Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, amiben már hazarepülnek. Jó olvasást hozzá! :D

15.: Last day

Eljött a szigeten töltött utolsó nap. Ahogy egyre jobban közeledtünk ehhez a naphoz, egyre jobban féltem tőle. Nem akarom itt hagyni ezt a csodás helyet. Annyira gyönyörű itt minden. Gondolataimból újra Alex ébresztett föl, méghozzá egy csókkal.

-          Min gondolkozol megint? – mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával

-          Csak azon, hogy nem akarok elmenni. – nevettem

-          De összeköltözünk és minden ugyanolyan lesz, mint itt. Jó, nyilván nem lesznek ilyen pillanataink, nem mehetünk le a tengerbe, amikor csak akarunk, nekem ott lesz az egyetem, neked meg a munka, de akkor is.

Nem sokáig voltunk ágyba, mert ki akartuk használni ezt az utolsó napot. Nem szerettük volna, ha kárba veszik akár egy perc is.

Kikászálódtam az ágyból, majd felöltöztem és elmentem sminkelni. Ezután elmentünk egy pékségbe, ahol megvettük a reggelinket és elfogyasztottuk, miközben a parton sétálgattunk. Reggeli után úgy gondoltuk, hogy most már kellőképpen felmelegedett a tenger és mehetünk úszni. Sokáig szórakoztunk a vízben, csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindketten éhesek vagyunk. Elindultunk kajálni a legdrágább és legfinomabb étterembe, ami csak a szigeten van. Végül egy tenger gyümölcsei tálat kértünk, ami annyira finom volt, hogy azt nem lehet szavakkal leírni.

-          Egyébként otthon szoktál főzni? –kérdezte hirtelen Alex ebéd közben

-          Nem nagyon. Adam mellett még főztem, de egymagamra mi értelme van? Inkább beülök egy mekibe salátát enni vagy nem tudom. Ha majd beköltözöl, akkor nyilván megint elkezdek főzni.

-          Mi tudsz a legjobban?

-          Nem tudom, igazából, ha jó az alapanyag és van időm, akkor mindent elkészítek. Te mit szoktál enni otthon?

-          Amit anyu csinál. De komolyan, fogalmam nincs, hogy miket dob össze se perc alatt, de állati finomak.

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy jól esne egy kis séta az erdőben. Nem sokáig mentünk be, hiszen nem tenne jó a sziget hírnevének, ha két ember eltűnne a dzsungelben. Lassan visszaindultunk a bungalókba, majd lassan elkezdtünk készülni, mivel már majdnem indulni kellett. Még volt pár óránk, de nem akartunk mindent az utolsó pillanatra hagyni, különben is, el kell búcsúzni a szigettől. Na, jó ha ezt most Alex látta volna, feltételezem, hogy még azon is elgondolkodott, hogy velem marad-e és arról is, hogy komoly kezelésekre van szükségem.

-          Kicsim, még egy séta? – kérdezte, mire én a nyakába ugrottam

-          Menjünk!

Most nem sokat sétáltunk, mert vissza kellett érnünk és még a reptérre is ki kellett mennünk.

-          Akkor, induljunk Amanda, mert tényleg le foguk késni a gépet, ami normál körülmények közt nem érdekelne, de mivel tanulnom kell…. 

-          Értem én, a hivatás az első.

Egy géppel indultunk útnak, majd egy helyen szálltunk le. Otthon a barátaink már vártak ránk, így egy rövid búcsú után indultunk csak haza.

-          Na, milyen a srác? Kedves? Aranyos? – faggattak ki a lányok, immár otthon, a lakásomban

-          Eszméletlen. Annyiit lehet vele nevetni, de komoly dolgokról is lehet vele beszélgetni. Egyszerűen szeretem.

Még jó sokáig beszélgettünk a csajokkal, épp, hogy elmentek már hívott is Alex. Azt akarta megtudni, hogy mit kell hoznia. Holnapután pedig már költözik is. Úgyhogym egyek pakolni a szobámba.  

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Egy hónap kihagyás után itt van az új rész, ami már az utolsó előtti napot írja le.Jó olvasást hozzá! :D

14.: Utolsó előtti nap

Holnapután megyünk haza. Az elején még úgy voltam, hogy nem is akarok itt lenni, a következő géppel megyek haza. De ahogy landoltam a géppel már más volt a helyzet, főleg most, hogy itt találtam meg a boldogságot.

Úgy döntöttünk reggel, hogy most összepakolunk és az utolsó nap csak a miénk lesz és nem a pakolással bajlódunk.

-          Alex, segítsek összepakolni? – kérdeztem nevetve mivel már vagy tíz perce szenvedett a ruhahajtogatással

-          Aha, jó lenne, köszi. – csókolt meg majd odaengedett

-          Nem azt mondtam, hogy ülj le és nézz engem, hanem azt, hogy segítek! – tipikus pasi, csak a kibúvókat keresi

-          Jól van, na.

Hamar kész lettünk a bőröndjeivel, mert nm volt annyira sok cucca, ahogy nekem sem. Nem hoztunk sok holmit, mert úgy gondoltuk, hogy majd veszünk itt ha kell.

Kint hagytuk, ami másnapra kell, tehát a fürdőcuccokat és a ruhákat holnapra. Mivel szeretem átlátni a dolgokat külön, rendszerezve raktam el még Alex dolgait is, és ebbe nem volt beleszólása. Szerintem mindennek meg van a helye még a nyaralás alatt is. Nem azt jelenti a vakáció, hogy elhanyagolhatjuk önmagunkat és a teendőinket és teljesen megfeledkezhetünk a világról. Na, jó Alex szerint pont ezt jelenti, de mindegy. Azért jövünk ki ilyen jól, mert kiegészítjük egymást. Ő az, aki mindig megnyugtat és leállít, ha a munkára gondolok még ilyenkor és én vagy az, aki helyre teszi, ha túl felelőtlen lenne.

-          Amanda, akkor azonnal a te házadba megyünk, vagy külön? – kérdezte mikor már az én bungalómban pakoltunk

-          Az enyémbe és azután mindketten az én kocsimmal megyünk hozzád, ahol összeszedjük a cuccaidat

-          Annyira várom már, hogy összeköltözzünk. Te nem? – mosolygott rám

-          De várom, csak félek tőle. Tudom ,hogy te nem vagy olyan mint Adam, de akkor is. Azóta te vagy nekem az első.

-          Megértem, de nem kell ettől tartanod.

Erről nem beszéltünk sokat, mivel egyikünknek sem tesz jót az Adam téma. Bennem feltépi a régi sebeket Alex pedig agresszív lesz, ami rá nem jellemző. Tudom, hogy milyen volt vele, ezért tartok az összeköltözéstől, de mégsem. Alex valahogy teljesen ellentéte a volt férjemnek, már a kezdetek óta.

Pakolás után kimentünk a partra, ahol még jó melegen sütött a nap, de már lehetett napozni is, így kifeküdtem a Napra.

-          Le fogsz égni! – szólított meg valaki a hátam mögül, aki nagyon nem Alex volt

-          Nem fogok, már megszoktam. – válaszoltam neki

-          Dehogynem, túl fehér vagy! – most már kíváncsi voltam így felnéztem rá, egy húszas éveiben járó fiatalember állt előttem

-           Helló! Josh vagyok! – mutatkozott be

-          Helló!  Amanda! – fogtam kezet vele

-          Húha, te aztán kemény nő lehetsz az életben, ezt a kézfogás alapján gondolom így. – most udvarol nekem?

