Rubik gimi

Sziasztok!Meghoztam a történet 62. részét, amihez jó olvasást kívánok és kellemes ünnepeket! :)

62.: Teendők sokasága

Amikor a tanár úr azt mondta, hogy sok dolgunk lesz már a végzős évünk elején, akkor nem túlzott. Még csak épphogy elkezdődött az év, mégis sok a teendő.

-          Gyerekek, akkor tisztázzátok a szecskaavatót a 9/a-val és csak remélni tudom, hogy már megbeszéltétek a másik végzős osztállyal és nem egyedül csináltatok mindent és nem lesz balhé belőle. –kezdte a tesi órát Gergő bá, akinél a tesik mostanában inkább osztályfőnökik

-          Beszéltünk velük, viszont nekik gyakorlatilag semmi nem tetszett, amit mi mondtunk, de ettől függetlenül a mi feladataink is benne lesznek, mert nem csak az övé a szecskaavató.- válaszolt Bella, mire a tanár úr szemöldöke a homloka közepéig szaladt

-          Mi az, hogy titeket nem akarnak bevonni? Gyerekek, ez még kilencedikben vicces volt és izgalmas, de a rivalizálásotok nem nyomhatja rá a bélyeget az egész évre, mert sok mindenben kell majd egyetértenetek. Beszélni fogok az osztályfőnökükkel, hogy ez így nem mehet tovább és a két osztály között legyen végre valami kompromisszumos megoldás. Nem kell belemenni semmibe, amibe nem akartok, de ez nonszensz.

-          Ne szóljon nekik, mert megint az lesz, hogy mi beköptük őket. – válaszolt egyszerűen Márk, miközben egy focilabdával játszott

-          Nem, akkor sem fogom hagyni, hogy ők döntsenek minden fontos dologról. Egyenrangúak vagytok, és egyenlő félként kell megállapodásra jutni!

Persze a tesi többi része már normálisan meg volt tartva, mert azért kellenek a jegyek a továbbtanuláshoz és mindenki szerint hamarosan itt az év vége – noha, még csak most kezdtük. 

-          Na, akkor mesebeli karaktereknek fogtok öltözni – bárminek, ami nektek tetszik – és erre a mixre kell táncolnotok. A tánc annál jobb, minél több meghökkentő elem van benne és minél merészebb. Persze a tanárok miatt kerüljétek a megbotránkoztató elemeket, de azért ne legyen egy unalmas kettőt jobbra kettőt balra. A jelmezeknél pedig arra figyeljetek oda, hogy biztosan tartson, mert a feladatok közben elmozdulhatnak a cuccosok. – mondta Zaza a kilencedikesek termében

-          Muszáj beöltözni? – kérdezte az egyik lány, akin annyi festék volt, hogy a fiuk szerint belefejelt egy sminkesvödörbe

-          Igen. Anno mi is beöltöztünk és ez minden évben így van. – válaszolta meg a kérdést azonnal Krissz

-          Hát én nem fogok hülyét csinálni magamból, ne is haragudjatok! – kelt ki magából a csajszi, szerinte jogosan

-          Nézd, nem azt kértük, hogy csinálj hülyét magadból, hanem, hogy vegyél részt egy jó kis buliban és szertartásban. Ez már nagyon régóta hagyománya az iskolának és nem szeretnénk megszakítani. Az egészet kb. egy hét múlva mindenki elfelejti, de ha nem öltözöl be, akkor te leszel a lány, aki tönkre vágta a bulit. Csak egy egyszeri nagyjából kétórás esemény az egész. Mi is túléltük, sőt jól szórakoztunk és még most is szívesen beszélünk róla.  – válaszolt Detti a lehető legszebb mosolyával

-          Nem fogsz belehalni, ne aggódj! – ha eddig nem kaptak frászt ettől az egésztől Dávid kijelentésétől biztosan igen

Nagy nehezen sikerült rávenni az összes gólyát, hogy ez egy tök szuper dolog és meg fogják bánni, ha nem öltöznek be. Mármint maguk miatt, nem mi bántjuk őket. Hihetetlen, hogy ennyire nem akarnak részt venni semmiben, degradál nekik, ha nem a telefonjukat nyomkodhatják egész nap. De mindegy, ez az ő szegénységi bizonyítványuk.

-          Gyerekek, ma megnézzük a posztmodern világirodalom remekművei közül néhányat! – kezdte az órát Álmos tanárnő a szokásos módján

-          Ajj, nem nézhetünk inkább filmet? Múltkor láttam tök jó könyvadaptációk vannak… - válaszolt Ákos a szuper ötletre

-    Nem, haladnunk kell a tananyaggal, ráadásul miért kellene filmben megnézni, mikor el is olvashatjuk!? – ezek szerint hozzá még mindig nem jutott el a TV fogalma

A kis vita lezárása után persze tovább mentünk a tananyaggal, ami nem is akkora probléma, mint ahogy a fiúk állítják, hiszen itt lesznek az érettségi tétel kidolgozások, a próbaérettségik, ráadásul szerintem sok olyan óra is lesz majd, ami elmarad a végzős dolgok miatt. Nem árt, ha már most belehúzunk az anyagba és nem az utolsó pillanatban kapkodunk. Amúgy minden tanárnál szigorúbbak lettek az elvárások, így a gimi végére. Természetesen megértem, csak azt nem tudom, hogy miért most kezdték el ezt. Eddig a kutyát nem érdekelte, hogy mennyire le leszünk maradva a végén, most pedig hajtunk mindenből. Álmosnál mondjuk nem vagyunk csúszásban, mert ő mindig mindent megtett azért, hogy terv szerint haladjunk, viszont matekból kemény lemaradás van. Hogy fogjuk behozni, azt nem tudom, de itt bajok lesznek hamarosan az biztos.

Viszont most mennem kell, mert itt van Milán, Detti és Dávid, hogy együtt angolozzunk egy kicsit.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 61. részt is, amihez jó olvasást kívánok és kellemes ünnepeket! :)

61.: Kezdődik az utolsó év

A nyár annyira hamar elment, hogy az valami hihetetlen.

Anyuékkal Horvátországban nyaraltunk egy hetet, ahol tesómmal szerintem kivertük a biztosítékot néhány embernél, ugyanis mi nem voltunk hajlandóak úgy viselkedni, mint a felnőttek. Fröcsköltük egymást, dobáltuk a másikat a vízbe és persze hasfájásig nevettünk. Amióta Roland kapcsolata rendeződött apuval és amióta eldöntötte, hogy mihez fog kezdeni minden sokkal másabb lett otthon. Persze ezt nem úgy értem, hogy eddig nem volt oké valami, de érezhető volt a feszültség akárhányszor előjött a szó erről a témáról. Őszintén még én sem nagyon tudom, hogy mihez fogok kezdeni, ezért még sokat kell gondolkodnom a dolgokon, lehetőleg decemberig véglegesíteni a döntésemet. De visszatérve az eredeti témához, Horvátország egyszerűen csodálatos volt. Az óvásrostól kezdve, a kikötőn át az új városrészig minden lenyűgöző volt.

A nyár folyamán Milánnal is voltam nyaralni, méghozzá Velencében. Mármint a magyar Velencében. Gyönyörű hely volt és csak kettesben élveztük egy egész hétig. Megnéztük az összes nevezetességet és persze egy csomót strandoltunk. Ezen kívül még közösen - a két család – voltunk a Balatonon szintén egy hétig, úgyhogy gyakorlatilag három hetet nem töltöttem mással csak nyaralással és a nyár kiélvezésével. Szerencsére mind a három héten tök jó idő volt, így nem rontotta el semmi a nyaralást.

Persze azért a sulira is készültem augusztus végén, mármint gondolkodtam a jövőmön és átnéztem a tavalyi tananyagot legalább az érettségi tárgyakból, hiszen várható belőlük a felmérés. Mondjuk, azt nem tudom, hogy mi értelme van, hiszen a legtöbbünk arra nem emlékszik, hogy mi történt vele a múlt héten nem ám, hogy a tavalyi tananyagra. Mondjuk, a többiek posztjaiból nem csodálom, hogy kissé homályosak az emlékek, ugyanis szinte mindenki járt valamilyen fesztiválon a fiuk közül, de a lányok sem panaszkodhatnak az élmények hiányára.

Ma viszont már suli volt, pontosabban évnyitó. Reggel felvettem a szokásos ünneplőmet – bár nem tudom, mit lehet ünnepleni egy tanévkezdésen – és indulásra kész voltam, de csak idő közben jöttem rá, hogy elfejtettem reggelizni, ezért gyorsan lehuppantam a bátyám mellé egy szelet pirítóssal a kezemben.

-          Csak nem a sulikezdés fáradalmai vannak rajtad? – ironizált Roland már korán reggel

-          Egyezzünk meg: te bemész helyettem az évnyitóra és végig hallgatod negyedszerre is ugyanazt a beszédet én pedig visszafekszem aludni. – válaszoltam a pirítóssal a számban

-          Nincs az az Isten, hogy én végig hallgassam még egyszer. Elhitetik veled, hogy minden oké lesz és tök szuper, aztán csak nézel az első egyesnél. Ez az utolsó év, csak kibírod valahogy! – biztatott a szokásos formájában

-          Végül is, ez lesz az utolsó és vége. Jézusom, végzős vagyok! – szerintem nem eshetett volna le később ez az információ

-          Akkor indulj, mert elkésel!

Persze végig tudtam, hogy végzős vagyok, de ezt így először lett kimondva hangosan. Hihetetlen, hogy már ennyire elment az idő. Még csak most léptem át a gimi küszöbét és még csak most kellett döntenem arról, hogy merre tovább a középiskolák közül.

Elmélkedésem közben viszont odaértem a suliba, ahol a többiek a szokásunkhoz híven vártak.

-          Na mit szólsz a kilencedikesekhez? – kérdezte egyből Zaza

-          Még nem nagyon láttam őket, csak párat, de már most nem tetszenek. – válaszoltam miközben befelé igyekeztünk

-          Nekem se. Olyan kis izék. – válaszolt Bella is, aki mellett Alexa jött

-          Na, gyerek akkor kezdjük el a végzős évet! – lépett be az ajtón Tomi az ofőnk legnagyobb örömére

-          Jó reggelt kívánok mindenkinek! Öröm látni, hogy mindannyian megérkeztetek és egyben vagytok! Menjünk le az évnyitóra aztán mondom a többit. Tudjátok már a menetet, négy osztályfőnöki után mehettek haza, előbb nincs elmenetel. – jujj, már most pörög, pedig alig léptük be az ajtón

Az évnyitó a szokásosan zajlott. Himnusz, igazgató úr beszéde, igazgatóhelyettes- asszony végeláthatatlan beszéde, Szózat és végül felvonulás a termekbe. Semmi különös nem volt benne idén sem, bennem mégis ott volt az a végzős érzés.

-          Na, gyerekek, akkor miután mindenki átöltözött kezdjünk neki az órának, mert sok dolgunk lesz. – kezdte Gergő bá, miután mindenki beért az osztályba.

Az öltözködések után már kezdtünk is, mert a tanár úr szerint annyi a megbeszélnivaló, hogy ha nem kezdünk időben, akkor még holnap is itt fogunk ülni.

-          Na, akkor az első fontos dolog az órarend. Ezek csak azok a tárgyak lesznek, amiket mindenképp tanulnotok kell, de ezekhez még hozzájönnek a fakultációk, amik egyéni megbeszélés alapján lesznek megtartva. Tehát, hétfő…..

-          Tanár úr! Ugye nem lesz nulladik óránk? – kérdezte Dávid a diktálás után

-          Nem tudom Dávid, nem garantálom, hogy a fakultációk délután lesznek, de azt sem, hogy hajnalok hajnalán. Nyilván tanárfüggő és tantárgyfüggő, hiszen nem biztos, hogy jót tenne, ha nyolcadik órában lenne megtartva a fakt.

-          Ajj, nem akarok korán kelni. Muszáj bejárni a faktrokra? – kérdezte Márk félig a padon fekve

-          Ha tesit választod, akkor igen a tárgy természetéből adódóan, mert nem fogod megtanulni otthon a gyakorlatsort, ahol senki nem néz, de ha mást választasz, arról nem tudok nyilatkozni. Nyilván egy emeltre másképp kell készülni, mint egy középszintű érettségire és az sem mindegy, hogy milyen tárgyról beszélünk. Viszont, angol faktra nagyon ajánlom a megjelenést, mivel egy nyelvvizsgát nem fogsz tudni letenni egyedül a szobádban készülve a nyelvhasználat miatt.  Egyébként jó, hogy előjött ez a kérdéskör. A tanárok már most rágják a fülemet, hogy minél előbb döntsétek el, hogy mit szeretnétek és a nyelvvizsga miatt is a nyakamon vannak.

