Rubik gimi

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az 58. részhez! :)

58.:  Tervek

Miután Roland beszélt apuval végre helyre állt a béke a házban. Na, nem mintha eddig veszekedésben és feszültségben éltünk volna, de azért mégis érezni a levegőben, hogy változott valami a kettőjük kapcsolatában. Beszélgetnek egymással, elvannak a másikkal és nem szapulják egymást folyamatosan.

A hétvégre ráadásul Roland is eldöntötte, hogy mihez kezd. Úgy határozott, hogy mivel szeret rajzolni és tehetsége is van hozzá grafikus lesz. Ehhez csak egy OKJ képzés kell, amit bevállal, de ahogy mondta ennél többet nem szeretne tanulni, mert valahogy nem érez késztetést arra, hogy még évekig a tanteremben üljön, és órákon keresztül hallgassa a sok okosságot, amit aztán sehol nem fog használni.  De az mondta, hogy a jövőben nem zárkózik el az egyetem gondolatától, de a fiatal éveit szeretné kihasználni és élni egy kicsit.

-          Azért örülök, hogy végre sikerült valamit találnod és teszel is érte!- mondtam neki ebéd után, miközben pakoltam az iskolatáskámat hétfőre

-          Nagy érdemed volt benne húgi! Tudod, hogy nem vagyok az az érzelgős és hálálkodós típus, de ha te nem vagy akkor nekem még mindig fogalmam sincs a jövőmről.

-          Ne túlozz! Te találtad ki, hogy mit szeretnél és te is mész érte.

A beszélgetés után még halottam, hogy apuval is beszél Roland, ami most kifejezetten jól esett, mert eddig nem nagyon volt egymáshoz jó szavuk, de amióta a tesóm kitalálta, hogy mi lesz, újra béke van köztük.

Nem sokkal később elmentem aludni, mert eléggé fáradtnak éreztem magam, ami betudható volt a tanulásnak és a dolgozatra készülésnek, mert persze Álmos tanárnő nem hagy békén minket és röpdolgozatokat szeretne íratni velünk.

Reggel, amikor felkeltem még átnéztem a magyart, amiről kiderült, hogy jól tettem, mert elég nehéz volt a dolgozat.

-          Ez csak egy emelt szintű érettségi feladat volt, nem kell megijedni, ennél csak rosszabb várhat rátok. Erre már rég felkészülhettetek volna, hiszen nemsokára itt a nagy pillanat! – mondta a tanárnő, miközben fura módon összevissza járkált a teremben

-          Még van egy évünk, ne szivasson már! – vágott vissza Zaza

-          Szabó Zalán, megkérlek, hogy ezt a hangnemet sürgősen felejtsd el, mert nagy bajok lesznek!

-         Jóvanmá’! – kontrázott az osztálytársunk, mire a tanárnő szemöldöke a homloka közepéig szaladt

-          KIFELÉ! – ordította Álmos rákvörös fejjel

Zalán azonnal ki is ment, mondván ő nem hallgatja tovább a sok hülyeséget, inkább csinál valami értelmeset. Nos, nem tudom mire gondolt pontosan, de a lényegen nem változtat. Zaza az osztályfőnöknél kötött ki, de Gergő bá elintézte annyival, hogy ne szemtelenkedjen és kezdjen el normálisan viselkedni, mint egy a felnőttkor előtt álló fiú.

-          De tanár úr, egyszerűen nem értem miért kell túldramatizálni mindent és miért kell már most ránk hozni a frászt. Amúgy is parázunk az érettségi, a továbbtanulás meg a többi ezzel járó dolog miatt és még a tanárnő is rátesz egy lapáttal! – mondta tesin Zaza, merthogy még most is ez volt a téma annak ellenére, hogy nem ofőink volt.

-          Zalán, egyet értek veled és a tanárnő finoman szólva is nehéz eset, de ő továbbra is a tanárod és ezen nem tudsz változtatni és nem is érdemes. Érdemben még nem látom értelmét foglalkozni a továbbtanulással olyan szinten, hogy teszteket töltsünk ki vagy karriertanácsadásra menjünk, vagy a lehetőségekről beszélgessünk. Úgy gondoltam, hogy ez elég lesz majd a következő év elején, de a tanárnővel mindenképpen beszélni fogok arról, hogy a módszerei nem túl diákbarátok. Mindenesetre tőletek azt kérem, mind a tizenhármatoktól, hogy viselkedjen normálisan és tisztelettudóan minden pedagógus felé. Az egy dolog, hogy én kicsit lazábbra veszem veletek a figurát és nem követelem meg azt, ami másnál alap dolog, de ez nem minden tanárnál van így. Vegyétek figyelembe, hogy mindenki más és más mind személyiségben, mind módszerben. Én nem vagyok annyira szigorú, – legalább is azt hiszem – de vannak, akik finoman szólva kötelességüknek érzik az erkölcsi nevelést, ami sokszor nem úgy csapódik le, ahogy kéne. Fontos része az erkölcsi nevelés is, de Álmos tanárnő értékítélete már egy kicsit túlzás. Összefoglalva ezt a szép kis monológot, annyit szeretnék kérni tőletek, hogy viselkedjetek a korotoknak megfelelően, vagy legalább próbáljatok egy elfogadható modort tanúsítani a pedagógusok felé és minden embertársatok felé.

-          Akkor beszél Álmossal? – kérdezte Márk a végén

-          Igen beszélek Álmos TANÁRNŐVEL – emelte ki a titulust a tanárbá

-          Köszönjük szépen. – vette át a szót Rami

Egyébként ez az egész onnan indult, hogy Zaza órai kirohanása után az osztályfőnök úgy gondolta, hogy elbeszélget velünk egy kicsit a helyes viselkedésről, de egy picit eltértünk a tárgytól. Mint, ahogy szoktunk.

A nap többi részében nem volt semmi érdekes: angolon nyelvvizsga feladatokat gyakoroltunk, németen érettségi sort néztünk végig, fizikán kísérleteztünk, törin pedig tovább mentünk a szövetségi rendszerek kialakulására.

Most viszont megyek, mert Milán már itt van értem.