-          Az üzletasszonyoknak muszáj keménynek lenniük! – válaszoltam – Ne haragudjon meg, de van barátom! – kezdtem kínosnak érezni, nem kell, hogy Alex megsértődjön rám és ne költözzön hozzám

-          Gondoltam. Nos, akkor, viszlát. – ment el, mire megkönnyebbültem

-          KI volt ez az alak? – ért hozzám a barátom

-          Nem tudom, csak idejött

Ezután bementünk a már kellemes vízbe és órákig csak szórakoztunk abban. Tudtuk ,hogy ez az utolsó előtti nap amit ezen a szigeten töltünk, ezért kihasználtuk.

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amiben Amanda volt férje még nagyobb szerepet játszik. Jó olvasást hozzá! :D

Ne felejtsetek el szavazni! :D

13.: Na, ezt azért nem!

Reggel a TV hangos üvöltésére ébredtem fel, de ahogy láttam Alex is. Elfelejtettük kikacsolni este és elaludtunk rajta.

-          Jó reggelt! – köszöntöttük egymást egy lágy csókkal

-          Mit csinálunk ma? –kérdeztem

-          Kimehetnénk megint a strandra és utána a parkba is. – ajánlotta fel, de nekem ez nem nagyon tetszett

-          Figyelj, nem akarom találkozni Adammal. Nem szeretném, ha jelenetet rendezne.

-          Ha nem mersz velem mutatkozni, amíg ő itt van, az azt jelenti, hogy félsz tőle. Márpedig te egy erős független nő vagy, akinek senkitől nem kell félnie. – mondta Alex és hozzám bújt és megcsókolt

Nem volt más választásom, így kimentünk a partra, ahol annyira sokan voltak, hogy gyakorlatilag mozdulni nem lehetett, igaz ma a szokásosnál is melegebb volt, márpedig itt, a Karib-szigeteken állandó a 40 Celsius-fok körüli hőmérséklet, vagy akár annál több. Lubickoltunk a vízben egy darabig, majd elmentünk a közeli parkba, ahol sokan sétáltattak kutyát, vagy macskát. Elmentünk a fagyizóba, ahol egy extra nagy kelyhet ettünk. Annyira finom volt, hogy szinte kár volt érte.

-          Na, jó és most mit csináljunk? – kérdezte Alex, miközben átölelt

-          Passz, de szerintem maradjunk itt, és élvezzük a Napsütést! – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam

Miközben a madarakat néztük, ahogy elsuhannak feletettünk elgondolkoztam azon, hogy nem is lehet már jobb. Mostanában Alex a legjobb dolog, ami történhetett velem. Úgy értem, nagyon sokáig rosszul voltam Adam miatt, sokáig „gyászoltam” és rettegtem is, de most, hogy itt van mellettem Alex minden más lett. Végre el tudtam felejteni a borzalmas házasságomat, és kicsit ki tudtam kapcsolni.

-          Min gondolkodsz? – rántott vissza Alex a valóságba

-          Csak a múlton. Veled annyira más minden. Szereltek.

Kb. eddig tartott a boldogságunk, ugyanis megjelent Adam, és már megint rákezdett a szokásos hülyeségégre. Miért nem tud elfelejteni végre?

-          Kiket látnak szemeim? Csak nem a boldog gerlepárt? – nézett ránk gúnyosan

-          Semmi közöd hozz, úgyhogy szervusz. – azt hiszem ez hosszú menet lesz

-          Tudtommal azt csinálok, amit akarok. Te nekem nem szólhatsz be. - és kezdődik

-           Figyeljen! Nem érdekel a maga baja sem engem sem Amandát, de gondolom erre magától is rájött. Hagyjon minket békén, menjen, csajozzon, ismerkedjen, bulizzon, vagy bánom is én mit csinál.

-          Figyelj kis taknyos! Nem hozzád beszélek, hanem a volt feleségemhez. – láttam rajta, hogy kezdett begurulni

-          Adam, megkérlek, hogy menj el innen, amíg nem rendezek jelenetet. Alex csak szépen megfogalmazta, amit én akartam nem pont ugyanezekkel a szavakkal.

-          Nem érdekel mit akart! Az lesz amit én mondok!