-          Már most sok. – nyöszörgött Ákos a padon fekve

-          Pedig ez még nem minden. Sőt! Szeptemberrel vár rátok a döntés a fakultációk terén, illetve jó lenne már most tisztázni a szalagavatót. Ki táncol és kivel, milyen zenére fogtok keringőzni, milyen ruhája legyen a lányoknak, öltöny színe, tánctanár, konferanszié kiválasztása az eseményeknél és egyebek. A másik osztállyal egyáltalán nem kell foglalkoznotok, ők azt csinálnak, amit akarnak és úgy, ahogy ők akarják, de a ti produkciótokba nincs beleszólásuk. Ezen kívül meg kell tervezni a szecskaavatót a b-sekkel közösen még ebben a hónapban. Februárban le kell adnotok és véglegesítenetek kell a továbbtanulási cuccokat és az érettségit, év végén pedig bankettet kell szervezni szintén külön a b-sektől, illetve meg kell szervezni az utolsó osztálykirándulást. De először koncentráljunk a szeptemberi feldatokra.

-     Tanár úr, ugye ezeket megkapjuk írásban is? Felét el fogom felejteni, mire odaérünk. – sopánkodott Krissz kétségbeesve

-          Mindent el fogok mondani még időben, de szeretném, ha mindenkinél lenne egy kis notesz vagy határidőnapló, amibe tudtok jegyzetelni, mert nem fogok mindent elmondani hússzor. 

-          Oké! – válaszolt Tomi miközben firkálgatott

Az osztályfőnökik hátralevő részében még beszélgettünk a további feladatokról és a jövőről. Persze még korai lett volna bárkinek bármit mondani, de úgy gondoltuk, hogy beszélni kell róla. De természetesen a fiuk kedvenc témája a szecskaavató sem maradt ki. Ő úgy tervezik, hogy minél brutálisabb feladatokat kapjanak a kilencedikesek, amit persze Gergő bá nem enged. Mondjuk, nem tudom mire számítottak néhány ötletnél.

Az órák végén pedig a megbeszéltek szerint újra mentünk a szokásos kis kajáldánkba, ahol elfogyasztottuk a szokásos menüt és elindultunk haza, mivel holnap már rendes tanítás lesz, és ráadásul angollal kezdünk, bár ez még mindig jobb, mintha magyarral kezdenénk a tanévet.

Összeségében már várom ezt a végzős évet, viszont félek is tőle, hiszen ez lesz az utolsó együtt töltött év a gimis osztálytársaimmal. De erről még ráérek agyalni az év végén, nem kell most. Most csak a pillanatokat kell megélnem velük, amikből szerintem nem lesz kevés. Viszont most megyek, mert itt van Milán és megyünk moziba.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 60.részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

60.: Vége a tizenegyedik évnek

A kirándulás után már nem sok volt vissza a suliból, inkább csak a javítódolgozatokkal és a témazárókkal foglalkoztunk, amiket még feltétlenül meg kellett írnunk. Amúgy nem értem, hogy miért kínoznak még ilyenkor is minket. Év közben alig haladunk valamit, év végén meg eszébe jut a tanároknak, hogy elment egy újabb év, úgy hogy nem csináltunk szinte semmit. Ilyenkor várják el az embertől, hogy tanuljon egyszerre tíz tárgyra és még ötös is legyen minden dolgozat.

Mondjuk az utolsó napokban már lazábbak voltak a tanárok, már csak a lezárásokat mondták el, ami számomra csak jót jelentett, viszont például Tominak egy fizika épphogy kettest – amiért vért izzadott – és Márknak is egy épphogy kettest hozott a lezárás bioszból. Mondjuk nem épp érettségi tárgyak, de benne lesz a bizonyítványa, és nem fog szépen mutatni.

-          Nem fogsz elkésni? – kopott be a szobámba anyu félbeszakítva ezzel az álmodozásomat

-          Háttőő de? – kérdeztem vissza furcsán

-          Ha most elindulsz, akkor nem. – mosolygott kedvesen

Az egyenruhámra felkaptam a blézeremet, mert a nyár ellenére a reggelek még hűvösek és nem akartam a nyarat betegséggel kezdeni. Milánnal most megbeszéltük, hogy a sulinál találkozunk, mert a tegnapi napot Dáviddal töltötte, amolyan pasisnapként.

-          Sziasztok! – köszöntem az osztálytársaimnak, amikor megérkeztem

-          Szia!

-          Mikor kezdődik? – céloztam az évzáróra

-          Nemsokára, úgyhogy menjünk be, ha Márk is ideért – nézett el felettem Dávid, ahol Márk már jött

Az évzáró szokásosan unalmas volt, mondjuk, szerintem csak az évszámokat cserélgetik a beszédben, mert meg mernék esküdni rá, hogy tavaly is ez a beszéd hangzott el. A fiuk persze nem figyeltek a szokásukhoz híven, így még a Szózatot is elbeszélgették, mire csak egy szúrós pillantást kaptak az igazgatóhelyettes- asszonytól. Miután vége lett az egy órás kínzásnak felmentünk a bizonyítványinkért és indulásra kész voltunk, csak az ofőnk ezt teljesen másképp gondolta és visszaültetett minket.

-          Tudom, hogy mennétek, de fontos dolgokat akarok nektek mondani, amiket remélem meg is fogadtok tőlem. Tudom, hogy már azt érzitek, hogy nagyon vagytok és semmi nem áll az utatokban sem nyáron sem a következő tanévre, de azt ne felejtsétek el, hogy minek hol a határa. Gondolok itt a fesztiválokra és a bulikra. Nem szeretném, ha valaki szeptemberben úgy jönne vissza, hogy teljesen másnapos vagy akárhányadnapos. Addigra teljesen józanodjatok ki és lehetőleg ne kék, zöld, piros, hupilila hajjal gyertek suliba. A másik dolog, amire szeretném felhívni a figyelmeteket az az, hogy a következő lesz az utolsó gimiben töltött évetek, ami tud nagyon szép és jó lenni, de fájdalmas és csalódásokkal teli is. Arra kérek mindenkit, hogy a nyáron gondolkozzon azon, hogy mi szeretne lenni, mi érdekli. Tudom, hogy még tíz év múlva sem tudnátok sokan válaszolni erre, de most a jövőtök a tét. Rajtatok múlik, hogy rögtön egyetemre mentek, vagy halasztotok egy évet. Viszont én szeretném, hogy valami körvonalazódjon bennetek e téren. Nem kell szeptemberben döntenetek, mert csak decemberben kezdődnek a felvételik és addig számos programon fogunk részt venni, amik reményeim szerint segíteni fognak dönteni, de szeretném, ha már lenne valami fogalmatok róla. Persze azt is el fogom fogadni, hogy nem akartok jelenleg továbbtanulni, de jó volna tisztán látni a helyzetet. Ezenkívül majd gondolkodjatok az érettségi tárgyatokon is és az emelteken is, mert nem az utolsó pillanatban kell eldönteni, hanem legkésőbb szeptember végéig. Köszönöm, hogy meghallgattatok, kellemes nyarat mindenkinek!

-          Tanár úr! Ha több dolog is van a fejünkben, akkor mi legyen? Mert én nem tudok dönteni… - kérdezte Alexa

-          Akkor majd a karrier – tesztek és a tanácsadót meg tudod kérdezni, hogy mi illik hozzád vagy mi lenne neked a jobb. De persze elősorban a szüleiddel próbáld megbeszélni a helyzetet és keresni egy megfelelő szakot. De erre még van egy pár hónap, nem kell aggódni ez miatt. – mosolygott kedvesen a tanár úr

-          Köszönöm!

A beszélgetés után Gergő bá még egyszer szép és felelősségteljes nyarat kívánt nekünk és útunkra engedett, ami egy pizzázóba vezetett. Már megszoktuk, hogy minden évben elmegyünk enni valamit az évzáró után, így most sem akartuk megtöri a hagyományt. Persze a kajáldában ment az ökörködés és a hülyülés így nem hazudtoltuk meg önmagunk.

-          Mindig ilyen az évzáró? – kérdezte Alexa, akinek ez volt az első éve velünk

-          Igen, ez kilencedik óta így megy. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az érettségi után! – nevettem a fiuk baromságain, miközben válaszoltam

-          Ez durva. Az előző sulimban az évzáró után mindenki hazament és kész. Itt meg buli van!

-          Megszokás, és nem akarunk változtatni ezen. – szólt közbe Milán pizzával a szájában

A kajálás után persze mindenki elment haza, tekintve, hogy esteledett, bár már világos van annyira, hogy ez senkit ne zavarjon. Milánnal mi is elindultunk kettesben hozzánk, ahol az egész hétvégén töltjük majd és szerintem fél nyarat, mert a másik felét náluk fogjuk.

Rubik gimi

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az 59. részhez! :)

59.: Osztálykirándulás

Mivel nemsokára vége lesz az évnek az elmúlt három napban kirándulni voltunk az osztállyal a Balatonon és végre csak a mi osztályunk volt, nem kellett elviselni b-seket.

-          Gyerekek! Mindenki itt van? – jött fel a kisbuszra Gergő bá az indulás előtt

-          Igen, de ha hiányzik valaki, akkor hagyjuk itt! – kiabált Márk

-          Jajj Istenem, már most kezdődik! – sóhajtott a tanár úr, majd folytatta a mondanivalóját – Mielőtt elindulunk azt szeretném mondani, hogy a következő két nap lesz az év talán leglazább iskolai programja, ahol most kivételesen senki más nem lesz ott, csak mi tizenhárman. Mivel a kiránduláson az iskolát is képviseljük, megkérek mindenkit, hogy viselkedjen normálisan és ne keveredjetek semmi zűrbe! Ezenkívül, srácok, tudom, hogy van köztetek két pár, de a lányok a lányokkal alszanak egy szobában a fiuk a fiukkal és nem vegyesen. Ezért nem szeretnék külön szólni senkinek sem. Napközben, ha a táborban vagyunk, abban a szobában csoportosultok ahol, akartok, de este nem. És persze, ami a legfontosabb, érezzétek jól magatokat és ne kergessetek az őrületbe!

-          Indulhatunk? – kérdezett közbe unottan a sofőr, aki csak a tanár úrra várt

-          Azt hiszem igen. – nézett végig rajtunk

Amíg odaértünk egymással beszélgettünk és a programokat néztük meg, hátha van valami érdekes, ugyanis Gergő bá nem mondott nekünk semmi konkrétat csak annyit tudunk, hogy az Északi parton leszünk.

Miután leszálltunk a buszról és elfoglaltuk a szobáinkat az ofő összehívott minket, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Én kíváncsi voltam a programra, ahogy a lányok többsége is a fiukat viszont nem nagyon izgatta a dolog. Ők örültek annak, hogy nem a suliba punnyadunk. Egyébként a szállásunk egy egyszerű kis telken volt, sima kis szobákkal, amikben három személyes ágyak voltak. Én természetesen Dettivel voltam egy szobában és Alexával, aki idő közben hozzánk csapódott.

-          Nos, akkor a programok! Nem akartalak titeket untatni már az első nap a látnivalókkal, ezért ma strandolás lesz a Balatonban.

-          EZAZ!!!! Bikinis csajok! – kiabált Márk önfeledten, mire Bellától kapott egy taslit

-       Szóval – kereste a szavakat Gergő bá a beszólás után – megkérek mindenkit, hogy a víz közelében okosan. Senki szüleit nem szeretném felhívni azzal, hogy balesetet szenvedett a gyereke. Mint ahogy sokszor elmondják nyáron: hirtelen nem ugrunk a vízbe, fokozatosan megyünk be, sok folyadékot fogyasztunk, ami lehetőleg nem a Balaton vize, naptejet használunk, és nem fekszünk órákig a napon. Este hét órakor gyülekező az elválási ponton!

Mivel összesen három napot leszünk a Balatonon simán megtehettük, hogy egy napot strandoljunk.

-          Zavarna, ha veletek tartanék? – kérdezte Bella a strandon

-          Dehogy, gyere csak, legalább mi is együtt vagyunk egy kicsit sulin kívül. – mosolyogtam rá kedvesen

Igazából egész nap annyira elvoltunk, hogy észre sem vettük, hogy elment a nap. Jól éreztük magunkat, bár a víz még hideg volt, de nem akadályozott meg minket abban, hogy egymást fröcskölve egész nap a nénik és bácsik idegeire menjünk, akiktől megkaptuk egy párszor azt a bizonyos „bezzeg a mi időnkben” mondatot. Mondjuk ez látszólag a tanár bát sem érdekelte különösebben.

A másnap viszont már nem kerülhettük ki a kulturális programokat a fiuk legnagyobb bánatára. Ők úgy gondolták, hogy még két napig a vízben leszünk, és nem csinálunk semmi mást. Ki kellett őket ábrándítani abból is, hogy a Balatonon nincsenek érdekes programok, mivel ők szentül meg voltak győződve arról, hogy errefelé nincs semmi. Hát ezt bebukták, de nagyon.

