Rubik gimi

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az 59. részhez! :)

59.: Osztálykirándulás

Mivel nemsokára vége lesz az évnek az elmúlt három napban kirándulni voltunk az osztállyal a Balatonon és végre csak a mi osztályunk volt, nem kellett elviselni b-seket.

-          Gyerekek! Mindenki itt van? – jött fel a kisbuszra Gergő bá az indulás előtt

-          Igen, de ha hiányzik valaki, akkor hagyjuk itt! – kiabált Márk

-          Jajj Istenem, már most kezdődik! – sóhajtott a tanár úr, majd folytatta a mondanivalóját – Mielőtt elindulunk azt szeretném mondani, hogy a következő két nap lesz az év talán leglazább iskolai programja, ahol most kivételesen senki más nem lesz ott, csak mi tizenhárman. Mivel a kiránduláson az iskolát is képviseljük, megkérek mindenkit, hogy viselkedjen normálisan és ne keveredjetek semmi zűrbe! Ezenkívül, srácok, tudom, hogy van köztetek két pár, de a lányok a lányokkal alszanak egy szobában a fiuk a fiukkal és nem vegyesen. Ezért nem szeretnék külön szólni senkinek sem. Napközben, ha a táborban vagyunk, abban a szobában csoportosultok ahol, akartok, de este nem. És persze, ami a legfontosabb, érezzétek jól magatokat és ne kergessetek az őrületbe!

-          Indulhatunk? – kérdezett közbe unottan a sofőr, aki csak a tanár úrra várt

-          Azt hiszem igen. – nézett végig rajtunk

Amíg odaértünk egymással beszélgettünk és a programokat néztük meg, hátha van valami érdekes, ugyanis Gergő bá nem mondott nekünk semmi konkrétat csak annyit tudunk, hogy az Északi parton leszünk.

Miután leszálltunk a buszról és elfoglaltuk a szobáinkat az ofő összehívott minket, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Én kíváncsi voltam a programra, ahogy a lányok többsége is a fiukat viszont nem nagyon izgatta a dolog. Ők örültek annak, hogy nem a suliba punnyadunk. Egyébként a szállásunk egy egyszerű kis telken volt, sima kis szobákkal, amikben három személyes ágyak voltak. Én természetesen Dettivel voltam egy szobában és Alexával, aki idő közben hozzánk csapódott.

-          Nos, akkor a programok! Nem akartalak titeket untatni már az első nap a látnivalókkal, ezért ma strandolás lesz a Balatonban.

-          EZAZ!!!! Bikinis csajok! – kiabált Márk önfeledten, mire Bellától kapott egy taslit

-       Szóval – kereste a szavakat Gergő bá a beszólás után – megkérek mindenkit, hogy a víz közelében okosan. Senki szüleit nem szeretném felhívni azzal, hogy balesetet szenvedett a gyereke. Mint ahogy sokszor elmondják nyáron: hirtelen nem ugrunk a vízbe, fokozatosan megyünk be, sok folyadékot fogyasztunk, ami lehetőleg nem a Balaton vize, naptejet használunk, és nem fekszünk órákig a napon. Este hét órakor gyülekező az elválási ponton!

Mivel összesen három napot leszünk a Balatonon simán megtehettük, hogy egy napot strandoljunk.

-          Zavarna, ha veletek tartanék? – kérdezte Bella a strandon

-          Dehogy, gyere csak, legalább mi is együtt vagyunk egy kicsit sulin kívül. – mosolyogtam rá kedvesen

Igazából egész nap annyira elvoltunk, hogy észre sem vettük, hogy elment a nap. Jól éreztük magunkat, bár a víz még hideg volt, de nem akadályozott meg minket abban, hogy egymást fröcskölve egész nap a nénik és bácsik idegeire menjünk, akiktől megkaptuk egy párszor azt a bizonyos „bezzeg a mi időnkben” mondatot. Mondjuk ez látszólag a tanár bát sem érdekelte különösebben.

A másnap viszont már nem kerülhettük ki a kulturális programokat a fiuk legnagyobb bánatára. Ők úgy gondolták, hogy még két napig a vízben leszünk, és nem csinálunk semmi mást. Ki kellett őket ábrándítani abból is, hogy a Balatonon nincsenek érdekes programok, mivel ők szentül meg voltak győződve arról, hogy errefelé nincs semmi. Hát ezt bebukták, de nagyon.

