65.: Az első szalagavató próba
Szombaton kiválasztottuk a
lányokkal a ruháinkat, amiket féltve fogunk őrizni a srácok elől, mert nem
szeretnénk, ha előre tudnák, hogy miben leszünk. Az egész nagyon jó hangulatban
telt, az eladónő is jót szórakozott velünk, sőt megkérdezte, hogy melyik
iskolából jövünk, hogy ennyien vagyunk egyszerre. Amikor meghalotta, hogy a
Rubikból jövünk egyből kérdezősködött, hogy milyen az az iskola, merthogy az ő
lánya most nyolcadikos és választás előtt áll. Szerintem jövőre már van egy
tanulója a giminek. Még a férfiak is jól szórakoztak annak ellenére, hogy nem
nagyon akaródzott nekik bejönni.
Miután kiválasztottuk és
véglegesítettük a dolgot egyesével ránk igazították, hogy mindenhol
passzentosan álljon. Nekem egy pánt nélküli, szív dekoltázsú, mell résznél
díszített ruhám lesz. A többieké is hasonló, de a színében és abban, hogy nincs
pántjuk mindegyikünké megegyezik.
Reggel Milán annyira izgatott volt,
hogy még le sem értem az emeltről már faggatott:
-
Megmutatod? – kérdezte Milán izgatottan
-
Nem. Ti csak a szalagavató napján fogjátok látni.
-
Ajj….
Legszívesebben megmutattam volna
neki, de a lányokkal megígértük egymásnak és nem szeretnék emiatt haragban
lenni a többikkel.
Viszont hamarosan elindultunk a
suliba, mert ma Álmossal kezdünk, így előbb bent kell lenni, mert nem szereti,
ha az utolsó pillanatban érünk be. Szerinte a negyvenöt perc az negyvenöt perc
és egy kicsit sem kevesebb, ezért már elő kell pakolni az óra kezdetére.
Mondjuk ennyire erőből a tíz perc is tíz perc nem kevesebb és a nyolc óra is
nyolc óra, nem hét ötvennyolc.
-
Volt valami házi? – kérdezte Márk lazán
-
Nem, csak a verset kellett elolvasni. – válaszoltam
automatikusan
-
Ok, köszi.
Na igen, Márknak jókor jut eszébe,
hogy talán kellett volna csinálni valamit az órán.
-
Kedves gyerekek! Kezdjük az órát, méghozzá egy
verselemzéssel! – csukta be maga mögött az ajtót a tanárnő
-
Inkább beszéljünk a szalagavatóról! – javasolta Ákos
-
Nem, most tovább kell menni az anyaggal. Ha valamit
szeretnél, akkor szünetben megtalálsz.
Persze semmi érdekeset nem akart a
szalagavatóval kapcsolatban, csak húzni vele az időt, amire a tanárnő azonnal
rájött. Csak azt tudnám, hogy mikor érti meg azt Márk, hogy most már nem
szórakozhatunk ilyenekkel, mert súlyos időket veszítünk, amit gyakorlásra
fordíthatnánk.
Magyar után tesi volt, és most
tényleg tesi, majd matekon a tanár úr megkérdezte, hogy ki szeretne menni az
érettségi felkészítőjére. Szerintem ő maximum egy – két emberre számolt, de
pechjére mindenki feltette a kezét. Sajnos senki nem olyan jó matekból, mint
kellene, így inkább egy matekkal több és jobb érettségi, mint lógás és rossz
eredmény. Szerintem a fiúk is rájöttek arra, hogy milyen fontos lépés lesz
májusban.
Órák után viszont mentünk az első
próbára, ahol b-sek már ott voltak, de csak kíváncsiskodtak.
-
Mindenki táncol? – kérdezte mosolyogva tánctanárunk
Emma, mire mi csak bólintottunk
-
A párok összeálltak már vagy majd most fognak? A
táncot kiválasztottátok már vagy ötleteljünk? –látszott Emmán, hogy izgatott,
hogy tanít
-
Párok megvannak már, a táncot illetően pedig bécsi
keringőt szeretnénk, viszont zenénk az nincs hozzá, mert nem igazán találtunk
hozzá passzolót – válaszolt Bella lelkesen
-
Akkor keressünk hozzá valamit, aztán nézzünk egy két
alapdolgot, ha belefér az időbe.
A próba annyira jó hangulatban
telt, hogy alig akartuk abbahagyni, sőt még a fiúk is lelkesek voltak és
csinálták, amit Emma mondott.
-
Elfáradtam. – nyöszörgött Dávid a végén
-
Ne már! – csapkodta Detti a sáljával, miközben
nevetett
Láttam a srácokon, hogy élvezték a
próbát, annak ellenére, hogy nem túl férfias sportot űznek most. Semmi
kifogásuk nem volt a zene ellen sem, a koreográfia ellen sem, egyedül annyit
kértek, hogy ha lehet, akkor csökkentsük a lányos dolgokat a minimumra velük
szemben. Hát jó. Viszont most megyek, mert Milán már vár rám, hogy elmenjünk
vacsizni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése