Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 3. részt, ami még a tanárokkal való ismerkedést bontogatja. Tudom, hogy ez még nem olyan érdekes, de ez még csak az első hét a Rubik Ernő Gimnáziumban. 
Várom a véleményeket! :D

3.: Egy keddi nap

Reggel nem kellett kapkodnom, mivel korábban keltem, mint ahogy az ébresztőm jelzett volna. Kajáltam, majd a fürdőben elvégeztem a szokásos rituálémat, ami a fogmosásból, és gyors zuhanyból állt. A szobámba érve megfésülködtem majd felvettem egy pánt nélküli felsőt és egy rövidnadrágot, feltettem egy lágy sminket és már indulásra kész voltam.  

-          Anya, elmentem a suliba! – futottam le a lépcsőn

-          Várj! A tízóraid itt maradt! – jól kezdem az évet…

Lassan battyogtam az iskola felé, mivel még rengeteg időm volt. Úgy gondoltam, hogy beállok a büfésorba és veszek valamit, de túl nagy volt a sor.

A folyosón már messziről hallottam az osztály üvöltözését. Ezek szerint nem is kell megnéznem, hogy melyik teremben lesz óránk, úgy is tudni fogom a zajból. Hát, mit ne mondjak…. balhésan indul az év.

-          Sziasztok! – köszöntem a többieknek, majd leültem Detti mellé

-          Régóta bent vagy? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét

-          Csak nemrég érkeztem. Megbeszéltük, hogy minden teremben így lesz az ülésrend, ahogy itt. Ez mindenkinek tetszik.

Egyébként, ahogy körbenéztem tényleg mindenki elfoglalta a helyét, csak Zsófi és Ákos nem, akik még nincsenek itt. De, amint ez megfordult a fejemben megérkezett a két elveszett ember. Nem lett olyan furcsa az ülésrend, de azért szerintem még lesz itt alakítás. Mindegy, az a lényeg, hogy én Detti mellett ülök, előttem Ramóna, mögöttem Milán.

Miközben ezen gondolkodtam becsengettek és bejött a földrajz tanárunk.

-          Sziasztok! Fekete Kíra vagyok, földrajz és történelem tanár. – mutatkozott be, ami alapján nekem kedvesnek tűnik – Azt szeretném kérni tőletek, hogy mutatkozzatok be egy pár mondatban. Ezután elmondom a tanév menetét.

Hát, a bemutatkozás nem ment valami gyorsan. Szegény tanárnőt az idegbaj keringette, miközben a srácokat hallgatta. Szerencsére az egész óra elment ezzel, de még van vele egy törink is.

-          Ki kell készítenünk ezt a nőt! – kiabált Márk Ákosnak

-          Már most kiakadt! – nevetett vissza

Most komolyan, mit ártott a tanárnő nekik? Ja, bocs szimplán van ilyen óránk.  Már megvolt a hangulat az osztályban, de persze akkor csöngettek be. A fiukat ez sem hatotta meg, inkább tovább üvöltöztek és próbálták a TV-t bekapcsolni. Mondta már nekik valaki, hogy be kéne dugni a konnektorba? Úgy látom nem.

-          Gyerekek! Mit csináltok? Ez az év első napja és ti már most meghülyültetek? – rökönyödött meg Kíra néni

-          Tanárnő! Nem működiiiiik! – Krissz volt, aki bekiabálta

-          Nem baj! Üljetek le és kezdjünk bele. Szóval……….

Elmondta, hogy hány témazáróra lehet számítani föciből és töriből is, na meg, hogy miket tervezett be. Hát ennek a nőnek elment az esze. Ezzel a csapattal tanulmányi kirándulásnak nevezett séta? Nem gondolta ezt át.

Ezután jött a matek Kemény Dénes tanár úrral. Ő is hasonló dolgokra kért minket, mint Kíra néni, de ő a mondandója végén hozzátette:

-          Gyerekek, tudom, hogy nem kedvenc tantárgyatok a matek, de ez kötelező érettségi tárgy, tehát ne úgy tekintsetek rá, mint valami fölösleges dologra. Tudom, hogy felét, sőt háromnegyedét nem használjátok majd az életben, de meg kell tanulni őket. Igyekszem minél egyszerűbben és lényegre törőbben elmagyarázni az anyagot, de kérlek titeket, hogy ha valami nem világos, akkor ne a témazáró napján szóljatok, vagy a közben. Lesznek könnyebb részek, amik pofon egyszerűek, de olyan is, amiért meg kell szenvedni. Én megpróbálom mindanyótokból kihozni a maximálist, de ez csak úgy megy, ha ti is akarjátok.

Szép beszéd volt, tanár úr, kár, hogy nem konyítok a matekhoz. De tényleg, ki az, az elvetemült, aki teljes mértékben megérti az anyagot? Persze, megpróbálok minden tőlem telhetőt, de ne várjanak ötöst.

Ezután nyelvtan jött, Álmos Nóra tanárnővel. Erről a nőről csak annyit, hogy, hogy valamilyen elvarázsolt világban él. Elmondta, hogy a magyar nyelv a nemzet kincse, őriznünk kell, nem szabad átvenni ostoba szlengeket, csak szépen, magyarul kell beszélünk. Ja és persze, az óráján, tiltja a szlengek és a nem magyaros kifejezések, rövidítések használatát. Hát köszönjük szépen. Ez durva négy év lesz, az biztos.

Miután túléltük a magyart átvonultunk németórára, ahol mindenkinek németül kellett bemutatkoznia. Komolyan, nem lenne egyszerűbb transzparenseket készíteni és azt emelgetni? Ma már háromszor mondtuk el ugyanazt. Most annyi volt a különbség, hogy németül. Fox Ádám tanár úr elmondta, hogy nem várja el, hogy profin tudjunk németül, de egy alapszintet megkövetel, ha már a legtöbben nyolc évig tanultuk. Egyébként tök jó fej a tanár, azt mondta, hogy legtöbbször játékos órák lesznek, tehát nem fogja annyira nagyon véres komolyan venni a tanulást, de azért ha felad valamit, akkor meg kell csinálni, különben nincs játék.

Ezután angol következett, ahol szintén az adott nyelven kellett beszélni magunkról. Fogl Anita tanárnő, elmondta, hogy a legtöbb középiskolai tanárral ellentétben, neki nem a buktatása célja, hanem a nyelv elsajátítása és az, hogy szeressük az angolt. Természetesen nála is lesznek lazább óráink, de azért meg kell, dolgozunk a jegyeinkért. Amúgy mindent az elején kezdünk, úgy ahogy németből is. Szerinte az első félévben nem nagyon lesz olyan, ami nekünk újdonság lenne, viszont az évek előre haladtával egyre keményebb lesz az anyag.

Angol után még volt egy rajz óránk Vékony Galina tanárnővel, aki szintén nagyon jó fej. Elregélte, hogy milyen stílusú rajzokat fogunk készíteni, milyen dolgokról fogunk beszélgetni, mi alapján kapunk jegyet. Most lehet, hogy én vagyok a hülye, de miért kell ez? A rajz nem a kreativitásról szól? Nem arról, hogy éljük ki a gondolatainkat? Vagy csak én látom így? Mindegy.

Órák után hazafele vettem az irányt, de a fiuk már lestoppoltak.

-          Debi, nincs kedved mekizni egyet?  - tette fel a kérdést Milán

-          De, végül is, miért ne? – gondoltam, úgy sincsenek otthon anyuék, Rolandot meg nem nagyon érdekli

Nem jött az egész osztály, csak Detti, Zsófi, Dávid, Milán, Márk, és én. A többiek arra hivatkoztak, hogy van valami programjuk. Persze nem vitatom, mert van olyan, hogy iskola után teendők. Mivel nem kell tanulni, gondoltam ráérek hazamenni, de azért felhívtam anyut, miközben lemaradtam a többiektől.

-          Szia, anya. – köszöntem a telefonba 

-          Szia Debi! Valami baj van? – miért kérdezi ezt minden szülő?

-          Nem, csak azt akartam mondani, hogy páran eljöttünk mekizni, lehet, hogy nem leszek otthon mire hazaérsz.

-          Jól van, érezd jól magad.

A mekiben csak egy kólát ittam, mivel nem eszem ilyen szemetet, ahogy a többi lány sem. A fiuk előszeretettel tömték magukba a hamburgert és a sült krumplit. Legalább is szerintük azt esznek, szerintem műanyagot.

Mire úgy döntöttünk, hogy ideje mennünk már kezdett sötétedni. Baromi jó; menjek haza sötétben egyedül. Szerencsére látta az aggodalmat az arcomon Milán, és felajánlotta, hogy hazakísér. Egyébként Dettit a Dávid, Zsófit pedig Márk kísérte el. Azért a baromságaik ellenére tudnak ők normálisan is viselkedni, ha akarnak.

-          Akkor, holnap találkozunk a suliban!- mondta Milán, mikor a kapu elé értünk

-          Ne vigyünk haza? Csak mert sötét van és…

-          Nem kell, egy utcányira lakom innen. Haza találok. – nevetett, majd elment

-          Szia!

-          Szia!

Amint beértem apu azonnal kérdőre von:

-          Ki volt ez a fiú?

-          Csak az osztálytársam, ne kombinálj. Sötét van, hazakísért, nehogy valami bajom legyen.

-          Biztos? Ha titkolózol….

-          Apu! Fejezd már be! Mit titkoljak? Egy hete sincs, hogy ismerem, max négy napja. – kezdtem kijönni a sodromból

-          Csak féltelek! Tudod, mennyi rossz ember járkál az utcánkon?! 

-          De ő csak egy 14 éves srác, aki mellesleg az osztálytársam. Egyébként Vörös Milánnak hívják, nyugodtan nézz utána! – dühöngtem

-          Debóra! Az Isten szerelmére, csak aggódtam érted, hogy hol voltál! Tudtommal az iskolának kettőkor vége volt. Elmúlt nyolc óra! – miért kell minden percemről beszámolni?

-          Felhívtam anyut, szóltam neki, hogy mekizni mentem a többiekkel. Gondolom beszélgettél vele, mióta hazajöttél!

Végül kibékültünk, de azért bennem maradt a tüske. Na de  mindegy, megyek aludni, mert már lassan éjfél lesz.