Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben már Alex Amandához költözött. Jó olvasást hozzá! :)
16.: Welcome to my home
A haza utat követő nap olyan gyorsan elszállt, hogy nem is
érdeme s róla beszélni. Nem történt semmi érdekes csak vártam a mai napot, hogy
Alex végre ideköltözzön. Tudom, hogyha minden jól megy, akkor ez csak egy
átmeneti lakás lesz, hiszen, akkor veszünk egy közöset.
Reggel már vidáman keltem fel, pedig tudtam, hogy ma be kell
mennem a céghez is, mert jó rég nem láttam, hogy mi folyik odabent.
-
Jó
reggelt főnök! Hogy van? Milyen volt az út? Jól érezte magát? – komolyan, miért
kell ennyire nyalniuk? Úgy sem adok fizetésemelést.
-
Köszönöm szépen, minden szép és jó volt, de ez
egy munkahely, ahova nem bájcsevegni jöttem be, hanem gyorsan papírokat
átnézni. – vettem fel egyből a kemény üzletasszony arcomat
Kár volt azt mondanom, hogy gyorsan nézem át a teendőket,
ugyanis annyi volt, hogy nem látszottam ki a papírhalmok mögül. De büszkén
jelentem, hogy délutánra végeztem vele, már csak az volt a gond, hogy a
munkában megfeledkeztem az időről és majdnem elkésem.
-
Szia, kicsim. Régóta vársz? – csókoltam meg
Alexet az ajtóban
-
Nem, most értem ide, ebben a pillanatban akartam
csengetni. – mosolygott rám, majd bementünk a lakásba
-
Szép lakásod van! Annyira más, mint az enyém
volt. – nézett körbe azonnal
A cuccai nagy része már nálam volt, csak pár bőröndöt és
táskát hozott magával. Gondolom a legfontosabb ruhái voltak benne és könyvei.
-
Gyere, körbevezetlek a lakásban, nyugodtan hagyd
itt a cuccaidat, majd felvisszük őket.
-
Oké, a
többi cuccom?
-
Felvittem a vendégszobába, mert arra gondoltam,
hogy ott te tudnál tanulni, és egyben lehetnének ott a ruháid is, csak a
fontosabb dolgokat pakoljuk be a szobámba, így megmarad mindkettőnk
függetlensége. Vagy így rossz lenne neked? – hogy bírtam ezt elmondani egy
levegővel?
-
Ugye nem fogok külön aludni? – vágott hülye
fejt, mire elnevettem magam
-
Nem, csak a cuccaid lesznek ott. Oké?
-
Nekem megfelel, legalább nem kell egymást
néznünk, ha összekapunk valamin. – jól kezdi
-
Nem vagyok olyan elviselhetetlen alak! Csak
azért mondtam, mert így neked egyszerűbb lesz tanulni. Nem fogok bejárkálni
semmiért, te sem fogsz zavarni ha dolgoznom kell. Bár nagyon ritkán hozom haza
a munkát.
Megmutattam neki mindent a lakásból, még a legeldugottabb
kis zugokat is, hátha nem fog megtalálni, ugyanis szokásom a ház legeldugottabb
részeibe menni, amikor dolgozom.
-
Tényleg jó nagy házad van!
-
Kell JPS vagy egy térkép? –kérdeztem tőle, mire
először fura fejet vágott majd leesett neki
-
Hát persze!
Elkezdtünk pakolni a szobába, ahol az ő cuccai lesznek, majd
nálam is elhelyeztük a fontosabb dolgait. Később átadtam neki a kulcsot, de
előbb figyelmeztettem néhány szabályra; na ja, velem még a lakásban sem
egyszerű, pedig az ne munkahely.
-
Alex van néhány dolog, amit be kell tartanod
neked is, mint mindenkinek, aki ebbe a házba jön.
-
Mi lenne az?
-
1. Ne hagyj kupit magad után. Ha eszel, akkor
mosd el magad után a tányért, és rakd a helyére. 2. Ne csinálj átjáró házat.
Nem szeretem, ha vendégek jönnek, mennek a lakásban. Ja és szólj, ha valakit
meghívsz ebédre vagy bármi ilyen jellegű dologra. Nem nagyon szeretem a
váratlan vendégeket. Mármint munka után jól esik lezuhanyozni és smink nélkül
egy lenge kopott ruhában mászkálni, ellenben nem szeretem, ha mások így látnak.
Nem vagyok az, az itthon nem törődök magammal lány, de akkor is. 3. Mivel most
már egy háztartásban élünk és nem vendég vagy itt, neked is be kell szállnod a
házimunkába. Nyilván nem fogom azt mondani, hogy mosogass, de a fűnyírás és a
kert a te feladatod lesz,de csak a tanulás után; azt nem akarom, hogy elhanyagold.
–jobban reagált, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy hülyének fog tartani,
de nem.
-
Nyilván nem hagyok kupit és nem csinálok átjáró
házat a lakásodból, és az is természetes, hogy kiveszem a részem az itthoni
munkából. ezt nem is kellett volna mondanod.
-
Akkor rendben van. – mosolyogtam rá, mire
megcsókolt és az ágy felé vezetett
Hát nem telt sok időbe, az ágyat már fel is avattuk. Úgy döntöttünk, hogy mára elég a pakolásból
és inkább egymással leszünk elfoglalva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése