Rubik gimi

Sziasztok! Hosszú kihagyás után - ami miatt nem is magyarázkodok különösebben, mert egyszerűen nem volt időm - meghoztam a következő részt, amiben már nagy szerepük van Floráéknak. Jó olvasást hozzá! 
Ha minden a terv szerint alakul, akkor nyáron hetente két rész lesz a Rubik gimiből, mivel nagyon hosszú a történet.

25.: Egy hét

Ebben az egy hétben, amíg Floráék nálunk voltak nem kellett suliba mennünk, csak programjaink voltak.

De kezdjük előröl.

Az első napon, mikor hazaértünk lepakolt a szobámban, közben bejött Roland, akivel beszélgetett egy kicsit, bár a tesóm nem tud annyira angolul vagy, ahogy ő mondja, más nem tud úgy, ahogy ő. Majd elindultunk vissza a sulihoz, ahol vetélkedők voltak délutánig, aztán szabadfoglalkozás.

Volt futóverseny, logikai játék és még sok más feladat volt, de legalább jól elfáradtunk a nap végére.

-          Amúgy hogy utaztál? – kérdeztem tőle lefekvés előtt

-          Jól, csak egy kicsit hosszú volt

-          Azt elhiszem – mosolyogtam rá, majd magamra húztam a takarót

Ezután már nem beszélgettünk sokat, csak jelentéktelen dolgokról, majd elmentünk aludni, mert egy hosszú nap állt mögöttünk és előttünk is.

A második napon városnézésre mentünk, ahol minden nevezetességet megnéztünk, minden múzeumba betértünk és persze nem maradhatott el a gulyás megkóstolása sem.

-          Ez finom! – mondta Dávidnak Austin, mivel nem evett belőle

-          Akkor jó. Én nem eszem ilyet! – elég vicces fejeket vágott miközben nézte Austint

-          Kóstold meg!- kérlelte a vendégünk

-          Nincs az a pénz!

-          Egyél már belőle!- nevettem

-          Vega vagyok, nem eszem!

-          Akkor halj éhen! – persze nem gondoltam komolyan

-          Nem fogok, csak nem eszem meg az állatokat!

Persze erről vitatkozhattunk volna órákig, de nem jutottunk volna semmire, mert mindketten a magunk igazát mondjuk.

Ezután még nézelődtünk egy kicsit, de már nem volt érdemleges programunk; mindenki ment amerre akart. Mi mondjuk csak a városközpontba mentünk, de ott is bevásárló központokba. Nem akartunk vásárolni olyan sokat, csak egy pár Magyarországra emlékeztető dolgot, mivel egy külföldinek mindig kell az emlék innen.

-          Szeretsz itt lenni? –kérdeztem tőle este

-          Aha, tök szuper itt minden, mondjuk fura is

-   Azt gondoltam, de holnap elvileg egy Népi Hagyományok nevű programra megyünk, ahol mindenféle magyar cuccot csinálunk és nézelődünk egy falumúzeumban – mosolyogtam Florára

-          Az jó, már várom!

Reggel Flora ébresztett fel, mert az izgatottságtól nem tudott aludni, pedig még csak fél hét volt.

-          Mit csináljunk addig?

-          Nem tudom, te mit szeretnél?  - ő a vendég, de én mit akarok…..

-          Dávid fog jönni ide fél nyolcra, és onnan megyünk a sulihoz és még van fél óránk, elmehetnénk addig a közeli pékségbe ahol ilyenkorra készül el a friss süti

-          Menjünk!

A megbeszéltek szerint bevásároltunk a fiuknak is, akikkel pont a mi utcánkban találkoztunk össze.

-          Mit csináltok erre ilyen korán?- nézett nagyokat Dávid

-       Kaját vettünk nektek! Oda is adom! – nyújtottam át a frissen sült ropogós kakaós csigát Dávidnak, az áfonyás tekercset pedig Austinnak

-          Köszönöm, Debi. Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – pislogott a srác

-          Flora mondta, hogy nagyon szereted az áfonyás sütiket

Ezután már a sulihoz mentünk, ahova nemsokára megérkeztek a többiek is, így indulhattunk a programunkra.

Mikor végre a kis faluhoz étünk meglepődtem, hogy mennyire tiszta minden ahhoz képest, hogy a legtöbb ember itt mind idős. Igazából itt minden úgy van kialakítva, hogy élethű legyen. Dolgoznak, állatokat tartanak, fonnak, hímeznek, kötnek, és ezeket árulják, mivel minden a turistáknak van készítve. Meghallgattunk egy nagyon érdekes előadást Magyarország népművészetéről, magunk is készíthettünk tárgyakat és persze vásárolhattunk is. Én egy kis agyagedényt vettem és egy kis terítőt.

