Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 60.részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

60.: Vége a tizenegyedik évnek

A kirándulás után már nem sok volt vissza a suliból, inkább csak a javítódolgozatokkal és a témazárókkal foglalkoztunk, amiket még feltétlenül meg kellett írnunk. Amúgy nem értem, hogy miért kínoznak még ilyenkor is minket. Év közben alig haladunk valamit, év végén meg eszébe jut a tanároknak, hogy elment egy újabb év, úgy hogy nem csináltunk szinte semmit. Ilyenkor várják el az embertől, hogy tanuljon egyszerre tíz tárgyra és még ötös is legyen minden dolgozat.

Mondjuk az utolsó napokban már lazábbak voltak a tanárok, már csak a lezárásokat mondták el, ami számomra csak jót jelentett, viszont például Tominak egy fizika épphogy kettest – amiért vért izzadott – és Márknak is egy épphogy kettest hozott a lezárás bioszból. Mondjuk nem épp érettségi tárgyak, de benne lesz a bizonyítványa, és nem fog szépen mutatni.

-          Nem fogsz elkésni? – kopott be a szobámba anyu félbeszakítva ezzel az álmodozásomat

-          Háttőő de? – kérdeztem vissza furcsán

-          Ha most elindulsz, akkor nem. – mosolygott kedvesen

Az egyenruhámra felkaptam a blézeremet, mert a nyár ellenére a reggelek még hűvösek és nem akartam a nyarat betegséggel kezdeni. Milánnal most megbeszéltük, hogy a sulinál találkozunk, mert a tegnapi napot Dáviddal töltötte, amolyan pasisnapként.

-          Sziasztok! – köszöntem az osztálytársaimnak, amikor megérkeztem

-          Szia!

-          Mikor kezdődik? – céloztam az évzáróra

-          Nemsokára, úgyhogy menjünk be, ha Márk is ideért – nézett el felettem Dávid, ahol Márk már jött

Az évzáró szokásosan unalmas volt, mondjuk, szerintem csak az évszámokat cserélgetik a beszédben, mert meg mernék esküdni rá, hogy tavaly is ez a beszéd hangzott el. A fiuk persze nem figyeltek a szokásukhoz híven, így még a Szózatot is elbeszélgették, mire csak egy szúrós pillantást kaptak az igazgatóhelyettes- asszonytól. Miután vége lett az egy órás kínzásnak felmentünk a bizonyítványinkért és indulásra kész voltunk, csak az ofőnk ezt teljesen másképp gondolta és visszaültetett minket.

-          Tudom, hogy mennétek, de fontos dolgokat akarok nektek mondani, amiket remélem meg is fogadtok tőlem. Tudom, hogy már azt érzitek, hogy nagyon vagytok és semmi nem áll az utatokban sem nyáron sem a következő tanévre, de azt ne felejtsétek el, hogy minek hol a határa. Gondolok itt a fesztiválokra és a bulikra. Nem szeretném, ha valaki szeptemberben úgy jönne vissza, hogy teljesen másnapos vagy akárhányadnapos. Addigra teljesen józanodjatok ki és lehetőleg ne kék, zöld, piros, hupilila hajjal gyertek suliba. A másik dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket az az, hogy a következő lesz az utolsó gimiben töltött évetek, ami tud nagyon szép és jó lenni, de fájdalmas és csalódásokkal teli is. Arra kérek mindenkit, hogy a nyáron gondolkozzon azon, hogy mi szeretne lenni, mi érdekli. Tudom, hogy még tíz év múlva sem tudnátok sokan válaszolni erre, de most a jövőtök a tét. Rajtatok múlik, hogy rögtön egyetemre mentek, vagy halasztotok egy évet. Viszont én szeretném, hogy valami körvonalazódjon bennetek e téren. Nem kell szeptemberben döntenetek, mert csak decemberben kezdődnek a felvételik és addig számos programon fogunk részt venni, amik reményeim szerint segíteni fognak dönteni, de szeretném, ha már lenne valami fogalmatok róla. Persze azt is el fogom fogadni, hogy nem akartok jelenleg továbbtanulni, de jó volna tisztán látni a helyzetet. Ezenkívül majd gondolkodjatok az érettségi tárgyatokon is és az emelteken is, mert nem az utolsó pillanatban kell eldönteni, hanem legkésőbb szeptember végéig. Köszönöm, hogy meghallgattatok, kellemes nyarat mindenkinek!

-          Tanár úr! Ha több dolog is van a fejünkben, akkor mi legyen? Mert én nem tudok dönteni… - kérdezte Alexa

-          Akkor majd a karrier – tesztek és a tanácsadót meg tudod kérdezni, hogy mi illik hozzád vagy mi lenne neked a jobb. De persze elősorban a szüleiddel próbáld megbeszélni a helyzetet és keresni egy megfelelő szakot. De erre még van egy pár hónap, nem kell aggódni ez miatt. – mosolygott kedvesen a tanár úr

-          Köszönöm!

A beszélgetés után Gergő bá még egyszer szép és felelősségteljes nyarat kívánt nekünk és útunkra engedett, ami egy pizzázóba vezetett. Már megszoktuk, hogy minden évben elmegyünk enni valamit az évzáró után, így most sem akartuk megtöri a hagyományt. Persze a kajáldában ment az ökörködés és a hülyülés így nem hazudtoltuk meg önmagunk.

-          Mindig ilyen az évzáró? – kérdezte Alexa, akinek ez volt az első éve velünk

-          Igen, ez kilencedik óta így megy. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az érettségi után! – nevettem a fiuk baromságain, miközben válaszoltam

-          Ez durva. Az előző sulimban az évzáró után mindenki hazament és kész. Itt meg buli van!

-          Megszokás, és nem akarunk változtatni ezen. – szólt közbe Milán pizzával a szájában

A kajálás után persze mindenki elment haza, tekintve, hogy esteledett, bár már világos van annyira, hogy ez senkit ne zavarjon. Milánnal mi is elindultunk kettesben hozzánk, ahol az egész hétvégén töltjük majd és szerintem fél nyarat, mert a másik felét náluk fogjuk.