Sziasztok!Meghoztam a történet 62. részét, amihez jó olvasást kívánok és kellemes ünnepeket! :)
62.: Teendők sokasága
Amikor a tanár úr azt mondta, hogy
sok dolgunk lesz már a végzős évünk elején, akkor nem túlzott. Még csak épphogy
elkezdődött az év, mégis sok a teendő.
-
Gyerekek, akkor tisztázzátok a szecskaavatót a 9/a-val
és csak remélni tudom, hogy már megbeszéltétek a másik végzős osztállyal és nem
egyedül csináltatok mindent és nem lesz balhé belőle. –kezdte a tesi órát Gergő
bá, akinél a tesik mostanában inkább osztályfőnökik
-
Beszéltünk velük, viszont nekik gyakorlatilag semmi nem
tetszett, amit mi mondtunk, de ettől függetlenül a mi feladataink is benne
lesznek, mert nem csak az övé a szecskaavató.- válaszolt Bella, mire a tanár úr
szemöldöke a homloka közepéig szaladt
-
Mi az, hogy titeket nem akarnak bevonni? Gyerekek, ez
még kilencedikben vicces volt és izgalmas, de a rivalizálásotok nem nyomhatja
rá a bélyeget az egész évre, mert sok mindenben kell majd egyetértenetek.
Beszélni fogok az osztályfőnökükkel, hogy ez így nem mehet tovább és a két
osztály között legyen végre valami kompromisszumos megoldás. Nem kell belemenni
semmibe, amibe nem akartok, de ez nonszensz.
-
Ne szóljon nekik, mert megint az lesz, hogy mi
beköptük őket. – válaszolt egyszerűen Márk, miközben egy focilabdával játszott
-
Nem, akkor sem fogom hagyni, hogy ők döntsenek minden
fontos dologról. Egyenrangúak vagytok, és egyenlő félként kell megállapodásra
jutni!
Persze a tesi többi része már
normálisan meg volt tartva, mert azért kellenek a jegyek a továbbtanuláshoz és
mindenki szerint hamarosan itt az év vége – noha, még csak most kezdtük.
-
Na, akkor mesebeli karaktereknek fogtok öltözni –
bárminek, ami nektek tetszik – és erre a mixre kell táncolnotok. A tánc annál
jobb, minél több meghökkentő elem van benne és minél merészebb. Persze a
tanárok miatt kerüljétek a megbotránkoztató elemeket, de azért ne legyen egy
unalmas kettőt jobbra kettőt balra. A jelmezeknél pedig arra figyeljetek oda,
hogy biztosan tartson, mert a feladatok közben elmozdulhatnak a cuccosok. –
mondta Zaza a kilencedikesek termében
-
Muszáj beöltözni? – kérdezte az egyik lány, akin annyi
festék volt, hogy a fiuk szerint belefejelt egy sminkesvödörbe
-
Igen. Anno mi is beöltöztünk és ez minden évben így
van. – válaszolta meg a kérdést azonnal Krissz
-
Hát én nem fogok hülyét csinálni magamból, ne is haragudjatok!
– kelt ki magából a csajszi, szerinte jogosan
-
Nézd, nem azt kértük, hogy csinálj hülyét magadból,
hanem, hogy vegyél részt egy jó kis buliban és szertartásban. Ez már nagyon
régóta hagyománya az iskolának és nem szeretnénk megszakítani. Az egészet kb.
egy hét múlva mindenki elfelejti, de ha nem öltözöl be, akkor te leszel a lány,
aki tönkre vágta a bulit. Csak egy egyszeri nagyjából kétórás esemény az egész.
Mi is túléltük, sőt jól szórakoztunk és még most is szívesen beszélünk
róla. – válaszolt Detti a lehető
legszebb mosolyával
-
Nem fogsz belehalni, ne aggódj! – ha eddig nem kaptak
frászt ettől az egésztől Dávid kijelentésétől biztosan igen
Nagy nehezen sikerült rávenni az
összes gólyát, hogy ez egy tök szuper dolog és meg fogják bánni, ha nem öltöznek
be. Mármint maguk miatt, nem mi bántjuk őket. Hihetetlen, hogy ennyire nem
akarnak részt venni semmiben, degradál nekik, ha nem a telefonjukat
nyomkodhatják egész nap. De mindegy, ez az ő szegénységi bizonyítványuk.
-
Gyerekek, ma megnézzük a posztmodern világirodalom
remekművei közül néhányat! – kezdte az órát Álmos tanárnő a szokásos módján
-
Ajj, nem nézhetünk inkább filmet? Múltkor láttam tök
jó könyvadaptációk vannak… - válaszolt Ákos a szuper ötletre
- Nem, haladnunk kell a tananyaggal, ráadásul miért
kellene filmben megnézni, mikor el is olvashatjuk!? – ezek szerint hozzá még
mindig nem jutott el a TV fogalma
A kis vita lezárása után persze
tovább mentünk a tananyaggal, ami nem is akkora probléma, mint ahogy a fiúk
állítják, hiszen itt lesznek az érettségi tétel kidolgozások, a
próbaérettségik, ráadásul szerintem sok olyan óra is lesz majd, ami elmarad a
végzős dolgok miatt. Nem árt, ha már most belehúzunk az anyagba és nem az
utolsó pillanatban kapkodunk. Amúgy minden tanárnál szigorúbbak lettek az elvárások,
így a gimi végére. Természetesen megértem, csak azt nem tudom, hogy miért most
kezdték el ezt. Eddig a kutyát nem érdekelte, hogy mennyire le leszünk maradva
a végén, most pedig hajtunk mindenből. Álmosnál mondjuk nem vagyunk csúszásban,
mert ő mindig mindent megtett azért, hogy terv szerint haladjunk, viszont
matekból kemény lemaradás van. Hogy fogjuk behozni, azt nem tudom, de itt bajok
lesznek hamarosan az biztos.
Viszont most mennem kell, mert itt
van Milán, Detti és Dávid, hogy együtt angolozzunk egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése