Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben már nagyobb szerepet kap Alex. Jó olvasást hozzá! :D
4.: Gyönyörű
4.: Gyönyörű
Ma már kora reggel vidáman ébredtem, ami nem túl gyakran,
sőt soha nincs így. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag boldog voltam;
talán a ma esti randim miatt, nem tudom.
Apropó tegnap este még mielőtt lefeküdtem aludni,
megbeszéltem Alexszel, hogy ma találkozunk. Igazából máig sem tudom, hogy miért
izgultam ennyire, hiszen ezt csak egy randi.
Megreggeliztem, majd felöltöztem és mehettem is vásárolni
már megint. Tudom, hogy sokat költöttem, de ha az ember nyaralni megy, akkor
azt tegye emlékezetessé.
Vásárlás után felhívtam a lányokat, akikkel mindennap
beszélek.
-
Na és milyen volt a buli? – érdeklődött Indiana
-
Hát, nem panaszkodom, szuper volt. Ja és nem fogjátok
elhinni, hogy hová megyek ma! – kezdtem a dolgok közepébe vágva
-
Na, hadd halljam! – követelőzött a saját stílusában
Nora
-
Soha nem találnátok ki, és nem is rám jellemző, de
RANDIRA megyek! – hangsúlyoztam ki a fontos szót
-
Ne már! És milyen a pasi? – örült meg azonnal a szintén
szingli barátnőm Larissa
-
Majd közösségin küldök képeket róla és linkelem a
profilját is. Elég nektek annyi, hogy helyes és kedves.
-
Azért vigyázz vele! Az előzőt is így mutattad be! –
emlékeztetett a volt férjemre Bianca
-
Nem, ő tényleg más! Tegnap sokat beszélgettem vele, és
sokat elárult magáról! – áradoztam nekik tovább
Sokat beszélgettem a lányokkal, mindenféle csajos
hülyeségekről, észre sem vettem, hogy elment az idő és lassan készülődnöm kéne.
Gyorsan lezuhanyoztam, beszárítottam a hajam, felvettem egy
pánt nélküli piros koktélruhát és halovány sminket feltettem, kiválasztottam a
magas sarkúmat és már kész is voltam. Csupán egy és fél órába telt, ami nálam
nagy szó, mivel általában fél óra alatt készülök el.
Alexszel úgy beszéltük meg, hogy a parkban találkozunk, ami
nincs túl messze a szállásomtól.
-
Szia! – köszöntünk egymásnak egy- egy puszival
-
Hogy vagy? – kérdezte Alex, miközben sétálgattunk
-
Köszi, jól. - jött a válaszom
A beszélgetéseleje egy kicsit sablonos volt, és unalmas, de
ez csak az első randi. Ilyenkor még csak ismerkedünk, legalább is az én
felfogásom szerint. Mások véleménye meg nem nagyon érdekel.
-
És mi a munkád? – kérdezte, miután mindketten
megelégeltük a csendet
-
Jelenleg cég tulaj és főnök vagyok, így én csak osztom
a munkát, de nem dolgozom. – mosolyogtam rá – Te mit csinálsz?
-
Én még nem dolgozom, hanem egyetemi hallgató vagyok. –
ismerete be, de mondjuk nem lepett meg vele
-
Minek tanulsz? – kíváncsiskodtam tovább
-
Pszichológusnak tanulok, de nem ez a fő életcélom.
-
Hűha, doki a háznál. Jobb, ha vigyázok, hogy mit mondok
előtted, még a végén olyat tudsz, meg amit nem is mondtam. –nevettem el magam
-
Dehogy. Nem szokásom vájkálni senki magánéletében, csak
ha az eset úgy kívánja. Amúgy meg a magán életet különválasztom a szakmámtól.
De ha már ennyit tudsz rólam, akkor én jövök: Hogy- hogy egyedül jöttél és nem
a barátoddal? Nem hiszem, hogy nem akadna neked egy!
-
Igazából nem is próbálkoztam a srácoknál, valahogy kiábrándultam
belőlük mikor véget ért az utolsó kapcsolatom. Nem mondom, hogyha valaki bejön
akkor nem fogom megpróbálni, de nem keresem a társat.
-
Akkor megnyugodtam, hogy egyedül vagy!
-
Miért? Azt hitted, hogy hagynám, hogy elhívj randira,
mikor van valakim Los Angelesben! – vontam fel a szemöldököm kérdőn
Sokáig beszélgettünk és ismerkedtünk. Rájöttem, hogy sokkal
több közös van bennünk, mint hittem. Nem szokásom, de felhívtam magamhoz egy
pezsgő erejéig; de semmi másért. Nem akartam már rögtön az első estét vele
tölteni.
-
Ha már itt tartunk, neked hogy- hogy nincs senkid? –
néztem rá pezsgővel a kezemben
-
Ugyanúgy jártam, ahogy te! A lány csak kihasznált és a
végén csak pénzt akart szerezni, de mivel nem voltunk házasok nem sikeredett
neki. Eleinte tökéletes volt, de egy idő után elkezdett hazudozni, ami odáig
fajult, hogy azt mondta, hogy terhes. Két hónapig játszotta ezt velem, mikor
kiderült, hogy csak átvert. Nálam betelt a pohár és otthagytam.
Megrökönyödve hallgattam végig a sztorit, ami még az enyémnél
is durvább volt. Hogy lehet az, hogy egy ilyen helyes fiút átvernek? Nem volt
normális a lány az biztos. Én legalább is nem lennék rá képes.
A beszélgetés után Alex elment haza, én pedig fáradtan estem
az ágyba, hogy újult erővel ébredhessek reggel.
Először is, én vagyok az első kommentelőd! Yeah! Másodszor, nagyon tetszik a történet, Alex kedves, Am meg, hmmm. Összetört? Igen, ez a legjobb szó rá. Nincs is annál jobb, mint két összetört szív találkozik egymással, és összeragasztgatják a szívüket. Ez igazán költői volt, nemde? :D Várom a következő fejezetet! *----------*
VálaszTörlésSzia! Köszi a komit! :D Örülök, hogy várod a folytatást, így legalább tudom, hogy nemhiába vesződök vele ennyit. :)
VálaszTörlés