Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a történet 64. részét, amihez jó olvasást kívánok! :)

64.: Szalagavató I.

Az érettségi tárgyak leadása után már kezdődtek is a szalagavató próbák, amihez mi lányok ma megyünk kiválasztani a ruhát. Igazi csajos nap lesz. Na, de mindent az elejéről.

Reggel, amikor felkeltem Milán még aludt, úgyhogy kiosontam a fürdőbe, hogy sminkeljek meg ilyenek, amíg fel nem kel, mert akkor ketten osztozhatnánk a tükrön. Miután kisminkeltem és nagyjából emberformát varázsoltam magamnak felkeltettem Milánt, akinek nagyon nem akaródzott felkelni, viszont mivel ma lesz az első szalagavatós megbeszélés kitessékeltem az ágyból és megmondtam neki, hogy negyed órája van, ha reggelizni is szeretne.

-          Diktátor! – motyogott az orra alatt a fürdőszoba felé menet

-          Hallottam! – csókoltam meg, mire úgy döntött, hogy ketten fogunk a fürdőszobában tartózkodni

-          Csinálok reggelit! – adtam neki még egy búcsúcsókot, majd kimentem

Reggeli után már indultunk, mert annyira izgatottak voltunk, hogy nem bírtunk otthon ülni. Jó, azt tegyük hozzá, hogy inkább én voltam felpörögve, Milán inkább aludt nyitott szemmel, de azért a többes szám mindig jól jön.

-          Debi, ugye megyünk ruhát nézni? – kérdezte izgatottan Detti az iskola előtt

-          Simán!

-          Nem akarunk együtt menni mind? Nem vagyunk olyan sokan úgy sem, és tök jól elszórakoznánk közben! – kérdezte Rami izgatottan

-          De menjünk!

A fiúk persze csak furcsán néztek ránk, de hát ezt ők nem is érthetik. Nekik tök mindegy miben vannak, de nekünk nem. Szeretnénk a legjobb és legszebb ruhákat megvenni és nem akarjuk az utolsó pillanatra hagyni, amikor már csak az utolsó darabok vannak meg.

-          Amúgy el lett döntve, hogy mi meg hogyan lesz? – kérdezte Ákos teljesen közömbösen

-          Még nem, mindent ma beszélünk meg. De mi mindenképpen keringőt szeretnénk, mert illene az alkalomhoz. De ha ti nem akartok, akkor… - válaszolt Rami, mivel mi lányok már beszéltünk róla egy párszor

-          Nekünk édesmindegy szerintem. Bár jobb, ha inkább a saját nevemben beszélek. Mondjuk azért jó lenne tudni, hogy mit csinálnak a b-sek, mert nem akarok beégni, hogy ugyanazt adjuk elő egymás után, még úgy sem, hogy mi fogunk táncolni először. – tette hozzá Krissz a telefonját nyomkodva

-          Tényleg, jó lenne, ha tudnánk. Én sem szeretném ugyanazt, mint ők. – gondolkodott el a dolgon Zsófi

Mivel még órára kellett mennünk a megbeszélés előtt, elindultunk befelé, mert kettő perc múlva csengettek.

Az órák megint nem voltak annyira érdekesek, azon kívül, hogy megbeszéltünk egy pár dolgot az érettségivel kapcsolatban. Így október elején már ráeszméltünk arra, hogy tényleg végzősök vagyunk és hamarosan érettségizni fogunk, amihez már most jól jönnek a plusz infók. Főleg a kötelező tárgyakról beszélgettünk, mert matekon kívül nem lesz semmiből előkészítő, csak esetleg külön kérésre egy - egy embernek.

-          Nos, arra gondoltam, hogy megnézzük az érettségiket a legutolsótól kezdve, átnézzük azokat az anyagokat, amiket nem érttetek vagy nem teljesen tiszta és megbeszéljük, hogy mik a legjobb stratégiák. Mielőtt bárki elterjesztené, nem lesz kötelező bejárni, csak az jöjjön, aki ténylegesen úgy érzi, hogy szüksége van rá. Először a kilencedikes anyagot vesszük át kutyafuttában, hogy minden tiszta legyen és felfrissítsük az emlékeket és csak a végén nézzük meg az érettségiket. – vázolta a helyzetet Kemény tanár úr, mivel tudja, hogy mindannyian a matektól félünk a legjobban

-          És ha egyre bejövök, de a többire nem? – kérdezte Tomi

-       Akkor egyre jössz be. Viszont ezzel kapcsolatban annyit szeretnék kérni, hogy ne legyen átjáróház és ne csináljátok azt, hogy egyre bejöttök, a következőre nem, majd megint jöttök, mert nem fogok mindent újra elmagyarázni. Megtenném és szeretném is, ha értenétek, de nincs rá időnk. És egy viszonylag stabil létszám nélkül nehéz dolgoznom nekem is.

Az utolsó órát vártuk a legjobban, mert osztályfőnökink volt és most az órarend szerint is.

-          Akkor szalagavató. – jött be Gergő bá a terembe a csengetés pillanatában

-          Jupiii. – vágták rá a fiúk a lehető legközömbösebben

-          Először is mit szeretnétek? Modern tánc, vagy hagyományos keringő? Egyáltalán hányan lesztek, akik táncoltok vagy bármilyen produkciót csináltok? – hagyta figyelmen kívül a srácok beszólását

-          Keringőzni szeretnénk, amire a fiúk is rábólintottak, de eddig csak két biztos pár van, legalább is szerintem. A srácok terveiről pedig nem tudunk. – válaszolt Rami a tanár úrnak

-          Megbeszéltük a többiekkel, hogy mindenki táncol, de a párválasztás a ti döntésetek legyen, mi ebbe nem szólunk bele. Viszont egy fiú egyedül fog maradni, mert kevés a lány. – válaszolt Ákos, miközben hintázott a székén

-          Nem, senki nem fog egyedül maradni. Tavaly lehetett külsőst hozni és arra gondoltam, hogy akkor én kimaradok ebből a válogatásból és ha nem lenne gond, akkor a barátnőmmel táncolnék. – válaszolt Krissz a tanár úrra nézve

-          Igen, lehet mást hozni, de előre meg kell mondanod, hogy ki lesz az, mert Erdősi meg fog őrülni, ha nem tudja.

-          Oké, akkor óra után megbeszélem vele.

-        Akkor, ha ól gondolom Kristóf mellett Dávid és Milán foglaltak, a többiek szabad prédák. Lányok válasszatok párt legkésőbb jövőhét hétfőig. A táncpróbákat el kell kezdeni időben, mert decemberben szalagavató és már itt van október. A másik osztály valami modern… öhm izét fog előadni, aminek elfelejtettem a nevét, de van benne „w” az biztos. A ruhákat….

-          Ma megyünk a lányokkal választani! – szólt közbe Bella izgatottan

Még egy csomó dolgot meg kellett beszélnünk a szalagavatóval kapcsolatban, pedig még el sem kezdtük a próbákat. Óra után viszont elköszöntem Milántól és elindultunk a lányokkal ruhát nézni.

Rögtön egy esküvői ruhaszalonba tértünk be, mivel út közben megbeszéltük a lányokkal, hogy fehér ruhát szeretnénk mindenképpen.

-          Jó napot kívánok! – léptünk be a szalonba kicsit megszeppenve

-          Jó napot hölgyek! Miben segíthetek? – kérdezte azonnal az eladó hölgy

-          Szalagavatós ruhát szeretnénk….. – válaszolt neki Alexa, de már félbe is szakította a nő

-          Milyen színű, anyagú, hosszúságú, fazonú ruhára gondoltatok?

-          Mindenképpen fehéret szeretnénk mindannyian és hercegnős stílusra gondoltunk, de ezen belül elképzelésünk sincs, hogy milyen legyen.

-          Keringő lesz?

-          Igen, bécsi. – válaszolt Rami

-          Értem, gyertek velem.

Annyi ruhát felpróbáltunk és annyit fényképeztünk, hogy a végén már arra nem volt erőnk, hogy elmenjünk enni. Már besötétedett mire végeztünk és megígértük, hogy másnap visszamegyünk és a top3 ruha közül kiválasztjuk a legjobbat. Egyikünk sem akarta a szüleink nélkül kiválasztani, de gondoltuk megkíméljük őket a sok próbától és már csak az utolsó hármat mutatjuk meg nekik.

-          Anyuu – értem haza

-          Igen? – kérdezett vissza a bátyám elvékonyított hangon

-          Holnap eljöttök velem és a csajokkal és szüleikkel kiválasztani a ruhámat a szalagavatóra? Már kinéztem hármat, de nem akartam nélkületek rábólintani. – pislogtam nagyokat apura nézve, akiről tudom, hogy utál vásárolni

-          Persze! Mind jövünk! – mosolygott anyu vidáman

-          Milán nem láthatja, úgyhogy ne mutassátok meg neki. Úgy beszéltük meg, hogy a srácok nem fogják látni a szalagavató előtt. – mondtam csak úgy mellékesen, majd felmentem a szobámba, és úgy ahogy voltam ledőltem az ágyra és elaludtam