76.: A kettő között
Az írásbeli érettségik után már nem
sok időnk maradt felkészülni és minden tantárgyból megtanulni a rengeteg
tételt, sőt azoknak, akik valamiből emelten érettségiznek még kevesebb idejük
volt, hiszen nekik kicsit előbb kellett menniük a szóbelire az emelt tantárgyból.
Milánnak és nekem ez a törit jelentette, így jobbnak láttuk, ha együtt
készülünk rá, mert sokkal hatásosabb, mint egyedül ülni a szobában és várni a
csodára, merthogy ilyenkor még a szobába betévedt légy is érdekesebb a
tételeknél.
-
Debi, remélem haladtok is valamit, nem csak bent
vagytok és khm… - szólt apu ebéd közben, de a mondtat második felét kínosan
elharapta
- A tanuláson kívül nem csinálunk semmit. Most ez az
első, érettségi után pedig majd úgyis elmegyünk valahova kettesben. – mondta
helyettem Milán mosolyogva
-
Nem számon kérni akarlak titeket, hiszen elég nagyok
vagytok ahhoz, hogy eldöntsétek mi a fontos, csak egyszerűen nem akarom, hogy
ennyi év tanulás fuccsba menjen pár óra miatt. És nem, továbbra sem akarom
tudni a részleteket. – az utolsó mondatnál szerintem egészen szép rákvörös lett
apu
- Őőő, nem is
mondanék semmit olyat, és nyugi nem fog semmi fuccsba menni, mert tényleg
tanulunk, egész idő alatt a tankönyvet és a tételeket bújjuk. Viszont azt meg
kell értened, hogy nem lehetünk egyedül két hónapon keresztül, mert nem erről
szól egy kapcsolat. – tettem hozzá újra, mert úgy érzem, hogy apu nem teljesen
érti meg, hogy tanulunk és semmi rosszat nem csinálunk.
Persze ezen a dolgon nem tette túl
magát olyan könnyen, ezért néha mindenféle átlátszó indokkal bejött a szobámba,
vagy épp anyut küldte be. Csak nem esett le neki, hogy mennyire feltűnő, hogy
félóránként bejön, hogy nem vagyunk –e szomjasak vagy éhesek. Tudtuk, hogy mire
megy ki a dolog, ezért nem is szóltunk neki, csak jót mosolyogtunk Milánnal, de
a bátyám persze másképp gondolta, ezért szólt is apunak, hogy állítsa le magát,
mert még a végén olyat lát, amit nem akar, és az lehet, hogy beleég a
retinájába egy életre.
- Nézd, apu, akárhányszor fogsz még bejönni, akkor sem
fogunk mást csinálni, csak tanulni. Amúgy meg Rolandnak igaza van! – mondtam a
nap vége felé, mert már kezdett az idegeimre menni a folytonos mászkálásával –
Ráadásul ezzel csak kizökkentesz minket folyamatosan. Ha valamit szeretnél,
akkor hajrá, de ez idegesítő!
-
Én csak…..
- Apád csak ki akar menni a szobából és nem zavarni
téged! – nézett anyu szúrósan apura, mire apu megadta magát és lement a
nappaliba
Megértem, hogy aput, de egy kicsit
túlaggódja az egészet, hiszen már rég nem vagyunk kisgyerekek Milánnal és fel tudjuk
fogni, hogy mi a jó nekünk és mit kell tennünk. És most a tanulás az első.
-
Debi, este szerintem zárd be az ajtót, mert ez így nem
lesz jó. – nevetett Milán, mikor a család kivonult a szobámból
-
Hidd el, én sem akarom, hogy bárki benyisson. –
mosolyogtam kínosan
Persze nem arról van szó, hogy
kizárom anyuékat az életemből, de nem gondolom, hogy az ilyen dolgok rájuk
tartoznak, mert ez csak kettőnk dolga Milánnal. Na jó, meg Roland tud róla, de
ő kivétel mert a bátyám és neki mindent elmondok, ahogy ő is nekem. Nincs
titkunk egymás előtt. Így lehet, hogy tudok a barátnőjéről, akit majd hamarosan
bemutat anyuéknak, hogy hivatalos legyen az egész. Mondjuk nyilván neki
egyszerűbb lesz, mint nekem volt anno, mert Roland mégis csak fiú. Bár kíváncsi
vagyok a fejleményekre.
Visszakanyarodva az eredeti témához
még egy utolsó éjszakánk van a nagy szóbeli vizsga előtt és túl leszünk rajta.
Legalább is töriből. Rá két hétre pedig mindenből, ami után már semmi nem fog
minket a Rubikhoz kötni, így vége lesz teljesen mértékben ennek a négy évnek és
a gimnáziumnak is. Onnantól már csak a várakozás idegőrlő pillanatai lesznek
egészen június végéig, amikor is kiderül, hogy felvettek –e az egyetemre, vagy
kimaradunk egy évet.
Egyébként voltunk az érettségi
megtekintésen, ahol szerencsére mind jó híreket kaptunk. A matek lett csak
átlagon aluli, bár még mindig jobban jártunk, mint a b-sek, akik közül kettő
sírva jött ki Kemény tanár úrtól, mert megbuktak. Tőlünk a legrosszabb matek
jegy a kettes, de azért van egy darab ötös is. Ki lehet találni, nem az enyém
lett ötös, nekem egy hármast sikerült összehoznom, így egész jó átlagot
produkáltam az írásbelikkel.
Viszont most megyek, mert Milán már
jön ki a fürdőből, és nem akarom, hogy meglássa a naplómat, mivel még nem tud
róla, és lehet, hogy az eljegyzésnek is annyi lenne, ha meglátná a sok
szívecskét, benne a nevével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése