Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 22.részt, amihez jó olvasást kívánok! :)

22.:  Kicsit nagyképű

Lassan mindenki kezdett visszarázódni a sulis napokba a lányok közül, a fiuk még mindig félkómában járkáltak a folyosón. Ahogy tudom, mindig fent voltak hajnalok hajnaláig, ahogy most is ezért nem tudnak felkelni még harmadik órában sem. Mondjuk, vicces tud lenni amikor valamelyik elkezd motyogni álmában a tanár meg tőlünk kérdezgeti, hogy mi baja van az illetőnek.

A szecskaavató már lezajlott, jól meg lettek szívatva a kilencedikesek, akik azóta elég nagyképűek lettek a felsőbb évesekkel szemben is. Szerintem mi nem voltunk ilyenek legalább is nem ennyire.

-          Van az Erős? – úgy csattogtatta a rágóját a lány, mintha muszáj lenne

-          He? – Ákos azt mondja, hogy úgy viselkedik másokkal, ahogy ők vele

-          Süket vagy b+? – OMG, hogy beszél már

-          Kérdezd meg normálisan, esetleg válaszolok majd! Tanulj már egy kis tiszteletet!

Lehet, hogy csak egy évvel vagyunk idősebbek náluk, de akkor is. Mit képzelnek magukról, hogy beszélnek velünk meg a tanárokról? Persze nekünk is meg van a véleményünk néhány pedagógusról, de akkor sem kell ennyire nemistudomhogy beszélni róluk. Ha nem tetszik, nem kell iskolába járni és a probléma megoldva.

-          A mai órán egy olyan verset fogunk elemezni, ami egy gyönyörű része a romantikának – akkor kezdődhet a kínzás

-          Inkább nézzünk egy filmet – dobta be az ötletet Márk

-          Weisz Márk, hogy képzeled ezt? Még hogy film, amikor olvashatsz is!

-          A filmek izgalmasabbak! – Zalán jobban tenné, ha nem beszélne

-          Nem, olvasni fogtok! – juj, kezd ideges lenni

-          De ott van sok romantika még az akciófilmekben is!

-        Szép, irodalmi értékű műveket olvassatok, vagy nézzetek, ha már ennyire filmmániások vagytok!

-          A kosztümös film nem jó! – szólalt meg Ákos

Ezzel a film kérdéssel elment fél óra, ami a fiúk célja volt. Az tény és való, hogy nem szeretik az irodalmat, már csak a tanár miatt sem. Az oké, hogy Nóra tanárnő egy kicsit, khmm… nem komplett, de ennyire nem észrevenni ezt.

Tanítás után Milánnal mentem haza, aki ma nálunk lesz egész estig a tanulás miatt. Nagyon nem megy neki a biológia, ezért segítek neki, nehogy megbukjon. Mondjuk a kémiával is hadilábon áll és a fizikával is. Láttam egy fizika doliját… khm, enyhén szólva hülyeségeket irkált. Szerintem azt sem tudja, mi mit jelenet; max. a nevét találja el.

-          Én ezt soha nem fogom megérteni. Mi ez a szörny? – már harmadszorra magyarázom neki

-          Hagyjuk, írj puskát, úgy, hogy ne vegye majd észre. – nincs türelmem ehhez

Persze nem akarom, hogy végig puskázzon még három évet, de ha nem megy másképp, akkor ám legyen. Nem lehet ott mindig, hogy segítsek neki, de azt sem akarom, hogy megbukjon. 

  

-         Szerintem mára hagyjuk ezt a tanulást, úgy is minden átfolyik a fejemen. – ja, lefolyik a festékkel

-          Oké, felőlem

Nem akarom neki erőltetni a tanulást, mert nem az én dolgom. Attól, hogy a barátnője vagyok, nem szólhatok bele az életébe, és nem is akarok.

