2015. október 23., péntek

Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt az újabb rész, amihez jó olvasást kívánok! :)



39.: Summer feeling


Már annyira benne van mindenkiben a nyár érzete, hogy senki nem akar tanulni, csak napozni még óra alatt is. A mi osztályunk sem kivétel ez alól, így minden tanár dühöng nálunk is.
A mai nap is így kezdődött annyi különbséggel, hogy ma izgatottabban ébredtem fel, mert Milán ma fog nálam aludni.  Persze, apu erről nem tud, anyu meg csak sejti; egyedül Roland az, aki tud róla.

-          Húgi, el fogsz késni a suliból! – jött a bátyám a szobámba
-       Már indulok is! – mosolyogtam rá – Amúgy iskola után megyünk Milánékhoz pár cuccért, ne keress…
-     Nem vagyok apu kettő! Felőlem csinálj, amit akarsz, csak gyere haza estére….

Miután ezt megbeszéltük Milánnal elindultunk a suliba, ahol már kint álltak a többiek kivéve Zalánt és Márkot, akik ki tudja merre voltak.

-  A két lüke merre kódorog? – kérdezte Zsófi, miközben a haját próbálta összefogni
-    Elvileg valami megbeszélésen vannak, valójában nem tudom. – válaszolt Dávid majd tovább sminkelte magát
-    Amúgy nem fog ez az egész cucc lefolyni az arcodon? - mutogatott Krissz Dávidnak
-   Dehogynem! Szinte minden második szünetben újra kell csinálnom majd sztem’.
-        Akkor minek kened ki magad vele? Azt még értem, hogy a lányokon ilyenkor is van, de rajtad minek azt nem.
-          Mert ez így jó; legalább is nekem.

Persze pár lánynak most is be kellett szólni, mert nem hagyhatják szó nélkül, ahogy a srácok sem. Mondjuk Dávid már annyira megszokta az ilyet, hogy föl sem veszi, sőt most oda se nézett, csak akkor, amikor közelebb jöttek hozzánk.
Ezek a csávók a tipikus nagymenők, akik nem tudják, hogy mit engedhetnek meg maguknak és mit nem.

-        Figyelj, szerintem legközelebb a lánymosdóba menj és a lány öltözőbe, mert mi fiuk nem látjuk szívesen a magadfajtákat. – kezdett bele az egyik kigyúrt állat 
-          Húú, most nagyon beoltottad! – kezdett nevetni Detti, mire belőlem is kitört
-          He?
-         Talán tessék, nem? Legalább egy lánnyal szemben, ha már a magadfajtákkal paraszt vagy! – szólt oda Krissz, miközben őket utánozta
-          Bajt akarsz? – vajon erejük is van, vagy csak az eszüket játsszák?
-       Most menőnek hiszed magad? Amúgy meg milyen bajról beszélsz? Szólsz Erdősinek, hogy csúnyán beszéltem veled; anyuci pici fiával? – oops ez durva volt
-          Pfúúú, te most nagyon megve......... Miabüdös…..
-          Mi a….? – néztünk egyből Dávidra, aki konkrétan lecsapta a srácot

Ilyet, de még hasonlót sem láttunk Dávidtól; de tényleg. Mindig is ő volt a félénk srác, aki soha nem szólt senkinek, erre meg most leütötte ezt a „vadállatot”. Whoa; komolyan.

-       Bocsi, csak már untam a szövegelését!  - mondta, majd elindul az osztály felé, mert becsöngettek

Na, jó, az oké, hogy nyári feeling meg minden, de most már Dávid is ilyen keménybe fogja nyomni vagy mi? Mondjuk nem zavar, mert legalább Dettit meg tudja védeni, amit be is bizonyított, de azért na.
Persze mire órára értünk össze kellett szedni magunkat, mert az első óra Álmos tanárnővel volt, aki hát khm, nem bírja az ilyeneket, mert „egy művészi világba a brutalitás nem férhet bele”.
Mondjuk egész nap nem nagyon tudtam koncentrálni a melegtől és attól sem, hogy Milán nálunk alszik. Izgatott voltam, hogy mi fog történni, főleg, hogy anyuék nincsenek otthon, csak Roland, akit meg nem érdekel az egész. Persze azért igyekeztem figyelni a marha érdekes irodalomórára, ahol már vagy századjára mondta el ugyanazt a dolgot Petőfiről, mondjuk, senki nem szól neki, hadd mondja. Az igazat megvallva óra végére megesett a szíve a tanárnőn Ákosnak és felnyitotta a szemét, amire csak annyit volt a reakció, hogy rendben van, akkor dolgozat lesz belőle.
A nap végén, amit már annyira untunk volt egy tesink az osztályfőnökünkkel, aki már hagyja, hogy azt csináljunk, amit akarunk, mert úgysem öltözik át a fél csapat, általában csak a fiuk fociznak és ennyi.
Miután vége volt a sulinak elindultunk Milánékhoz pár cuccért, amit áthoz hozzánk.

-          Mi kell? – kérdeztem a szobájában az ágya mellett
-          Hajvasaló!
-          Azt gondoltam, de azon kívül?
-          Mittomén.
-          Remek!

Persze az anyukája bejött segíteni, ezért hamar kész lettünk, így mehettünk hozzánk.

-          Szerinted apud mit szólna?
-    Nem tudom, de nem is érdekel annyira.  Az a lényeg, hogy nálam leszel hétvégén és innen megyünk az évzáróra is. – mondtam, majd megcsókoltam

A nap hátralevő részében csak filmeztünk és hülyültünk, amihez estefelé Roland is csatlakozott, amit én egyáltalán nem bántam; sőt tök jól éreztem magam velük.