Rubik gimi

69.: Nyílt nap

Amióta Milán megkérte a kezemet valahogy minden rózsaszín. Egyszerűen elöntötte az agyamat a rózsaszín köd, és a szerelem. Eddig is nagyon szerettem Milánt, de most újra lángra kapott az a valami, aminek égnie kell. Amúgy ha lehet, akkor még több időt töltünk együtt, ahogy az osztállyal is. Így lehet, hogy ma a komplett osztályunk hiányzott az iskolából. Úgy gondoltuk, hogy kollektíven kell megnéznünk az egyetemet, mivel vészesen közeleg a határidő amikor is le kell adnunk a jelentkezésünket, de még lövésünk sincs, hogy mihez kezdjünk.

-          Na, akkor induljunk. – mivel az egyetem egy másik városban van, reggel már korán elindultunk busszal

-          Meddig kell odaérni? – érdeklődött Zaza teljesen tanácstalanul nézve a telefonját

-          Elvileg kilenckor van kapunyitás, úgyhogy simán leérünk, még csak hét óra van. – tájékoztatta Zsófi

Amúgy a buszon okoztunk egy kis kalamajkát, merthát mi egyszerre kértük azt a tizenhárom jegyet, de sofőr csak nem akarta elhinni, hogy ennyien vagyunk. Sőt még meg is kérdezte, hogy ki a kísérőnk. Mondjuk nem haragudtunk rá, hiszen a munkáját végzi.

Az út során sokat beszélgettünk a jövőnkről és a karrierünkről. Az az igazság, hogy vannak ötletek és tervek, de senkinek nincs egy olyan sziklaszilárd elképzelése, amit ne tudna megrengetni egy sokkal jobban hangzó szak és ez így a véghajrában kezd ijesztővé válni. Nem, mintha anyuék nem értenék meg, ha nem rögtön mennék egyetemre, de nem szeretnék kimaradni egy évet, mert sokkal nehezebb lenne visszaállni a tanulás megszokott menetébe.

-          Srácok, van még időnk, nem megyünk be a pékségbe harapni valamit? – kérdezte Krissz a hasát simogatva, amivel szemléltette, hogy éhes

-          De akkor igyekezzünk! – szólt hozzá Zsófi, majd elindult a pékség felé, ahol bevásároltunk egy kisebb hadseregre elég élelmiszert

Nem, mintha nem ettünk volna, de muszáj lesz vinni is valamit, mert nem tudjuk, hogy mikor jövünk ki az egyetemről, a program közben pedig nem akarunk kimenni, mert nem akarunk lemaradni semmiről meg hát, valljuk be, illetlen lenne.

-          Akkor szerintem menjünk az épület elé, mert nemsokára nyitják a kaput. A végén itt találkozunk, pontban 14:00-kor. – rendelkezett Rami, amivel senki nem ellenkezett, tekintve, hogy nem ismerjük az épületet és nem akarunk egymásra várni sem

-           Oké, akkor mindenki megy amerre akar, aztán tali itt. – ismételte Tomi

Mivel a megnyitóig még volt pár perc, ezért addig körbe néztünk az épület külső részében, ami már maga csodálatos látvány volt. Na, nem egy palota, de ahhoz képest, hogy ez egy oktatási intézmény nagyon szép.

