Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy megígértem, hoztam a másik részt is. Jó olvasást hozzá! :)

27.: Ez most komoly?

Miután megláttam Milánt azzal a lánnyal hazarohantam az ágyamba. Hiába volt bennem az első pillanatban, hogy beszélnem kell vele, egyszerűen nem volt erőm hozzá. Elég volt, amit láttam. Egy hét telt el, mióta nem találkoztunk normálisan, egy hét alatt vajon hányszor csalt meg ezzel a lánnyal? Mert tudom, hogy megcsal vele. Máskülönben mit csinálna, és miért nem akar velem lenni?

-          Minden rendben? – nyitott be a szobámba Detti, mikor utolért

-          Szerinted? – sírtam még jobban, mint eddig

-          Figyelj, lehet, hogy félreérted! Az is lehet, hogy tényleg valami rokona és puszit adott neki.

-          Most véded? – néztem a legjobb barátnőmre sírva

-          Nem védem, csak nem úgy ismertem meg Milánt, hogy ezt megtegye veled. Különben tudod is Dávid csak tudna róla és szólna neked.

-          Hogy jön ide Dávid?  - na jó, egyre gyanúsabb ez az egész

-          Legjobb haverok. Csak tudna róla.

Nem láttam értelmét összeveszni Dettivel, ezért inkább hagytam. Nem tudom mi ez az egész, de azt igen, hogy Milán sántikál valamiben. Ezért is döntöttem úgy, hogy holnap, mikor már egy kicsit megnyugszom kérdőre vonom. Ezt nem csinálhatja meg velem! Tudom, hogy vannak nálam szebb és jobb lányok, de mondja a szemembe, ha valami gond van.

Egész este alig aludtam valamit az idegességtől, és az átsírt nap miatt. Azon gondolkodtam, hogy talán igaza van Dettinek és nem nő áll a dolog hátterében. Milán nem olyan srác, aki ilyen aljas módon átverné a barátnőjét. Bár ki tudja?

Reggel fáradtan keltem fel, ami meg is látszott az arcomon.

-          Hát te? – nevetem Roland reggeli közben

-          Nem aludtam semmit….

Hamarosan el kellett indulnom, de nem volt kedvem, mivel tudtam, hogy a kapuban fog várni Milán.

-          Szia, kicsim! – akart adni egy puszit, de elhajoltam – Mi a baj?

-          Semmi! Csak te….

-          Miért? Mit csináltam? – látom, nem nagyon érti

-          Szerinted teljesen hülye vagyok? Egyik nap rám se nézel konkrétan, a másik nap meg kicsim?

-          Félreérted….

-          Tegnap követtelek. Hidd el nem értek félre semmit; mindent láttam.

-          Tessék? Nem értelek…. én nem csináltam semmit.

-        Azt mondtad, hogy dolgod van. Egész nap fura voltál, ezért követtelek és egy kis utcában egy lánnyal láttalak a tattoo szalon közelében. Szerinted mit néztem félre? – kezdtem ideges lenni

-          Nem az volt, aminek látszott. Hamarosan mindent megtudsz, csak legyél türelmes.

Hogy mi? Legyek türelmes? Várjam meg, amíg elém állnak kézen fogva és bejelenti Milán, hogy ő az új szerelme? Vagy meddig?

Az egész napom úgy telt, hogy sehogy. Elvoltam, próbáltam figyelni, de semmi nem ment. Valahogy sem nem tudta lekötni a figyelmemet, még a tananyag sem. Mondjuk, semmi érdekeset nem veszünk, hacsak a másodfokú egyenletek nem azok. Nem tudom miért, de még mindig Milánon gondolkodtam. Valami nem tiszta, de nem jövök rá, hogy mi.

Suli után Milán azt mondta, hogy beszélni akar velem. Kíváncsi vagyok, mit akar.

-          Detti, nézd, tudom, hogy titkolóztam előtted és rájöttem, hogy mit néztél félre. Igazából tényleg egy nővel találkoztam és tényleg az unokatesóm volt, ahogy mondtam is. Tudom, hogy fura voltam mostanában, de szeretnélek meglepni valamivel, és nem akartam, hogy megtudd, mert kellett egy alkalmas pillanat…..

-          Várj, akkor nem csaltál meg? – mosolyogtam rá és a nyakába borultam

-          Nem, dehogy. Nem tudnám megtenni veled. Szeretlek. – mondta majd megcsókolt

-          Mikor mondod el a meglepit? – nem tudtam már tovább várni

-         Tetoválást szeretnék, ami téged jelképez. Ezért egy D betűre gondoltam valami szép mintával, amit az unokatesómmal beszéltem meg, mivel ő fogja csinálni. Valójában tegnap néztem meg, amit rajzolt. Hétvégén pedig megyek varratni, ahova szeretném, ha eljönnél velem.

-          Ez most komoly? Ez… - nem találtam a szavakat, annyira meglepődtem

-       Elvileg azt akartam, hogy csak a kész tetkót lásd, de rájöttem, hogy lehet, nem fog tetszeni az ötlet, így inkább elmondtam. És igen, komoly. – mosolygott rám

Ezen most meglepődtem. Igazából erre nem számítottam, mivel még csak egy éve vagyunk együtt, de örülök neki. Szeretem Milánt és ő is engem; ez a lényeg. A tattoo pedig jó ötlet és aranyos is.