Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a 17.részt, amiben nagy esemény van.

Figyelem: Ez a rész ALEX szemszögéből íródott!!!

17.: Hello, Alex vagyok

*Alex szemszöge*

A költözésem óta eltelt egy hónap, és még mindig tök jól kijövünk Amandával. Szeretem ezt a lányt, végre találtam olyas valakit, aki nem ver át és nem csal meg miután elmentem az egyetemre. Tudom, hülyén hangzik, de az előző barátnőm nem egyszer megcsinálta ezt velem. Elegem lett az olyan lányokból, akik nem néznek rám normális férfiként, mert nem dolgozok, hanem tanulok. Igen is ráérek még dolgozni az egyetem után is. Ha állásinterjúra megyek komolyabban fognak venni, mint ha csak érettségim lenne. Most fogom letenni, a harmadik nyelvvizsgámat, s a bulin nagy dolog lesz. Úgy értem olyasmire készülök, amire csak nagy megfontolás után vállalkozik egy férfi, főleg ennyi idő után.

-          Alex, ma lesz a nyelvvizsgád? –kérdezte Amanda, miközben én a laptopon néztem át a dolgokat az utolsó pillanatban

-          Aha, nemsokára indulok. Még van három órám, szeretném hasznosan tölteni. – nem parázok egyáltalán, csak nem akarom elrontani

-          Sok sikert! Elkísérjelek majd? – öltözött át „üzletasszonyos” ruhába. Mármint ebben nincs kint semmije, kellően hosszú, ugyanakkor csinos is.

-          Ha szeretnél! – jól esik, hogy törődik velem

Hamarosan nekiálltam készülődni, ugyan is meg kell borotválkoznom, le kell zuhanyoznom és fel kell öltöznöm, nem utolsó sorban oda kellet érnem. Egyszerű fehér inget és fekete szövetnadrágot vettem fel, egy normálisnak mondható cipővel a hajamat pedig beállítottam kicsit tüsire, de most visszafogott lett. Azért sokat nyom a latón a megjelenés is. Az emberre másképp néznek, ha szakadtan megy be és kevesebb eséllyel megy át a vizsgán.

-          Kicsim, el fogunk késni! – szólt be a fürdőbe Amanda

-          Megyek! Egy pillanat, csak megmosom a kezem!

Lehet, hogy olyan pasi vagyok, aki figyel a megjelenésére, a higéniára, a külsőségekre, de legalább nem megyek sehova szakadtan. Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy ha van egy lyuk a cipőmön, akkor azt rögtön kidobom, nem vagyok ennyire sznob, megragasztom vagy jó lesz fűnyírásra.  Na de, el kellett indulnunk, mert tényleg elkéstünk volna.

-          Nagyjából fél óra lesz szerintem, de ha nem akkor hívj mentőt. – nevettem el a végét, majd bementem, mert én következtem

Bent nagyon jól ment minden, szerintem meg is van a vizsga. Csak pár órát kell rá várni. Sok amerikai nem tartja fontosnak a nyelvvizsgákat, mert úgy is az angol a világnyelv, de szerintem azért fontos az, hogy ne csak az angolt beszéljem. Tudom, hogy így többféle munkát is kipróbálhatok a pszichológuson kívül, ezért ez inspirál engem.

Amíg várakoztunk egyre csak azon gondolkodtam, hogy mi lesz ezután. Igen vagy nem. Pár betű, de sokat számít, nagy jelentősége van.

-          Alex, téged hívnak! – szólt Amanda, miközben megérintette a karomat, ezzel visszarántva a valóságba

-          Ja, elbambultam. – álltam fel mosolyogva, és indultam a bejárat felé

Nem sokáig vaciláltak a dologgal, csak közölték, hogy meg van a nyelvvizsgám, gratulálnak hozzá.

-           Megcsináltam! – csókoltam meg boldogan a barátnőmet

-          Akkor most menünk haza és ünnepeljünk otthon! – ajánlotta fel, de ezt nem engedhettem

-          Először szeretnélek elvinni egy étterembe ebédelni. – láttam rajta, hogy meglepődött

-          Azt hittem kettesben leszünk…..

Nem nyitottunk vitát erről, végül beleegyezett az étterembe, így első utunk oda vezetett. Én rákot kértem, Amanda pedig egy tál salátát, bár elmondása szerint nem fogyózik. Az ebéd jó hangulatban telt, nem is sejtette, hogy mire készülök. De nem is baj, neki erről nem kell tudni az ebéd végéig.

-          Fizetnénk! – szóltam a pincérnek, aki vette a lapot és elsietett

Amikor visszaért a srác –mivel fiatalnak tűnt – Amanda furcsán nézett, mert nem a számlát, hanem egy ezüst tálat hoztak.

-           Alex…….

-          Ne mondj semmit, csak nyisd fel a tálat. –kértem

-          Ez…

-          Amanda, - térdeltem le a kis dobozzal a kezemben- tudom, hogy csak néhány hónapja ismerjük egymást, tudom, hogy mit éltél át, min mentél keresztül, de én szeretlek Téged. Hozzám jössz feleségül?

-          IGEN! – borult a nyakamba sírva, miközben felhúztam a gyűrűt az ujjára. – Szereltek!

Az egész étterem minket nézett, a pincér srác pedig diszkréten kamerázta a jelenetet, ahogy megkértem. Egész nap, sőt hetek óta ez miatt izgultam, de nagyon. Féltem a válaszától és attól, hogy tömeg előtt fog esetleg nemet mondani, ami életem legnagyobb kudarca vagy szégyene lett volna.

Hál Istennek Amanda is szeret és igent mondott nekem, így hivatalosan is magam mellett tudhatom. Aztán majd jöhet a többi dolog is.

Az étteremből gyorsan hazamentünk, már csak azért is hajtottam mert Amanda nem maradt nyugton az anyós ülésen…….