Most viszont megyek, mert holnap két dolgozat is lesz.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a napló 21.részét, amiben már 10. osztályosok Debiék. Jó olvasást hozzá! :)

21.: Üdv a 10.a osztályban

A nyarat a pezsgés szóval jellemezném, mivel minden napra jutott valami. Gyakorlatilag az egész szünetet az osztállyal töltöttem és persze otthon. Sokszor egymásnál „csöveztünk” anélkül, hogy észrevettek volna minket. Persze akadt olyan szülő is, aki meglepődött miután benyitott a szobába. Biztos nem számított ennyi kamaszra. Egyébként ez Ákosnál volt, aki azt mondta az anyukájának, hogy csak pár embert áthív.

Az augusztus utolsó fele nekem azzal telt, hogy átnéztem a kilencedikes anyagot, mert szerintem lesznek belőle dolgozatok; ha nem is mindenből az érettségi tárgyakból biztosan. Nem vagyok stréber, de nem szeretnék rossz jegyekkel indítani semmiből.

-          Debi, el fogsz késni! – kiabált be anyu

-          Már kész is vagyok! – na, igen, nem szokásom reggel gyorsnak lenni

-          Mikor jössz haza? – kérdezte apu

-          Elvileg négy osztályfőnökink lesz, plusz az évnyitó és meglehet, hogy a srácokkal beülünk valahova….. – jó előre tudni, hogy mit csinálok, nem?

Roland vitt el a suliig, ugyanis arra felé dolgozik, így pont útba esik neki. Megbeszéltük, hogy nem mindig fog elhozni, mert én inkább Milánnal jövök gyalog, és nem negyed nyolckor, ez csak egy kivételes eset. Azt is megvitattuk, hogy nem fog utánam kémkedni. Utálom, ha valaki beleszól az életembe, amit a bátyám nagyon jól tud. Nem arról van szó, hogy ha véletlenül arra jár nem nézhet a gimi felé, de ne álljon „lesben”.

-          Sziasztok! – köszöntem az osztálytársaimnak, akiket „oly régen láttam”

-          Cső Debi! Milyen nyarad volt? – Márk, aki kétlem, hogy ébren volt

-          Nem is tudom…..

A beszélgetésünket pár kilencedikes zavarta meg, akiknek lövésük nem volt merre kell menni.

-          Sziasztok, bocsi; nem tudjátok, merre kell mennünk? - az ajtón, drága

-          Ott azon az ajtón bementek, és sorba ki van írva, hogy melyik osztály hol van. – mosolygott rájuk Dávid

-          Köszi! – nevetgéltek idétlenül a lányok

-          Egy jó tanács, csajok! Húzzátok lejjebb a szoknyátokat, mert Erdősi ki fog dobni titeket, már azelőtt, hogy bemennétek. - szólalt meg Zsófi, aki a nyáron összejött Krisszel

-          Nekünk biztos nem! – OMG ennél jobban már csak egy macska nyávog

-          Ti tudjátok, mi szóltunk! – na, ja Zsófi nem mond el kétszer semmit

Amint beléptek már hallottuk az igazgatóhelyettes asszony ordítását; mi figyelmeztettük őket. Amúgy sok mindenben maradi Erdősi, de ebben igaza van. Máshol kell miniszoknyát hordani.

-          Skacok, lassan induljunk. – Dávid

A teremben már várt ránk Gergő bá, mondjuk sík ideg volt.

-          Ti mindenhova egyszerre érkeztek? Már azt hittem senki nem fog eljönni.

-          Kint álltunk az épület előtt, szokás szerint. – mondta Rami, aki egész eddig csendben volt

-          Akkor szerencsétek van!

Levonultunk az ünnepségre, ami dög unalmas volt, majd visszamentünk a terembe, ahol megkaptuk az órarendet, ami szerintem jó lett, mert csak kétszer van hét óránk, a többi napon hat. Gergő bá elmondta, hogy a szabályzatban semmi nem változott, mindent tartsunk be és próbáljunk normálisabbak lenni, mint tavaly. Na meg persze kitért a szecskákra, hogy mi nem szívathatjuk őket, csak a végzősök.  

Nagyjából ennyiről szólt a mai nap, na meg persze az elmaradhatatlan mekiről, amiről megbeszéltük, hogy minden évnyitó után megyünk. 

