2015. június 28., vasárnap

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást,amihez jó olvasást kívánok! :)

26.: Láttam valamit


Sajnos Milánnal nagyon keveset beszéltünk a múlthéten, hiszen nekem folyamatosan programjaim voltak, utána hullafáradt voltam ráadásul Florát nem nagyon hagyhattam magára, mivel vendég volt. Tudom, hogy egy héten meg se szabadna kottyannia egy kapcsolatban, főleg, hogy már jó régóta együtt vagyunk, de még is rossz volt.
Észrevettem Milánon, hogy a program óta feltűnően kerül engem, de nem tudom miért. Hétvégén alig volt nálam, azzal az ürüggyel, hogy el kell menni, meglátogatni az unokatesóját. Érdekes, eddig sehova nem kellett mennie, most hirtelen van 200 unokatesója. Mindegy.

-          Ma ráérsz? Elmehetnénk moziba – mondtam reggel a kapu előtt
-          Nem érek rá, dolgom van, de talán holnap ráérek – ez fura volt, de mindegy
-          Mi van veled mostanában? Alig vagyunk együtt, pedig elvileg egy párt alkotunk – mondtam neki egy kicsit dühösen

A suliig szinte nem is beszéltünk egymással, pedig lett volna mondanivalóm számára, de inkább megtartottam magamnak a békesség kedvéért. Nincs kedvem összeveszni vele, bár még soha nem is vitáztunk egymással.

-          Hahó, Detti! Minden oké? – lebegtette a kezét előttem Dávid
-          Hmm? Persze, csak elgondolkodtam – még mindig Milánon filóztam
-          Amúgy miért néznek errefelé a b-sek? – kérdezte hirtelen Rami
-          Biztos az értelmesebbik tízedik osztályról beszélnek – nevetett Márk saját poénján
-          Meglehet, de nem nagyon érdekel, hadd dumáljanak rólunk.  – nézett feléjük Zsófi

Milán folyton b-s lányok felé nézett, de nem tudom miért. Lehet beszélnem kellene vele erről, de az is lehet, hogy csak paranoiás vagyok és rémeket látok. Mondjuk az egyszer biztos, hogy valami nem stimmel és ezúttal nem egy nátháról van szó, amit 40 Celsiusban kap el az ember.

-     Debi, elmehetnénk plázázni suli után, vagy tanulnod kell? – kérdezte egyik szünetben Detti; mondjuk észre sem vettem, hogy már elment két óra
-          Nem tudom. Elvileg találkozunk Milánnal, akivel már rég nem beszélgettem a project miatt.
-          Valami baj van? Olyan fura vagy ma……
-       Milán a furcsa, nem én. Máskor örült, ha együtt lehetünk, most meg nem akar velem lenni; mintha már nem szeretne. Vagy nem is tudom, de rosszul esik, az tény.
-     Lehet, hogy csak megunta, hogy folyton együttvagytok. Szüksége van egy kis időre, amíg feltöltődik, utána pedig minden olyan lesz, mint volt. 
-     Nagyon remélem. Mindenesetre, megkockáztatom, hogy követem! – pillantottam Dettire, de láttam rajta, hogy nem tartja jó ötletnek
-       Ne csináld! Így el fogod veszíteni, mert azt sugallod felé, hogy nem bízol benne. Hagyd egy kicsit békén….
-         Nem! Szerinted milyen érzés, hogy csak így lepattint, és nem fogalakozik velem, annak ellenére, hogy már egy hete nem is láttuk egymást?
-         Akkor viszont veled megyek! Nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj!

Az órák további része annyira lassan telt, hogy azt hittem, soha nem lesz már vége ennek a napnak. Ráadásul matekból feleltem is, és a tanár úr nem arról híres, hogy békén hagy minket, amíg ki nem húzza belőlünk a maximumot. Nálam mondjuk, szó szerint úgy húzta ki, merthogy nem nagyon akartam beszélni, sőt semmihez nem volt kedvem. Az egész napot a hátam mögött akartam tudni, és elfelejteni. Ha ilyen könnyen menne!

-          Debi, valami baj van? Feltűnően máshol jársz! – állított Gergő bá tesi után
-          Persze, minden oké, csak fáradt vagyok. – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon jött össze
-          Akkor nem nyúzlak, öltözz át.

Tesi volt az utolsó ránk, így hazafelé vettem az irányt, mivel Milán azt mondta, hogy nem ér rá. Persze Detti a megbeszéltek szerint követtük őt, de nem tud róla, és remélem így is marad. Amúgy is, anyuék úgy tudják, hogy a barátommal vagyok valahol a városban.

-          Mit gondolsz, mit fogunk látni? – kérdezte Detti egy kis utcába érve
-          Remélem semmit, csak kerülő úton megy!
-          De ez nem egy tetkó szalonhoz vezető út? Én úgy emlékszem, hogy erre van, mert a bátyám is itt varratott anno. – nézett rám Detti

Még egy darabig követtük, aztán megállt Milán, így mi is ezt tettük egy fal mögé bújva. Épp, hogy kinéztem, mikor megláttam, hogy egy lánytól hajol el, aki kb. annyi idős, mint mi.

Mi volt ez? Miért csinálja ezt velem? Miért nem mondja meg? Régóta találkozgatnak a hátam mögött? Lesz Milánhoz egy pár keresetlen szavam….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése