani, mert elfejtettük a szabályokat, papírt viszont nem találtunk hozzá.  Végül inkább egymást kérdezgettük olyan dolgokról, amiket még nem tudtunk egymásról. Így derült fény arra, hogy Milán igazából Dóra miatt akart itthon maradni és nem miattam, ami egy kicsit ugyan rosszul esett, de amikor megtudtam a miértjét, akkor hálás voltam érte. Kiderült, hogy ez lány nem egyszer próbálta belevinni Milánt a kétes ügyeibe, volt, hogy konkrétan az utcán üvöltöztek egymással, mert Smile nem akart belekeveredni a dolgokba. De sajnos még így is sikerült, viszont még időben kijött belőle és csak azután került sor a feljelentésre, amit Károly és Emese kezdeményezett; így érthető módon Milán tart Dórától.

A beszélgetés közben annyira elment az idő, hogy ideje volt hazaindulnom.

-          Elkísérlek! – mondta Milán miközben felvette a kabátját

-          Nem kell, csak egy utca!

-         Abban az egy utcában is lehet bajod. Figyelj, amit Dóráról mondtam, azt nem ijesztgetésnek szántam, hanem az az igazság. Attól félek, hogy tudomást szerez rólad és bosszút akar állni, a történtek miatt.

Persze ezután már én is beláttam, hogy jobb lesz, ha elkísér, habár nem féltem a lánytól egyáltalán. Bár, jobb később, mint soha.