Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 61. részt is, amihez jó olvasást kívánok és kellemes ünnepeket! :)

61.: Kezdődik az utolsó év

A nyár annyira hamar elment, hogy az valami hihetetlen.

Anyuékkal Horvátországban nyaraltunk egy hetet, ahol tesómmal szerintem kivertük a biztosítékot néhány embernél, ugyanis mi nem voltunk hajlandóak úgy viselkedni, mint a felnőttek. Fröcsköltük egymást, dobáltuk a másikat a vízbe és persze hasfájásig nevettünk. Amióta Roland kapcsolata rendeződött apuval és amióta eldöntötte, hogy mihez fog kezdeni minden sokkal másabb lett otthon. Persze ezt nem úgy értem, hogy eddig nem volt oké valami, de érezhető volt a feszültség akárhányszor előjött a szó erről a témáról. Őszintén még én sem nagyon tudom, hogy mihez fogok kezdeni, ezért még sokat kell gondolkodnom a dolgokon, lehetőleg decemberig véglegesíteni a döntésemet. De visszatérve az eredeti témához, Horvátország egyszerűen csodálatos volt. Az óvásrostól kezdve, a kikötőn át az új városrészig minden lenyűgöző volt.

A nyár folyamán Milánnal is voltam nyaralni, méghozzá Velencében. Mármint a magyar Velencében. Gyönyörű hely volt és csak kettesben élveztük egy egész hétig. Megnéztük az összes nevezetességet és persze egy csomót strandoltunk. Ezen kívül még közösen - a két család – voltunk a Balatonon szintén egy hétig, úgyhogy gyakorlatilag három hetet nem töltöttem mással csak nyaralással és a nyár kiélvezésével. Szerencsére mind a három héten tök jó idő volt, így nem rontotta el semmi a nyaralást.

Persze azért a sulira is készültem augusztus végén, mármint gondolkodtam a jövőmön és átnéztem a tavalyi tananyagot legalább az érettségi tárgyakból, hiszen várható belőlük a felmérés. Mondjuk, azt nem tudom, hogy mi értelme van, hiszen a legtöbbünk arra nem emlékszik, hogy mi történt vele a múlt héten nem ám, hogy a tavalyi tananyagra. Mondjuk, a többiek posztjaiból nem csodálom, hogy kissé homályosak az emlékek, ugyanis szinte mindenki járt valamilyen fesztiválon a fiuk közül, de a lányok sem panaszkodhatnak az élmények hiányára.

Ma viszont már suli volt, pontosabban évnyitó. Reggel felvettem a szokásos ünneplőmet – bár nem tudom, mit lehet ünnepleni egy tanévkezdésen – és indulásra kész voltam, de csak idő közben jöttem rá, hogy elfejtettem reggelizni, ezért gyorsan lehuppantam a bátyám mellé egy szelet pirítóssal a kezemben.

-          Csak nem a sulikezdés fáradalmai vannak rajtad? – ironizált Roland már korán reggel

-          Egyezzünk meg: te bemész helyettem az évnyitóra és végig hallgatod negyedszerre is ugyanazt a beszédet én pedig visszafekszem aludni. – válaszoltam a pirítóssal a számban

-          Nincs az az Isten, hogy én végig hallgassam még egyszer. Elhitetik veled, hogy minden oké lesz és tök szuper, aztán csak nézel az első egyesnél. Ez az utolsó év, csak kibírod valahogy! – biztatott a szokásos formájában

-          Végül is, ez lesz az utolsó és vége. Jézusom, végzős vagyok! – szerintem nem eshetett volna le később ez az információ

-          Akkor indulj, mert elkésel!

Persze végig tudtam, hogy végzős vagyok, de ezt így először lett kimondva hangosan. Hihetetlen, hogy már ennyire elment az idő. Még csak most léptem át a gimi küszöbét és még csak most kellett döntenem arról, hogy merre tovább a középiskolák közül.

Elmélkedésem közben viszont odaértem a suliba, ahol a többiek a szokásunkhoz híven vártak.

-          Na mit szólsz a kilencedikesekhez? – kérdezte egyből Zaza

-          Még nem nagyon láttam őket, csak párat, de már most nem tetszenek. – válaszoltam miközben befelé igyekeztünk

-          Nekem se. Olyan kis izék. – válaszolt Bella is, aki mellett Alexa jött

-          Na, gyerek akkor kezdjük el a végzős évet! – lépett be az ajtón Tomi az ofőnk legnagyobb örömére

-          Jó reggelt kívánok mindenkinek! Öröm látni, hogy mindannyian megérkeztetek és egyben vagytok! Menjünk le az évnyitóra aztán mondom a többit. Tudjátok már a menetet, négy osztályfőnöki után mehettek haza, előbb nincs elmenetel. – jujj, már most pörög, pedig alig léptük be az ajtón

Az évnyitó a szokásosan zajlott. Himnusz, igazgató úr beszéde, igazgatóhelyettes- asszony végeláthatatlan beszéde, Szózat és végül felvonulás a termekbe. Semmi különös nem volt benne idén sem, bennem mégis ott volt az a végzős érzés.

