B.U.É.K.

Sikerekben gazdag újévet kívánok minden olvasómnak! :D

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Jó hosszú idő után meghoztam a folytatást, amihez jó olvasást kívánok! :D

8.:  Novella

A mai napot úgy jellemezném, hogy pörgős és lassú. Hogy miért ezzel a két ellentétes szóval? A nap első része olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettem, Alexszel sétáltunk s tengerparton, beszélgettünk, fürödtünk a tengerben, majd elmentünk egy étterembe.

-         Mit eszel? – kérdezte az étlapot lapozgatva

-         Nem tudom, valami tengergyümölcse egzotikumot szerintem. Los Angelesben csak csomagoltat kapni. 

-         Tapasztaltam… amúgy szeretsz L.A.-ban élni?

-         Igen, csak mindig nagy a nyüzsgés. Sosem alszik a város, de imádom! – mosolyogtam rá

Alex is Los Angelesben él, ezért nem is kell mondanom neki, hogy milyen ez a város. Tudja ő nagyon jól, hogy itt nem könnyű érvényesülni, nem kis akadályokba ütközik az ember, ha megpróbál a csúcsra törni.

A sztárok városának szokták hívni L.A.-t, mivel a legtöbb híresség itt él ebben a városban. Néhányan épp ezért jönnek ide, vagy éppen mennek el.

Alexszel viszont most nem azért jöttünk el ide, az étterembe, hogy ilyenekről beszélgessünk.

-         Ha visszamegyünk, akkor mihez kezdünk? – kérdezett rá hirtelen a barátom

-          Hogy érted ezt? Folytatjuk ott ahol abbahagytuk. – vágtam rá a szerintem logikus választ

-         Nem, kettőnkre gondoltam. Valószínűnek tartom, hogy Los Angeles két legtávolabbi pontján lakunk, messze egymástól. – javított ki Alex két falat közt

-          Fogalmam sincs, nem gondolkodtam még ezen. De ne is beszéljünk róla, még odébb van.

Ezután csöndben ettünk, nem szóltunk egymáshoz. Kaja után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni egyet ebben a hőségben és keresünk valami hűs helyet a parton, majd kifekszünk napozni.

Ezzel a nap egyik fele el is ment, ugyanis alig találtunk szabad helyet a strandon, ráadásul pont napon voltunk, így a vízben játszottunk és éltük ki magunkat. Fogócskáztunk, búvárkodtunk, versenyt úsztunk; aki láttak minket azok mind azt gondolhatták, hogy két nagyra nőtt gyereket látnak. Nem is vitatkoznom velük, tényleg olyanok voltunk, Alex kihozza belőlem a gyereket az egyszer biztos. De nem baj, én így szeretem ezt az embert.

-         Lassan haza kéne mennünk nem?  - nézett fel az égre Alex

-         Pedig annyira jól éreztem magam. – szomorodtam el azonnal, szerintem teljesen jogosan

-         De muszáj lesz. Mennyünk hozzám, majd ott csinálunk valamit. – ajánlotta fel nagylelkűen

Nem is beszéltünk róla sokat, inkább tettek mezejére léptünk és Alexnél kötöttünk ki.

Először én mentem zuhanyozni, ami nem tartott tovább, mint 10 perc, majd ő jött, ami valamiért lényegesen több idő volt. Miközben a fürdőben volt, körbejártam a nyaralót, ami teljesen ugyanolyan volt, mint az enyém. Teljesen véletlenül megláttam egy kék mappát, amiből kis cetlik lógtak ki; gondoltam megnézem, mi lehet az, tele volt kis firkálmányokkal, hol kis rajzok, hol kis versek vagy csak rímek egymás mellett. Jobban kihúztam a fiókot, mert vissza akartam rakni a mappát amikor ráakadtam egy spirál füzetre, amire novellák cím volt írva, gondoltam nem lehet belőle aj ha megnézem az egyiket. Annyira bele merültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, leültem az ágyra és csak lapozgattam a kis füzetet; csak arra lettem figyelmes, hogy csapódik a fürdőszoba ajtó és velem szemben áll egy törülközőben.

