Happy 2nd Brithday

Sziasztok! Pontosan ma két éve, hogy megnyitottam a blog kapuit.Tudom, hogy sokszor nem hoztam az ígért részt időre, de sajnos az időhiány és egyéb dolgok gyakran közbeszóltak. Összekapkodni viszont nem szerettem volna a részeket, mert annak nincs értelme, csak elvesztem az olvasóimat, aminek nem örülnék.
A blog születésnapja alkalmából összehoztam nektek egy kis adatáradatot.
Akkor nézzük:

Jelenlegi állás szerint 4158 látogató volt, ami évenként átlagosan 173 megtekint jelent, ami szerintem szép eredmény ahhoz képest, hogy nem fanfiction blogról van szó.

Két év alatt 4 rendszeres olvasóm lett, akiknek köszönöm és remélem a következő években is velem tartanak.

Bejegyzések közül ez lesz a 61., ezek közül 53 a történettel kapcsolatos, 9 pedig más jellegű.

Ami még mindig bánt egy kicsit, hogy csak 5 db komment érkezett, ha a válaszaimat nem számítom hozzá. Tényleg, akik nem írnak blogot, nem tudják elképzelni, hogy mennyire fontos egy írónak a visszajelzés, de higgyétek el, hogy nagyon is lényeges. Viszont aminek örülök, hogy a "piálós" véleményeket mindig bejelölik egy-ketten. Ha nem is írtok hozzászólást, akkor csak egy kattintással jelezzétek, hogy mennyire tetszett az adott bejegyzés.

Legforgalmasabb hónap: 2015 márciusa volt, 767 megtekintéssel

Legtöbb bejegyzés: 2014 júliusában volt 8 közzététellel

Két év alatt 2 design volt a blogon, ami most marad is így.

Egy kis tájékoztatás:
Aki még nem olvasta volna, annak jó hírként szolgál, hogy minden héten megpróbálok két részt hozni, mivel a Rubik Gimi c. történet lesz a leghosszabb, amit eddig írtam, és ahogy számolgattam, ha hetente raknék fel egy részt még két év múlva is (legalább is sokáig) írnám, és nem akarom, hogy megunjátok annyira, hogy ne várjátok meg a befejezését. Iskolaidő alatt, viszont nem tudom ,hogy fogom megoldani, de akkor is próbálom tartani majd a tempót.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki legalább egyszer idetévedt, a rendszeres olvasóimnak és a kommentelőknek az elmúlt két évet. Jól esik látni, hogy ennyien érdeklődtök a blogom iránt még akkor is, ha nem fanfiction.

 

Rubik gimi

Ahogy, már mondtam, minden héten két résszel jövök!Tudom, hogy egy kicsit most ugrottunk, de ha tartani akarom a tervezett részek számát, akkor muszáj nagyobb léptekben haladni. De nem kell aggódni, így is lesznek még bonyodalmak és váratlan fordulatok, annyira azért nem sietünk. Nem fog a történet ellaposodni ettől még és semmilyen fontos lépés nem marad ki. Jó olvasást hozzá!  :)

29.: Karácsony a suliban

Annyira el voltam foglalva a tetoválással, hogy észre sem vettem, hogy már december 18.-a van, ami az év utolsó tanítási napját jelenti. Persze feltűnt, hogy nem nagyon tanulunk már annyira, csak Álmos tanárnővel, aki szerint minden egyes pillanatot ki kell használni a művészet elsajátítására. Na, ja, mondja azoknak, akik legszívesebben elmenekülnének az óráiról. Mondjuk én nem, mert elvagyok vele valahogy, de nekem sem a kedvenc tanárom.

Ma csak négy óránk volt megtartva, és persze miért is ne, magyar volt az utolsó.

Egyébként a tanárok már tök megértőek, ezért nem is vittünk könyveket, csak füzetet kértek, hogy legalább tegyünk úgy, mintha tanulnánk.

Első óránk föci volt, ahol activitiztünk, de inkább csak nevettünk, mert sokszor annyira nagy hülyeségeket mondtak be a fiuk. Alapvető dolgokat nem tudtak kitalálni, vagy elmutogatni. Amúgy mondta már nekik valaki, hogy miről szól ez a játék? Kétlem, de mindegy.

