Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Jó hosszú idő után meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :D

8.:  Novella

A mai napot úgy jellemezném, hogy pörgős és lassú. Hogy miért ezzel a két ellentétes szóval? A nap első része olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettem, Alexszel sétáltunk s tengerparton, beszélgettünk, fürödtünk a tengerben, majd elmentünk egy étterembe.

-         Mit eszel? – kérdezte az étlapot lapozgatva

-         Nem tudom, valami tengergyümölcse egzotikumot szerintem. Los Angelesben csak csomagoltat kapni. 

-         Tapasztaltam… amúgy szeretsz L.A.-ban élni?

-         Igen, csak mindig nagy a nyüzsgés. Sosem alszik a város, de imádom! – mosolyogtam rá

Alex is Los Angelesben él, ezért nem is kell mondanom neki, hogy milyen ez a város. Tudja ő nagyon jól, hogy itt nem könnyű érvényesülni, nem kis akadályokba ütközik az ember, ha megpróbál a csúcsra törni.

A sztárok városának szokták hívni L.A.-t, mivel a legtöbb híresség itt él ebben a városban. Néhányan épp ezért jönnek ide, vagy éppen mennek el.

Alexszel viszont most nem azért jöttünk el ide, az étterembe, hogy ilyenekről beszélgessünk.

-         Ha visszamegyünk, akkor mihez kezdünk? – kérdezett rá hirtelen a barátom

-          Hogy érted ezt? Folytatjuk ott ahol abbahagytuk. – vágtam rá a szerintem logikus választ

-         Nem, kettőnkre gondoltam. Valószínűnek tartom, hogy Los Angeles két legtávolabbi pontján lakunk, messze egymástól. – javított ki Alex két falat közt

-          Fogalmam sincs, nem gondolkodtam még ezen. De ne is beszéljünk róla, még odébb van.

Ezután csöndben ettünk, nem szóltunk egymáshoz. Kaja után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet ebben a hőségben és keresünk valami hűs helyet a parton, majd kifekszünk napozni.

Ezzel a nap egyik fele el is ment, ugyanis alig találtunk szabad helyet a strandon, ráadásul pont napon voltunk, így a vízben játszottunk és éltük ki magunkat. Fogócskáztunk, búvárkodtunk, versenyt úsztunk; aki láttak minket azok mind azt gondolhatták, hogy két nagyra nőtt gyereket látnak. Nem is vitatkoznom velük, tényleg olyanok voltunk, Alex kihozza belőlem a gyereket az egyszer biztos. De nem baj, én így szeretem ezt az embert.

-         Lassan haza kéne mennünk nem?  - nézett fel az égre Alex

-         Pedig annyira jól éreztem magam. – szomorodtam el azonnal, szerintem teljesen jogosan

-         De muszáj lesz. Mennyünk hozzám, majd ott csinálunk valamit. – ajánlotta fel nagylelkűen

Nem is beszéltünk róla sokat, inkább tettek mezejére léptünk és Alexnél kötöttünk ki.

Először én mentem zuhanyozni, ami nem tartott tovább, mint 10 perc, majd ő jött, ami valamiért lényegesen több idő volt. Miközben a fürdőben volt, körbejártam a nyaralót, ami teljesen ugyanolyan volt, mint az enyém. Teljesen véletlenül megláttam egy kék mappát, amiből kis cetlik lógtak ki; gondoltam megnézem, mi lehet az, tele volt kis firkálmányokkal, hol kis rajzok, hol kis versek vagy csak rímek egymás mellett. Jobban kihúztam a fiókot, mert vissza akartam rakni a mappát amikor ráakadtam egy spirál füzetre, amire novellák cím volt írva, gondoltam nem lehet belőle aj ha megnézem az egyiket. Annyira bele merültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, leültem az ágyra és csak lapozgattam a kis füzetet; csak arra lettem figyelmes, hogy csapódik a fürdőszoba ajtó és velem szemben áll egy törülközőben.

-         Mit találtál? – nézett rám mosolyogva, miközben felöltözött

-         Csak egy füzetet, de ebben egy kincs van! Miért nem mondtad, hogy írsz novellákat? – pillantottam rá két sor olvasása közben

-         Mert sosem tartottam elég jónak őket, és nem akartalak untatni vele. – mondta őszintén, mire én hasba vágtam, de csak finoman

-         Hülye vagy? Ezek baromi jók! Ki is adhatnád őket! – ámuldoztam, most már szemtől szembe, mivel befejeztem a „Naplemente” című novellát

-         Annyira azért nem szuperek, de próbálkozom! – csókolt meg mosolyogva

-         Mióta írsz?

-         1-15 éves korom óta. De mostanában az egyetem mellett sajnos nincs időm vele foglalkozni, annyit, amennyi én szeretnék. – váltott komoly és őszinte hangnemre

-         Miért van olyan érzésem, hogy te ezzel szeretnél érvényesülni? – tértem a lényegre, ami szerintem egyértelmű volt 

-         Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni igazán: több olyan dolog van, ami felkeltette az érdeklődésemet, mint például az írás, de szívesen lennék pszichológus – nem véletlenül tanulom - , de tagja vagyok az állatvédő szervezetnek is, szóval sok féle dologban el tudom képzelni magam. Állatvédőként nagyon sok ember megismertem és közülük jó pár a barátommá is vált.

Élmény volt ezt az embert hallgatni. A volt férjemnek halványlila gőze nem volt arról, hogy mihez kezd az életben. Alexnek mindjárt három dolog is van, és ha jobban belegondolok az állatvédelmet még kombinálni is lehetne a divattal. Teljesen környezettudatos és állatbarát kollekciókat lehetne összeállítani, ami még jól is nézne ki.

Miközben ezen gondolkodtam lapoztam egyet és megláttam egy fényképet, ami csak úgy be volt rakva a füzetbe.

-         Ők kik? – mutattam a négy idegen srácra

-         Oliver, Gustav és Chris ők a legjobb barátaim a negyedik pedig a bátyám William.
Ne haragudj meg, de a bátyád kicsit furán néz ki, mármint nem az a szokványos férfi.

-         Tudom, de ha megismered, rájössz, hogy tök jó fej és a haverjaim is azok. William nagyon ritkán látogat haza, jelenleg New Yorkban lakik a feleségével és a két kisgyerekkel. 

-         Az, az ország másik fele; miért költözött olyan messze? – gondolom elég furcsa fejet vághattam

-         Összeveszett apuval, mert a fater nem Jessicát képzelte el Will feleségének. Hónapokig próbálkozott szétszedni őket, a bátyám megelégelte és azt mondta, hogy most lesz elég, elköltöznek egy messzi helyre. Jó, ne várd tőle, hogy itt hagyja Amerikát, mert nem fogja, de egy másik államba költözik az biztos. Ennek két éve, apu beletörődött, Will és Jessica meg úgy néz ki ,hogy visszajönnek L.A.-ba.

  

Jó volt többet is hallani Alex családjáról és barátairól, mivel róluk még sosem mesélt, főleg nem ennyit. Azt mondta, hogy majd később megismerhetem őket, egyelőre, neten keresztül.

Sokáig beszélgettünk, volt vagy hajnali három mire elálmosodtunk, aminek következtében nem is volt kedvem hazamenni…