Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy ígértem már itt is van az első öt rész, amihez jó olvasást kívánok!

56.:Roland

Milánnal tökéletes volt az a hosszúhétvége, amit eltöltöttünk egy vidéki hotelben. Kihasználtuk a wellness részleget, kirándultunk és kettesben voltunk. Az egész annyira varázslatos volt, hogy nem akartunk hazajönni, pedig muszáj volt.

Csak vasárnap este értünk haza, amikor is szembesülnünk kellett azzal, hogy másnap iskola van, így át kellett nézni a tanulnivalót és össze kellett raknunk a cuccunkat is. Persze ezt már nem együtt tettük, mivel Milán hazament. Sajnos; ezt mondjuk hozzá kell tenni. Ha rajtunk múlna akkor egész nap együtt lennénk a hét minden napján.

-          Debi, beszélhetünk? –kérdezte Roland, akin már a hazaút során láttam, hogy valami nyomasztja

-          Persze, mondd. – válaszoltam két ruha összehajtása között

-          Hülyeséget csináltam. Megint. – pillantott rám az ágyamról

-          Mond, hogy nem keveredtél bele semmibe! – a bátyám mindent elmondott nekem az egyetlen egy rendőrségi ügyével kapcsolatban; ennyire részletesen talán még anyuék sem tudják

-          Nem, nem ilyesmiről van szó. Felmondtam a munkahelyemen, de már bánom. Debi, egyszerűen nem volt más lehetőségem, mert semmi potenciált nem láttam benne, amiért érdemes lett volna dolgoznom. Kihasználták, hogy van jogsim, ismerem a várost és fiatal, pályakezdő vagyok. Ugyanakkor ott van az is, hogy megint nincs munkám, és megint csak lézengeni fogok egy ideig, amíg nem találok valamit.

-          Figyelj, ha nem láttál benne semmi fejlődési lehetőséget, - és valljuk be, egy pizzafutár esetében nem túl sok a lehetőség, - akkor jobb, ha léptél. Nem éri meg ott maradni, különben is, azt mondtad, hogy csak átmeneti lesz a futárkodás és amint találsz jobbat eljössz. Hát most előbb jött el ez a nap. Nem kell kibuknod ez miatt szerintem.

-          Anyuék kinyírnak az tuti. – sóhajtotta a bátyám, miközben beletúrt a mogyoróbarna hajába

-          Majd kitalálunk valamit. – mosolyogtam rá bátorítóan

Próbáltam megnyugtatni, hiszen nem a világ vége, ha az ember 20 évesen nem talál munkát. Igaz, volt már egy kis stikkje, de nem akkora gond egy kis randalírozás, hogy ez miatt ne kapjon munkát élete végéig. Az az igazság, hogy egyszerűen el kellene mennie egy tanfolyamra, vagy valami szakmaira mert csak egy sima érettségije van, ami nem sokat ér, így önmagában. Viszont Roland hallani nem akar a felsőoktatásról, így maradnak a tanfolyamok, amiket el tud végezni pár hónap alatt.

Miután még egy órán át győzködtem, hogy nincs akkora gond, mint ahogy most gondolja, elmentem lezuhanyozni, majd szinte beestem az ágyamba és elaludtam és csak reggel ébredtem fel az ébresztőórám jól megszokott hangjára.

-          Jó reggelt! – köszöntem a többieknek, akik a konyhában voltak

-          Neked is! – morogta apu, úgy láttam, nincs jó hangulatában

-          Mi a gond? – kérdeztem automatikusan, mert nem akartam itt hagyni senkit a feszkóban

-          A bátyádnak már megint nincs munkája. Azt hiszi, hogy egy életen át eltartjuk, ami nem is lenne gond, mert simán megtehetnénk, de az már egy kicsit luxus, hogy sem tanulni sem dolgozni nem akar. Én az ő korában egyetemistaként kerestem a kenyeremet! – dühöngött apu korán reggel, de a legrosszabb, hogy anyu is bólogatott hozzá

-     Te tudtál erről Debóra? – kérdezte gyanakvóan anyu, valószínűleg mert egy arcizmom sem rezzent, amikor „kiderült”, hogy Roland nem dolgozik

-          Tegnap este mondta el. Amúgy nem értem, hogy miért kell minden tettébe belekötni?! Szerintem 20 évesen el tudja dönteni, hogy mit akar és mi a jó neki. Nehogy már pizzafutárkodjon, ha nem tetszik neki a meló. Majd talál mást. Mellesleg nektek nem az lenne a feladatotok, hogy támogassátok egy kicsit?

Tudom, hogy nem vonhatom felelősségre a saját szüleimet, de úgy éreztem, hogy meg kell védenem Rolandot, mert anyuék kikészítik. Amióta volt a rendőrséggel dolga egész egyszerűen úgy kezelik, mintha neki nem lenne más lehetősége, csak valami alja meló, amit senki nem akar elvégezni, ezért az olyanokra bízzák, akiknek már volt dolga a rendőrséggel.

A kis incidens után eljöttem hazulról, egyrészt mert indulnom kellett a suliba, másrészt nem voltam kíváncsi arra, hogy már megint elmondják a bátyámnak, hogy mennyire boldognak kéne lennie a jelenlegi helyzettel és örülnie kellene, hogy nem került börtönbe. Megjegyzem, hogy graffitizésen kapták, nem gyilkosságon. 

-          Mi a baj? Egész nap magadba roskadva ülsz a teremben. – jött oda hozzám ebédszünetben Rami

-          Semmi, tényleg. – mosolyogtam rá erőltetetten

-          Debi, látom, hogy van valami, ráadásul Milán és Detti is tök tanácstalanok. Bármit elmondhatsz nekem, nem adom tovább senkinek; ígérem. – jól esett, hogy ennyire törődik velem, de ezt nem tudja megoldani ő sem

-          Annyi, hogy a bátyám felmondott a munkahelyén, anyuék megint piszkálják, hogy belőle már nem lehet semmi, mert egyszer belekeveredett valamibe. Én meg ott állok közöttük és próbálom megérteni mindkét felet, de nem megy. Egyszerűen túl régóta hallgatom. – mondtam ki egy szuszra, mindent, ami nyomaszt, amit persze már Milán és Detti tudtak, ennek ellenére ott álltak most is mellettem

-          Mármint? Miért baj, hogy felmondott?

-          Csak érettségije van, semmi más, ráadásul volt rendőrségi ügye és anyuék szerint így már sehova nem veszik fel, legalább is nem egy normális helyre. – nem tudom, miért adom ki ezeket magamról, de jól esik valakinek elmondani

-           Miért nem keres valami képzést, ami csak pár hónapig tart? Vagy miért nem segítesz neki nézni valami melót? Vagy vannak neten karrier tanácsadók, akik igaz, hogy pénzbe kerülnek, de legalább segítenek. Unokatesóm is elment egyhez és azóta már a diplomájára készül és angoltanár lesz. Figyelj, menjetek el, hátha sikerül Rolandnak is egyenesbe jönnie. Azt meg nem hiszem, hogy olyan nagy bajt követett volna el, amiért egyes munkakörökbe nem veszik fel. Oké, rendőr nem lehet, de attól még ott van előtte száz és száz lehetőség. Próbáljátok meg!

Ebbe bele se gondoltam. Roland előtt még ott áll száz és száz lehetőség, csak meg kell találni, azt, ami neki tetszik. Ramival való beszélgetés után írtam Rolandnak egy SMS-t: „Megoldjuk, gyorsabban, mint hinnéd! Bízz bennem, minden oké lesz. Van egy tervem, ami bombabiztos. xxx Debi”

De most mennem is kell, mert Rolnad kopog, hogy villantsam azt a briliáns tervet. Remélem beválik!