Sziasztok! Meghoztam az első részt, amiben a gólyatábort írom le. Úgy gondoltam, hogy nem dátumozom a részeket, mivel csak belekeverednék egy idő után, ezért csak így simán írom le a napok eseményeit. Remélem tetszeni fog az új történet. Jó olvasást hozzá! :)
U.i: Várom a megjegyzéseket! :D
U.i: Várom a megjegyzéseket! :D
1.: Gólyatábor
Reggel már jó korán fel kellett kelnem, ahhoz, hogy kész
legyek. Álmosan kászálódtam ki az ágyból, majd felvettem az előzőnap már
kikészített ruhát majd lementem enni.
-
Szia Debi! – köszönt anya, mire csak egy reggelt
félét kapott válaszul
-
Mikor indulunk? – érdeklődtem kaja után, hogy
mennyire kell sietnem
-
Fél óra múlva. Legyél kész, nem szeretnék várni
rád!
Felbaktattam az emeletre, ahol fogat mostam, majd a
szobámban sminkeltem. Nem vittem túlzásba sem a ruhát, sem a sminket: egy térd
fölé érő kék szoknyát vettem fel egy hozzá illő szandállal, hozzá kék
fülbevalót, a smink pedig csak egy halvány alapozóból, szempillaspirálból,
szemceruzából és egy kevés szájfényből állt, a hajamat pedig lófarokba
kötöttem. Szerintem ez így bőven elég, az utazáshoz.
-
Debi, gyere, indulnunk kell! – szólt anya a
földszintről
-
Megyek!- futottam le a lépcsőn
Az autóban nem beszélgettünk, a rádió szólt. Azon
gondolkodtam, hogy milyen lesz a tábor. Dettivel úgy beszéltük meg, hogy az
állomáson találkozunk. Ja, azt elfelejtettem vonattal megyünk, méghozzá egy
külön, nekünk foglalt kocsiban.
-
Megérkeztünk! Vigyázz magadra, hívj mindennap,
akár többször is. A fiukkal vigyázz, tudod milyenek! – még otthon mondtam neki,
hogyne jöjjön oda velem, mert tuti, hogy leéget valamivel
-
Jó, vigyázok mindennel! Szeretlek, szia. – adtam
neki egy puszit, majd kirángattam a bőröndömet a hátsó ülésről
Alapvetően nem mindig ilyen anyu, de azért szeret mindent
mindig előre letisztázni; nem szereti a meglepiket. Tudom, hogy úgy tűnik,
mintha annyira nagyon szigorú lenne, de nem az. Tök laza, jó fej és megértő. De
néha nem tudja hol a határ; mondjuk mivel a bátyám, Roland elég makacs nehezen
lehet helyretenni, ezért anya elveti a sulykot velem is.
Már messziről láttam a csapatunkat, na meg hallottam is
őket.
-
Sziasztok! Jó napot tanár úr! – mosolyogtam
rájuk
-
Szia! –
jujj, már most elemükben vannak
Hamarosan felszálltunk a vonatra, ahol tovább ment a
hülyéskedés az egész osztályban.
-
Debi, van kajátok? – kérdezte Dávid, aki egyébként
szerintem soványabb, mint én
-
Chips jó lesz? – dobtam feléjük nevetve
-
Köszi! – kiabált Milán, majd szétszedte a
zacskót
-
Zsófi, Rami, kértek? – kérdeztem a másik
zacskóra utalva
-
Aha! Köszi!
Az osztályfőnökünk, aki egyébként Gergő bá – mert így hívjuk
– csak a fejét csóválva nevetett rajtunk. Szegény, már előre látom, hogy le
fogjuk fárasztani a táborban; de hát erre való az egész.