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 20.részt, ami a 9. osztály befejezése. 
A következő részben már Debi és társai 10. osztályba lépnek!
Jó olvasást hozzá! :) 

20.: Évzáró

Annyira hamar elrepül egy év, hogy észre sem lehet venni, ha jó társaságban vagy. Márpedig a 9.a osztályban nem lehet unatkozni semmilyen téren.

Miután felöltöztem a hagyományos matrózpluz és szoknya összeállításba elindultam a suli felé, ahol a többiek már gyülekeztek. Persze a b-sek nem adták fel a csúnya vereség után, inkább elterjesztették, hogy stréberek vagyunk, de visszavágtunk és elmondtuk milyen alapvető dolgokat nem tudtak. A többi osztály sírt a nevetéstől. Amúgy kétségkívül vagyunk mi, a normális csapat és vannak a pláza cicák és macskák, mármint a pláza fiuk. Annyi eszük van, mint egy kupac ruhának.

-          Debi, min gondolkodsz? –lóbálta a kezét előttem Zalán

-          Semmi, csak elgondolkodtam – nevettem

-          Menjünk be, mert mindjárt nyolc - mondta hirtelen Dávid

  Az osztályban már várt minket Gergő bá, majd tartott egy kis hegyi beszédet:

-          Légy szíves próbáljatok nyugton maradni arra a fél órára. HA valaki rosszul van, szóljon és leülhet, de remélem ettetek otthon. Szerintem nektek nem kell mondanom, hogyan viselkedünk az ünnepség alatt.

-          Jók leszünk! – kiabált Krissz

-          OMG! – sütötte le a szemét az osztályfőnök

Szegény már rájött, hogy velünk nem könnyű, még akkor sem, ha nyugodtak vagyunk.

Miután levonult a tornaterembe az egész iskola kezdődhetett az ünnepség, ami nem volt valami érdekes, főleg, hogy Erdősi tartotta az évzáró beszédet, ami kitartott fél óráig, de szokás szerint ugyanazt mondta el, csak más szóban.  

-          Mikor lesz vége? – kérdezgette Milán, aki nagyon unta már

-          Passzolom, de már elég ebből – mondta Ákos miközben a haját piszkálta

-          Mindjárt, már csak öt perc! – súgta Gergő bá

A Szózat meghallgatása után felvonultunk a terembe, ahol kiosztotta a tanár úr a bizonyítványokat.  Enyém tök jó lett, csak két négyest kaptam, a többi mind ötös. Perszem az a fizika és a matek volt. Nemszeretem ezt a két tárgyat, sok benne a szám, én pedig köztudottan a betűkkel vagyok jóban.

-          Menjünk a mekibe, ezt meg kell ünnepelni! – mondta Tomi, majd elindult

-          Várj, akkor mi átöltözünk! Nem gondoltad, hogy ebbe a hacukába fogunk menni bárhova? – szólt Zsófi

A fiuk már vagy 20 percet vártak ránk, ezért Dávid telefonált:

-          Merre vagytok? Itt állunk az épület előtt a srácok pedig majd összeesnek az éhségtől

-          Torlódás van a WC-ben – nevettem el magam

Persze mindenki öltözködött, ezért várni kellett egy kicsit az összes mosdóban. Remélem, senki nem ájuldozik a fiuk közül, akiknél persze nincs meg a szégyenlősség, így a mosdó előterében is megoldják az öltözködést. Jó nekik.

-          Na, végre! Azt hittük bent ragadtatok! – mondta Márk, majd elindult

-          Most mit izélsz, én kimentettem volna őket! – pimaszkodott Ákos, mire Milántól kapott egyet

Amúgy mi teljesen normális társaság vagyunk, csöppet sem átlagos tagokkal.

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 19. részt, ami az osztálykirándulásról és a két osztály versengéséről szól. Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el szavazni! :)

19.: Osztálykirándulás

Elérkezett a nap, mikor kirándulni mentünk.