-         Mit találtál? – nézett rám mosolyogva, miközben felöltözött

-         Csak egy füzetet, de ebben egy kincs van! Miért nem mondtad, hogy írsz novellákat? – pillantottam rá két sor olvasása közben

-         Mert sosem tartottam elég jónak őket, és nem akartalak untatni vele. – mondta őszintén, mire én hasba vágtam, de csak finoman

-         Hülye vagy? Ezek baromi jók! Ki is adhatnád őket! – ámuldoztam, most már szemtől szembe, mivel befejeztem a „Naplemente” című novellát

-         Annyira azért nem szuperek, de próbálkozom! – csókolt meg mosolyogva

-         Mióta írsz?

-         1-15 éves korom óta. De mostanában az egyetem mellett sajnos nincs időm vele foglalkozni, annyit, amennyi én szeretnék. – váltott komoly és őszinte hangnemre

-         Miért van olyan érzésem, hogy te ezzel szeretnél érvényesülni? – tértem a lényegre, ami szerintem egyértelmű volt 

-         Igazából nem tudom, hogy mit szeretnék csinálni igazán: több olyan dolog van, ami felkeltette az érdeklődésemet, mint például az írás, de szívesen lennék pszichológus – nem véletlenül tanulom - , de tagja vagyok az állatvédő szervezetnek is, szóval sok féle dologban el tudom képzelni magam. Állatvédőként nagyon sok ember megismertem és közülük jó pár a barátommá is vált.

Élmény volt ezt az embert hallgatni. A volt férjemnek halványlila gőze nem volt arról, hogy mihez kezd az életben. Alexnek mindjárt három dolog is van, és ha jobban belegondolok az állatvédelmet még kombinálni is lehetne a divattal. Teljesen környezettudatos és állatbarát kollekciókat lehetne összeállítani, ami még jól is nézne ki.

Miközben ezen gondolkodtam lapoztam egyet és megláttam egy fényképet, ami csak úgy be volt rakva a füzetbe.

-         Ők kik? – mutattam a négy idegen srácra

-         Oliver, Gustav és Chris ők a legjobb barátaim a negyedik pedig a bátyám William.
Ne haragudj meg, de a bátyád kicsit furán néz ki, mármint nem az a szokványos férfi.

-         Tudom, de ha megismered, rájössz, hogy tök jó fej és a haverjaim is azok. William nagyon ritkán látogat haza, jelenleg New Yorkban lakik a feleségével és a két kisgyerekkel. 

-         Az, az ország másik fele; miért költözött olyan messze? – gondolom elég furcsa fejet vághattam

-         Összeveszett apuval, mert a fater nem Jessicát képzelte el Will feleségének. Hónapokig próbálkozott szétszedni őket, a bátyám megelégelte és azt mondta, hogy most lesz elég, elköltöznek egy messzi helyre. Jó, ne várd tőle, hogy itt hagyja Amerikát, mert nem fogja, de egy másik államba költözik az biztos. Ennek két éve, apu beletörődött, Will és Jessica meg úgy néz ki ,hogy visszajönnek L.A.-ba.

  

Jó volt többet is hallani Alex családjáról és barátairól, mivel róluk még sosem mesélt, főleg nem ennyit. Azt mondta, hogy majd később megismerhetem őket, egyelőre, neten keresztül.

Sokáig beszélgettünk, volt vagy hajnali három mire elálmosodtunk, aminek következtében nem is volt kedvem hazamenni…

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Közel két hónap kihagyás után itt van az új rész, amiben most egy kis "nosztalgia" veszi a kezdetét. Jó olvasást hozzá, és ne felejtsetek el véleményt hagyni. :D

7.:  Egyszer volt, hol nem volt…

Reggel, ébredés után hívtak a lányok, hogy mi újság velem, mert már nem jelentkeztem egy pár napja.

-         Sziasztok! – mosolyogtam a kamerába

-         Helló csajszi! Mi a helyzet veled mostanában? – nevetett Nora, aki még ilyenkor is fitt volt

-         Tegnap a dzsungelban voltunk Alexszel, ami tök jó volt. Végig mentünk a látványosságokon, amiről nem is gondolnád, hogy ott van. Majd megnéztünk egy filmet, ami a szigetről szólt, a végén meg sétáltunk egy nagyot. Veletek mi újság?