-          Ez nagyon jó nap volt! – mondta már a buszban Austin

-          Megszúrtam az újamat és lejött a körömlakkom! – ezt Dávid halál komolyan gondolta

-          Ez legyen a legnagyobb problémád az életben! – nevettem rajta

-          Ez igen is nagy baj!

-          Majd otthon kifested újra!

Mikor hazaértünk már semmihez nem volt kedvünk Florával csak aludni, mert elfáradtunk az egész napi mászkálásban, de jó hír, hogy a következő nap laza lesz.

Lényegében innentől annyira gyorsan elment a hét többi napja, hogy észre sem vettük, csak amikor már búcsúzkodtunk a busznál, mert vendégeink hazamentek.

Florával megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot facebookon és skypeon, jövőre pedig én megyek ki hozzájuk, ahol remélhetőleg hasonló programokon fogok részt venni, mint itt. 

Rubik gimi

Sziasztok! Nagy kihagyás után meghoztam a következő részt, amiben már megjelennek a cserediákok is. Jó olvasást hozzá! :)

24.: Cserediák

Annyira hamar eltelt az, az egy hónap, hogy észre sem vettük. Igazából nem történt semmi érdekes velem, se az osztállyal ezért nem is írtam naplót. Mondjuk anyuék megengedték, hogy én fogadjam az egyik cserediákot, aki holnap jön ezért már ma sem lesz tanítás.

-      Sziasztok! Üljetek le! Holnap jönnek a diákok, akiket remélem nagy szeretettel fogadtok majd, persze normális mértékben. Mivel egy hetet maradnak különböző programjaik lesznek Debinek és Dávidnak nem kell bejönnie suliba.

-         Ne már…! – kiabált Márk, amint meghallotta ezt

-         Mondtam, hogy vállaljuk el! – szólt Zalán – Nálam lett volna a csaj, nálad meg a srác

-    Maradjatok már csöndben. Nos, az új diákok Flora és Austin: nagyon barátságosak, de nem beszélnek magyarul ezért angolul kell kommunikálni velük, ami szerintem egyikkőtöknek sem nehézség. Ha jól tudom, egy kicsit beszélnek németül is, de igazából angolul tudnak. Szeretném, ha kedvesek lennétek velük és segítenétek mindenben.

-        Mi van, ha nem fogjuk kedvelni egymást? – kérdezte Dávid mire hülyén nézett rá Gergő bá

-        Nem lesz ilyen Dávid. Akárhogy is, de kibírsz egy hetet Austinnal. Egyébként nagyon kedves és aranyos srác, nem lesz vele gond. Próbáltam olyanokat „szerezni” akik toleránsak. Mármint nem mindenki viseli el maga körül az átlagtól eltérőt, de Austin igen. – a mondandója közepén már nagyon kereste a szavakat  

-     Mit kell még tudni róluk? Mármint, hogy mire készüljünk, mivel várjuk…? – kérdeztem, mivel ezt nem mondta

-     Nem nagyon kaptunk infókat mi sem, de amit tudok az annyi, hogy nagyon megértő kedves és nyitott lány Flora. Hasonló érdeklődésű, mint te! Ha azon aggódsz, hogy nem fogtok kijönni egymással tévedsz!

Miután ezeket megbeszéltük kezdődhetett az extra laza tanítás, ami inkább egy erkölcsi nevelés volt, főleg Nóra tanárnő részéről. Elmondta, hogyan kell viselkedni az új diákokkal meg minden ilyesmi. Persze a fiuk nem hagyták szó nélkül, mivel már nagyon unták az egészet.

Suli után még gyorsan összepakoltam a szobámat, hogy minden készen álljon a lány fogadására. Miután az utolsó porszemet is eltűntettem a helyiségből lefürödtem majd elmentem aludni.

Reggel izgatottan ébredtem fel, ami nálam pörgéssel járt. Ilyenkor tök mindegy hány óra van, milyen nap én pörgök. Mivel hamar elkészültem kivételesen én vártam Milánra.

-          Végre itt vagy! – adtam neki egy puszit

-          Régóta vársz? – lepődött meg, mivel ilyenkor még vár rám

-          Nem, csak hosszúnak tűnt!