-   Na, srácok! Akkor ma Tihanyba fogunk menni, ahol megnézzük a bencés apátságot, a panoptikumot és a skanzent. Lesz lehetőség a vásárlásra, de nem sok idő marad rá. – mondta a tanár úr, miközben megpróbálta túlordítani a társaságot

-    Ne már! Megint múzeumok és unalmas helyek? Nem akarom! – Márknak természetesen mindennel problémája van, ami nem kapcsolódik az ő érdeklődési köréhez

-        Márk, úgy gondolom, hogy kibírod a kulturális programokat és talán tanulsz is egy kicsit valamit. De ha ennyire ellenkezel mindennel szemben, akkor a legjobb lesz, ha összepakolsz és felteszlek a legelső vonatra és hazamész. Nincs értelme annak, hogy ordibálsz mindenért, ami nem a fogadra való és úgy viselkedsz, mint egy retardált. 17 éves fiatalember vagy, légy szíves próbálj meg úgy is viselkedni! Ne haragudj Márk, de kezdesz kiakasztani az ilyesfajta megnyilvánulásaiddal. – teremtette le Gergő bá egyből Márkot, aki szerintem nem kapott szikrát hirtelen, mert csak pislogott

-          Amúgy én nem is értem az ellenvetésedet Márk, mert várható volt, hogy milyen programok lesznek! – szólt közbe Zsófi, aki általában a szívén az a száján típusú lány

-          Jó, csak azt akartam mondani ezzel, hogy minden osztálykirándulás arról szól, legalább is nekem, hogy múzeumokat látogatunk, unalmas programokon veszünk részt, amik igazából a tanárokon kívül senkit nem érdekelnek. Nem értem, hogy miért kell mindig ilyeneket szervezni. – válaszolt normális hangnemben Márk

-          Mert úgy gondolom, hogy nem árt egy kis kultúra és ismeretszerzés. Lehet, hogy neked unalmas az ilyen, de hidd el, hogy lehet jól is éreznie magát az embernek, ha akarja. Az apátság pedig egy olyan hely, amit szerintem legalább egyszer látni kell. És bocsánat, senki kedvét nem akartam elrontani, csak nem értem, hogy miért kell ezt csinálni.

Csak ezek után indultunk útnak, amire egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét a reggeli kis vita. Betudtuk annak, hogy még fáradtak voltunk és Márk is csak a frusztrációját vezette le. Mondjuk tény és való, hogy nem így kellett volna, de ez van.

Amikor az apátsághoz értünk – merthogy azt néztük meg először – lehidaltunk. Kívülről is szép, de belülről egyszerűen csodálatos. Mindannyióknak elállt a lélegzete, amikor beléptünk. Egyszerűen hihetetlenül szép volt. Egy gyors pillantást vetettem Márkra is, aki döbbenten nézett körbe és csak csodálkozott. Szerintem azt hitte, hogy valami romos templomba megyünk, vagy nem tudom.

-     Asszem’ megvan az esküvőnk helyszíne! – ölelt át hátulról Milán, mire csak mosolyogva megfordultam és megcsókoltam

-          Gondolod? – kérdeztem mosolyogva

-          Nem. Hanem tudom! Nem szoktak érdekelni a templomok, de ez tényleg szép és kétség sem fér ahhoz, hogy itt legyen az esküvőnk.

-          Erre nem lehet nemet mondani. – csókoltam meg újra, majd visszamentünk a többiekhez, akik éppen az oltárt nézték

A templom után mentünk a panoptikumba, ahol megnéztük a magyar király viaszmásait korhű zenei aláfestéssel és egy kis történelem órával egybekövetve. Az idegenvezető folyamatosan informált minket, hogy ki mikor élt, meddig uralkodott és miért volt jelentős az országnak. Habár ezt a részt már rég tanultuk töriből mégis olyan érdekes információk voltak számomra is, hogy csak pislogtam. Mivel az órán nincs időnk mindent részletesen tárgyalni, ezért sok volt az olyan, amiről nem is hallottunk még ezelőtt. Persze egy csomó olyan dolgot is elmondott, amit alapvetően tudtunk, de az idegenvezető szerint sokan nem tudják ezeket, így mindig elmondja.