-          Kedves diákok és vendégek! – harsogott a szószóló a mikrofonba – Az egyetemünknek évszázados hagyománya, hogy……ááá, hagyjuk, nem egy tárlatvezetésen vagytok, hanem egy nyíltnapon, ami garantálom, hogy a legjobb lesz az összes közül, mert ez a legmenőbb egyetem! Tehát, a program a következő: most becsekkoltok, kaptok egy kis pakkot, amiben benne van az igazolásotokul szolgáló kis papír is. Beregisztrálni az egyes számú pultnál tudtok. A kettes számú pultnál iratkozhattok fel a különböző programokra, mint például az idegenvezetés, nyitott óra látogatása, felvételi tájékoztató és  többi érdekesség. Ezt a hármat nagyon ajánlom figyelmetekbe, tekintve, hogy valószínűleg még soha nem voltatok így ilyen programon nálunk. De menjünk tovább. A hármas pultnál kis szuveníreket lehet venni jelképes összegekért, de a teljes összegért pólók, pulcsik rendelhetők. Mögöttem, a nagyteremben, az egyes szakok börzéje látható, ahol mind oktatók, mind hallgatók készséggel válaszolnak a kérdéseitekre. Ahhoz, hogy igazolást tudjunk adni, minimum öt szakot meg kell látogatnotok, illetve délig itt maradnotok. A börzén minden, a karhoz tartozó szak kivonult és megmutatja magát. Menjetek oda minden pulthoz nyugodtan és kérdezzetek, mert megéri. Az idegenvezetés különböző turnusokban fog zajlani, mindenki jegyezze meg az időpontját, nehogy lemaradjon, ahogy a nyitott órákra való indulás is percre pontosan fog zajlani. Ha valami segítség kell, vagy nem találnátok a megfelelő helyet, akkor minden fekete pólós egyénhez odamehettek segítségért, akiknek fehérrel a CREW szó van a pólójukra írva. Az igazolást pedig lent a party teremben fogjuk kiállítani. Tudom, hogy most sok szöveget lenyomtam nektek, de ne aggódjatok, mindenről tájékoztatni foglak titeket folyamatosan! Kellemes és hasznos időtöltést és persze nagyon jó és megfontolt választást kívánok!

Hát, legalább nem maradtunk teljesen egyedül ebben a nagy épületben. Mivel először be kellett csekkolni beálltunk a sorba, és vártunk a csodára, merthogy rengetegen voltak annak ellenére, hogy öten dolgoztak az asztalnál. Miután megkaptuk a kis pakkunkat elmentünk feliratkozni a programokra. Mivel érdekelt maga az épület először erre iratkoztunk fel, majd a felvételi tájékoztatóra és különböző nyitott órákra. A szuvenír pultnál pedig vettem egy kulcstartót, egy kis zászlót és egy kitűzőt, majd mindenki elindult különböző irányokba. Mi négyen – Detti, Dávid, Milán és én – együtt indultunk a felfedezőútra, aminek az első helyszíne az antropológiai szak volt, majd a töri. Érdekes tényeket tudtam meg és olyan dolgok hangzottak el egy pár perc alatt, amiről nem is tudtam soha. Mindegyik szak valamiért érdekes volt számomra, ami csak azért para, mert nem járhatok az összesre egyszerre. A hétvégén azt hiszem ezen komolyan el kell gondolkodnom és végre döntenem kell. Itt van a nyakamon a leadási határidő, én pedig teljes mértélben tanácstalan vagyok mindenféle téren.

-    Gyerekek, én megtaláltam azt, amit kerestem. Politikus leszek! – vigyorgott Márk, mintha feltalálta volna az elektromos áramot

-          Jobb ötleted nincs? – kérdezte Alexa a száját húzva

-          De, tesi tanár.

Szerintem Márk nem teljesen érti, hogy hol van. De mindegy. Mivel kezdődtek a nyitott órák, mi négyen elmentünk meghallgatni egy szociális munkához kapcsolódó órát, ami kifejezetten tetszett, ahogy maga a szak is. Embereken segíteni, megpróbálni jobb körülményeket teremteni, segíteni kijutni a válságból nagyon szép és embert próbáló feladat.

-          Skacok, akkor induljunk haza. Hosszú lesz az út… - mélázott Zaza, miközben kiléptünk a kapun

-          Ember, ne fárassz le, légy oly kedves! – reagálta le Bella

A hazaút is olyan jókedvűen telt, mint ahogy megérkeztünk az egyetemre. Egyébként a buszon megígértük egymásnak és legfőképpen magunknak, hogy a hétvégén gondolkodunk a dolgokon és választunk végre egy olyan szakot, ami passzol hozzánk.

Hát, szép hétvége elébe nézünk mindannyian.