Jégszív

Sziasztok! Hosszú kihagyás után végre meghoztam a történet első részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

1.: A kezdet

Nem vagyok gazdag családból származó, de ettől függetlenül még igenis önálló és talpraesett nő vagyok, aki nem szorul segítségre. Csak munkára. De arra nagyon.

Történelem – angol szakos tanárira járok az egyetemen, már csak az utolsó félévem van vissza és végre pedagógus leszek. Mindig is imádtam tanulni, képezni magam, és a gyerekekkel is elég jól kijövök. Mondjuk furcsa lenne, ha nem szeretném őket, hiszen egy gimnáziumban tervezek dolgozni. Viszont addig még meg kell írnom a szakdolgozatomat, amiből igazából már nem sok hiányzik, és az államvizsgán kell átmennem. Mindig is strébernek tartottam magam, mert jók voltak az eredményeim és sokat tettem az iskoláért. Nem voltam az a tipikus plázacica vagy épp szurkolólány, inkább az irodalomklub elnöke lettem és sorra nyertem a versenyeket irodalomból és történelemből is. Ezért döntöttem úgy, hogy tanár leszek. Persze az iskolán kívül is volt életem, ugyanolyan lány voltam mint a többi, csak a nagy piálásokból és bulizásokból maradtam ki gimisként, amit nem is bánok utólag sem.  Az egyetemre is simán bekerültem, sőt ösztöndíjat kaptam, de sajnos ez már nem elég.

Egyetemistaként úgy döntöttem, hogy önálló életet kezdek, tekintve, hogy most elég messze lakom a szüleimtől. Önálló és független vagyok anyagilag is, de sajnos most elveszettem az eddigi biztos állásomat, mert felvettek helyettem valakit, aki mindig itt tud lenni. Egy kisboltban dolgoztam eladóként, de most új munka után kell néznem, amit az egyetem mellett is tudok csinálni.

-   Na, találtál már valamit? – kérdezte Skype-on keresztül anyu, aki természetesen értesült a helyzetről, így gyakorlatilag le kellett beszélnem arról, hogy pénzt küldjön

-    Nem, de keresem. Az sem baj, ha csak fél évig lesz meg, mert szeptembertől már megvan a helyem. – ecseteltem a hajamba túrva, mire anyu egy kicsit meglepődött, ugyanis nem tudott a leendő munkámról

-         Hol lesz munkád? Mit fogsz csinálni? – tette fel egyre gyorsabban a kérdéseket

-    A mostani gyakorlati helyemen meg fog üresedni a töri – angol tanári poszt, mert a két tanár nyugdíjba megy és mivel meg vannak elégedve velem felvesznek állandóra. – mosolygotam jókedvűen

Persze még sokat beszélgettem volna velük, mert tényleg ritkán találkozunk, hiszen nem engedhetem meg magamnak én sem, hogy mindig hazarepüljek és ők sem, hogy Kaliforniába utazzanak, de muszáj volt munkát keresnem, mert a hónap elején nagyon nagy bajban leszek. Egy kis bérelt lakásban élek egyedül, de nem fogom tudni kifizetni, ha nem lesz munkám. A lakásban semmi extra nincs, egy kicsi előszobából nyílik a nappali a konyhával, amivel szemben a szobám és a fürdő található Minden az én ízlésemnek megfelelően van berendezve, a tulajdonos engedte, hogy minimálisan átalakítsam, így helytakarékossá tudtam tenni. Nem túl nagy lakás, de nekem megfel, úgysem vagyok itt olyan sokat, mert a napjaim nagy részét az egyetemen töltöm. Miközben nézegettem a rosszabbnál rosszabb állás ajánlatokat megakadt a szemem egy kis hirdetésen, amit csak véletlenül láttam meg.

„ Bébiszittert keresek!

14 éves lányom mellé egy megbízható, művelt és gyerekekhez értő, lehetőleg 25 és 40 év közötti hölgyet keresek, aki naponta tud felügyelni a lányomra tanítás után.

Részletekért érdeklődjön a következő számon: 0048 25 354 – 458

Kevin King”

A King nevet hallottam már valahol. Igen, egészen biztos vagyok abban, hogy hallottam már. Mivel csak tanítás után kellene felügyelni a kamaszlányra, aki nyilván nem igényel túl nagy törődést, úgy gondoltam, hogy ez a nekem való munka, mellette még tanulni is tudok. Szinte alig gondoltam át az egészet már hívtam is a feltüntetett számot és a legnagyobb meglepetésemre még fel is vették:

-          Kevin King! – szólt a telefonba egy kemény, ugyanakkor kellemes férfihang

-     Jó napot kívánok! Lea Webster vagyok, és az állásra szeretnék jelentkezni. – szóltam a telefonba a lehető legmagabiztosabban

-       Jó napot Lea! Pontosan melyik állásra jelentkezne? – kérdezte kicsit tétovázva, mire először azt hittem, hogy hülyéskedik velem

-         A bébiszitter munkára. – mondtam kissé bizonytalanul, mert kezdtem azt hinni, hogy csak átverés az egész

-     Ohh, értem. Egyeztessünk egy időpontot és jöjjön be az irodámba az önéletrajzával együtt egy személyes elbeszélgetésre. Mikor felelne meg az időpont? – a hangja még mindig kellemes volt, ugyanakkor éreztem rajta, hogy magas beosztású ember lehet, mert tiszteletet parancsolóan beszélt

-  Nekem bármikor megfelel, kivéve a holnap délelőttöt. – válaszoltam megilletődve a gyorsaságtól

-     A holnap délután már jó lenne? Tudja, gyorsan megoldást kell találnom a lányom számára…

-      Két órától szabad vagyok! – vágtam a szavába izgatottan, még mielőtt valaki elhappolhatná előlem az állást

-      Akkor négy órára várom Önt! A cím pedig: Beverly Hills, Highway Street 8145. Kérem, pontosan érkezzen!

És már le is csapta a telefont. Jó modorú nem mondom.

Viszont örültem, hogy ilyen hamar találtam egy munkát, ahol már a következő nap megnéznek, de bevallom egy kicsit féltem is a helyzettől, mert nem tudtam, hogy hova kell mennem és mennyit kell teljesítenem. Ennek ellenére várakozással tekintettem az állásinterjúra és nem kevés izgalommal feküdtem le.