Hamar a sulihoz értünk ahol már egy hatalmas busz állt és gyülekeztek azok a diákok, akik fogadnak valakit és már szálltak le a járműről.

-          Szia! Flora vagyok, Te pedig ha jól sejtem Debóra – ezt persze angolul mondta, de így jobban érhető

-          Igen, én vagyok! – mosolyogtam rá

A bemutatkozás után odavittem a többiekhez, majd ők is bemutatkoztak neki és persze Austinnak is. Alapvetően mindketten nagyon jó fejek, már amit abból a 15 percből érzékeltem.

Úgy volt megbeszélve, hogy az osztályfőnökhöz visszük őket először, ahol aláírnak pár papírt, majd megnézzük közösen a sulit ezután pedig haza, ahol megismerkedünk egy kicsit, holnaptól viszont már programok lesznek.

Kíváncsian várom már a következő egy hetet!

Flora és Austin

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a következő rész, amiben már van egy kis utalás a 24.-re is. Jó olvasást hozzá! :) 

23.: Kit cserélünk el?

Reggel sikerült elaludnom, így kapkodnom kellett az átlagnál jobban. Persze, ha mondjuk nem beszélek ennyit este Milánnal, akkor még fel is tudtam volna kelni időben. Ráadásul ma matek és földrajz dolgozat lesz.

-          Hol voltál? – kérdezte aggódva Milán a suli előtt 7:55-kor

-          Elaludtam… - indultunk el magyarra

Amúgy nem tudom hogy csinálják a többiek, hogy ébren vannak már hajnalok hajnalán pedig későn fekszenek le.

Irodalmon majdnem elaludtam, mikor a tanárnő elkezdett engem kérdezgetni, persze lövésem nem volt az anyagról, amit óra végén meg is jegyzet Zalán.

-          Debi, mi van veled? Te mindig figyelsz!

-          Fáradt vagyok….

-          Szedd össze magad matekra és föcire is, mert témazáró! – jött oda Milán is

-          Nem sokára felébredek, úgyhogy nem kell félni ettől – általában harmadik órára fel szoktam ébredni

Megittam egy energiaitalt, amit nem szoktam, majd rá öt percre már teljesen fent voltam. Nem állítom, hogy jó ez így, de legalább nem alszom el.

Ezután már persze semmi gond nem volt még a dolgozatoknál sem. Segítettem a fiuknak, matekon és föcin is, mert nekik természetesen egy focimeccset kellett nézni tanulás helyett. Mondjuk Milántól és Dávidtól senki nem várja, hogy felkészüljenek, mert ketten nem tudnának összehozni egy négyest, de ez így oké nekik. Lehet azt mondani, hogy felelőtlenek, de nem azok. Pontosan tudják, mit akarnak majd csinálni, de azt mondják, ehhez nem kell sok ész. Reméljük így van. 

-          Suli után mit csinálunk? - kérdezte Milán

-          Nem tudom, mondjuk…..

-          Foci! – kiabált Márk

-          Nem fogunk veled focizni! – Zsófi mindig megmondja a véleményét

-          De ne már….

-          Csináljunk egy nemek közti meccset! – javasolta Ákos

-          De hét fiú és öt lány van, nem lenne egyenlő, különben is nálatok vannak focisták! – érvelt ellene Bella,

-         Mi lenne, ha én és még egy fiú átmenne hozzátok? – Zalánnak még használható ötletei is vannak 

-          Oké. – egyeztünk bele, mi lányok

Persze mi, csajok nem tudunk focizni, de legalább szórakozunk egy jót, legalább is a fiúk igen.

-       De akkor ne durvuljatok! –kérte őket Detti

-       Vigyázunk majd! – ígérte meg Márk egy huncut mosoly kíséretében

Ezután becsöngettek osztályfőnökire, amire Gergő bá pontosan érkezett.

-        Sok megbeszélnivalónk van, üljetek le.

-         Lesz fiuk kontra lányok focimeccs! – Tominak persze közölnie kell egy ilyen információt

-         Örülök neki! Miért nem vegyesen játszotok?

-          Mert így jobb!

-    Oké, felőlem. Szóval először is; jegyek. Miért nem tanultok? Két- három ember kivételével mindenki rosszat ír, vagy puskázik.

-          Nem érünk rá ilyenekre. – szerintem Márk nagyon szívni fog

-          Másodszor, ami a fontosabb: egy hónap múlva jönnek hozzánk cserediákok…..

