Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt, ami még a tanárokkal való ismerkedést bontogatja. Tudom, hogy ez még nem olyan érdekes, de ez még csak az első hét a Rubik Ernő Gimnáziumban. 
Várom a véleményeket! :D

3.: Egy keddi nap

Reggel nem kellett kapkodnom, mivel korábban keltem, mint ahogy az ébresztőm jelzett volna. Kajáltam, majd a fürdőben elvégeztem a szokásos rituálémat, ami a fogmosásból, és gyors zuhanyból állt. A szobámba érve megfésülködtem majd felvettem egy pánt nélküli felsőt és egy rövidnadrágot, feltettem egy lágy sminket és már indulásra kész voltam.  

-          Anya, elmentem a suliba! – futottam le a lépcsőn

-          Várj! A tízóraid itt maradt! – jól kezdem az évet…

Lassan battyogtam az iskola felé, mivel még rengeteg időm volt. Úgy gondoltam, hogy beállok a büfésorba és veszek valamit, de túl nagy volt a sor.

A folyosón már messziről hallottam az osztály üvöltözését. Ezek szerint nem is kell megnéznem, hogy melyik teremben lesz óránk, úgy is tudni fogom a zajból. Hát, mit ne mondjak…. balhésan indul az év.

-          Sziasztok! – köszöntem a többieknek, majd leültem Detti mellé

-          Régóta bent vagy? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét

-          Csak nemrég érkeztem. Megbeszéltük, hogy minden teremben így lesz az ülésrend, ahogy itt. Ez mindenkinek tetszik.

Egyébként, ahogy körbenéztem tényleg mindenki elfoglalta a helyét, csak Zsófi és Ákos nem, akik még nincsenek itt. De, amint ez megfordult a fejemben megérkezett a két elveszett ember. Nem lett olyan furcsa az ülésrend, de azért szerintem még lesz itt alakítás. Mindegy, az a lényeg, hogy én Detti mellett ülök, előttem Ramóna, mögöttem Milán.

Miközben ezen gondolkodtam becsengettek és bejött a földrajz tanárunk.

-          Sziasztok! Fekete Kíra vagyok, földrajz és történelem tanár. – mutatkozott be, ami alapján nekem kedvesnek tűnik – Azt szeretném kérni tőletek, hogy mutatkozzatok be egy pár mondatban. Ezután elmondom a tanév menetét.

Hát, a bemutatkozás nem ment valami gyorsan. Szegény tanárnőt az idegbaj keringette, miközben a srácokat hallgatta. Szerencsére az egész óra elment ezzel, de még van vele egy törink is.

-          Ki kell készítenünk ezt a nőt! – kiabált Márk Ákosnak

-          Már most kiakadt! – nevetett vissza

Most komolyan, mit ártott a tanárnő nekik? Ja, bocs szimplán van ilyen óránk.  Már megvolt a hangulat az osztályban, de persze akkor csöngettek be. A fiukat ez sem hatotta meg, inkább tovább üvöltöztek és próbálták a TV-t bekapcsolni. Mondta már nekik valaki, hogy be kéne dugni a konnektorba? Úgy látom nem.

-          Gyerekek! Mit csináltok? Ez az év első napja és ti már most meghülyültetek? – rökönyödött meg Kíra néni

-          Tanárnő! Nem működiiiiik! – Krissz volt, aki bekiabálta

-          Nem baj! Üljetek le és kezdjünk bele. Szóval……….

Elmondta, hogy hány témazáróra lehet számítani föciből és töriből is, na meg, hogy miket tervezett be. Hát ennek a nőnek elment az esze. Ezzel a csapattal tanulmányi kirándulásnak nevezett séta? Nem gondolta ezt át.