Ezután töri óra volt, ahol egy vígjátékot néztünk, de lényegében az is töris volt. A tanárok azért szeretnek hűek maradni a tantárgyukhoz. Persze a film nem arról szólt, hogy uralkodott Mátyás király és milyen rendeletei voltak, de a királyi udvarok benne voltak. Ha ennyire szórakoztató lenne a történelem még szerezném is. De sajnos nem ez a helyzet. Csak száraz tényanyagok és évszámok. Blah….

-     Hogy lesz a buli? Mármint a karácsonyi? – kérdezte Márk, aki mindig mindenről az utolsó pillanatban értesül

-   Negyedik óra után ünnepség majd az osztálykarácsonyok. – mondta Zsófi, miközben a szendvicsével babrált

-          De tavaly nem így volt! – Tomi is sokat érdeklődik az osztályfőnöktől

-       Ja, de most az igazgatóhelyettes asszonynak köszönhető ez, mivel fél iskola meglépett tavaly, viszont az osztálykarácsonyt csak nem lógják el annyian. – amúgy múlthéten szólt erről Gergő bá

Amúgy valahol igaza van Erdősinek, ki lehet bírni azt az egy órát, amíg lefolyik az ünnepség. Mondjuk dög unalmas szokott lenni már általános iskola második osztálya óta, de azért meg kell hallgatni.

-          Kötelező lemenni oda? – vajon Ákos tudja, hogy mi az, az ünnepség?

-          Igen! – válaszoltam, miközben Milántól elvettem a tolltartómat

Amúgy Milán olyan, mint egy kisgyerek; mindet el kell rakni előle. Mármint mindet elpakol és helyrerak még akkor is, amikor nem kell. De azért imádom a hülye fejét.

-          Nos, akkor mindenki üljön le, beszélgessünk az alkoholokról! – jött be a kémia tanár a csöngetés pillanatában

Egy pillanatra azért tényleg furán néztünk rá, de mivel elnevette magát, rájöttünk, hogy csak poénkodott velünk és valójában egy filmet akar megnézetni velünk, ami szintén egy vígjáték. Igazából Kamilla tanárnő nagyon jó fej és mivel idén tanulunk már csak kémiát nem szívat minket csak azt, aki érettségizni szeretne belőle.

Magyaron persze folytattuk egy kis irodalommal, vagyis inkább csak azzal, hogy elmondta, hogy mi vár ránk második félévben és azt, hogy mit kell még beadnunk. Soha nem hagy minket békén? Mert megtehetné.

-          Na, akkor pakoljatok le és induljunk! – jött be Gergő bá a terembe

-        Sokáig fog tartani? Mi lenne, ha egyesével fellógnánk és megtartanánk az osztálybulit? – kérdezte Márk, aki már nagyon menni akart

-          OMG! Maradj a hátsófeleden csendben és hamar vége lesz!

-          Oké, főnök!

Tényleg hamar elment ez az egész ünnepség, mert tavaly meg lett kérve a színjátszó kör, hogy valahogy rövidítse meg a műsorát, ahogy az igazgatóhelyettes asszony is, mert senki nem bír ennyit végigülni, főleg nem a szünet előtti percekben.

Persze semmivel nem volt rövidebb az előadás, de Erdősi beszédje igen, mivel most Álmos tanárnő és Kalocsai igazgató úr közösen írták meg neki. Amúgy Kalocsai is magyar és töri szakos, de nem foglakozik tanítással, mert túl elfoglalt, csak helyettesít.

-          Figyeljetek, csak annyit szeretnék mondani az ajándékozás előtt, hogy ha nem muszáj, akkor ne menjetek el rögtön, miután mindenki megkapta a kis csomagot. Szép lenne, ha legalább egy fél órát még együtt lennénk, és csak ezután hagynátok el a sulit. Mivel többet úgy sem fogtok rám figyelni hozzáteszem, hogy miután jöttök iskolába még egy hetetek van a javításra, lássatok hozzá és ne rontsatok! Vigyázzatok magatokra a szünetben és mértékkel igyatok, akit be is tudtok jelölni a facebookon. Most viszont kezdjük el!

Eltelt egy fél óra mire mindenki odaadta az előre kihúzott embernek az ajándékot és meg is köszönte, de megérte. Én Márktól kaptam egy könyvet, amit már régóta nézegetek, de soha nem vettem meg, mert anyu mindig azt mondja nekem, hogy túl sokat olvasok, szocializálódnom kéne. Ezt pedig nem én vettem! Még kaptam két tábla csokit és egy kis plüss macit is. Én Zalánt ajándékoztam meg egy fotóalbummal, amiben az osztálykiránduláson róla készített képek vannak, csokit és egy kulcstartót kapott, mert mindig elkeveri a kulcsait.

Mindent összevetve nagyon jó kis buli volt és az is biztos, hogy a szilvesztert együtt töltjük és egyikünknél fogunk házibulit tartani.

Rubik gimi

Sziasztok! Múlthéten sajnos sok dolog közbejött, így nem tudtam részt hozni,viszont mos itt van a folytatás, ahogy megígértem.

28.: Fájdalomra fel!

Alig bírtam kivárni a hétvégét, annyira izgatott voltam a tetkó miatt. Milán azt mondta, hogy szép rajz lett és nem akar változtatni rajta semmit, de megmutatni sem szeretné, mert meglepit akar. Ha tudná, hogy nekem milyen meglepim van számára!

-          Nem felejtetted el a szombatot ugye? – kérdezte Milán a suli felé haladva

-          Dehogy, hogy menne ki a fejemből? – mosolyogtam rá, mire megcsókolt

-          Hát nem tudom, de valahogy. – Milán kora reggeli értelmes megnyilvánulásai

Ezután nem sokkal beértünk a sulihoz, ahol már páran ott álltak az osztályból és beszélgettek a tegnap esti focimeccsről, közben pedig Dávidot piszkálták, aki persze nem vette komolyan a fiukat. Miután mi megérkeztünk rászálltak Milánra is, ezért hagytam, hadd bontakozzanak ki a srácok.

-          10. a osztály! Nem kellene bent lennetek? Két perc és kezdődik a tanítás, ti meg itt koptatjátok a szátokat!? – jött ki üvöltve Erdősi

-  Bocsánat igazgatóhelyettes asszony, de nem vettük észre, ugyan is a kilencedikes fiuk verekedésével voltunk elfoglalva – mondta Márk, mire Erdősi azonnal keresni kereste a fiukat

Persze nem vártuk meg a végét, hanem elindultunk a termünk felé, ahova épphogy a tanár előtt estünk be.

-          Ilyenkor beesni a terembe? – üvöltött Fekete tanárnő, aki amúgy is egy középkori boszorka

-     A kilencedikesek bunyóját néztük és próbáltuk megakadályozni! – mondta újra Márk, de szerintem nem hitte el a tanárnő

-          Nos, akkor a felvilágosult abszolutizmus….

Ezután persze csak diktált, diktált és diktált az óra végéig amitől annyira fájt már a kezem, hogy az valami hihetetlen.

Töri után még túléltük a magyar órát Álmos tanárnővel, de annyira unalmas volt az óra, hogy nem emlékszem rá, csak Zalán felelésére, amit még óra elején ejtett meg a tanárnő.

-          Nos, akkor Zalán; beszélj nekünk az orosz romantikáról! – vajon tudja, hogy mi az?

-          Hát az oroszok nem romantikusak, inkább ijesztőek. Szeretnek háborúzni, de a romantikát nem, legalább is nem úgy, ahogy mi. Fura egy nemzet az biztos. Jellemzője, hogy meghökkentő képeket posztolnak Facebookon….

-     Szabó Zalán! Az irodalmi részét, lehetőleg azt, ami a tankönyvben szerepel! –Nóra tanárnő kezdett kiakadni

-          Jellemezője, hogy nagyon szerelmes emberek írtak akkoriban….

-          Ülj le, egyes! Mit képzelsz te magadról? Nem tanulsz a gyönyörű orosz irodalomból?

Ezután már tényleg nem emlékszem semmire, de még csak arra sem, hogy mit vettünk. Nem azzal van a baj, hogy nem szeretem az irodalmat, mert azt kedvelem, de könyörgöm, miért kell ilyen unalmasan mondani mindent? Lehet szórakoztatóan is leadni a tananyagot és akkor talán még a fiuk figyelmét is lekötné valamennyire.

A nap végére annyira besokalltam a sulitól, hogy mást sem akartam csinálni csak beszélgetni Milánnal vagy Dettivel, de mindkettőjüknek dolga akadt, így beértem a tesómmal.

-          Holnap mit csináltok a tetoválás után? – kérdezte a szobámba ülve Roland

-          Nem tudom, igazából nem terveztünk semmit, csak ezt. Majd eldől még.

-          Egyébként ő már tudja a tervedet?

