Rubik gimi

Sziasztok! Múlthéten sajnos sok dolog közbejött, így nem tudtam részt hozni,viszont mos itt van a folytatás, ahogy megígértem.

28.: Fájdalomra fel!

Alig bírtam kivárni a hétvégét, annyira izgatott voltam a tetkó miatt. Milán azt mondta, hogy szép rajz lett és nem akar változtatni rajta semmit, de megmutatni sem szeretné, mert meglepit akar. Ha tudná, hogy nekem milyen meglepim van számára!

-          Nem felejtetted el a szombatot ugye? – kérdezte Milán a suli felé haladva

-          Dehogy, hogy menne ki a fejemből? – mosolyogtam rá, mire megcsókolt

-          Hát nem tudom, de valahogy. – Milán kora reggeli értelmes megnyilvánulásai

Ezután nem sokkal beértünk a sulihoz, ahol már páran ott álltak az osztályból és beszélgettek a tegnap esti focimeccsről, közben pedig Dávidot piszkálták, aki persze nem vette komolyan a fiukat. Miután mi megérkeztünk rászálltak Milánra is, ezért hagytam, hadd bontakozzanak ki a srácok.

-          10. a osztály! Nem kellene bent lennetek? Két perc és kezdődik a tanítás, ti meg itt koptatjátok a szátokat!? – jött ki üvöltve Erdősi

-  Bocsánat igazgatóhelyettes asszony, de nem vettük észre, ugyan is a kilencedikes fiuk verekedésével voltunk elfoglalva – mondta Márk, mire Erdősi azonnal keresni kereste a fiukat

Persze nem vártuk meg a végét, hanem elindultunk a termünk felé, ahova épphogy a tanár előtt estünk be.

-          Ilyenkor beesni a terembe? – üvöltött Fekete tanárnő, aki amúgy is egy középkori boszorka

-     A kilencedikesek bunyóját néztük és próbáltuk megakadályozni! – mondta újra Márk, de szerintem nem hitte el a tanárnő

-          Nos, akkor a felvilágosult abszolutizmus….

Ezután persze csak diktált, diktált és diktált az óra végéig amitől annyira fájt már a kezem, hogy az valami hihetetlen.

Töri után még túléltük a magyar órát Álmos tanárnővel, de annyira unalmas volt az óra, hogy nem emlékszem rá, csak Zalán felelésére, amit még óra elején ejtett meg a tanárnő.

-          Nos, akkor Zalán; beszélj nekünk az orosz romantikáról! – vajon tudja, hogy mi az?

-          Hát az oroszok nem romantikusak, inkább ijesztőek. Szeretnek háborúzni, de a romantikát nem, legalább is nem úgy, ahogy mi. Fura egy nemzet az biztos. Jellemzője, hogy meghökkentő képeket posztolnak Facebookon….

-     Szabó Zalán! Az irodalmi részét, lehetőleg azt, ami a tankönyvben szerepel! –Nóra tanárnő kezdett kiakadni

-          Jellemezője, hogy nagyon szerelmes emberek írtak akkoriban….

-          Ülj le, egyes! Mit képzelsz te magadról? Nem tanulsz a gyönyörű orosz irodalomból?

Ezután már tényleg nem emlékszem semmire, de még csak arra sem, hogy mit vettünk. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem az irodalmat, mert azt kedvelem, de könyörgöm, miért kell ilyen unalmasan mondani mindent? Lehet szórakoztatóan is leadni a tananyagot és akkor talán még a fiuk figyelmét is lekötné valamennyire.

A nap végére annyira besokalltam a sulitól, hogy mást sem akartam csinálni csak beszélgetni Milánnal vagy Dettivel, de mindkettőjüknek dolga akadt, így beértem a tesómmal.

-          Holnap mit csináltok a tetoválás után? – kérdezte a szobámba ülve Roland

-          Nem tudom, igazából nem terveztünk semmit, csak ezt. Majd eldől még.

-          Egyébként ő már tudja a tervedet?

-          Nem, majd akkor fogja megtudni. Mindent a maga idejében bátyó. – nevettem rá, majd kiment a szobából, mert csörgött a telefonja

Ma reggelig senkivel nem találkoztam, mivel elnyomott az álom miután Roland elment. Amúgy volt már ilyen máskor is, mondjuk az még kellemetlenebb, ha beszélgetés közben alszol el.

Miután megreggeliztem elindultam Milánhoz, aki már várt rám. Mivel szombaton nem szoktunk korán kelni, most sem tettük, ezért van az, hogy majdnem délben találkoztunk.

-          Szia, kicsim! Ebéd után megyünk a szalonba, úgy van az időpontom!

-          Nem felejtettem el! – nevettem rá

-          Akkor jó.

Az ebéd nagyon finom volt, amin nem lepődtem meg, mivel Milán anyukája mindig odafigyel az ilyenekre. Nála a jó az nem elég, tökéletesnek kell lennie.

-          Indulhatunk? – kérdezte a barátom miután segítettünk az anyukájának

-          Persze!

Annyira izgultam és féltem, hogy végig Milán kezét fogtam és hozzábújtam.

A szalonba barátságosan fogadtak minket, majd mindketten felültünk a tetoválóasztalra.

-          Debi…. – kezdte volna Milán, de a Csabi az egyik tetováló odajött hozzám

-          Te is felkészültél? – mosolygott rám, mert látta rajtam, hogy félek

-          Igen, csináljuk! – mondtam határozottan

-          Debi, ez most…..

-       Hasonló minta lesz, mint a tiéd. Miután mondtad neki, hogy mit tervezel ő is bejött, hogy szeretne egy hasonlót. – szakította félbe Csabi

Ezután már nem beszéltünk, hanem nekikezdtünk az elég fájdalmas procedúrának. Már majdnem feladtam, de már fele kész volt, úgyhogy nem volt visszaút. Pár perces kis dolog volt az egész, de annyira fájdalmas, hogy minden tiszteletem azoké, akik ezt többször kibírják. Nekem elég egy kis minta ahhoz, hogy átérezzem ezt.

Nagyon fájt, de kibírtam és megérte, mert ez egy közös tetoválás a szerelmemmel.    

 Ez itt Miláné. Annyira szép! <3

Ez pedig az enyém! <3