-         Amanda, te belezúgtál Alexbe. – jelentette ki Larissa, aki a legcsöndesebb köztünk

-         Tagadjam le? Minek, úgy is rájönnétek! – mosolyogtam

-         Hjaj, te nő! Milyen jó, hogy elmentél oda! Megtalált a szerelem! – nevetgélt Indiana, aki még mindig pizsamában volt

-         Látod, látod, mindig hallgass ránk! – Bianca, aki annyira álmos fejet vágott, hogy féltem, elalszik

-         Na és mikor láthatjuk a lovagodat? – kíváncsiskodtak

-         Most, ugyanis ebben a pillanatban kopogott, csak beengedem.

Miután megcsókoltam Alexet, szóltam neki, hogy itt vannak a lányok és meg szeretnék ismerni. Hát mondjuk úgy, hogy egy kicsit meglepettnek tűnt, de nem volt annyira gázos, mint amire számítottam; mert bevallom, azt hittem, hogy menekülni fog előlük.

Tulajdonképpen annyira elvolt a lányokkal és annyit beszélgetett velük, hogy észre sem vette az idő múlását, a hogy a csajok sem. Eljött az ideje annak, hogy egy kicsit kettesben legyünk Alexszel, amiért meg is sértődtek a lányok, hiszen az elmúlt években mindig ők voltak az elsők nekem, de most a barátom az.

Mára nem terveztünk semmit, csak beszélgetést. Úgy gondoltuk, hogy a kapcsolatunk már eljutott arra szintre, hogy őszintén beszélhessünk a múltunkról egymásnak, még akkor is, ha ezzel egy kicsit megbántjuk a másikat.

-         Szóval mi történt a barátnőddel? – tértem rá, mivel ez érdekelt engem

-         Nem egyszer megcsalt, volt, hogy napokig nem láttam, mert egyszerűen megsértődött még azon, ha szóltam neki, hogy ki kéne takarítani.  – mesélte lesütött szemmel

-         Együtt laktatok?

-         Igen, már majdnem megkértem a kezét is, amikor rájöttem, hogy félrelépett. Na és veled mi történt?

-         Férjnél voltam, eleinte minden rendben volt, szerettem is, nem ezzel volt a baj, ő is megcsalt, nem is egyszer, nem járt haza, majd mikor elhoztam, hogy a távoli jövőben szeretnék családot, ő azt mondta, hogy szó sem lehet róla, nem kér belőle, volt, hogy piásan hazajött, úgy, hogy áradt belőle a női parfüm, majd a végén – ami a történet legszebb része – részt követelt a cégemből, amit saját erőmből hoztam létre.

-          Ez durva, nálunk ilyen nem volt. – sóhajtott szomorúan

-         Úgy döntöttem, hogy beadom a válópert, és lesz, ami lesz.

-         Ezek a lányok a barátnőid?

-         Aha, kiskorom óta, ők állnak hozzá a legközelebb, csak bennük bízom 100%-osan. Talán benned is meg fogok bízni ennyire, de ahhoz idő és türelem kell.

Sokáig beszélgettünk, amikor úgy döntöttünk, hogy elmegyünk fagyozni, a tikkasztó kora esti napon. Úgy gondoltuk, hogy mindkettőnknek megjár a szórakozás, ezért még egy klubba is bementünk, ahol alkoholmentes koktélokat ittunk és táncoltunk.

Nem gondolkodtunk, csak történtek az események maguk után szép sorban, amíg végül Alexnél kötöttünk ki, ahol szórakoztunk egy kicsit.

De mi lesz belőle? Komoly dolog vagy csak egy egyszerű szórakozás? 

Vakáció kiegészítésssel

Sziasztok! Meghoztam a  következő részt, jó olvasást hozzá!

6.:  Dzsungel

Reggel izgatottan ébredtem, mert tegnap Alex azt mondta, hogy egy olyan helyre fog vinni, ahol garantálja, hogy nem fogok unatkozni. Hát, kíváncsian várom.

Miközben reggeliztem kopogtattak az ajtómon.

-         Szabad! – kiáltottam ki a konyhából

-         Szia, jó étvágyat! – lépett be Alex sportos ruhában – ne haragudj, hogy ilyen korán ideállítok, csak gondoltam szólok, hogy valami sportosat vegyél fel. Tudom, hogy a nők képesek még a nyaralásuk közepén is tűsarkúban mászkálni.

Elmentem készülődni a nagy útra, amit Alex betervezett, de igazából fogalmam nem volt arról, hogy ő mit gondol sportosnak, így felvettem a leglazább cuccomat.

-         Így jó leszek? –mentem ki a szobámból

-         Tökéletes! – mosolygott, majd átkarolt és megcsókolt

-         Akkor induljunk! – vörösödtem el egy pillanat alatt

Nem vagyok az a pirulós fajta, nem tudom, hogy miért történt ez. Igaz, mostanában nem tudom megmagyarázni a tetteimet, úgy viselkedek, mint egy tini lány, aki szerelmes. Igen talán ez a bajom; beleestem Alexbe.

Sokáig mentünk egy szinte teljesen kihalt részen, mire nekem kezdett rossz előérzetem lenni, amit a barátom meg is érzett rajtam.

-         Nem kell félni, nemsokára odaérünk.

Igaza volt, mert nem sokkal később megláttunk egy hatalmas embercsoportot.

-         Egy túrára viszlek el, ami a dzsungelben van. Hamarosan ideér az idegenvezető és indulunk is. – mosolygott rám, valószínűnek tartom a hülye fejem miatt.

-         Sosem voltam még dzsungelben! – nevettem el magam miközben megérkezett a vezető

Gyorsan átvettünk vele pár szabályt, amit be kell tartani, mint például azt, hogy nem hagyjuk el a másikat, nem nyúlunk sehova és még sok ilyen.

Alexszel kézen fogva indultunk el, de hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem túl praktikus, mert nem tudunk haladni.

Az idegenvezető sokat magyarázott a fák eredetéről, egy – egy fa koráról, történetéről, jelentőségéről, spirituális jelentéséről. A túra közepén volt egy kis időnk, de az is meg volt szabva, hogy hol tölthetjük, mert ebben a dzsungelban könnyű eltévedni. Gyakorlatilag mindenki ugyanazt csinálta; evett, ivott, fényképezett, pihent. Alexszel sok közös képet csináltunk, és persze olyat is, ahol egyedül vagyunk rajta.    

A pihenő alatt sokat nevetgéltünk és szórakoztunk. Aki ránk nézett az rögtön láthatta, hogy mi egy szerelmespár vagyunk. Amint tovább indultunk, megkomolyodtunk annyira, hogy folytatni tudjuk a túrát, de korántsem voltunk olyanok, mint a kapcsolat elején.

Hamarosan visszaindultunk, mivel még ki is kellett jutni időben, meg ez után még lesz egy természetfilm bemutató a moziban, ahova mi is elmegyünk.

A moziban a leghátsó sor közepén kaptunk helyet, ahonnan mindent jól láttunk, de miket senki. A film érdekes volt, mivel bemutatta a sziget különleges élőlényeit, az őslakosokat, akik nem a turista szigeteken élnek, hanem távol ettől a forgalmas civilizációtól, de a Karib sziget csoporthoz tartozó szigeten. Jó volt látni, hogy mennyi és mennyi élőlénynek ad otthont a sziget.

A vetítés után elmentünk Alexszel sétálni, ami egész estig kitartott. Úgy döntöttünk, hogy nem kapkodunk el semmit, nem alszik nálam és én sem nála. Ez így helyes, mivel még friss a kapcsolatunk, nem kell rögtön mindent feladni a másikért.

Otthon megfürödtem, majd az ágyamba zuhanva vártam, hogy mit hoz a holnap. 

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a legújabb részt, amiben szintén nagy szerepet kap Alex. Jó olvasást hozzá! :D

5.: Együtt

Reggel frissen ébredtem fel, és ez az egész napomra kihatott. Miközben reggeliztem Alex hívott, hogy nem-e lenne kedvem elmenni valahova, csak úgy. Én persze azonnal igent mondtam.