-          Kit cserélünk el? – szegény Gergő bá, idő előtt megőszül

-      Senkit, Dávid. Nyugodj meg, mindenki itt marad! Csak még kettő ember lesz az osztályban és ennyi. Nem tudom kik ők, majd az érkezésük előtti délután tudjuk meg. Aznap nem lesz különösebb tanítás, mert minden róluk fog szólni az adott osztályokban. Fogadjátok őket szeretettel és segítsetek nekik. Fontos, hogy valamelyik osztálytársánál fognak lakni. Gondolkodjatok, hogy ki szeretné befogadni az egyik diákunkat. Ha jól tudom egy fiú és egy lány lesz.

-          De jó! – lelkesedtünk mindannyian

-          Gondolkodjatok rajta, kérdezzétek meg otthon.

Miután vége volt az órának mindenki elindult haza, hogy megcsinálja az aktuális teendőit, én pedig Milánhoz mentem, hogy együtt töltsük a nap további részét sötétedésig.

Már várom, hogy kik lehetnek a cserediákok.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 22.részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

22.:  Kicsit nagyképű

Lassan mindenki kezdett visszarázódni a sulis napokba a lányok közül, a fiuk még mindig félkómában járkáltak a folyosón. Ahogy tudom, mindig fent voltak hajnalok hajnaláig, ahogy most is ezért nem tudnak felkelni még harmadik órában sem. Mondjuk, vicces tud lenni amikor valamelyik elkezd motyogni álmában a tanár meg tőlünk kérdezgeti, hogy mi baja van az illetőnek.

A szecskaavató már lezajlott, jól meg lettek szívatva a kilencedikesek, akik azóta elég nagyképűek lettek a felsőbb évesekkel szemben is. Szerintem mi nem voltunk ilyenek legalább is nem ennyire.

-          Van az Erős? – úgy csattogtatta a rágóját a lány, mintha muszáj lenne

-          He? – Ákos azt mondja, hogy úgy viselkedik másokkal, ahogy ők vele

-          Süket vagy b+? – OMG, hogy beszél már

-          Kérdezd meg normálisan, esetleg válaszolok majd! Tanulj már egy kis tiszteletet!

Lehet, hogy csak egy évvel vagyunk idősebbek náluk, de akkor is. Mit képzelnek magukról, hogy beszélnek velünk meg a tanárokról? Persze nekünk is meg van a véleményünk néhány pedagógusról, de akkor sem kell ennyire nemistudomhogy beszélni róluk. Ha nem tetszik, nem kell iskolába járni és a probléma megoldva.

-          A mai órán egy olyan verset fogunk elemezni, ami egy gyönyörű része a romantikának – akkor kezdődhet a kínzás

-          Inkább nézzünk egy filmet – dobta be az ötletet Márk

-          Weisz Márk, hogy képzeled ezt? Még hogy film, amikor olvashatsz is!

-          A filmek izgalmasabbak! – Zalán jobban tenné, ha nem beszélne

-          Nem, olvasni fogtok! – juj, kezd ideges lenni

-          De ott van sok romantika még az akciófilmekben is!

-        Szép, irodalmi értékű műveket olvassatok, vagy nézzetek, ha már ennyire filmmániások vagytok!

-          A kosztümös film nem jó! – szólalt meg Ákos

Ezzel a film kérdéssel elment fél óra, ami a fiúk célja volt. Az tény és való, hogy nem szeretik az irodalmat, már csak a tanár miatt sem. Az oké, hogy Nóra tanárnő egy kicsit, khmm… nem komplett, de ennyire nem észrevenni ezt.

Tanítás után Milánnal mentem haza, aki ma nálunk lesz egész estig a tanulás miatt. Nagyon nem megy neki a biológia, ezért segítek neki, nehogy megbukjon. Mondjuk a kémiával is hadilábon áll és a fizikával is. Láttam egy fizika doliját… khm, enyhén szólva hülyeségeket irkált. Szerintem azt sem tudja, mi mit jelenet; max. a nevét találja el.

-          Én ezt soha nem fogom megérteni. Mi ez a szörny? – már harmadszorra magyarázom neki

-          Hagyjuk, írj puskát, úgy, hogy ne vegye majd észre. – nincs türelmem ehhez

Persze nem akarom, hogy végig puskázzon még három évet, de ha nem megy másképp, akkor ám legyen. Nem lehet ott mindig, hogy segítsek neki, de azt sem akarom, hogy megbukjon. 

  

-         Szerintem mára hagyjuk ezt a tanulást, úgy is minden átfolyik a fejemen. – ja, lefolyik a festékkel

-          Oké, felőlem

Nem akarom neki erőltetni a tanulást, mert nem az én dolgom. Attól, hogy a barátnője vagyok, nem szólhatok bele az életébe, és nem is akarok.

Most viszont megyek, mert holnap két dolgozat is lesz.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a napló 21.részét, amiben már 10. osztályosok Debiék. Jó olvasást hozzá! :)

21.: Üdv a 10.a osztályban

A nyarat a pezsgés szóval jellemezném, mivel minden napra jutott valami. Gyakorlatilag az egész szünetet az osztállyal töltöttem és persze otthon. Sokszor egymásnál „csöveztünk” anélkül, hogy észrevettek volna minket. Persze akadt olyan szülő is, aki meglepődött miután benyitott a szobába. Biztos nem számított ennyi kamaszra. Egyébként ez Ákosnál volt, aki azt mondta az anyukájának, hogy csak pár embert áthív.

Az augusztus utolsó fele nekem azzal telt, hogy átnéztem a kilencedikes anyagot, mert szerintem lesznek belőle dolgozatok; ha nem is mindenből az érettségi tárgyakból biztosan. Nem vagyok stréber, de nem szeretnék rossz jegyekkel indítani semmiből.

-          Debi, el fogsz késni! – kiabált be anyu

-          Már kész is vagyok! – na, igen, nem szokásom reggel gyorsnak lenni

-          Mikor jössz haza? – kérdezte apu

-          Elvileg négy osztályfőnökink lesz, plusz az évnyitó és meglehet, hogy a srácokkal beülünk valahova….. – jó előre tudni, hogy mit csinálok, nem?

Roland vitt el a suliig, ugyanis arra felé dolgozik, így pont útba esik neki. Megbeszéltük, hogy nem mindig fog elhozni, mert én inkább Milánnal jövök gyalog, és nem negyed nyolckor, ez csak egy kivételes eset. Azt is megvitattuk, hogy nem fog utánam kémkedni. Utálom, ha valaki beleszól az életembe, amit a bátyám nagyon jól tud. Nem arról van szó, hogy ha véletlenül arra jár nem nézhet a gimi felé, de ne álljon „lesben”.

-          Sziasztok! – köszöntem az osztálytársaimnak, akiket „oly régen láttam”

-          Cső Debi! Milyen nyarad volt? – Márk, aki kétlem, hogy ébren volt

-          Nem is tudom…..

A beszélgetésünket pár kilencedikes zavarta meg, akiknek lövésük nem volt merre kell menni.

-          Sziasztok, bocsi; nem tudjátok, merre kell mennünk? - az ajtón, drága

-          Ott azon az ajtón bementek, és sorba ki van írva, hogy melyik osztály hol van. – mosolygott rájuk Dávid

-          Köszi! – nevetgéltek idétlenül a lányok

-          Egy jó tanács, csajok! Húzzátok lejjebb a szoknyátokat, mert Erdősi ki fog dobni titeket, már azelőtt, hogy bemennétek. - szólalt meg Zsófi, aki a nyáron összejött Krisszel

-          Nekünk biztos nem! – OMG ennél jobban már csak egy macska nyávog

-          Ti tudjátok, mi szóltunk! – na, ja Zsófi nem mond el kétszer semmit

Amint beléptek már hallottuk az igazgatóhelyettes asszony ordítását; mi figyelmeztettük őket. Amúgy sok mindenben maradi Erdősi, de ebben igaza van. Máshol kell miniszoknyát hordani.

-          Skacok, lassan induljunk. – Dávid

A teremben már várt ránk Gergő bá, mondjuk sík ideg volt.

-          Ti mindenhova egyszerre érkeztek? Már azt hittem senki nem fog eljönni.

-          Kint álltunk az épület előtt, szokás szerint. – mondta Rami, aki egész eddig csendben volt

-          Akkor szerencsétek van!

Levonultunk az ünnepségre, ami dög unalmas volt, majd visszamentünk a terembe, ahol megkaptuk az órarendet, ami szerintem jó lett, mert csak kétszer van hét óránk, a többi napon hat. Gergő bá elmondta, hogy a szabályzatban semmi nem változott, mindent tartsunk be és próbáljunk normálisabbak lenni, mint tavaly. Na meg persze kitért a szecskákra, hogy mi nem szívathatjuk őket, csak a végzősök.  

Nagyjából ennyiről szólt a mai nap, na meg persze az elmaradhatatlan mekiről, amiről megbeszéltük, hogy minden évnyitó után megyünk.