Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! A héten már a második bejegyzést írom, de jó hír, hogy péntekig, ha törik, ha szakad meglesz a 20. befejező rész is. Igen, sajnos ( vagy nem) vége lesz a történetnek, ami azt jelenti, hogy jövő hétfőn már újjal jövök. De addig is olvassátok el a 18.részt :)
Figyelem: A történet újra Amanda szemszögéből íródott!

18.: Nagy napok

*Amanda szemszöge*

Annyira boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani. Igaz, hogy már túl vagyok egy házasságon, de akkor is; újra megkérték a kezem. Menyasszony vagyok!

Reggel az volt az első dolgom, hogy felhívtam anyuékat, akik le is szidtak egy kicsit, mert még azt sem tudták, hogy van valakim, de örültek a jó hírnek. Ezután a lányokat hívtam egy összevont beszélgetésbe skypeon.

-          Sziasztok! – köszöntem szinte sikonyálva

-          Szia Am. Mi ez a nagy öröm? Másnak látszol, mi történt?- látta meg a lényeget Larissa

-          Igen, mond már! – türelmetlenkedett Indiana

-          Csajok, megyünk bulizni! Ezt nézzétek! – mutattam a gyűrűmet a kamerába

-          Ez, most az, amire gondolunk? 

-          Igen! Alex eljegyzett tegnap! – mosolyogtam még mindig

-          És ezt csak most mondod?- döbbentek le a csajok, de ennek csak Nora és Bianca adott hangot

-          Hát az este…..

-          Ne részletezd! – kérte Larissa

Sokat beszélgettünk a lányokkal, és úgy döntöttünk, hogy lesz még egy lány búcsúm. Előre félek, hogy mit találnak ki ezek négyen.

A lányok úgy döntöttek, hogy két hét múlva lesz a lánybúcsú két nappal az esküvő előtt, merthogy már annak az időpontja is megvan, amit még ma intézett el Alex. Nem tudom, miért kell így sietni, de szeretem a vőlegényemet és ez a lényeg. Én azt vallom, hogy egy papír nem fog változtatni a kapcsolatunkon, csak annyi, hogy akkortól Mrs. Grand leszek és nem Miss Brown.

A lányok elkezdték összeállítani a lánybúcsúmat ezért, elköszöntek tőlem, ugyanis nekem az meglepetés lesz. Ismerem őket, nagyjából sejtem a feladatokat nappalra, de éjszakára már tényleg nem tudom, mit akarnak.

*2 hét múlva*

-          Szia, Alex, Amandáért jöttünk! – jelentek meg a lányok az ajtóban

-           Helló, gyertek be, én megyek, mert William és Gus már várnak. – gyors még váltottunk egy csókot és már el is tűnt

Miután felvettem a cipőmet már indulhattunk is a lánybúcsúra. Amúgy Alex legénybúcsúra ment a bátyjával és a haverjaival. Már minden kész a holnapután esküvőre, amit már várok.  A ruha és a hely egyszerűen csodálatos és a kaják is azok lesznek. Már megvan az esküvő mente is, ami így fog zajlani:

• Ø  Fél nyolckor levonulunk a templomba
• Ø  Nyolckor a lemenő nap utolsó sugarainál kimondjuk az IGEN-t ( hát nem romantikus)
• Ø  Fényképezés
• Ø  Vacsora
• Ø  Menyasszonytánc
• Ø  Buli

Amúgy a lányok kitettek magukért a lánybúcsún, és ahogy Alextől tudom a srácok is. Na, nem kell semmi durva dologra gondolni csak egy visszafogott bulizásról van szó. Először az utcán voltak feladataim, mint például kis tárgyakat árulni, arcra puszi fiuktól. Előre letisztáztam a csajokkal, hogy nem akarok durvulni és nem is fogok. Szeretném, ha nem a botrányos viselkedésről lenne emlékezetes a party. Másodjára, egy direkt erre az alkalomra bérelt étterembe kötöttünk ki, ahol már vártak minket srácok. Pezsgőztünk és táncoltunk, majd egy chippendale fiú ugrott ki egy ajándékba szánt dobozból.

-          Lányok! Pfu… AZ a rohadt! – ijedeztem nevetve,mivel erre nem számítottam

-          Csak nem ijedtél meg? – á, dehogy, csak kis hiány szívinfarktust kaptam

A show után folytatódott a buli, de eldurvult egy kicsit, mármint én is belelendültem annyira, hogy észre sem vettem, hogy az egyik srác ölébe kötöttem ki. Gyors felálltam, majd némi imbolygás után úgy gondoltam, hogy most már elég volt a féktelen partyból, így hajnali négy felé.

A lányokkal taxit hívtunk és úgy döntöttünk, hogy nálam alszunk, ugyan is Alex William–mel alszik az esküvő miatt. Van az a szokás, hogy a nagy nap előtt nem aludhat együtt a pár. Másnap reggel elég kómásan keltem fel, úgyhogy ittam egy kávét, majd felöltöztem. Tudtam, hogy a következő napon hozzámegyek Alex-hez, úgyhogy megpróbáltam összekapni magam, és átnézni még egyszer a dolgokat. Az egész napom ráment. Lehetne azt mondani, hogy túlbonyolítom, és csak rágörcsölök, de nem akarom, hogy valami rosszul süljön el. Azt mondják rólam, hogy munkában is annyira precízen szeretek dolgozni és annyira maximalista vagyok, hogy amíg egy kis hibát is látok vagy nem érzem tökéletesnek a dolgot, nem engedem, hogy kiadják. Tudom, hogy néha túlzásba viszem,de fő a pontosság. Hogy néne az ki, ha az esküvőmön valami baki lenne?

Délután meghozták anyuék a ruhámat, mivel én nem akartam sehova menni kissé másnaposan.

-          Próbáld fel kicsim! – bíztatott anyu majd helyt foglalat a kanapén

-          Hát jó, legyen! Mindjárt jövök!

Csak ámultak és bámultak! Saját cégemmel és embereimmel csináltattam a ruhát, konkrétan megmondtam nekik, ha egy kis hibát is ejtenek rajta és nem úgy lesz, ahogy én megálmodtam ki vannak rúgva. Kemény vagyok, ilyen tekintetben tudom, de ha valaki beállít egy kéréssel, mint pl. fekete pólót szeretne strassz kövekkel, amiből xy van megformálva, akkor nem lehet flitterrel kirakni a ruhadarabot.

A nap hamar elment és már itt volt az ideje, hogy elmenjünk aludni. Nem sokat tudtam, de azért próbáltam, hiszen kipihentnek kell lennem az esküvőn.

-          Amanda! Készülődj! – szólt be anya

-          Azt csinálom! – egyébként a nap az semmit tevéssel ment el, olyan gyorsan, hogy már hat óra

Anyuék bejöttek megcsinálni a sminkemet, még szerencse, hogy Indiana sminkes. Komolyan mire mennék nélküle? Nem szeretem azt a túlzott, erős vonalakt, inkább a természetesség híve vagyok. Most is így volt. Egy kevés szemceruza, fekete szemhéjtus, halványkék szemhéjpúder és egy nagyon kevés epres csillogós szájfény, na meg persze az elengedhetetlen alapozó és pirosító. A hajam az Larissa áltál volt beállítva, mivel ő fodrász. Gyönyörű, laza kontyba fogta össze a hajam, oldalt kilógott egy-egy tincs, ami göndören omlott a vállamra, emellett kis gyöngyökkel és virágokkal volt díszítve, majd arra a tiara, ami igazából a fátyol miatt kellett. Apu elsírtam magát, mert szerinte olyan szépen néztem ki. A tükörbe nézve nekem is tetszett a látvány, bár soha nem voltam az, az önimádó fajta. Végül egy nem túl magas, de elegáns magas sarkú cipőt vettem fel. Úgy gondoltam, hogy nem kell olyan nagynak lennie, nem szeretnék Alexnél magasabb lenni. Hogy nézne ki, hogy a menyasszony nagyobb a vőlegénynél?

Ezután vettem egy mély levegőt és elindultunk a lakodalmas autóval. Kibéreltünk egy limuzint, a mai napra, ami az esküvő után a party helyszínére visz kettőnket.

Alex ekkor már bent várt rám, úgy egyeztünk meg, hogy csak akkor láthat majd, amikor bemegyek a templomba. A pap hamarosan kijött hozzám:

-          Felkészült hölgyem? Kezdhetjük? – mosolygott rám

-          Igen, vágjunk bele.

Miután elment mi apuval felálltunk a templom bejáratához, ahonnan már láttuk a tömeget. Anyu bement és leült a közéjük, ahogy a lányok is. Csak Indiana nem, aki a tanúm volt. Apropó, Alex tanúja William, a bátyja, mivel benne bízik meg a legjobban.

Mikor a zene felcsendült elkezdtük a bevonulást apuval, Indiana-val, William-mel, és a koszorús lányokkal.  Végig vonultunk a templomon, és Alex mellé értem, akin láttam, a meghatottság jeleit, ugyan is könnyes volt a szeme. Ezután a pap elkezdte a gyönyörű beszédét, aminek a legvége ez volt:

-          Az egyház által rám ruházott, hatalommal férj és feleséggé nyilvánítalak titeket! Csókold meg a menyasszonyt! – ez volt életem legboldogabb pillanata

Úgy éreztem, most lettem egész ember, eddig csak félemberként kallódtam nagyvilágban. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Boldog voltam.

Ezután jött a fényképezés, amit nem teremben csináltunk, hanem a templom előtt. Úgy gondoltuk, hogy nincs szükség különösebben beállított fotóra, mert a spontán képek a legjobbak. Mellesleg a fotós végig ott volt még a bulin is. ezek után leültünk vacsorázni, ami gyönyörű aranyozott tányérokon volt felszolgálva, és isteni volt. A koccintást megelőzően beszédet mondtak a barátaink és a családtagjaink. NA, nem valami órákig tartó köszöntőre kell gondolni, csak néhány perben elmondták, hogy legyünk boldogok örökre.

A koccintás után a menyasszonytánc következett, amit apu és én nyitottunk meg, majd az újdonsült férjem lekért és a dal befejeztével mindenki táncolni kezdett és hajnalig buliztunk, amikor is Nora egy kis figyelmet kért:

-          Kedves ifjú pár, a nászajándék egy része még hátra van, ugyan is ezt személyesen a kezetekbe szeretnénk adni. Sokat gondolkoztunk, hogy mi lehet ilyenkor a tökéletes ajándék.    Aztán rájöttünk, hogy mit hagytunk ki. Azt mondtátok, hogy nem kell nektek nászútra menni, hiszen csak kettesben akartok lenni. Összebeszéltünk a családjaitokkal és a barátokkal, úgy gondoltuk, hogy de igen is jár nektek az út. Ez a két repülőjegy holnapra, akarom mondani mára szól, a Karib- szigetekre, ahol megismerkedtetek, ja és Alex kunyhója lesz a tietek. Sok boldogságot! – nyújtotta át a két jegyet, ami ma estére szólt

Tehát akkor vissza a kezdetekhez. Vissza oda, ahonnan az egész kapcsolatunk elindult. Csak annyi különbséggel, hogy akkor két idegen voltunk egymásnak, most pedig férj és feleség.