-   Na, srácok! Akkor ma Tihanyba fogunk menni, ahol megnézzük a bencés apátságot, a panoptikumot és a skanzent. Lesz lehetőség a vásárlásra, de nem sok idő marad rá. – mondta a tanár úr, miközben megpróbálta túlordítani a társaságot

-    Ne már! Megint múzeumok és unalmas helyek? Nem akarom! – Márknak természetesen mindennel problémája van, ami nem kapcsolódik az ő érdeklődési köréhez

-        Márk, úgy gondolom, hogy kibírod a kulturális programokat és talán tanulsz is egy kicsit valamit. De ha ennyire ellenkezel mindennel szemben, akkor a legjobb lesz, ha összepakolsz és felteszlek a legelső vonatra és hazamész. Nincs értelme annak, hogy ordibálsz mindenért, ami nem a fogadra való és úgy viselkedsz, mint egy retardált. 17 éves fiatalember vagy, légy szíves próbálj meg úgy is viselkedni! Ne haragudj Márk, de kezdesz kiakasztani az ilyesfajta megnyilvánulásaiddal. – teremtette le Gergő bá egyből Márkot, aki szerintem nem kapott szikrát hirtelen, mert csak pislogott

-          Amúgy én nem is értem az ellenvetésedet Márk, mert várható volt, hogy milyen programok lesznek! – szólt közbe Zsófi, aki általában a szívén az a száján típusú lány

-          Jó, csak azt akartam mondani ezzel, hogy minden osztálykirándulás arról szól, legalább is nekem, hogy múzeumokat látogatunk, unalmas programokon veszünk részt, amik igazából a tanárokon kívül senkit nem érdekelnek. Nem értem, hogy miért kell mindig ilyeneket szervezni. – válaszolt normális hangnemben Márk

-          Mert úgy gondolom, hogy nem árt egy kis kultúra és ismeretszerzés. Lehet, hogy neked unalmas az ilyen, de hidd el, hogy lehet jól is éreznie magát az embernek, ha akarja. Az apátság pedig egy olyan hely, amit szerintem legalább egyszer látni kell. És bocsánat, senki kedvét nem akartam elrontani, csak nem értem, hogy miért kell ezt csinálni.

Csak ezek után indultunk útnak, amire egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét a reggeli kis vita. Betudtuk annak, hogy még fáradtak voltunk és Márk is csak a frusztrációját vezette le. Mondjuk tény és való, hogy nem így kellett volna, de ez van.

Amikor az apátsághoz értünk – merthogy azt néztük meg először – lehidaltunk. Kívülről is szép, de belülről egyszerűen csodálatos. Mindannyióknak elállt a lélegzete, amikor beléptünk. Egyszerűen hihetetlenül szép volt. Egy gyors pillantást vetettem Márkra is, aki döbbenten nézett körbe és csak csodálkozott. Szerintem azt hitte, hogy valami romos templomba megyünk, vagy nem tudom.

-     Asszem’ megvan az esküvőnk helyszíne! – ölelt át hátulról Milán, mire csak mosolyogva megfordultam és megcsókoltam

-          Gondolod? – kérdeztem mosolyogva

-          Nem. Hanem tudom! Nem szoktak érdekelni a templomok, de ez tényleg szép és kétség sem fér ahhoz, hogy itt legyen az esküvőnk.

-          Erre nem lehet nemet mondani. – csókoltam meg újra, majd visszamentünk a többiekhez, akik éppen az oltárt nézték

A templom után mentünk a panoptikumba, ahol megnéztük a magyar király viaszmásait korhű zenei aláfestéssel és egy kis történelem órával egybekövetve. Az idegenvezető folyamatosan informált minket, hogy ki mikor élt, meddig uralkodott és miért volt jelentős az országnak. Habár ezt a részt már rég tanultuk töriből mégis olyan érdekes információk voltak számomra is, hogy csak pislogtam. Mivel az órán nincs időnk mindent részletesen tárgyalni, ezért sok volt az olyan, amiről nem is hallottunk még ezelőtt. Persze egy csomó olyan dolgot is elmondott, amit alapvetően tudtunk, de az idegenvezető szerint sokan nem tudják ezeket, így mindig elmondja.

-          Érdekes ez a Zsiga, fényképezz már le vele Ákos! – nos, úgy néz ki Tomi figyelmét felkeltette Luxemburgi Zsigmond

-          Most engem is! – cseréltek telefont a fiúk egy pillanat alatt

A panoptikum után elindultunk megnézni a skanzent, de előtte még persze itt is megálltunk vásárolni, mint az apátságnál. A skanzenben bejártuk az összes házat és épületet, amibe be lehetett menni. A körbevezetés végén itt is lehetett kérdezni és beszélgetni az idegenvezetővel. Igazából nagyon érdekes volt minden, amit ma megnéztünk, de legjobban akkor is az apátság tetszett. Valahogy volt egyfajta varázsa, ami miatt minden kis négyzetcentiméterét meg akartam nézni.