-
Gergő bá, lesz majd tábortűz? – kérdezte a kezét
lóbálva Ákos
-
Majd mindent megbeszélünk ott! Ákos, ülj le és
ne kiabálj, vagy csak szimplán maradj ülve. Tudod mit, felőlem futkározz! –
szegény, kezdi belátni, hogy velünk nem könnyű
Mikor odaértünk a táborba kaptunk 10 percet, hogy pihenjünk
és körbenézzünk, aztán vissza kellett menni az ebédlőbe, ami közösségi terület
is volt egyben.
-
Gyerekek, osszátok el, hogy ki, kivel lesz egy
szobában. A lányoké a hatos szoba, ők együtt lesznek. Fiuk, egy darab hármas és
egy darab négyes csoportot kérek.
.
Hamar elosztották egymás között a helyeket, így lett az,
hogy Dávid, Milán és Zalán kerültek egy szobába, a másikba pedig Ákos, Tomi,
Krissz és Márk voltak.
-
Gyerekek, mielőtt elmentek kipakolni a
cuccaitokat a tulaj kérésére, meg az én idegeim védelmére szeretnék kihirdetni
néhány szabályt, ami a táborozás összes napjára érvényes! Szóval: 1. Kerüljétek
a szemetelést. Tudom, hogy egyszerűbb a szobában eldugni a hulladékot, de a
kuka nem véletlenül lett kitalálva. 2. A táborból nem lehet kimenni az
engedélyem nélkül. 3. Próbáljatok meg spórolni mindennel. Értem ez alatt a
vizet, a toalett papírt és a mosogatószert. Higgyétek el, nem kell egy liter
ezekből sem egy kilo. 4. Rend a lelke mindennek! Tartsatok rendet magatok
körül! 5.A boltban – mivel oda is megyünk majd – semmi alkohol tartalmú italt
illetve cigarettát sem vehettek! 6. Vigyázzatok egymás testi épségére. Tudom,
hogy jó móka a fürdőben játszani, de balesetveszélyes! 7. Tartsátok be ezeket!
Nem vagyok szigorú ember, de aki megszegi a szabályokat, különösen a kettes
pontot és az ötöset, azonnali hatállyal felhívom a szüleit, hogy jöjjenek érte!
– kemény szabályok, de igaza van
Ezután elmehettünk végre kipakolni, ami nagy beszélgetés
közepette valósult meg.
-
Na, szerintetek így jó leszek a mai napra? Nincs
kedvem átöltözni! – kérdezte Bella, aki ma még meg sem szólalt; legalábbis nem
hallottam
-
Persze, ma úgy se csinálunk semmit. – válaszolt
neki Detti
Hamar kész lettünk a lányokkal, mert úgy gondoltuk, hogy
csak a leglényegesebb cuccainkat rakjuk ki. Minek pakoljunk fölöslegesen? Semmi
értelme, csak két napot leszünk itt. Kimentünk a szobánkból, a teraszra, ahol a
fiuk már javában chipset ettek. Szóval, nekik a kipakolást ezt jelentette?
-
Gyertek előre! – kiabált az ofőnk
Lassan felálltunk és újra a közösségi rész felé vettük az
irányt.
-
Nos, akkor elmondom a mai programot. Mert ugye
nem gondoltátok, hogy csak itt fogtok ülni és semmit sem csinálni két napig?
Szóval: kb. három óra múlva lesz vacsora, de addig is, az lesz a feladatotok,
hogy megismerjétek egymást. Tudom, hogy facebookon és egyéb közösségi oldalakon
ismerősök vagytok, de nem így gondoltam. Mivel a fiuk nagy része jól ismeri
egymást innen- onnan, de a lányok még nem, ezért fiuk lányokkal fognak
ismerkedni. – jól hangzik
Elmondta,hogy milyen szempontok szerint kell, nagyjából
kérdezősködünk, de persze, ha van valami ötletünk vagy más jellegű kérdésünk
nyugodtan tegyük fel: mi a hobbija, kedvenc dolgai, hova járt eddig….. A „
beosztás” a következő volt: Zalán- Bella, Zsófi- Márk, Rami –Ákos, Detti- Tomi,
Dávid- én, Krissz- Milán
Az volt a lényege, hogy mindenki beszélgessen mindenkivel.
Hát ez megvolt egy röpke óra alatt, ugyanis mindenről kikérdeztük a másikat.
Csak hát a legjobb barátok mit kérdezzenek egymástól? Mindent tudok Dettiről és
ő is rólam.
-
Kész vagyunk! – kiabálták a fiuk
-
Akkor üljetek le, mindjárt kész a kaja! – mondta
Gergő bá, majd elment a konyhába
Finom volt, amit összerittyentett a tanár bá, de azért anyu
jobban főz. Vacsi után már nem csináltunk semmit, hagyta Gergő bá, hogy hadd
beszélgessünk, sőt a szülőket is hívjuk fel. Anyuéknak elregéltem, hogy mi volt
ma és lassan a lányokkal beálltunk a sorba a zuhanyzáshoz. Nem beszéltünk meg
előre kialakított sorrendet, érkezés sorrendjében mentünk be. Két zuhanyfülke
volt, így hamar végeztünk. Este még 11 órakor is fent voltunk és Morze jeleket
küldtünk a fiuknak, akik persze olyan hangosan röhögtek valamin, hogy hozzánk
is áthallatszódott.
Másnap reggel már korán felkeltett minket a tanár úr.
Megtudtuk, hogy jó sok dolgunk van ma, többek közt el kell mondani a tegnapi
beszélgetésből, hogy mire emlékszünk. Persze csak az első párunkkal. Hát khmm..
nem sokra az biztos. Amúgy a mai napra még a bolt és egy csapatépítő játék volt
betervezve.
-
Nos, az lesz a feladatotok, hogy párban – ahogy
tegnap voltatok először, ez a felállás marad, a táborban- kiválasszatok egy
társatokat és annak jellemzőit kell lerajzolnotok. Próbáljátok meg a
legkreatívabban a karikatúrákat. Utána fel kell ismernetek magatokat.
Dáviddal Kristófról csináltunk egy karikatúrát, ami
szerintem elég jól sikerült, mert nem ismerte fel magát, ami a feladat lényege
volt. Tök jól elszórakoztunk ezekkel, mint kiderült elég jó csapatot alkotunk
mi tizenketten. A második feladat egy mesét kellett írnunk a következő
szavakkal: facebook, Napfény, iskola, béka, ház, örökké. Na, ebből most ki tud
összerakni egy normális mesét? Ráadásul Dávid, inkább azzal volt elfoglalva,
hogy tekergette a piercingjét. Marha jó; csinálhatom egyedül.
-
Dávid! Segítenél?
-
Mi? Ja, aha. Mit csináljak? – na vajon mit? Állj
fejen!
Csak összehoztuk ezt is. Nem volt könnyű feladat, de
megoldottuk. Tök jó kis sztorit hoztunk össze mind. Fel kellett olvasni az
osztály előtt, ami egy kicsit ciki volt, de nem baj.
A táborban még sok mindent csináltunk, haza sem akartunk
menni. Kiderült, hogy a fiuk nem is annyira szemetek velünk, lányokkal, sőt
inkább megértőek. Nem azt mondom, hogy a strandon nem próbáltak meg belelökni a
vízbe – nem szoktam hazudni-, de ha azt mondta valamelyikünk, hogy elég, akkor
abbahagyták és inkább szegény Dávidot lökdösték bele.
Egyébként nagyon jól összekovácsolódott az osztály az elmúlt
két napban, senki nem bunkó a másikkal, senki nem érzi többnek magát a
másiknál, ami szerintem nagyon jó dolog. Hál, istennek mind a tizenketten jóban
vagyunk, úgyhogy nem lesz itt gond, a következő négy évben.
De most mennem kell, mert holnap már iskola, és még elő kell
készülnöm. Vajon minden tanár olyan mint az osztályfőnökünk, Gergő bá?