-          Nem, majd akkor fogja megtudni. Mindent a maga idejében bátyó. – nevettem rá, majd kiment a szobából, mert csörgött a telefonja

Ma reggelig senkivel nem találkoztam, mivel elnyomott az álom miután Roland elment. Amúgy volt már ilyen máskor is, mondjuk az még kellemetlenebb, ha beszélgetés közben alszol el.

Miután megreggeliztem elindultam Milánhoz, aki már várt rám. Mivel szombaton nem szoktunk korán kelni, most sem tettük, ezért van az, hogy majdnem délben találkoztunk.

-          Szia, kicsim! Ebéd után megyünk a szalonba, úgy van az időpontom!

-          Nem felejtettem el! – nevettem rá

-          Akkor jó.

Az ebéd nagyon finom volt, amin nem lepődtem meg, mivel Milán anyukája mindig odafigyel az ilyenekre. Nála a jó az nem elég, tökéletesnek kell lennie.

-          Indulhatunk? – kérdezte a barátom miután segítettünk az anyukájának

-          Persze!

Annyira izgultam és féltem, hogy végig Milán kezét fogtam és hozzábújtam.

A szalonba barátságosan fogadtak minket, majd mindketten felültünk a tetoválóasztalra.

-          Debi…. – kezdte volna Milán, de a Csabi az egyik tetováló odajött hozzám

-          Te is felkészültél? – mosolygott rám, mert látta rajtam, hogy félek

-          Igen, csináljuk! – mondtam határozottan

-          Debi, ez most…..

-       Hasonló minta lesz, mint a tiéd. Miután mondtad neki, hogy mit tervezel ő is bejött, hogy szeretne egy hasonlót. – szakította félbe Csabi

Ezután már nem beszéltünk, hanem nekikezdtünk az elég fájdalmas procedúrának. Már majdnem feladtam, de már fele kész volt, úgyhogy nem volt visszaút. Pár perces kis dolog volt az egész, de annyira fájdalmas, hogy minden tiszteletem azoké, akik ezt többször kibírják. Nekem elég egy kis minta ahhoz, hogy átérezzem ezt.

Nagyon fájt, de kibírtam és megérte, mert ez egy közös tetoválás a szerelmemmel.    

 Ez itt Miláné. Annyira szép! <3

Ez pedig az enyém! <3

Rubik gimi

Sziasztok! Ahogy megígértem, hoztam a másik részt is. Jó olvasást hozzá! :)

27.: Ez most komoly?

Miután megláttam Milánt azzal a lánnyal hazarohantam az ágyamba. Hiába volt bennem az első pillanatban, hogy beszélnem kell vele, egyszerűen nem volt erőm hozzá. Elég volt, amit láttam. Egy hét telt el, mióta nem találkoztunk normálisan, egy hét alatt vajon hányszor csalt meg ezzel a lánnyal? Mert tudom, hogy megcsal vele. Máskülönben mit csinálna, és miért nem akar velem lenni?

-          Minden rendben? – nyitott be a szobámba Detti, mikor utolért

-          Szerinted? – sírtam még jobban, mint eddig

-          Figyelj, lehet, hogy félreérted! Az is lehet, hogy tényleg valami rokona és puszit adott neki.

-          Most véded? – néztem a legjobb barátnőmre sírva

-          Nem védem, csak nem úgy ismertem meg Milánt, hogy ezt megtegye veled. Különben tudod is Dávid csak tudna róla és szólna neked.

-          Hogy jön ide Dávid?  - na jó, egyre gyanúsabb ez az egész

-          Legjobb haverok. Csak tudna róla.

Nem láttam értelmét összeveszni Dettivel, ezért inkább hagytam. Nem tudom mi ez az egész, de azt igen, hogy Milán sántikál valamiben. Ezért is döntöttem úgy, hogy holnap, mikor már egy kicsit megnyugszom kérdőre vonom. Ezt nem csinálhatja meg velem! Tudom, hogy vannak nálam szebb és jobb lányok, de mondja a szemembe, ha valami gond van.

Egész este alig aludtam valamit az idegességtől, és az átsírt nap miatt. Azon gondolkodtam, hogy talán igaza van Dettinek és nem nő áll a dolog hátterében. Milán nem olyan srác, aki ilyen aljas módon átverné a barátnőjét. Bár ki tudja?

Reggel fáradtan keltem fel, ami meg is látszott az arcomon.

-          Hát te? – nevetem Roland reggeli közben

-          Nem aludtam semmit….

Hamarosan el kellett indulnom, de nem volt kedvem, mivel tudtam, hogy a kapuban fog várni Milán.

-          Szia, kicsim! – akart adni egy puszit, de elhajoltam – Mi a baj?

-          Semmi! Csak te….

-          Miért? Mit csináltam? – látom, nem nagyon érti

-          Szerinted teljesen hülye vagyok? Egyik nap rám se nézel konkrétan, a másik nap meg kicsim?

-          Félreérted….

-          Tegnap követtelek. Hidd el nem értek félre semmit; mindent láttam.

-          Tessék? Nem értelek…. én nem csináltam semmit.

-        Azt mondtad, hogy dolgod van. Egész nap fura voltál, ezért követtelek és egy kis utcában egy lánnyal láttalak a tattoo szalon közelében. Szerinted mit néztem félre? – kezdtem ideges lenni

-          Nem az volt, aminek látszott. Hamarosan mindent megtudsz, csak legyél türelmes.

Hogy mi? Legyek türelmes? Várjam meg, amíg elém állnak kézen fogva és bejelenti Milán, hogy ő az új szerelme? Vagy meddig?

Az egész napom úgy telt, hogy sehogy. Elvoltam, próbáltam figyelni, de semmi nem ment. Valahogy sem nem tudta lekötni a figyelmemet, még a tananyag sem. Mondjuk, semmi érdekeset nem veszünk, hacsak a másodfokú egyenletek nem azok. Nem tudom miért, de még mindig Milánon gondolkodtam. Valami nem tiszta, de nem jövök rá, hogy mi.

Suli után Milán azt mondta, hogy beszélni akar velem. Kíváncsi vagyok, mit akar.

-          Detti, nézd, tudom, hogy titkolóztam előtted és rájöttem, hogy mit néztél félre. Igazából tényleg egy nővel találkoztam és tényleg az unokatesóm volt, ahogy mondtam is. Tudom, hogy fura voltam mostanában, de szeretnélek meglepni valamivel, és nem akartam, hogy megtudd, mert kellett egy alkalmas pillanat…..

-          Várj, akkor nem csaltál meg? – mosolyogtam rá és a nyakába borultam

-          Nem, dehogy. Nem tudnám megtenni veled. Szeretlek. – mondta majd megcsókolt

-          Mikor mondod el a meglepit? – nem tudtam már tovább várni

-         Tetoválást szeretnék, ami téged jelképez. Ezért egy D betűre gondoltam valami szép mintával, amit az unokatesómmal beszéltem meg, mivel ő fogja csinálni. Valójában tegnap néztem meg, amit rajzolt. Hétvégén pedig megyek varratni, ahova szeretném, ha eljönnél velem.

-          Ez most komoly? Ez… - nem találtam a szavakat, annyira meglepődtem

-       Elvileg azt akartam, hogy csak a kész tetkót lásd, de rájöttem, hogy lehet, nem fog tetszeni az ötlet, így inkább elmondtam. És igen, komoly. – mosolygott rám

Ezen most meglepődtem. Igazából erre nem számítottam, mivel még csak egy éve vagyunk együtt, de örülök neki. Szeretem Milánt és ő is engem; ez a lényeg. A tattoo pedig jó ötlet és aranyos is. 

Rubik gimi

Sziasztok! Meghoztam a folytatást,amihez jó olvasást kívánok! :)

26.: Láttam valamit

Sajnos Milánnal nagyon keveset beszéltünk a múlthéten, hiszen nekem folyamatosan programjaim voltak, utána hullafáradt voltam ráadásul Florát nem nagyon hagyhattam magára, mivel vendég volt. Tudom, hogy egy héten meg se szabadna kottyannia egy kapcsolatban, főleg, hogy már jó régóta együtt vagyunk, de még is rossz volt.

Észrevettem Milánon, hogy a program óta feltűnően kerül engem, de nem tudom miért. Hétvégén alig volt nálam, azzal az ürüggyel, hogy el kell menni, meglátogatni az unokatesóját. Érdekes, eddig sehova nem kellett mennie, most hirtelen van 200 unokatesója. Mindegy.

-          Ma ráérsz? Elmehetnénk moziba – mondtam reggel a kapu előtt

-          Nem érek rá, dolgom van, de talán holnap ráérek – ez fura volt, de mindegy

-          Mi van veled mostanában? Alig vagyunk együtt, pedig elvileg egy párt alkotunk – mondtam neki egy kicsit dühösen

A suliig szinte nem is beszéltünk egymással, pedig lett volna mondanivalóm számára, de inkább megtartottam magamnak a békesség kedvéért. Nincs kedvem összeveszni vele, bár még soha nem is vitáztunk egymással.

-          Hahó, Detti! Minden oké? – lebegtette a kezét előttem Dávid

-          Hmm? Persze, csak elgondolkodtam – még mindig Milánon filóztam

-          Amúgy miért néznek errefelé a b-sek? – kérdezte hirtelen Rami

-          Biztos az értelmesebbik tízedik osztályról beszélnek – nevetett Márk saját poénján

-          Meglehet, de nem nagyon érdekel, hadd dumáljanak rólunk.  – nézett feléjük Zsófi

Milán folyton b-s lányok felé nézett, de nem tudom miért. Lehet beszélnem kellene vele erről, de az is lehet, hogy csak paranoiás vagyok és rémeket látok. Mondjuk az egyszer biztos, hogy valami nem stimmel és ezúttal nem egy nátháról van szó, amit 40 Celsiusban kap el az ember.

-     Debi, elmehetnénk plázázni suli után, vagy tanulnod kell? – kérdezte egyik szünetben Detti; mondjuk észre sem vettem, hogy már elment két óra

-          Nem tudom. Elvileg találkozunk Milánnal, akivel már rég nem beszélgettem a project miatt.

-          Valami baj van? Olyan fura vagy ma……

-       Milán a furcsa, nem én. Máskor örült, ha együtt lehetünk, most meg nem akar velem lenni; mintha már nem szeretne. Vagy nem is tudom, de rosszul esik, az tény.

-     Lehet, hogy csak megunta, hogy folyton együttvagytok. Szüksége van egy kis időre, amíg feltöltődik, utána pedig minden olyan lesz, mint volt. 

-     Nagyon remélem. Mindenesetre, megkockáztatom, hogy követem! – pillantottam Dettire, de láttam rajta, hogy nem tartja jó ötletnek

-       Ne csináld! Így el fogod veszíteni, mert azt sugallod felé, hogy nem bízol benne. Hagyd egy kicsit békén….

-         Nem! Szerinted milyen érzés, hogy csak így lepattint, és nem fogalakozik velem, annak ellenére, hogy már egy hete nem is láttuk egymást?

-         Akkor viszont veled megyek! Nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj!

Az órák további része annyira lassan telt, hogy azt hittem, soha nem lesz már vége ennek a napnak. Ráadásul matekból feleltem is, és a tanár úr nem arról híres, hogy békén hagy minket, amíg ki nem húzza belőlünk a maximumot. Nálam mondjuk, szó szerint úgy húzta ki, merthogy nem nagyon akartam beszélni, sőt semmihez nem volt kedvem. Az egész napot a hátam mögött akartam tudni, és elfelejteni. Ha ilyen könnyen menne!

-          Debi, valami baj van? Feltűnően máshol jársz! – állított Gergő bá tesi után

-          Persze, minden oké, csak fáradt vagyok. – próbáltam mosolyogni, de nem nagyon jött össze

-          Akkor nem nyúzlak, öltözz át.

Tesi volt az utolsó ránk, így hazafelé vettem az irányt, mivel Milán azt mondta, hogy nem ér rá. Persze Detti a megbeszéltek szerint követtük őt, de nem tud róla, és remélem így is marad. Amúgy is, anyuék úgy tudják, hogy a barátommal vagyok valahol a városban.

-          Mit gondolsz, mit fogunk látni? – kérdezte Detti egy kis utcába érve

-          Remélem semmit, csak kerülő úton megy!

-          De ez nem egy tetkó szalonhoz vezető út? Én úgy emlékszem, hogy erre van, mert a bátyám is itt varratott anno. – nézett rám Detti

Még egy darabig követtük, aztán megállt Milán, így mi is ezt tettük egy fal mögé bújva. Épp, hogy kinéztem, mikor megláttam, hogy egy lánytól hajol el, aki kb. annyi idős, mint mi.

Mi volt ez? Miért csinálja ezt velem? Miért nem mondja meg? Régóta találkozgatnak a hátam mögött? Lesz Milánhoz egy pár keresetlen szavam….