Persze, ez a nap is szokványosan indult, de azért bennünk volt az, az OMG érzet. Első közös kirándulásunk, ami persze a b-sekkel együtt volt. Hogy mennyire utálom őket! De ezen a két napon tuti, hogy lealázzuk őket. Kitaláltunk egy frappáns kis versenyt, amiben minden benne volt. Persze nem kell arra gondolni, hogy másodfokú egyenleteket oldatunk meg velük, de egy általános műveltségi szint benne van, ami nem hiszem, hogy megvan nekik. Ha nemrég egy Shakespearre idézetre azt mondták, hogy azt Gothe írta, akkor már nagyon nagy baj van szerintem. Alap, hogy egy ilyen nagy nevet nem keverünk össze senkivel, mint Shakespearre. 

Reggel gyorsan összekaptam magam, mivel késében voltam. Beszárítottam a hajam, feltettem egy kevés sminket, felvettem egy shortot egy toppal és már mehettem is.

-          Hűha…. – mondta a bátyám és Milán egyszerre

-          Khm….! – jelent meg Milán háta mögött apu

Mostanra apu is megértette, hogy nem akar semmi olyat Milán, amit én nem. Smile emo elérte, hogy apu megbízzon benne, ami eddig egy fiúnak sem sikerült, úgyhogy ez már siker.

-          Induljunk, mert el fogunk késni, mivel a kisasszony elaludt. – nézett rám Roland, majd elvitte a cuccaimat

Mikor odaértünk még nem volt jelen az egész osztály, de Erdősi már számolgatott.

-          Vörös és Budai álljatok be a sorba! – kiabált azonnal az igazgatóhelyettes asszony

-          Ez így szép lesz! – mondta azonnal Tomi

8 után pár perccel elindultunk, de persze a b-sek miatt minden fél órába meg kellett állni.

-          Tanárnő, pisilnem kell! – kiabált Barni

-          Ennél kulturáltabban nem tudnád megfogalmazni? – szólt vissza Márk, akinek már nagyon elege volt ebből

-          Kuss!... Tanárnő!

-          Fogd már be a szádat b+! Nem veszed észre, hogy miattatok állunk meg minden fél órában? Tartsd vissza! – kiabált Krissz

-          HALÁSZ KRISTÓF, HOGY BESZÉLSZ? – üvöltött Erdősi

-          Ahogy megérdemli! Elegem van belőlük. Miért nem ehettünk külön? Már rég ott lehetnénk, ha nem kéne megállni egyfolytában!

Végül is igazuk van a fiúknak, mert a b-sek miatt legalább egy órát vesztettünk, az amúgy is dugóban lévő autópályán. Miért nem lehet érett kamasz módjára viselkedni? De jó, hogy nem tartozom közéjük.

-          Remélem felkészültetek a kihívásra! – nevetett Dávid

-          Fogd meg emos srác! – fröcsögte Bence

-          Hallod, te ne sértegesd Dávidot, mert szétverlek kis hülyegyerek! - indult meg Bence felé Zalán

Persze nem lett belőle semmi, mert hamar közbe lépett Gergő bá. Amúgy nálunk mindenki megvéd mindenkit. Senkit nem hagyunk a bajban, akármibe is kerül.

Majd kipakoltuk a cuccainkat a szobáinkba, amit természetesen mi választottunk. Már itt is látszódott az elkülönülés, ugyanis a két osztály között volt egy szoba üresen.

-          Nos, mit fogtok csinálni? – kérdezte Erdősi miután megkajáltunk

-          Hát, megcsináljuk a kihívást! – kiabáltak a fiuk egyszerre

Hamarosan elkezdtük a párbajt, aminek nem sokkal később már vége is lett, ugyanis eldőlt az egész röpke két óra alatt. Kiderült, hogy annyira buták, hogy a világ nyolcadik csodája, hogy gimiben vannak. A lányok vinnyogtak, hogy ehhez mi közük van, pedig csak annyi volt a kérdés, hogy ki írta az Egri csillagok című regényt. A fiuknak pedig fogalmuk nem volt arról, hogy ki Michael Jordan. Annyira egyszerű és primitív kérdések voltak, hogy az már nekem fájt.

