Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a napló 21.részét, amiben már 10. osztályosok Debiék. Jó olvasást hozzá! :)

21.: Üdv a 10.a osztályban

A nyarat a pezsgés szóval jellemezném, mivel minden napra jutott valami. Gyakorlatilag az egész szünetet az osztállyal töltöttem és persze otthon. Sokszor egymásnál „csöveztünk” anélkül, hogy észrevettek volna minket. Persze akadt olyan szülő is, aki meglepődött miután benyitott a szobába. Biztos nem számított ennyi kamaszra. Egyébként ez Ákosnál volt, aki azt mondta az anyukájának, hogy csak pár embert áthív.

Az augusztus utolsó fele nekem azzal telt, hogy átnéztem a kilencedikes anyagot, mert szerintem lesznek belőle dolgozatok; ha nem is mindenből az érettségi tárgyakból biztosan. Nem vagyok stréber, de nem szeretnék rossz jegyekkel indítani semmiből.

-          Debi, el fogsz késni! – kiabált be anyu

-          Már kész is vagyok! – na, igen, nem szokásom reggel gyorsnak lenni

-          Mikor jössz haza? – kérdezte apu

-          Elvileg négy osztályfőnökink lesz, plusz az évnyitó és meglehet, hogy a srácokkal beülünk valahova….. – jó előre tudni, hogy mit csinálok, nem?

Roland vitt el a suliig, ugyanis arra felé dolgozik, így pont útba esik neki. Megbeszéltük, hogy nem mindig fog elhozni, mert én inkább Milánnal jövök gyalog, és nem negyed nyolckor, ez csak egy kivételes eset. Azt is megvitattuk, hogy nem fog utánam kémkedni. Utálom, ha valaki beleszól az életembe, amit a bátyám nagyon jól tud. Nem arról van szó, hogy ha véletlenül arra jár nem nézhet a gimi felé, de ne álljon „lesben”.

-          Sziasztok! – köszöntem az osztálytársaimnak, akiket „oly régen láttam”

-          Cső Debi! Milyen nyarad volt? – Márk, aki kétlem, hogy ébren volt

-          Nem is tudom…..

A beszélgetésünket pár kilencedikes zavarta meg, akiknek lövésük nem volt merre kell menni.

-          Sziasztok, bocsi; nem tudjátok, merre kell mennünk? - az ajtón, drága

-          Ott azon az ajtón bementek, és sorba ki van írva, hogy melyik osztály hol van. – mosolygott rájuk Dávid

-          Köszi! – nevetgéltek idétlenül a lányok

-          Egy jó tanács, csajok! Húzzátok lejjebb a szoknyátokat, mert Erdősi ki fog dobni titeket, már azelőtt, hogy bemennétek. - szólalt meg Zsófi, aki a nyáron összejött Krisszel

-          Nekünk biztos nem! – OMG ennél jobban már csak egy macska nyávog

-          Ti tudjátok, mi szóltunk! – na, ja Zsófi nem mond el kétszer semmit

Amint beléptek már hallottuk az igazgatóhelyettes asszony ordítását; mi figyelmeztettük őket. Amúgy sok mindenben maradi Erdősi, de ebben igaza van. Máshol kell miniszoknyát hordani.

-          Skacok, lassan induljunk. – Dávid

A teremben már várt ránk Gergő bá, mondjuk sík ideg volt.

-          Ti mindenhova egyszerre érkeztek? Már azt hittem senki nem fog eljönni.

-          Kint álltunk az épület előtt, szokás szerint. – mondta Rami, aki egész eddig csendben volt

-          Akkor szerencsétek van!

Levonultunk az ünnepségre, ami dög unalmas volt, majd visszamentünk a terembe, ahol megkaptuk az órarendet, ami szerintem jó lett, mert csak kétszer van hét óránk, a többi napon hat. Gergő bá elmondta, hogy a szabályzatban semmi nem változott, mindent tartsunk be és próbáljunk normálisabbak lenni, mint tavaly. Na meg persze kitért a szecskákra, hogy mi nem szívathatjuk őket, csak a végzősök.  

Nagyjából ennyiről szólt a mai nap, na meg persze az elmaradhatatlan mekiről, amiről megbeszéltük, hogy minden évnyitó után megyünk.