Ezután jött a matek Kemény Dénes tanár úrral. Ő is hasonló dolgokra kért minket, mint Kíra néni, de ő a mondandója végén hozzátette:

-          Gyerekek, tudom, hogy nem kedvenc tantárgyatok a matek, de ez kötelező érettségi tárgy, tehát ne úgy tekintsetek rá, mint valami fölösleges dologra. Tudom, hogy felét, sőt háromnegyedét nem használjátok majd az életben, de meg kell tanulni őket. Igyekszem minél egyszerűbben és lényegre törőbben elmagyarázni az anyagot, de kérlek titeket, hogy ha valami nem világos, akkor ne a témazáró napján szóljatok, vagy a közben. Lesznek könnyebb részek, amik pofon egyszerűek, de olyan is, amiért meg kell szenvedni. Én megpróbálom mindanyótokból kihozni a maximálist, de ez csak úgy megy, ha ti is akarjátok.

Szép beszéd volt, tanár úr, kár, hogy nem konyítok a matekhoz. De tényleg, ki az, az elvetemült, aki teljes mértékben megérti az anyagot? Persze, megpróbálok minden tőlem telhetőt, de ne várjanak ötöst.

Ezután nyelvtan jött, Álmos Nóra tanárnővel. Erről a nőről csak annyit, hogy, hogy valamilyen elvarázsolt világban él. Elmondta, hogy a magyar nyelv a nemzet kincse, őriznünk kell, nem szabad átvenni ostoba szlengeket, csak szépen, magyarul kell beszélünk. Ja és persze, az óráján, tiltja a szlengek és a nem magyaros kifejezések, rövidítések használatát. Hát köszönjük szépen. Ez durva négy év lesz, az biztos.

Miután túléltük a magyart átvonultunk németórára, ahol mindenkinek németül kellett bemutatkoznia. Komolyan, nem lenne egyszerűbb transzparenseket készíteni és azt emelgetni? Ma már háromszor mondtuk el ugyanazt. Most annyi volt a különbség, hogy németül. Fox Ádám tanár úr elmondta, hogy nem várja el, hogy profin tudjunk németül, de egy alapszintet megkövetel, ha már a legtöbben nyolc évig tanultuk. Egyébként tök jó fej a tanár, azt mondta, hogy legtöbbször játékos órák lesznek, tehát nem fogja annyira nagyon véres komolyan venni a tanulást, de azért ha felad valamit, akkor meg kell csinálni, különben nincs játék.

Ezután angol következett, ahol szintén az adott nyelven kellett beszélni magunkról. Fogl Anita tanárnő, elmondta, hogy a legtöbb középiskolai tanárral ellentétben, neki nem a buktatása célja, hanem a nyelv elsajátítása és az, hogy szeressük az angolt. Természetesen nála is lesznek lazább óráink, de azért meg kell, dolgozunk a jegyeinkért. Amúgy mindent az elején kezdünk, úgy ahogy németből is. Szerinte az első félévben nem nagyon lesz olyan, ami nekünk újdonság lenne, viszont az évek előre haladtával egyre keményebb lesz az anyag.

Angol után még volt egy rajz óránk Vékony Galina tanárnővel, aki szintén nagyon jó fej. Elregélte, hogy milyen stílusú rajzokat fogunk készíteni, milyen dolgokról fogunk beszélgetni, mi alapján kapunk jegyet. Most lehet, hogy én vagyok a hülye, de miért kell ez? A rajz nem a kreativitásról szól? Nem arról, hogy éljük ki a gondolatainkat? Vagy csak én látom így? Mindegy.

Órák után hazafele vettem az irányt, de a fiuk már lestoppoltak.

-          Debi, nincs kedved mekizni egyet?  - tette fel a kérdést Milán

-          De, végül is, miért ne? – gondoltam, úgy sincsenek otthon anyuék, Rolandot meg nem nagyon érdekli

Nem jött az egész osztály, csak Detti, Zsófi, Dávid, Milán, Márk, és én. A többiek arra hivatkoztak, hogy van valami programjuk. Persze nem vitatom, mert van olyan, hogy iskola után teendők. Mivel nem kell tanulni, gondoltam ráérek hazamenni, de azért felhívtam anyut, miközben lemaradtam a többiektől.