Az akadálypályán – merthogy azt is csináltunk – sem teljesítettek jobban, ezért nagyon elvertük őket mindenben.

Ennek a kis versenynek eredményeként a két nap alatt csicskáztattuk őket, ahol tudtuk, aminek Erdősi nem örült, de ez legyen az ő baja. Legközelebb már tudják, hogy kikkel kezdjenek!  

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a 18.részt, amiben még jobban feszülnek az ellentétek a két osztály között. Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el szavazni! :)

18.: Repül az idő

Annyira el voltam foglalva az utóbbi időben, hogy nem volt időm naplót írni. Tudom, hogy már március van, de annyi minden történt, és olyan gyorsan, hogy csak sodródtam az eseményekkel.

Időközben a kis vörös és Krissz összejöttek, így már három pár van az osztályban: Dávid –Detti, Zsófi –Kristóf végül Milán és én. Annyira jól elvagyunk, hogy mindent elmondunk egymásnak, együtt töltjük a hétvégéket, csak aludni járunk haza, persze nagyin nagyon sokszor az osztállyal vagyunk.

Osztályfőnökin felmerült a kérdés, hova menjünk kirándulni.

-          Kulturált helyet kérek, ugyanis Erdősi igazgatóhelyettes asszony fog miket kísérni. Minden osztályt ő kísér, nincs kivétel…..sajnos – mondta az utolsó szót halkan Gergő bá

-          Menjünk Kínába! – mondta Tomi, aki nem is nagyon figyelt

-           A kínai negyedbe gondoltad? – vonta fel a szemöldökét az osztályfőnök

-          Inkább a Balatonra! – szólta Rami,

-          Oké! – egyeztünk bele

-          A b-sekkel együtt vagy…

-          KÜLÖN! – kiabálta az osztály egyszerre

Nem javult a helyzet a két osztály között, sőt csak romlott, amit már a tanárok is észrevettek.  Iza nem tudta megkaparintani Kristófot, ahogy a többi fiút sem az osztályból, de a srácok se jutottak semmire az a-s lányoknál. Hiába, meglátszik, hogy nagyon különbözünk. Ők a parti őrült disco „patkányok”, mi meg a visszafogott házibulisok. Egyikünk sem szereti a szórakozóhelyeket, mivel nem épp a legjobb hírük megy errefelé. Gyakoriak a disco balesetek és a bunyók is.

Kémián tovább mentünk az anyaggal föcin röpdolgozatot írtunk, a nyelvi órákon pedig szövegértést csináltunk.

Szünetekben pedig a teremben bandáztunk, ahogy szoktunk, de persze a b osztálynak ez sem tetszett.  

-          Mi van, már ki sem merészkedtek a barlangotokból? – sétált be Patrik, az egyik nagyképű srác és a haverjai

-          Nem akarjuk, hogy bajotok essen, ezért inkább itt maradunk! – mondta nevetve Zalán

-          Nagyon vicces, inkább menj és fuss, a nevedhez hűen – cukkolta Barni

-          Húha… ismersz egy könyvet! Nagyon király vagy! – hát igen, ilyen, ha lányok beszállnak a veszekedésbe

-          Lenni vagy nem lenni. Ez a kérdés! – adta elő Dani – Idéztem Gothe-t

-          Neeeeeeeeeee! Azt még én is tudom, hogy ez egy Shakespearre volt – fuldoklott a nevetéstől Márk

-          Dehogy, ez egy Gothe volt! – próbálta védeni Kinga

-          Meglátszik, hogy b-sek vagytok! Na, húzzatok kifelé! – nevetett még mindig Zalán

Most büszke lehetne ránk Nóra tanárnő! Hogy lehetnek ennyire ostobák? Ők tuják, hogy mit akarnak. Mi mindenesetre jókat nevetünk rajtuk.

-          Srácok, van egy rossz hírem! Együtt kirándulunk a b-sekkel!

-          Neeeeeeeeeeeeeeeeeeee

Kitaláltuk, hogy kihívjuk őket egy versenyre a kirándulás alatt, amit persze már most közöltünk velük; legyen idejük felkészülni.