-          Na, gyerekek, akkor miután mindenki átöltözött kezdjünk neki az órának, mert sok dolgunk lesz. – kezdte Gergő bá, miután mindenki beért az osztályba.

Az öltözködések után már kezdtünk is, mert a tanár úr szerint annyi a megbeszélnivaló, hogy ha nem kezdünk időben, akkor még holnap is itt fogunk ülni.

-          Na, akkor az első fontos dolog az órarend. Ezek csak azok a tárgyak lesznek, amiket mindenképp tanulnotok kell, de ezekhez még hozzájönnek a fakultációk, amik egyéni megbeszélés alapján lesznek megtartva. Tehát, hétfő…..

-          Tanár úr! Ugye nem lesz nulladik óránk? – kérdezte Dávid a diktálás után

-          Nem tudom Dávid, nem garantálom, hogy a fakultációk délután lesznek, de azt sem, hogy hajnalok hajnalán. Nyilván tanárfüggő és tantárgyfüggő, hiszen nem biztos, hogy jót tenne, ha nyolcadik órában lenne megtartva a fakt.

-          Ajj, nem akarok korán kelni. Muszáj bejárni a faktrokra? – kérdezte Márk félig a padon fekve

-          Ha tesit választod, akkor igen a tárgy természetéből adódóan, mert nem fogod megtanulni otthon a gyakorlatsort, ahol senki nem néz, de ha mást választasz, arról nem tudok nyilatkozni. Nyilván egy emeltre másképp kell készülni, mint egy középszintű érettségire és az sem mindegy, hogy milyen tárgyról beszélünk. Viszont, angol faktra nagyon ajánlom a megjelenést, mivel egy nyelvvizsgát nem fogsz tudni letenni egyedül a szobádban készülve a nyelvhasználat miatt.  Egyébként jó, hogy előjött ez a kérdéskör. A tanárok már most rágják a fülemet, hogy minél előbb döntsétek el, hogy mit szeretnétek és a nyelvvizsga miatt is a nyakamon vannak.

-          Már most sok. – nyöszörgött Ákos a padon fekve

-          Pedig ez még nem minden. Sőt! Szeptemberrel vár rátok a döntés a fakultációk terén, illetve jó lenne már most tisztázni a szalagavatót. Ki táncol és kivel, milyen zenére fogtok keringőzni, milyen ruhája legyen a lányoknak, öltöny színe, tánctanár, konferanszié kiválasztása az eseményeknél és egyebek. A másik osztállyal egyáltalán nem kell foglalkoznotok, ők azt csinálnak, amit akarnak és úgy, ahogy ők akarják, de a ti produkciótokba nincs beleszólásuk. Ezen kívül meg kell tervezni a szecskaavatót a b-sekkel közösen még ebben a hónapban. Februárban le kell adnotok és véglegesítenetek kell a továbbtanulási cuccokat és az érettségit, év végén pedig bankettet kell szervezni szintén külön a b-sektől, illetve meg kell szervezni az utolsó osztálykirándulást. De először koncentráljunk a szeptemberi feldatokra.

-     Tanár úr, ugye ezeket megkapjuk írásban is? Felét el fogom felejteni, mire odaérünk. – sopánkodott Krissz kétségbeesve

-          Mindent el fogok mondani még időben, de szeretném, ha mindenkinél lenne egy kis notesz vagy határidőnapló, amibe tudtok jegyzetelni, mert nem fogok mindent elmondani hússzor. 

-          Oké! – válaszolt Tomi miközben firkálgatott

Az osztályfőnökik hátralevő részében még beszélgettünk a további feladatokról és a jövőről. Persze még korai lett volna bárkinek bármit mondani, de úgy gondoltuk, hogy beszélni kell róla. De természetesen a fiuk kedvenc témája a szecskaavató sem maradt ki. Ő úgy tervezik, hogy minél brutálisabb feladatokat kapjanak a kilencedikesek, amit persze Gergő bá nem enged. Mondjuk, nem tudom mire számítottak néhány ötletnél.

Az órák végén pedig a megbeszéltek szerint újra mentünk a szokásos kis kajáldánkba, ahol elfogyasztottuk a szokásos menüt és elindultunk haza, mivel holnap már rendes tanítás lesz, és ráadásul angollal kezdünk, bár ez még mindig jobb, mintha magyarral kezdenénk a tanévet.

Összeségében már várom ezt a végzős évet, viszont félek is tőle, hiszen ez lesz az utolsó együtt töltött év a gimis osztálytársaimmal. De erről még ráérek agyalni az év végén, nem kell most. Most csak a pillanatokat kell megélnem velük, amikből szerintem nem lesz kevés. Viszont most megyek, mert itt van Milán és megyünk moziba.