Rubik gimi

67.: Utolsó egyeztetések és a tanulócsoport

A balhé után hamar helyreállt a rend, tekintve, hogy mindkét osztály szeretné megtartani a szalagavatót és szép emléket őrizni róla. Erdősi előtt meg kellett egyeznünk abban, hogy békén hagyjuk egymást és nem szólunk bele a másik dolgába. Mi ezt eddig sem tettük, szóval nekünk nem okoz nagy gondot, de Izáék még mindig nem akarják elfogadni, hogy mi lesz a menet és miképp lesz lebonyolítva az egész esemény. De mindegy, ez az ő problémájuk. Ráadásul ma voltak az utolsó egyeztetések is. De kezdjük előről.

Amikor reggel felkeltem és lementem a konyhába Milán már ott volt, pedig mindig később szokott jönni, így egy cuki unikornisos pizsiben köszöntöttem, amit vagy nem vett észre vagy volt olyan jó fej, hogy nem röhögte el magát.

-          Te hogy – hogy ilyen korán itt vagy? – kérdeztem egy gyors puszi után

-      Csak a szalagavatót jöttem megbeszélni anyudékkal. A szüleim is szeretnének mindenképpen ünnepelni, ahogy a tieid is, és most egyeztettünk. Anyu hajnalban felkeltett, hogy jöjjek át és beszéljem meg apudékkal. – válaszolt Milán, miközben végig nézett rajtam és elmosolyodott a pizsim láttán

-   Ne nevess már! Nem lehetek mindig abban a sz…… öhm…. pizsiben. – persze azonnal korrigálnom kellett anyuék előtt

Miután kellően megnézett Milán a rózsaszín unikornisos pizsimben elmentem átöltözni és emberi formát varázsolni magamnak még mielőtt Mil kiábrándul belőlem. Csak a smink után mentem le újra a nappaliba, ahol szerintem csak miattam maradt abba a diskurzus, mert feltűnően elcsendesedtek mikor hallották, hogy közeledem.

-          Csak nem kibeszéltek? – kérdeztem mosolyogva

-          De, csak is azt tettük. Kibeszéltük, hogy milyen pizsiben jelentél meg a barátod előtt. – vágta rá a bátyám vigyorogva

-          Vicces! – várj, csak majd meglátod ki nevet a végén

A beszélgetés után elindultunk Milánnal suliba, mert ma két dolgozatot fogunk írni, aminek azonnal megkapjuk majd az eredményét, mert tesztesek lesznek, és nem kell hozzájuk sok idő. Persze a srácok megint nem tudtak a dolgozatról, így az utolsó pillanatban próbáltak összekeresgélni valamit a füzeteikből. Szép dolgozat lesz, mondhatom.

Az első dolgozat informatika órán volt, amin mindenki jól teljesített, mivel ez nem egy olyan tárgy, amit nem lehet megtanulni. Mondjuk a töri sem volt lehetetlen, de néhányunknak még így is egyes lett. Így osztályfőnökin a tanár úr beállított a leglehetetlenebb ötlettel:

-          Gyerekek, tudom, hogy már nagyok vagytok és inkább éltek a magatok kis világában, mintsem egymással vagytok még órák után is, de valami korrepetálás szerűséget erősen javaslok egyeseknek. Már előbb is eszembe juthatott volna az ötlet, de úgy voltam vele, hogy majd ti kiötlötök valamit. Nem mehet ez így tovább, hiszen vészesen a továbbtanulás előtt álltok és lehet, hogy az itt megszerzett ismeretek 99 százalékát nem fogjátok hasznosítani, mégis ezek a jegyek alapján lesz elbírálva a felvételi kérelmetek és valljuk be, ezek siralmasak. Amikor a tanárnő megmutatta nekem a mai teszt eredményeit azt hittem ez valami vicc. Nem igaz, hogy a világháborúról ennyit tudtok. Még józan paraszti ésszel is többet kellett volna tudni.

-          Alakítsunk ki tanulócsoportokat? – kérdezett vissza Zsófi értetlenül nézve Gergő bára

-      Rajtatok múlik, hogy mit csináltok. Felőlem minden maradhat a régiben, de akkor erősen javaslom, hogy több tanulás, kevesebb szórakozás.

Kértünk egy kis időt a tanár úrtól, mert elgondolkodtunk a dolgokon. Tényleg nem mehet tovább, hogy egyesek semmit sem tanulnak, csak várják a sült galambot – vagy esetünkben a puskát. Kis vita után megegyeztünk, hogy suli után egy nap, amikor mindenkinek jó tartunk egy kis tanulócsoportot, ahol mindenki segít mindenkinek a tanulásban, de ez nem mehet át egymás kihasználásába és hülyéskedésbe sem. Ezt a lehető legkomolyabban kell venni mindannyiunknak annak érdekében, hogy minden úgy süljön el, ahogy terveztük.

-          Gyerekek, beszélnünk kéne még a szalagavatóról is, ami ugye holnap lesz. – kért egy kis szót a hangzavarban a tanár úr

-          Tényleg, mibe kell jönni vagy mi lesz a menet? – kérdezte Ákos, aki fogalmam sincs, hogy hol volt az előző megbeszéléseken

-          Mivel minden évben a végzősök háromnegyede eltűnik erre a napra, ezért nem kell bejönnötök, csak a főpróbára, ami ugye egy órakor lesz. A csarnokot kidíszítik az alsóbb évesek, ahogy ti is tettétek, ti megtartjátok a főpróbát és ennyi az első rész. Fiúk, mindenki fekete öltönyben jön, az iskola egyennyakkendőjével a nyakán, ami lányoknak is kötelező, majd a tűzés után elmentek leváltani a ruháitokat a szalagavatós tánchoz kiválasztott ruhára. Lányok az egyenruha rátok is vonatkozik!

-          A főpróbán kell viselnünk már a ruháinkat? – kérdezte Bella kicsit ijedten

-          Nem, csak az éles eseményen kell, mert ti ezt mondtátok. De kérlek titeket, hogy ne késsetek, és ne hülyüljétek el a dolgokat. Fontos, hogy időben érkezzetek, hogy még egyszer el legyen próbálva és minden stimmeljen. Az egész az elejétől kezdve fel lesz véve, ezért normális viselkedést kérek mindenkitől. A másik osztállyal nem kell foglalkoznotok, ha bárki bármilyen botrányt készül csinálni azonnal kivesszük a csapatból és nem vehet részt a programon – de megjegyzem, ez rátok is vonatkozik. Ha kifütyülitek őket vagy bármit csináltok nem lesz szép vége az eseménynek. Visszatérve, a tánc után szépen levonultok és megvárjátok a végét az egésznek. Utána családdal – barátokkal lehet fotózkodni és már csak az esti programra kell eljönnötök. Ekkor is el kell táncolnotok a táncot, majd a vacsora után egy buli keretein belül megünnepeljük a szalagokat. De már most elmondom, hogy még mindig az iskolában leszünk, tehát érvényesek a szabályok. Az afterpartin azt csináltok, amit akartok, az már nem az én felelősségem.

Az egész órát elbeszélgettük a szalagavatóról, így a csengetés pillanatában a tanár úr még mindig beszélt az eseményről.

De mindenki kifelejtett belőle egy nagyon fontos momentumot…..