Úgy döntöttem, hogy nem fogok kiöltözni túlságosan, ezért csak egy forrónadrágot és egy spagetti pántos kék felsőt vettem fel, egy saruval, copfba kötöttem a hajam, hogy ne melegítsen még az is, feltettem egy halovány sminket és már indulhattam is. Nem sokig jutottam egyedül, mert velem, szemben jött Alex.

-         Szia! – köszöntünk egymásnak egy- egy puszival; lehet, hogy gyerekesnek tűnik vagy olyanok vagyunk, mintha csak jó barátok lennénk, de nem akarunk elkapkodni semmit. Igazából nem mondtam hülyeséget, egyelőre csak barátok vagyunk, semmi több.

-         Hogy vagy? – kérdezte Alex miközben sétáltunk az Isten tudja merre; na, jó pontosítok, Alex tudja, merre tartunk

-         Köszönöm, nagyon jól, úgy érzem, hogy boldog vagyok. Te?

-         Én is pont ugyanígy vagyok, ahogy te. – mosolyodott el

Hamar kiderült, hogy moziba fog vinni, mivel hatalmas betűkkel ki volt írva a környéken lévő egyetlen viszonylag zárt térű „kuckójára”, hogy cinema.

-         Mit nézünk meg? – érdeklődtem, mikor odaértünk

-         Válassz valamit! – mondta majd odanyújtotta a listát

Végül egy karibi nyárról szóló film lett, ami nem túl nyálas, de nem is túl akciós, csak egy laza kis vígjáték. Nem akartam nyálas, romantikus filmekkel traktálni, gondolom ilyen ügyekben ő tipikus pasi és nem bírja őket.

A mozi után ebédeltünk, majd az ő ötlete alapján elmentünk fürödni, de előtte még az ő szállásához, ami kiderült, hogy nincs is messze az enyémtől.

-         Te is jó nagy bungalóban laksz. – néztem körbe, de aztán megakadt a szemem egy lányon, akinek a képe kint volt az asztalon

-         Ő ki? – kérdeztem a fényképre mutatva

-         Ne értsd félre. Semmi olyan dologról nincs szó, ami most a fejedben jár. Ő a húgom. Mindenhova viszem magammal a képét, mivel egyezrűen nem tudunk egymás nélkül élni. Igazi báty – húg kapcsolat van köztünk.

-         Nem értettem félre, csak kíváncsi voltam. Nem vagyok az a féltékeny típus. Nagy ritka az olyan eset, de ha bekövetkezik nálam a féltékenység, akkor abból nem sül ki jó szitu. – mosolyodtam el

-         Akkor rendben. Nem vagy te az a szokványos lány, te valamiért más vagy mint a többi, akikkel előtted találkoztam. – váltott hangnemet, mire én ránéztem

Hamarosan elmentünk az én fürdőruhámért is, majd csobbantunk a tenger égszínkék vízében. Annyira jó volt vele lenni, hogy jelen pillanatban nem is akarok elmenni innen, sehova. Ezzel együtt meg is ijedtem magamtól, hiszen nem szoktam ehhez hozzá. Én, aki munkamániás, nem akar dolgozni.

Este felhívtam a lányokat, akiknek elújságoltam a napomat, és azt is, hogy hamarosan jön értem, hogy elvigyen vacsorázni. Nem akarták elhinni, hogy végre találtam egy ennyire hozzám illő férfit.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt a Karib szigeteken talál rám a szerelem másodszorra is. De az élet furcsa, ahogy a mi találkozásunk is mesébe illő.

Miután hazaértem a vacsorából elmentem lefeküdni, mivel annyira fáradt voltam, hogy alig bírtam állni a lábamon, csoda, hogy eddig bírtam.

Holnapra is kell energia, Alex azt ígérte, hogy elvisz egy olyan helyre, ahol garantáltan nem fogok unatkozni. De vajon hova? Honnan tud arról a helyről? Majd kiderül minden holnap amikor elkezdődik a napunk immár hivatalosan is egy párként.