Sziasztok! Meghoztam a következő részt is, amiben szilveszter napját írom le. Jó olvasást hozzá! :)
30.: Happy New Year
Úgy beszéltük meg a többiekkel,
hogy Márknál bulizunk, mert a szülei nem lesznek otthon és meg is engedték neki
ezt, mert szerintük nem lehet belőle baj.
-
Mit kell vinned? – kérdezte anyu már délelőtt
- Elvileg semmit, de nem fogok odaállítani üres
kézzel. Viszek valami kis nassolnivalót. – ültem fel a konyhapultra
Ezután kicsit segítettem anyunak,
mert láttam, hogy nem boldogul egyedül a kajával, Roland viszont nem volt
itthon, hogy besegítsen, pedig ő szokott.
-
Lányom, beszélnünk kell a mai napról! – jött be
a konyhába apu
-
Mit? Márknál leszünk, bulizunk, majd hazajövünk.
Ennyi. – mit kell mindent mindig túldramatizálni?
-
Igen, de tudod, ha isztok, főleg a fiuk, akkor
khm….
- Apu, elég! Egyes fiatalokkal ellentétben nem az
a célunk, hogy lerészegedjünk, hanem, hogy együtt legyünk az év utolsó napján,
a másik része meg az, hogy barátom van!
-
Na, épp ettől félek én is! Milán is csak fiúból
van, és nem bízok bennük…
-
Figyelj, nem csinálok semmi hülyeséget, vagy
olyat aminek következménye lehet! Nem ment el az eszem! – mentem fel a szobámba
Elegem van már apuból. Mindig
csak papol az életről, de azt nem veszi észre, hogy ez már a sajátom és nem
kell a beleszólása. Persze nem arról van szó, hogy nem adhat tanácsot, nem
segíthet csak így egy kicsit már sok nekem. Megértem őt is, és valahol igaza
van, de az osztálytársaim nem ilyenek.
-
Ne foglalkozz vele, csak félt! – jött utánam
Roland
- De egyszerűen idegesít. Miért kell mindenben
csak a bajt látnia? – remek lesz ez a az utolsó nap
- Nézz körbe a világban és gondolkozz azon, hogy
miért félt. Mindenhol csak a bűnözés, te pedig egy törékeny lány vagy. Ezért
félt apu! – én értem, de ennyire nem kell, nem discoba megyünk, hanem
házibuliba!
Persze még sokáig
elvitatkozhattunk volna ezeken, de nekem nem volt hozzá kedvem. Apunak viszont
volt.
- Lányom, én nem úgy gondoltam! Természetes, ha
féltelek és az is, hogy te próbálsz lázadni ellenem. De…
- Nem lázadok senki és semmi ellen, csak te még
abban is megtalálod a hibát, amibe nincs. Apu, az osztálytársaimmal leszek nem
vadidegen emberekkel. Amúgy meg mindenki ott lesz!
Sikerült meggyőznöm aput, viszont
annyira elment vele az idő, hogy sietnem kellett a készülődéssel. Úgy
gondoltam, hogy nem öltözök ki annyira, de azért mégsem egy egyszerű iskolás
kombinációban megyek, hiszen ez egy buli lesz.
Végül egy térd fölé érő kék
egyberuhára esett a választásom, amihez szinte nem is használtam sminket, csak
egy kis szempillaspirált, szemkontúr ceruzát és egy leheletnyi szájfényt. Egy
fekete kis táskába belepakoltam a személyimet, zsebit, sminkcuccot, pénzt és
persze az elengedhetetlen paprikaspray. Ezután gyorsan kontyba fogtam a
hajamat, felvettem a cipőmet és már kész is voltam. Szerintem így jó leszek
oda, mert nem túl kihívó, de nem is iskolás lány filingű.
Egyébként mire elkészültem Milán
már várt rám.
-
Szia! Bocs, csak egy kicsit sokáig tartott….
-
Semmi gáz, én jöttem előbb, hogy odaérjünk!
Ezután persze elindultunk a
buliba, amit nem volt nehéz megtalálni, mert a fiuk már kiabáltak messziről
nekünk.
-
Gyertek be, igyatok, egyetek csináljatok, amit
akartok, a szüleim és a tesóm szobája tabu, de ha bementek a nővéremébe arról
videót kérek! – köszöntött minket Márk
-
Oké! - nevettem el magam
A buli annyira jól sikerült, hogy
csak hajnali ötkor mentünk haza, akkor is csak az, mert már álmosak voltunk.
Üvegeztünk, táncoltunk, a fiuk versenyt ettek, pizzát rendeltünk és minden
ilyet, amit kell.
Amennyire nem indult jól ez a
nap, annyira jó vége lett. Egyszerűen nem is kell ennél jobb osztály! Imádom
őket!
Éjfélkor visszaszámoltunk, de még
az sem úgy sikerült, ahogy mi azt elterveztük:
-
10….. – kiabált egyszerre az osztály
-
11… - Zalán és a visszafele számolás két külön
dolog
-
9…….
-
Tényleg? – vajon mikor esik le neki?
-
8…….
-
Ne szívassatok már!
-
7…….6…..5….4…..3….2…..1…..B.U.É.K!
Ebben a pillanatban Milánnal egy
csókkal kívántunk egymásnak boldog újévet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése