Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben már hazarepülnek. Jó olvasást hozzá! :D

15.: Last day

Eljött a szigeten töltött utolsó nap. Ahogy egyre jobban közeledtünk ehhez a naphoz, egyre jobban féltem tőle. Nem akarom itt hagyni ezt a csodás helyet. Annyira gyönyörű itt minden. Gondolataimból újra Alex ébresztett föl, méghozzá egy csókkal.

-          Min gondolkozol megint? – mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával

-          Csak azon, hogy nem akarok elmenni. – nevettem

-          De összeköltözünk és minden ugyanolyan lesz, mint itt. Jó, nyilván nem lesznek ilyen pillanataink, nem mehetünk le a tengerbe, amikor csak akarunk, nekem ott lesz az egyetem, neked meg a munka, de akkor is.

Nem sokáig voltunk ágyba, mert ki akartuk használni ezt az utolsó napot. Nem szerettük volna, ha kárba veszik akár egy perc is.

Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem és elmentem sminkelni. Ezután elmentünk egy pékségbe, ahol megvettük a reggelinket és elfogyasztottuk, miközben a parton sétálgattunk. Reggeli után úgy gondoltuk, hogy most már kellőképpen felmelegedett a tenger és mehetünk úszni. Sokáig szórakoztunk a vízben, csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten éhesek vagyunk. Elindultunk kajálni a legdrágább és legfinomabb étterembe, ami csak a szigeten van. Végül egy tenger gyümölcsei tálat kértünk, ami annyira finom volt, hogy azt nem lehet szavakkal leírni.

-          Egyébként otthon szoktál főzni? –kérdezte hirtelen Alex ebéd közben

-          Nem nagyon. Adam mellett még főztem, de egymagamra mi értelme van? Inkább beülök egy mekibe salátát enni vagy nem tudom. Ha majd beköltözöl, akkor nyilván megint elkezdek főzni.

-          Mi tudsz a legjobban?

-          Nem tudom, igazából, ha jó az alapanyag és van időm, akkor mindent elkészítek. Te mit szoktál enni otthon?

-          Amit anyu csinál. De komolyan, fogalmam nincs, hogy miket dob össze se perc alatt, de állati finomak.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy jól esne egy kis séta az erdőben. Nem sokáig mentünk be, hiszen nem tenne jó a sziget hírnevének, ha két ember eltűnne a dzsungelben. Lassan visszaindultunk a bungalókba, majd lassan elkezdtünk készülni, mivel már majdnem indulni kellett. Még volt pár óránk, de nem akartunk mindent az utolsó pillanatra hagyni, különben is, el kell búcsúzni a szigettől. Na, jó ha ezt most Alex látta volna, feltételezem, hogy még azon is elgondolkodott, hogy velem marad-e és arról is, hogy komoly kezelésekre van szükségem.

-          Kicsim, még egy séta? – kérdezte, mire én a nyakába ugrottam

-          Menjünk!

Most nem sokat sétáltunk, mert vissza kellett érnünk és még a reptérre is ki kellett mennünk.

-          Akkor, induljunk Amanda, mert tényleg le foguk késni a gépet, ami normál körülmények közt nem érdekelne, de mivel tanulnom kell…. 

-          Értem én, a hivatás az első.

Egy géppel indultunk útnak, majd egy helyen szálltunk le. Otthon a barátaink már vártak ránk, így egy rövid búcsú után indultunk csak haza.

-          Na, milyen a srác? Kedves? Aranyos? – faggattak ki a lányok, immár otthon, a lakásomban

-          Eszméletlen. Annyiit lehet vele nevetni, de komoly dolgokról is lehet vele beszélgetni. Egyszerűen szeretem.

Még jó sokáig beszélgettünk a csajokkal, épp, hogy elmentek már hívott is Alex. Azt akarta megtudni, hogy mit kell hoznia. Holnapután pedig már költözik is. Úgyhogym egyek pakolni a szobámba.