Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 22.részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

22.:  Kicsit nagyképű

Lassan mindenki kezdett visszarázódni a sulis napokba a lányok közül, a fiuk még mindig félkómában járkáltak a folyosón. Ahogy tudom, mindig fent voltak hajnalok hajnaláig, ahogy most is ezért nem tudnak felkelni még harmadik órában sem. Mondjuk, vicces tud lenni amikor valamelyik elkezd motyogni álmában a tanár meg tőlünk kérdezgeti, hogy mi baja van az illetőnek.

A szecskaavató már lezajlott, jól meg lettek szívatva a kilencedikesek, akik azóta elég nagyképűek lettek a felsőbb évesekkel szemben is. Szerintem mi nem voltunk ilyenek legalább is nem ennyire.

-          Van az Erős? – úgy csattogtatta a rágóját a lány, mintha muszáj lenne

-          He? – Ákos azt mondja, hogy úgy viselkedik másokkal, ahogy ők vele

-          Süket vagy b+? – OMG, hogy beszél már

-          Kérdezd meg normálisan, esetleg válaszolok majd! Tanulj már egy kis tiszteletet!

Lehet, hogy csak egy évvel vagyunk idősebbek náluk, de akkor is. Mit képzelnek magukról, hogy beszélnek velünk meg a tanárokról? Persze nekünk is meg van a véleményünk néhány pedagógusról, de akkor sem kell ennyire nemistudomhogy beszélni róluk. Ha nem tetszik, nem kell iskolába járni és a probléma megoldva.

-          A mai órán egy olyan verset fogunk elemezni, ami egy gyönyörű része a romantikának – akkor kezdődhet a kínzás

-          Inkább nézzünk egy filmet – dobta be az ötletet Márk

-          Weisz Márk, hogy képzeled ezt? Még hogy film, amikor olvashatsz is!

-          A filmek izgalmasabbak! – Zalán jobban tenné, ha nem beszélne

-          Nem, olvasni fogtok! – juj, kezd ideges lenni

-          De ott van sok romantika még az akciófilmekben is!

-        Szép, irodalmi értékű műveket olvassatok, vagy nézzetek, ha már ennyire filmmániások vagytok!

-          A kosztümös film nem jó! – szólalt meg Ákos

Ezzel a film kérdéssel elment fél óra, ami a fiúk célja volt. Az tény és való, hogy nem szeretik az irodalmat, már csak a tanár miatt sem. Az oké, hogy Nóra tanárnő egy kicsit, khmm… nem komplett, de ennyire nem észrevenni ezt.

Tanítás után Milánnal mentem haza, aki ma nálunk lesz egész estig a tanulás miatt. Nagyon nem megy neki a biológia, ezért segítek neki, nehogy megbukjon. Mondjuk a kémiával is hadilábon áll és a fizikával is. Láttam egy fizika doliját… khm, enyhén szólva hülyeségeket irkált. Szerintem azt sem tudja, mi mit jelenet; max. a nevét találja el.

-          Én ezt soha nem fogom megérteni. Mi ez a szörny? – már harmadszorra magyarázom neki

-          Hagyjuk, írj puskát, úgy, hogy ne vegye majd észre. – nincs türelmem ehhez

Persze nem akarom, hogy végig puskázzon még három évet, de ha nem megy másképp, akkor ám legyen. Nem lehet ott mindig, hogy segítsek neki, de azt sem akarom, hogy megbukjon. 

  

-         Szerintem mára hagyjuk ezt a tanulást, úgy is minden átfolyik a fejemen. – ja, lefolyik a festékkel

-          Oké, felőlem

Nem akarom neki erőltetni a tanulást, mert nem az én dolgom. Attól, hogy a barátnője vagyok, nem szólhatok bele az életébe, és nem is akarok.

Most viszont megyek, mert holnap két dolgozat is lesz.