Vakáció kiegészítssel

Sziasztok! Ma is hoztam nektek új részt, amiben egy újabb dolog jelenik meg. Jó olvasást hozzá! Remélem várjátok a 20.fejezetet, mert már csal az van vissza. :)

19.: Nászúton

Az esküvőről hajnali ötkor értünk haza, de persze ez nem állított meg minket, friss házaspárként viselkedtünk, és eltöltöttük a nászéjszakánkat, ami tulajdonképpen a nászhajnalunk volt. Egyébként a bulin mindenki józan maradt szinte, de akik berúgtak azok sem olyan vészesen inkább csak spiccesek voltak, mint például apu. Alex is ivott egy keveset, de csak annyit, hogy meg ne ártson, én pedig a pezsgőn kívül egyszer koccintottam a férjemmel.

A pörgős hajnal után Bianca ébresztett fel, hogy kezdjünk el készülődni, mert el fogunk késni, bár csak hatkor megy a gép, de három óra volt. Meglehet, hogy nem kellett összepakolni a ruháinkat, mert megcsinálta Bianca és Chris, de azért össze kellett szedni magunkat. Mármint olyan értelemben, hogy zuhanyozni, enni, emberi külsőt varázsolni magunkra és be kell csekkolni is, tehát már ötkor ott kell leni, fél ötkor pedig elindulni. A barátaink meg ismernek minket, tudják milyen lusták tuduk leni egy-egy buli után.

-          Alex, komolyan többet nem engedlek megnősülni! El fog verni az asszony, ha ilyen vagy! – csapkodta párnával Chris a férjemet

-          Nem is kell, többet megnősülnöm. Ő az első és utolsó feleségem.

-           Mrs. Grand kelj fel, mert elver az urad! – nevetett Bianca

-          Azt próbálja meg, előbb repül a házból! – motyogtam a párnába

-          Haver, harcias az asszony, ne bosszantsd! – mikor hagyják már abba?

-          Na, elég volt! Nem vagyok asszony! Nem vagyok harcias, ellenben Mrs. Grand vagyok! – nevettem el a végét, így nem vették komolyan

Lassan mind a ketten felálltunk az ágyról és egyszerre indultunk a zuhanyzóba is.

-          Na, ezek se jönnek ki onnét hamar! – jegyezte meg Gustav, aki eddig fura mód csendben volt

-          Hallottam! – szólt vissza Alex nevetve

-          Szerintetek elérik a gépet? – hallottam Oliver hangját

-          Oliver, ezért még kapsz! – védtem magunkat

Igen, ki tudunk jutni hamar a fürdőből, csak most nem sikeredett. Alex a haját csinálta, én sminkeltem, nem fértünk el.

-          Menj már arrébb! – mondtam, majd meglöktem

-          Ne már! – visított fel

Kint meg jót röhögtek rajtunk, majd közölték, hogy megvolt az első házastársi veszekedésünk; de persze erre én reagáltam:

-          Tévedsz Will, nem veszekedés, nem vita, csak megjegyzések. Ezek között pszichológiailag is különbség van, na meg az értelmező kézi szótárak szerint is. – na és itt jött az a pillanat, hogy Larissa fejbe vágott – Most mi van?

-          Nem dolgozol, nem konferencián vagy, csak beszélgetsz! –világosított fel

-          Nem akarlak titeket zavarni az eszme cserébe, de fél öt van. Indulni kéne. – szólt Nora

Amúgy az utat végig beszélgettük, elmagyaráztam Willnek, hogy nem kioktattam, hanem eltanultam az öccsétől a dolgokat. Egyébként tényleg Alex mondta.

Ötre a reptérre értük, ahol elbúcsúztunk a haveroktól és beálltunk a sorba. Szerencsére kevesen voltak, így hamar becsekkoltunk és a váróban várhattuk a gépet, ami nem sokkal háromnegyed hat előtt be is ért. Ez aztán a pontosság, de nem panaszkodom, addig, amíg időben vagyunk.

A felszállás után sok mindenről beszélgettünk Alexszel, többek közt a gyerek téma is szóba került. Nem akarjuk elsietni a dolgot, de nem is akarunk vele sokat várni. Végül arra jutottunk, hogy jön, amikor jön. Nem fogjuk erőltetni, mert akkor abból tuti nem lesz semmi.

Hamarosan megkezdtük a leszállást, ami gond nélkül lezajlott, majd itt is becsekkoltunk és mehettünk a bungalónkba, ahol minden rózsaszirmokkal és szívecskével volt díszítve.

-          Annyira szereltek!- döntött Alex az ágyra rögtön

-          Én is téged. ÉS most van egy egész hetünk, hogy kiélvezzük.

Nagyon boldog vagyok, hogy ezt elintézték nekünk, ráadásul oda, ahol nagyon sokat voltunk, mivel tulajdonképpen az én bungalómba nem is voltunk. Imádom ezt a helyet, olyan varázslatos és mesebeli. Ahogy a tenger zubog és a szellő lágyan simogat, miközben a Nap perzsel, annyira idilli.

 Mindennap fürödtünk és napoztunk, na meg persze szerelmeskedtünk, de ez már hálószoba titok. Ez mellett a hét mindennapján beszéltünk a családdal, akik örültek nekünk.

-          Öcsi, nehogy otthagyd az asszonyt!

-          Will, én esküszöm, kinyírlak, csak érjünk haza. – nevettem el magam

-          Tudod, hogy szeretlek!- pislogott a férjem bátyja, mint egy kiskutya

-          Ezt beszéld meg Alexszel is.

Ezután természetesen jöttek a lányok, akiket leginkább az érdekelt, hogy mikor lesz gyerek, na meg, hogy mit csináltunk eddig. Tehát mire hazaérünk, nem marad semmi élménybeszámolónk, ha tovább folytatják.

A hét végére, annyira belejöttünk az ittlétbe, hogy nem akartunk elmenni, főleg a tenger miatt. Olyan tiszta és szép, hogy fizikai fájdalom elszakadni tőle. Annyira jó a vízben úszkálni, és közben napozni, hogy az ember akár itt is lakna, de persze vár minket Los Angeles, a munka és a tanulás miatt. Alexnek már nincs sok az egyetemből, és megkapja a diplomáját, aminek nagyon örülök. Nekem meg ugye ott a cég, amit már így is elhanyagoltam.

Tudom, hogy mostanában nem sokat jártam be dolgozni, de még így is tudom, hogy mi történik a cégnél.  A helyettesem mindent kézben tart, mondjuk csak tartós fizetésemelés és előreléptetés miatt, amit hitével ellentétben nem fog megkapni. Nem vagyok zsugori, és elismerem a munkáját és szaktudását, de nem fogom főnöki pozícióba emelni, csak azért, hogy utána még nagyra vágyóbb legyen. Ez szokott lenni, jól tudom: ha a kisujjamat nyújtom, kell az egész kezem. Nem játszunk olyat, hogy kitúr a helyemről, főleg, hogy én vagyok a tulaj. De ennyit a munkáról.

Amúgy Alexszel úgy egyeztünk meg, hogy a ház fele- fele arányban lesz, de a cégből nem adok neki semennyit, mert azt egyedül hoztam létre és egyedül vittem el idáig, ahol most van. Na, meg  ő pszichológusként mit csinálna a divatvilágban? De tényleg, ez most nem a munka időszaka, hanem a szerelemé.

-          Kicsim, hahó…. – adott egy puszit a férjem

-          Ja, itt vagyok, csak elgondolkodtam. – tértem vissza a valóságba, majd egyből futottam a mosdóba, ugyan is hányingerem volt

-          Mi baj? – kérdezte Alex aggódva, mikor kimentem

-          Nem tudom, reggel óta nem érzem jól magam. Hányingerem van és szédülök.

-          Nem ettél vagy ittál eleget? Napszúrás a tegnapi strandolás miatt? Ha holnap sem leszel jobban, a reptérről egyenes egy kórházba megyünk.

Hát, ami azt illeti nem voltam jobban este sem. Mivel másnap délután indul a gépünk, holnap benézek egy helyi gyógyszertárba és kérek valami vény nélkül kapható gyógyszert. Korán elmentem aludni, így viszonylag időben keltem fel, olyan nyolc óra körül.

Ahogy sejtettem, nem voltam jobban. Megint hánytam és szédültem. Ezért elkezdtem kutatni a pénztárcában, majd a papírjaim között, amikor kezembe akadt az A Bizonyos naptár. Az ideérkezésünk utáni napon kellett volna megjönnie. Az azt jelenti, hogy egy hete késik. Nem szóltam semmit, csak írtam egy kis cetlit a még mindig alvó Alexnek, hogy elmentem.

„ Szia, Kicsim! Elmentem a gyógyszertárba, Nem érzem jól magam. Nem keltettelek fel, most egyedül szeretnék lenni egy kicsit. Hamarosan jövök..

Amanda”   

A patikába menet, elgondolkodtam. Most akkor ez az, amire gondolok? Vagy csak egyszerűen az esküvő miatti stressz miatt van?

Gyorsan megvettem, ami kellett, majd hazamentem, és ott egyből a fürdőbe. Csak egy rövid csókkal üdvözöltem a férjemet, majd kizártam őt.

-          Amanda, baj van? Ne menjek be? – hallottam aggodalmaskodó hangját az ajtó másik oldaláról

-          Nincs semmi, mindjárt kimegyek. Öt perc. – feleltem vissza, mire hallottam, hogy sóhajt egyet

Úgy döntöttem, hogy megvárom azt a kis időd, nem megyek ki. Szerettem volna egyedül tisztázni magamban a dolgokat, de tudtam, hogy ez Alexre is tartozik, mivel most már a férjem. Nem kell előtte titkolnom semmit, hiszen megért engem. Miközben ilyen gondoltok jártak a fejemben jelzett a telefonom, miszerint lejárt az öt perc….. akkor megláttam az eredményt és azonnal kinyitottam az ajtót:

-          Alex, terhes vagyok! – mondtam ki egy szuszra

-          Mi? Ez komoly? Gyerekünk lesz? – felállt az ágyról és körbepörgetett a kis helységben, amiből azt szűrtem le, hogy boldog és örül neki

-          Igen! – csókoltam meg – A papírjaimat akartam elővenni, aztán véletlen a kezembe akadt a naptár, miszerint egy hetet késett. Itt a teszt!

-          Akkor, miután megérkeztünk, elmegyünk az orvoshoz. – mondta komolya arccal, de láttam rajta, hogy ott bujkál a mosoly a szája szélén

Úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem mondjuk el senkinek, csak a vizsgálatok után és a 12. hét után. Addig már csak babonából sem kell tudnia senkinek.

-          Amanda, ugye tudod, hogy ha terhes vagy nem dolgozhatsz olyan intenzívben, ahogy szoktál. Láttalak munkaidőben, meg sem álltál, folyamatosan ideges vagy valami miatt.

-          Persze, ha tényleg babánk lesz, akkor máshogy állok hozzá ezekhez. De arra megkérlek, ne kezelj, úgy mintha semmire nem lennék képes. El tudom látni a ház körüli munkákat, be tudok járni dolgozni, csak lassítok a tempón és az edzés sem fogom elhanyagolni. Vannak kifejezetten kismamáknak programok, amiket orvosi felügyelet mellett lehet csinálni.

Hamarosan elkezdtünk pakolni, és Alex ígérete szerint nem csinált meg helyettem semmit, csak cipekedni nem engedett, ahogy előtte sem. Lassan készültünk el, majd kimentünk a reptérre, ahol becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre.

-          Tudod, hogy most ezzel minden megváltozik? – kérdezett rá hirtelen a férjem

-          Igen, tudom. De nem bánom. – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam

Landolás után csekkoltunk, majd egy taxival elvitettük magunkat lakásunkhoz. Az autóban nem beszélgettünk sokat, csak tök általános dolgokról, mint például az időjárás.

-          Itt is volnánk! – parkoltunk le

Miután kifizettük és kipakoltunk a taxi elhajtott, mi pedig bementünk a lakásba, ahol nagyobb rend fogadott, mint amit mi hagytunk a nászéjszaka után.

-          Amanda, menjünk…..

-          Tudom, itt is vagyok!

Nem bajlódtunk a kirámolással, az várhat. Sokkal jobban izgatott minket az, hogy tényleg babánk lesz-e.  Az orvosnál egy kicsit várni kellett, de hamar sorra kerültünk.

Nem volt olyan vészes dolog, mint amire számítottam.

-          Gratulálok! Babát várnak! – mosolygott az orvos, majd Alex boldogan megcsókolt………