A skanzen után indultunk csak vissza a szállásunkra, ahol már meleg étel várt ránk, hiszen egész nap csak szendvicseken éltünk. Kaja után még bevonultunk Zazáék szobájába és beszélgettünk, de éjfél körül elmentünk aludni, mert a holnapi napra tervezett programot még nem is tudjuk, de a maiból ítélve fárasztó lesz.

Reggel megint korán kellett kelnünk, tekintve, hogy össze kellett pakolnunk, mert már nem jövünk vissza a szállásunkra, csak haza megyünk Balatonfüredről – mint, ahogy kiderült -.

-          Gyerekek! Ma a Jókai Emlékházba, meglátogatjuk a Lóczy – barlangot és a Vaszary villát, aztán indulunk haza. Először Jókai, majd Vaszary, legutoljára a barlang. Mivel lent hideg van, ezért megkérlek titeket, hogy a táskátokba rakjátok be a vastag pulcsitokat. Senkit nem fogok leengedni pólóban vagy valami vékony cuccban.

-          Mi az a Vaszary villa? Soha nem hallottam róla! – kérdezte Bella indulás előtt

-          Majd meglátod, el fognak mondani ott mindent, amit tudnod kell róla. Amúgy én sem hallottam még soha erről, de képeken szép volt ezért gondoltam, hogy megnézhetnénk.  – válaszolt az ofő a bőröndök pakolása közben

Persze ez a nap is mozgalmas volt, mint az előző. A Jókai Emlékházban elmondtak nekünk mindet, hogy mit kell tudni az íróról és a házról is. Érdekes volt úgy körbe menni, úgy hogy tudom, egy híres regényíró lakott itt évekig.

-          Szerinted beszámoljunk erről Álmosnak? – kérdezte Dávid Dettitől

-          Legalább elmegy vele az óra! – nevetett a barátnőm

Az Emlékházból tovább mentünk a villába, ahol megtudtuk, hogy kik voltak Vaszary-k. Hát nem mondtak vele sokat, mert nekünk nem volt soha tananyag, sőt még alapismeret sem, így hiába kérdezgetett az idegenvezető, nem tudtunk érdemben válaszolni.

A barlang viszont tetszett. Kicsit hideg volt és nyirkos a levegő, de alapvetően tetszett. A vezetőnk elmagyarázta, hogy hogyan keletkezett a barlang, mikor tárták fel és egyéb ilyen érdekes dolgokat. Ahogy a többieket néztem nekik is tetszett a hely, bár a hidegtől nem voltak elragadtatva.

-          Na, gyerekek, akkor ennyi volt a kirándulás, induljunk haza! – tapsolt Gergő bá, mire egy pár turista elég furcsán nézett rá

-          Megyünk, csak még veszünk ajándékot! – kiabált Bella

-          Oké, de ne időzzetek túl sokat!

A hazaút is jó hangulatban telt, bár érezhető volt rajtunk a fáradtság. Mondjuk, azt hozzá kell tenni, hogy nem sokat aludtunk az elmúlt napokban, mert mi inkább csajos beszélgetést folytattunk, a fiuk pedig játszottak telefonon egymás ellen. Így senki ne várja tőlünk, hogy frissek legyünk.

-          Hétvégén micsi’? – kérdezte Milán egy ásítás kíséretében

-          Szerintem alszom. Miért, mit terveztél? – néztem rá fáradtan

-          Aludni. Csak azt hittem, hogy te kigondoltál valamit, de pártolom az alvást.

Miután hazaértünk és kitettek minket a suli előtt mindenki elindult haza, viszont Gergő bá úgy gondolta, hogy még nem osztott meg velünk elég információt.

-          Gyerekek, hétfőn iskola, addigra pihenjétek ki magatok és ne felejtsétek el a képeket felrakni a csoportba. – szerintem ezt búcsúnak szánta, mert mindenki csak rávágott egy oké és ment a maga dolgára

Szerintem jó volt a kirándulás annak ellenére, hogy csak egy nap volt szabad programunk. Én jóléreztem magam, és ahogy láttam a többiek is. És csak ez a lényeg.