Rubik gimi

70.: Az utolsó félév

Az egyetemlátogatás után nagyon hamar eljött a félév, ami nekünk az utolsó félév kezdetét jelenti. Mivel már mindenből lezártak minket ma már csak a bizonyítványosztás van hátra és természetesen egy tájékoztató, amit minden évben megtartana a végzősöknek az osztályfőnökök. Ilyenkor beszéljük át, hogy ki, mit szeretne kezdeni az életével és a tanári ajánlásokat is átnézzük. Hasznos program, főleg annak, aki még mindig nem tudja, hogy mihez fog kezdeni.

-          Debi, ha tovább merengsz azzal az ecsettel el fogunk késni. – rántott vissza Milán a valóságba reggel

-          Kész vagyok, csak egy kis szájfény kell. Akkor biztos vagy a választásban? – kérdeztem vissza, utalva arra, hogy ma kitöltjük a jelentkezést

-           Jobbat nem tudok. Fogalmam sincs, hogy miről fog szólni ez a szak, de a hallottak alapján jónak tűnik. Ráadásul te is ott leszel, na meg Dávid és Detti is. – adta a diplomatikus választ miközben megigazította haját

-       Nézd, nagyon szeretlek, és alig várom, hogy végre összeköltözzünk, de neked nem muszáj ugyanarra a szakra jönnöd. Attól, hogy másból van diplománk még nem történik semmi. Ne azért választd, mert én ott leszek. Magad miatt tedd. – nem szeretném, ha elvesztegetne éveket egy olyan szakon, amit nem szeret, csak azért van ott, mert én is

-         Átgondoltam, és tényleg nincs olyan szak, amit megcsinálnék. Olyan szakma kell, ami piacképes, el tudok vele helyezkedni és nem fog megszűnni tíz év múlva sem. És ez olyannak tűnik.

Nekem vannak kétségeim ezzel kapcsolatban. De remélem tényleg nem fogja megbánni és nem fog elvesztegetni az idejéből pár évet. A beszélgetésünk közben elkészültem és elindultunk suliba, ahol a többiek már ott álldogáltak és beszélgettek.

-          Debi, mi leszel, ha nagy leszel? – kérdezte Zaza tanácstalanul nézelődve

-          Hát….

-          Diplomás ember! – vágott közbe Márk büszkén

Sajnos be kellett mennünk, így nem tudtuk folytatni a rendkívül értelmes csevejt.

-          Na, gyerekek, akkor szerintem kezdjünk hozzá, mert ma csak négy óra van megtartva és nem lesz elég ennyi emberre. – kezdett bele az osztályfőnök, amikor belépett a terembe

-           Akkor most töltjük ki a papírokat? – szerintem Ákos eddig aludt

-          Igen. Itt vannak a bizonyítványok, amiről csak annyit tudok elmondani, hogy nem lettek annyira rosszak, de kiemelkedőek sem. Persze vannak nagyon szép eredmények, de a legtöbbeteknek lehetne jobb. Osszátok ki egymás között. – tette le az első padra az összes ellenőrzőt

Hát, nem lett olyan rossz, de egy-két tárgyból még mennem kell a jobbért év végén. Gondolok ilyenre, hogy például németből csak négyeset kaptam, de jobb lenne az ötös és az irodalommal sem vagyok megelégedve.

-          Nos, akkor szerintem kezdjük, mert soha nem érünk a végére. Bella, kezdjük veled….

Mint kiderült Bella környezetvédelmi mérnök szeretne lenni, ahogy Rami is, de két különböző egyetemen, Zsófi kommunikáció szakra megy, Alexa magyar szakra, Zalán és Márk testnevelő tanári szakra, Tomi személyi edző lesz, Ákos pedig programtervező informatikus. Mi négyen pedig szociális munkások leszünk egy pár éven belül. Megtetszett ez a szak, mert segíthetünk olyan embereknek, akik valamilyen okból kifolyólag nehéz helyzetbe kerültek. Szerintem fontos, hogy ne menjünk el az elesettek mellett és megpróbáljunk segíteni nekik valamilyen formában, ezért gondolom úgy, hogy ez egy jó szakma lesz számomra.

-          Örülök, hogy mindenki talált magának egy olyan szakot, ami érdekli, és amit tudna csinálni sokáig. Bevallom, először aggódtam, mert nem voltam biztos abban, hogy mindenki tudott dönteni. De örülök annak, hogy senki nem halaszt egy évet sem. Nos, akkor az első lépések a weboldalon…… - Gergő bá lépésről lépésre ment velünk végig a felvételi honlapon, ami nagyon nagy segítség volt számunkra, hiszen nem mindenki tud értelmezni ennyire összetett dolgot

-          Most lesznek még óráink vagy mehetünk? – kérdezte Ákos miután végeztünk

-          Mehettek haza, de holnap már rendes tanítás van. De mielőtt leléptek elmondom az új órarendet, ami holnaptól él. Kérlek titeket tartsátok szem előtt, hogy ez az utolsó félévetek. Ne rontsátok el!

Miután mindent elmondott a tanár úr, amit szeretett volna, mindannyian leléptünk nem kellett kétszer mondani, hogy mehetünk. Mondjuk én haza mentem, mert át akartam nézni a törit a holnapi dogára. Milán meg Dávidhoz ment át, ha jól tudom. Megyek is, mert hív!