-          Érdekes ez a Zsiga, fényképezz már le vele Ákos! – nos, úgy néz ki Tomi figyelmét felkeltette Luxemburgi Zsigmond

-          Most engem is! – cseréltek telefont a fiúk egy pillanat alatt

A panoptikum után elindultunk megnézni a skanzent, de előtte még persze itt is megálltunk vásárolni, mint az apátságnál. A skanzenben bejártuk az összes házat és épületet, amibe be lehetett menni. A körbevezetés végén itt is lehetett kérdezni és beszélgetni az idegenvezetővel. Igazából nagyon érdekes volt minden, amit ma megnéztünk, de legjobban akkor is az apátság tetszett. Valahogy volt egyfajta varázsa, ami miatt minden kis négyzetcentiméterét meg akartam nézni.

A skanzen után indultunk csak vissza a szállásunkra, ahol már meleg étel várt ránk, hiszen egész nap csak szendvicseken éltünk. Kaja után még bevonultunk Zazáék szobájába és beszélgettünk, de éjfél körül elmentünk aludni, mert a holnapi napra tervezett programot még nem is tudjuk, de a maiból ítélve fárasztó lesz.

Reggel megint korán kellett kelnünk, tekintve, hogy össze kellett pakolnunk, mert már nem jövünk vissza a szállásunkra, csak haza megyünk Balatonfüredről – mint, ahogy kiderült -.

-          Gyerekek! Ma a Jókai Emlékházba, meglátogatjuk a Lóczy – barlangot és a Vaszary villát, aztán indulunk haza. Először Jókai, majd Vaszary, legutoljára a barlang. Mivel lent hideg van, ezért megkérlek titeket, hogy a táskátokba rakjátok be a vastag pulcsitokat. Senkit nem fogok leengedni pólóban vagy valami vékony cuccban.

-          Mi az a Vaszary villa? Soha nem hallottam róla! – kérdezte Bella indulás előtt

-          Majd meglátod, el fognak mondani ott mindent, amit tudnod kell róla. Amúgy én sem hallottam még soha erről, de képeken szép volt ezért gondoltam, hogy megnézhetnénk.  – válaszolt az ofő a bőröndök pakolása közben

Persze ez a nap is mozgalmas volt, mint az előző. A Jókai Emlékházban elmondtak nekünk mindet, hogy mit kell tudni az íróról és a házról is. Érdekes volt úgy körbe menni, úgy hogy tudom, egy híres regényíró lakott itt évekig.

-          Szerinted beszámoljunk erről Álmosnak? – kérdezte Dávid Dettitől

-          Legalább elmegy vele az óra! – nevetett a barátnőm

Az Emlékházból tovább mentünk a villába, ahol megtudtuk, hogy kik voltak Vaszary-k. Hát nem mondtak vele sokat, mert nekünk nem volt soha tananyag, sőt még alapismeret sem, így hiába kérdezgetett az idegenvezető, nem tudtunk érdemben válaszolni.

A barlang viszont tetszett. Kicsit hideg volt és nyirkos a levegő, de alapvetően tetszett. A vezetőnk elmagyarázta, hogy hogyan keletkezett a barlang, mikor tárták fel és egyéb ilyen érdekes dolgokat. Ahogy a többieket néztem nekik is tetszett a hely, bár a hidegtől nem voltak elragadtatva.

-          Na, gyerekek, akkor ennyi volt a kirándulás, induljunk haza! – tapsolt Gergő bá, mire egy pár turista elég furcsán nézett rá

-          Megyünk, csak még veszünk ajándékot! – kiabált Bella

-          Oké, de ne időzzetek túl sokat!

A hazaút is jó hangulatban telt, bár érezhető volt rajtunk a fáradtság. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy nem sokat aludtunk az elmúlt napokban, mert mi inkább csajos beszélgetést folytattunk, a fiuk pedig játszottak telefonon egymás ellen. Így senki ne várja tőlünk, hogy frissek legyünk.

-          Hétvégén micsi’? – kérdezte Milán egy ásítás kíséretében

-          Szerintem alszom. Miért, mit terveztél? – néztem rá fáradtan

-          Aludni. Csak azt hittem, hogy te kigondoltál valamit, de pártolom az alvást.

Miután hazaértünk és kitettek minket a suli előtt mindenki elindult haza, viszont Gergő bá úgy gondolta, hogy még nem osztott meg velünk elég információt.

-          Gyerekek, hétfőn iskola, addigra pihenjétek ki magatok és ne felejtsétek el a képeket felrakni a csoportba. – szerintem ezt búcsúnak szánta, mert mindenki csak rávágott egy oké és ment a maga dolgára

Szerintem jó volt a kirándulás annak ellenére, hogy csak egy nap volt szabad programunk. Én jóléreztem magam, és ahogy láttam a többiek is. És csak ez a lényeg.