-          Szia, anya. – köszöntem a telefonba 

-          Szia Debi! Valami baj van? – miért kérdezi ezt minden szülő?

-          Nem, csak azt akartam mondani, hogy páran eljöttünk mekizni, lehet, hogy nem leszek otthon mire hazaérsz.

-          Jól van, érezd jól magad.

A mekiben csak egy kólát ittam, mivel nem eszem ilyen szemetet, ahogy a többi lány sem. A fiuk előszeretettel tömték magukba a hamburgert és a sült krumplit. Legalább is szerintük azt esznek, szerintem műanyagot.

Mire úgy döntöttünk, hogy ideje mennünk már kezdett sötétedni. Baromi jó; menjek haza sötétben egyedül. Szerencsére látta az aggodalmat az arcomon Milán, és felajánlotta, hogy hazakísér. Egyébként Dettit a Dávid, Zsófit pedig Márk kísérte el. Azért a baromságaik ellenére tudnak ők normálisan is viselkedni, ha akarnak.

-          Akkor, holnap találkozunk a suliban!- mondta Milán, mikor a kapu elé értünk

-          Ne vigyünk haza? Csak mert sötét van és…

-          Nem kell, egy utcányira lakom innen. Haza találok. – nevetett, majd elment

-          Szia!

-          Szia!

Amint beértem apu azonnal kérdőre von:

-          Ki volt ez a fiú?

-          Csak az osztálytársam, ne kombinálj. Sötét van, hazakísért, nehogy valami bajom legyen.

-          Biztos? Ha titkolózol….

-          Apu! Fejezd már be! Mit titkoljak? Egy hete sincs, hogy ismerem, max négy napja. – kezdtem kijönni a sodromból

-          Csak féltelek! Tudod, mennyi rossz ember járkál az utcánkon?! 

-          De ő csak egy 14 éves srác, aki mellesleg az osztálytársam. Egyébként Vörös Milánnak hívják, nyugodtan nézz utána! – dühöngtem

-          Debóra! Az Isten szerelmére, csak aggódtam érted, hogy hol voltál! Tudtommal az iskolának kettőkor vége volt. Elmúlt nyolc óra! – miért kell minden percemről beszámolni?

-          Felhívtam anyut, szóltam neki, hogy mekizni mentem a többiekkel. Gondolom beszélgettél vele, mióta hazajöttél!

Végül kibékültünk, de azért bennem maradt a tüske. Na de  mindegy, megyek aludni, mert már lassan éjfél lesz.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben az első napot írom le. Jó olvasást hozzá! :)
Várom a véleményeket! :)

2.: Első nap a suliban

Reggel már korán felkeltem, hogy elkészüljek, mire indulnom kell. Komótos léptekkel elindultam megreggelizni, majd a fürdőben megpróbáltam valami emberformát varázsolni magamnak, ami több – kevesebb sikerrel össze is jött. Egy egyszerű toppot és egy térd fölé érő fehér szoknyát vettem fel, de aztán rájöttem, hogy ma évnyitó van, úgyhogy felvettem a matrózblúzomat és a sötétkék aljat hozzá és összefogtam a hajamat egy copfba majd egy halvány smink után betettem a táskámba a ruhámat és egy füzetet, mivel csak osztályfőnöki órák lesznek.

-          Debi, ideje indulni, ha nem akarsz az első nap elkésni! – szólt anyu a konyhából, de akkor már rohantam lefelé a lépcsőn

-          Sziasztok! – kaptam fel az uzsimat az asztalról

-          Vigyázz magadra! – kiabált apu, aki épp akkor jött ki a szobából tök kómásan

Gyalog mentem iskolába, nincs nagy távolság a két hely között.

-          Szia! – ugrott a nyakamba Detti, majd jöttek a lányok is végül a fiuk is kinyögtek egy sziát

-          Mikor kezdődik az évnyitó? – érdeklődtem

-          Nyolckor, és kb. kilencig tart legalább is ezt mondták a fölsőbb évesek. – válaszolt Kristóf, majd tovább beszélt valamiről a srácokkal

Megvártuk még Dávidot, Bellát és Tomit, megkerestük Erős tanár urat, majd beálltunk a sorba, ahol mi voltunk az elsők.

-          Kedves diákok, tisztelt szülők és látogatóink, kedves kollégák! A mai napon véget ért a kellemes nyári szünet, megkezdődik a kemény tanulás, az érettségire való felkészülés! Kedves újonnan érkezett kilencedikesek! Bár kevesen vagyunk ebben az intézményben, pontosan e miatt minden diákunkra kellő képpen odafigyelünk! Remélem sok hasznos tapasztalattal és kellő örömmel fogadjátok az új tanévet egy új közösségben!.... – hallottuk Kalocsai Henrik igazgató úr, nyitó beszédét, amiből inkább csak egy részletet írtam, mivel nagyon hosszú volt, de nem nagyobb terjedelmű, mint Erdősi Klára igazgatóhelyettes asszonyé   

    

A beszédek után Gergő bával felvonultunk a termünkben, ami a 14-es volt. Nincs sok terem a suliban, hiszen csak tizenkettő osztálynyi gyerek jár ide.

-          Nos, gyerekek! Miután meghallgattuk ezt a rendkívül érdekfeszítő beszédet, amit még négy évig hallgatnotok kell, merthogy szinte minden évben ugyanezt mondja, öltözzetek át nyugodtan, akár az osztályban akár a mosdóban…. – kezdett bele az osztályfőnökünk, de persze Márknak muszáj volt félbeszakítania

-          Együtt kell öltöznünk a lányokkal? – tetette a felháborodottságot, persze a végén elröhögte magát

-          Ezt négy évig fogjátok velem csinálni? Nem, nem a lányokkal! Mi, fiuk kivonulunk addig, majd fordítva.

Ez után úgy tettünk, ahogy Erős tanár úr mondta; mindenki átöltözött normál ruhába, majd folytattuk az osztályfőnöki órát, mivel már tíz perce becsöngettek.

-          Na, ha mindenki bent van, akkor kezdjük el. Van még időnk, de nem szeretnék két órát csak a házi renddel tölteni. Tehát, mint tudjátok, minden iskolában van egy alapvető házirend, amit ki kell hirdetni minden év elején. Nem fogom felolvasni az egészet, mivel akkor még holnap reggel is itt fogunk ülni, de azért azt tudnotok kell, hogy nincs rágózás, telefon, és egyéb kütyük használata is tilos az órán, a pofátlankodásért szaktanári jár, nem dohányozhattok az iskola területén, alkohol nem hozhattok be (ezért kirúgási is dukálhat), remélem, mondanom sem kell, hogy mindenki normális öltözékbe jelenik meg. De ahogy láttam a gólyatáborban nem lesz veletek annyi gond, max. a nagy szátok miatt kerülhettek konfliktusba. Van kérdés ezzel kapcsolatban?

-          Mit takar a normális öltözet? - kérdezte Dávid, akin még most is fekete smink volt

-          Tudom, miért kérdezted, de az iskolánkban demokrácia van, fiúként is sminkelheted magad, ha neked ez tetszik. A normális öltözéken azt értem, hogy a lányok ne túlzottan erős sminkben és ne túl nagy kivágású ruhákban illetve ne semmit takaró miniszoknyában/ nadrágban jelenjenek meg. Bár ez már csak az én kérésem. De azért a fiuk se járkáljanak lenge öltözékben. Elhiszem, hogy meleg van, de ez még mindig egy iskola.

