Rubik gimi

Sziasztok! Jó olvasást az 57. részhez! :)

57.: A megoldás

Ma reggel mikor megérkeztem a sulihoz szinte Rami nyakába ugrottam, amin meglepődött ugyan, de viszonozta az ölelést.

-          Huhh, ez meglepett. Miért örülsz nekem ennyire? – kérdezte, miután elengedtem

-          Rolanddal tegnap beszéltem és jó sok teszt után úgy döntött, hogy beszél egy tanácsadóval, ráadásul már ma délután. Azt mondta, hogy megpróbálja és kihozza magából a legjobbat, de ha nem muszáj, akkor nem akar tanulni hozzá. Mondjuk nála már az is nagy szó, hogy hallgat valakire rajtam kívül. Úgyhogy köszönöm a tegnapi segítséget. – mosolyogtam rá, de most már nem kényszeredetten

-          Végre tisztázódik a helyzet és minden oké lesz náluk. De remélem, akkor nem száll ránk vissza az apja. – kotyogott közbe Milán, mire csak egy oldalba bökés volt a válaszom

-          Örülök, hogy tudtam segíteni! – mosolygott vissza Rami

A beszélgetésünk után nem sokkal már becsengettek, pontosabban Erdősi rontott ki azzal a mondattal, hogy ”Kedves 11/a osztály, BEFELÉ!!!!”. Nos, nem vitatkoztunk, tekintve, hogy az utca másik oldalán dolgozó férfi is megindult felénk, mert azt hitte a hangerőtől, hogy ez rá is vonatkozik. Szerintem ő nem jön többet erre a területre.

A napot egy kis törivel kezdtük, ahol Fekete tanárnő éppen a dualista állam alapjait diktálta egészen addig, míg a fiuk el nem kezdtek lázadni az óra ellen:

-          Miért kell nekem ezt tudnom? Ezzel nem fogom feltámasztani a Monarcihát! – szólt Krissz, aki azt hitte, hogy ezzel megússza a helyzetet

-    Mert a történelmünk fontos része, ami nélkül nem lenne ez, ami most van! – válaszolt diplomatikusan a tanárnő

-          Aztánméé? – kérdezett vissza a lehető legértelmesebben Tomi

-       ELÉG VOLT! – üvöltötte el magát a tanárnő – Mindenki elővesz egy lapot néma csendben, addig, amíg be nem írok mindenkinek egy elégtelent!

Na, ez volt az a pont, hogy a fiuk elhallgattak, tekintve, hogy mi lányok elég csúnyán néztünk rájuk. A tanárnő mindent szeretett volna tudni az önkényuralomról, de tekintve, hogy a fiuk szinte semmit nem tudtak, beleértve Tomit és Krisszt is elég szívás volt a helyzet. Szerencsére tegnap Milán lelkére kötöttem, hogy készüljön, mert lassan várható lesz egy röpdoga. Tudom, hogy készült, mivel láttam, hogy mennyit írt a lapjára, amit beadott.

A második órában Álmos tanárnő Csehovról szóló ódáit hallgattuk, ami felért egy kínzással. Mármint nem Csehov művei, hanem a tanárnő előadása.  Olyan lelkesedéssel tudja előadni a tananyagot, mintha egy tényleg érdekes történetet mesélne el. Kár, hogy nem az.

Tesin természetesen megint sok megbeszélni valónk volt, így az óra gyakorlatilag átment osztályfőnökibe, aminek mi lányok örültünk, hiszen nem kell mozognunk, de a fiuk megint lázadni kezdtek, mert ez nem fair szerintük.

-          Tanár úr! Miért van az, hogy nekünk mindig ofői lesz a tesiből? Szereznénk focizni! – mondta Zaza, mire Erős arcán enyhe döbbenet ült ki

-          Zalán, talán ha nem lenne ennyi panasz rátok és nem adnának ennyi határidős dolgot, akkor lenne testnevelés óra. Egyébként ez egy iskola és nem a focipálya, ahol kedvedre szórakozhatsz. Több tanár is jelezte, hogy rendkívül szemtelenek és szófogadatlanok vagytok! Majd lesz játék az órán, ha tudtok viselkedni!- zárta le a vitát ellentmondást nem tűrő hangon Gergő bá

Persze a fiuk még lázadoztak egy darabig, aminek az lett a vége, hogy nekik a következő egy hétben csak erősítéssel fog telni a tesi órájuk, míg mi lányok játszhatunk egész héten. Mondjuk, egyik felet sem hibáztatom, hiszen a diákok is szeretnének egy kicsit kiengedni és nem csak a tanteremben ülni, de ezt kizárólag tesi órán tehetik meg, ugyanakkor ott van a tanmenet, meg a tanári kötelezettség, amit el kell végezni, mert számon kérik tőlük is.

A tanítás végén Roland várt rám az iskola előtt, hogy együtt menjünk el egy karrier tanácsadóhoz, akivel majd kitaláljuk, hogy mi legyen Rolanddal. Persze nem tőle várjuk az égi jelet, de remélem azért segít valamennyit.

-          Biztos jó ötlet ez? Mármint csak pénzkidobásnak hangzik, és nem állok túl fényesen…. – kezdte, de belé fojtottam a szót

-          Ne kezd el, légy szíves. Te magad mondtad azt, hogy nem tudsz egyről a kettőre jutni. Akkor most itt a lehetőség, hogy változtass!

Láttam a bátyámon, hogy nagyon parázik, de nem akartam, bármit is befolyásoljon ez a magatartás, ezért próbáltam megnyugtatni, amíg oda nem értünk a tanácsadóba.

-          Roland! Őszintén, lazán és önmagadat adva! – adtam az utolsó utasításokat, mielőtt bement

-          Oké!

Körülbelül másfél - két órát várhattam a tesómra, míg ki nem jött Dr. Bihari Zsuzsannától, aki biztatóan mosolygott rám is, miközben elköszönt tőlünk.

-          Na, mi volt? – kérdeztem egyből, miután becsukódott az ajtó

-          Több szakmát is néztünk, ami engem érdekel, de a választás az enyém lesz, így még át kell gondolnom, mielőtt lépek.

-          Ez elég jónak hangzik. Mondtam, hogy nem fölösleges eljönnünk, mert segíteni fog.

-          Oké, igazad volt. – mosolygott a bátyám, amit jó volt látni, mert amióta felmondott nem láttam vidámnak egy kicsit sem

Az autóban ülve azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz most. Mármint ha Rolanddal minden oké, akkor apu vajon megnyugszik, vagy megint kitalál valamit? Amúgy alapjában véve nem szokott ilyen lenni apu, de amióta Rolandnak megvolt a rendőrségi ügye egyszerűen annyira elvakult és annyira nem érti azt, amit a tesóm mond, hogy valami hihetetlen. Mindig azt hiszi, hogy megint belekeveredik valamibe, csak mert nem gubbaszt a szobájában.

-          Roland, ugye tudod, hogy meg kell beszélned apuval az elmúlt pár évet? Nem normális az, hogy ennyire elbeszéltek egymás mellett. –fakadtam ki az autóban, mert nem bírtam tovább magamban tartani

-          Amint kitalálom, hogy mi lesz, beszélek vele. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem tartható így, de ha jól belegondolsz, ennek az egésznek már csak ő tulajdonít jelentőséget. Oké, hibáztam és hülyeséget csináltam, de megkaptam a büntetésemet érte és meg is bántam a dolgot. De könyörgöm, ne lovagoljon már ezen évek óta. Ez csak egy ártatlan kamasz csíny volt. – válaszolt, majd leállította a motort, mert közben hazaértünk

Amikor beléptünk a házba apuék éppen a konyhában csináltak valamit, de az érkezésünkre abbahagyták a tevékenységüket, ami szerintem csak főzés volt.

-          Apu, beszélnünk kell! – mondta Roland, majd felment a szobájába, jelezve, hogy kettesben akar vele csevegni