Sziasztok! Boldog Újévet mindenkinek!
Huh, elég régen volt rész, amit nagyon röstellek, de egyszerűen semmire nem maradt időm mostanában. Viszont most itt van az 52. rész, amihez jó olvasást kívánok! :)
52.: Elég volt
Igazam lett azzal kapcsolatban,
hogy Erdősi íratni fog és kegyetlenül ordítani. De kezdjük előröl.
Reggel már korán fent volta, mert
úgy éreztem, hogy muszáj még egyszer átnéznem a magyart, mert a boszinál
sohasem tudni, lehet, hogy még az is kéri, ami nincs a tankönyvben sem. Ki
tudja?
- Hát te? Mit csinálsz ilyen korán? – kérdezte a tesóm,
amikor lementem a konyhába reggelizni, amit nem szoktam, de most éhesnek
éreztem magam
- Erdősivel leszünk magyaron és átnéztem. – adtam a
logikus magyarázatot, ami, mint utólag kiderült csak nekem volt az
- Most komolyan; más mindent megtesz még öt perc
alvásért, te meg felkelsz hajnalok hajnalán, hogy tanulj. Azt hiszem
hivatalosan is meg vagy húzatva!
- A boszi nem fog megkegyelmezni nekünk, attól, hogy
nincs Álmos tanárnő. És nem szeretnék egy egyest, mert nem tudom az anyagot.
Reggeli után már majdnem fél nyolc
volt, így kimentem a kapunk elé, ahova pont ekkor érkezett Milán is.
-
Szia! Hogy-hogy ilyen korán? Azt hittem még várnom
kell rád….
-
Már hajnalban fent voltam, átnéztem a magyart….-
ismételtem már sokadszorra
-
Minek? Vagy tudod, vagy nem. – éljen a kulturáltság
-
Például, hogy legyen fogalmam az anyagról és ne csak
makogjak!
Séta közben egy csomó olyan
dologról beszélgettünk, ami igazából nem is fontos, de valahogy előkerült,
mert…. nem is tudok miért. Ilyen volt például a tovább tanulás vagy a
matekdolgozat, amit múlthéten írtunk.
Ahogy odaértünk a többiekhez már
nagyban ment a beszélgetés a tegnapi nem tudom miről. Komolyan, csak én szoktam
tanulni?
- Készültetek magyarra? –kérdeztem szinte köszönés
nélkül
- Nem, miért készültünk volna, úgysincs Álmos egész
héten. – nézett annyira hülyén Ákos amennyire csak tudott
- Mert mondjuk Erdősivel leszünk és tuti íratni vagy
feleltetni fog. – mindegy, én tanultam, mondjuk nem szeretném ,hogy a többiek
egyest kapjanak
Amint bementünk az épületbe Erdősi
elordította magát, ami most mondjuk csak egy figyelmeztetés akart lenni, de így
is félelmetesre sikerült. Közölte velünk, hogy mire jön mindenki üljön a helyén
és legyen elől a felszerelése. Mondjuk csak harmadik óránk lesz vele, de
mindegy.
- Jó reggelt kívánok! – köszönt Kemény tanár úr, majd
belekezdtünk a matekórába, ami természetesen feleléssel kezdődött
- Rendben, akkor Kis a táblához, a többiek a 3523.
feladatot oldják meg a feladatgyűjteményben, ha kész, akkor tovább.
- De tanár úr, nekem nem volt időm készülni, mert
focimeccset néztem.
Na, ennyi kellett, Kemény
bedühödött és azon kívül, hogy Tominak egyest adott mi is jegyre csináltuk a
feladatokat a táblánál. Mondjuk én négyest kaptam, ami matekból már nagyon is
jó, tekintve, hogy én inkább a betűkkel vagyok jóban.
Ezután töri volt Fekete tanárnővel,
amin csak simán továbbmentünk az anyaggal, de aztán jött a magyar óra, ahol
Erdősi engem igazolt, mert írtunk, és ha ez még nem lett volna elég
folyamatosan visszakérdezgetett. A legrosszabb mégis az volt, hogy nem tanult
szinte senki, csak pár ember, ezért próbáltam segíteni, de nem nagyon tudtam,
mivel Erdősi járkált. Hát, ez is szépen sikerült az biztos.
A nap többi része annyira hamar
elment, hogy észre sem vettem.
Amikor hazaértem szokás szerint
tanultam, most pedig megyek Facebookra, mert Detti írta, hogy S.O.S menjek.
Remélem nincs gond.