Ezután eljött a szünet, ahol a teremben maradtunk, és de pechünkre megjelentek a 12.a- sok. Kicsi iskola a miénk, de még hagyomány a szecskáztatás; na persze azért mértékkel. Semmi vad dolgot nem csináltattak/csináltak velünk csak kaptunk pár „sz” betűt a kezünkre majd beszélgettek velünk egy kicsit. Első látásra normálisnak tűnnek, azt mondták, hogy már megvannak a szecskaavató feladatai, de nem árulnak el semmit. Tudtam, hogy nem ússzuk meg sima hülyeséggel, be kell öltöznünk, amit majd a buli előtt egy héttel mondanak el.

Miután elmentek be is csöngettek. Bejött az osztályfőnökünk, majd tovább taglalta a házirendet:

-          Lehet, hogy pár diák pontosan nyolc nulla nullára érkezik, de felhívom a figyelmeteket, hogy az iskolába fél nyolc és hét ötven között érkezünk. Lehet előbb is jönni, de nem muszáj. Ha valaki pontosan csengetésre esik be nagy a valószínűsége annak, hogy elkésik az első óráról, ami nem lenne tanácsos. Lehet, hogy a tanáraitok késnek, de ti nem a becsöngetés pillanatában indultok el az épület másik feléből, hanem ott vagytok legalább csengetés előtt egy perccel. Ezeket nem azért mondom, mert nekem ez a heppem, de ahogy a busz sem vár rátok a tanár sem fog. Nem sorolom fel őket, majd megismerkedtek velük. Ja és itt már nem szokás jelenteni, de ha szeretnétek, álljatok csak ki. A felszerelésekről: semmilyen óráról nem hiányozhat a könyv, munkafüzet, vagy a füzet és minimum egy toll és ceruza. Persze, ha a tanár előre jelzi, hogy még kell valami, azt is kötelesek vagytok hozni. A tesi cucc egy fehér – nem mintás, nem koszos, nem foltos- pólóból és egy sötétkék/ fekete melegítő aljból áll és egy tornacipőből, amit lehetőleg nem húzol fel máshol csak a teremben.

Ez után még elmondott pár dolgot, aminek az volt a lényege, hogy viselkedjünk normálisan, tartsuk be a szabályokat és nem lesz gond. Ja és lediktálta az órarendet, ami nem is annyira durva,mint amire számítottam,mivel, hogy mi két nyelvet fogunk tanulni, bocs, hármat a magyarral együtt. Szóval itt az órarendünk:

Órarend
	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
1.	Irodalom	Földrajz	Angol	Német	Osztályfőnöki
2.	Informatika	Történelem	Fizika	Angol	Kémia
3.	Német	Matek	Matek	Irodalom	Német
4.	Testnevelés	Nyelvtan	Irodalom	Biológia	Földrajz
5.	Kémia	Német	Földrajz	Nyelvtan	Angol
6.	Angol	Angol	Német	Történelem
7.		Rajz	Biológia

 Ezután még felírtunk a füzetünkbe pár dolgot az évvel kapcsolatban, mint pl: szecskaavató, szünetek, ünnepek stb. Gergő bá azt mondta, hogy direkt nem árulja el a tanárok neveit, mert, tuti, hogy kérdezősködnénk a fölsőbb évesektől és nem akarja, hogy rossz hírét keltsék a tanárainknak. De azt előre bocsátotta, hogy egyikkel se húzzunk ujjat.

Négy osztályfőnöki óránk volt, majd jöhettünk haza. itthon elmeséltem az első napomat, majd bepakoltam keddre, mivel már rendes tanítás lesz. Már várom a holnapot, mert megismerkedünk az új tanárainkkal és ezen a héten remélhetőleg még nem tanulunk semmit. Bár, szerintem van olyan tanárunk, aki több tantárgyat is tanít egyszerre.

Pakolás után felnéztem facebookra,ahol Detti már várt rám. Beszélgettünk egy ideig, majd elmentem fürdeni és vacsizni, aztán megnéztem a kedvenc sorozatomat, majd elmentem aludni. Hmm.. vajon kedvesek a tanárok?