Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú kihagyás után - ami miatt nem is magyarázkodok különösebben, mert egyszerűen nem volt időm - meghoztam a következő részt, amiben már nagy szerepük van Floráéknak. Jó olvasást hozzá! 
Ha minden a terv szerint alakul, akkor nyáron hetente két rész lesz a Rubik gimiből, mivel nagyon hosszú a történet.

25.: Egy hét

Ebben az egy hétben, amíg Floráék nálunk voltak nem kellett suliba mennünk, csak programjaink voltak.

De kezdjük előröl.

Az első napon, mikor hazaértünk lepakolt a szobámban, közben bejött Roland, akivel beszélgetett egy kicsit, bár a tesóm nem tud annyira angolul vagy, ahogy ő mondja, más nem tud úgy, ahogy ő. Majd elindultunk vissza a sulihoz, ahol vetélkedők voltak délutánig, aztán szabadfoglalkozás.

Volt futóverseny, logikai játék és még sok más feladat volt, de legalább jól elfáradtunk a nap végére.

-          Amúgy hogy utaztál? – kérdeztem tőle lefekvés előtt

-          Jól, csak egy kicsit hosszú volt

-          Azt elhiszem – mosolyogtam rá, majd magamra húztam a takarót

Ezután már nem beszélgettünk sokat, csak jelentéktelen dolgokról, majd elmentünk aludni, mert egy hosszú nap állt mögöttünk és előttünk is.

A második napon városnézésre mentünk, ahol minden nevezetességet megnéztünk, minden múzeumba betértünk és persze nem maradhatott el a gulyás megkóstolása sem.

-          Ez finom! – mondta Dávidnak Austin, mivel nem evett belőle

-          Akkor jó. Én nem eszem ilyet! – elég vicces fejeket vágott miközben nézte Austint

-          Kóstold meg!- kérlelte a vendégünk

-          Nincs az a pénz!

-          Egyél már belőle!- nevettem

-          Vega vagyok, nem eszem!

-          Akkor halj éhen! – persze nem gondoltam komolyan

-          Nem fogok, csak nem eszem meg az állatokat!

Persze erről vitatkozhattunk volna órákig, de nem jutottunk volna semmire, mert mindketten a magunk igazát mondjuk.

Ezután még nézelődtünk egy kicsit, de már nem volt érdemleges programunk; mindenki ment amerre akart. Mi mondjuk csak a városközpontba mentünk, de ott is bevásárló központokba. Nem akartunk vásárolni olyan sokat, csak egy pár Magyarországra emlékeztető dolgot, mivel egy külföldinek mindig kell az emlék innen.

-          Szeretsz itt lenni? –kérdeztem tőle este

-          Aha, tök szuper itt minden, mondjuk fura is

-   Azt gondoltam, de holnap elvileg egy Népi Hagyományok nevű programra megyünk, ahol mindenféle magyar cuccot csinálunk és nézelődünk egy falumúzeumban – mosolyogtam Florára

-          Az jó, már várom!

Reggel Flora ébresztett fel, mert az izgatottságtól nem tudott aludni, pedig még csak fél hét volt.

-          Mit csináljunk addig?

-          Nem tudom, te mit szeretnél?  - ő a vendég, de én mit akarok…..

-          Dávid fog jönni ide fél nyolcra, és onnan megyünk a sulihoz és még van fél óránk, elmehetnénk addig a közeli pékségbe ahol ilyenkorra készül el a friss süti

-          Menjünk!

A megbeszéltek szerint bevásároltunk a fiuknak is, akikkel pont a mi utcánkban találkoztunk össze.

-          Mit csináltok erre ilyen korán?- nézett nagyokat Dávid

-       Kaját vettünk nektek! Oda is adom! – nyújtottam át a frissen sült ropogós kakaós csigát Dávidnak, az áfonyás tekercset pedig Austinnak

-          Köszönöm, Debi. Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – pislogott a srác

-          Flora mondta, hogy nagyon szereted az áfonyás sütiket

Ezután már a sulihoz mentünk, ahova nemsokára megérkeztek a többiek is, így indulhattunk a programunkra.

Mikor végre a kis faluhoz étünk meglepődtem, hogy mennyire tiszta minden ahhoz képest, hogy a legtöbb ember itt mind idős. Igazából itt minden úgy van kialakítva, hogy élethű legyen. Dolgoznak, állatokat tartanak, fonnak, hímeznek, kötnek, és ezeket árulják, mivel minden a turistáknak van készítve. Meghallgattunk egy nagyon érdekes előadást Magyarország népművészetéről, magunk is készíthettünk tárgyakat és persze vásárolhattunk is. Én egy kis agyagedényt vettem és egy kis terítőt.

-          Ez nagyon jó nap volt! – mondta már a buszban Austin

-          Megszúrtam az újamat és lejött a körömlakkom! – ezt Dávid halál komolyan gondolta

-          Ez legyen a legnagyobb problémád az életben! – nevettem rajta

-          Ez igen is nagy baj!

-          Majd otthon kifested újra!

Mikor hazaértünk már semmihez nem volt kedvünk Florával csak aludni, mert elfáradtunk az egész napi mászkálásban, de jó hír, hogy a következő nap laza lesz.

Lényegében innentől annyira gyorsan elment a hét többi napja, hogy észre sem vettük, csak amikor már búcsúzkodtunk a busznál, mert vendégeink hazamentek.

Florával megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot facebookon és skypeon, jövőre pedig én megyek ki hozzájuk, ahol remélhetőleg hasonló programokon fogok részt venni, mint itt.