Ekkor már Alex is beszállt a vitába, aminek nem lett szép vége, ugyanis verekedésbe torkollot. Egyik pillanatban azt láttam, hogy Adam keze lendül Alex felé, a másikban pedig, hogy a volt férjem a földön fekszik.   

-          Mi történt?- jött oda egy partőr

-           A barátnőm volt férje zaklatott minket és hát…. – kezdte Alex

-          Megsérültek? – nézett ránk felváltva, de mi megráztuk a fejünket

Aztán elvitték Adam-et, akit valószínűleg felültetnek a következő L.A-ba tartó gépre és hazaküldik.

MI hazamentünk és hamarosan el is aludtunk, hiszen egy ilyen napot ki kell pihenni.

Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, ami már igen régen volt. De jó olvasást hozzá! Ígérem legközelebb gyorsabb leszek! :)

12.: Váratlan vendég

Reggel még semmit nem gyanítottam arról, hogy ki érkezett ma a szigetre, ezért boldogan ébredtem Alex mellett.

-          Jó reggel kicsim! – szólt lágy hangon majd megcsókolt

-          Neked is szívem! Hogy aludtál? – kérdeztem tőle mire vágott egy fura grimaszt

-          Jól…. na jó rosszul, azt álmodtam, hogy visszamentél Adamhez.

Na, jó, tényleg valami baja lehet ennek a gyereknek. Én visszamenni a volt férjemhez? Kizárt dolog.

-          Soha nem mennék vissza hozzá. Meséltem milyen vadállat lett a végén nem? – néztem rá komolyan, mire úgy láttam, hogy egy nagy kő esett le a szívéről  

-          Mesélted és hidd el elég volt egyszer is hallani.

Tudom, hogy vannak a női túlzások, de én nem az a fajta nő vagyok. Nem szeretem túlreagálni a dolgokat, bár néha sikerül. Azaz igazság, hogy sajnos jót nem nagyon tudok mondani Adamról. Tulajdonképpen azért féltem belemenni egy új kapcsolatba, mert azt gondoltam, hogy minden pasi olyan, mint Adam. De be kell vallanom tévedtem. Alex még csak egy lapon sem említhető a volt férjemmel. Ő figyelmes, okos, nem tolakodó, érti a nem szót, ha valami gond van, meghallgat, nem titkolózik előttem, és ami a legfontosabb, hogy a kapcsolatunk a bizalomra épül. Jó, az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy pszichológusnak készül, tehát benne van a vérében a másik meghallgatása. Csak remélni tudom, hogy titkon nem elemzi ki minden mozdulatomat.

Na de kanyarodjunk vissza a mai napra.

Reggeli után már szokásunkhoz híven kimentünk a partra, hogy fürödjünk és napozzunk. Alexszel annyira más még a hülyéskedés is. Ő poénnak veszi, ha lefröcskölöm, vagy víz alá nyomom. Egyszerűen szeretem ezt az embert és kész. Nincsenek rá szavak, hogy milyen rendes velem szemben. A lányok is azt mondják, hogy mióta vele vagyok kivirultam. Szerintem meg csak megfogott a Nap.

-          Amanda, ne kéne ebédelnünk? – kérdezte Alex olyan három óra tájban

-          De kéne, de nem akarok. – nevettem el magam

Végül rávett, hogy menjek el vele kajálni, de ami ott várt rám az kifejezhetetlen.

-          Mi a baj? – nézett rám aggodalmas arccal, mikor én csak meredten bámultam magam elé

-          Ott van Adam. Mi a frászt keres itt? – nekem végem van azt biztos

Láttam, hogy elindul felénk, de reménykedtem benne, hogy nem vett észre, de pechem volt.

-          Szia, szívem! – köszönt bájosan, mire felfordult a gyomrom

-          Mit akarsz? Nem megmondtam világosan, hogy többé látni nem akarlak?

-          Chö.. látom jól elvagy egy kis hasival. Mond, régóta együtt vagytok már? Esetleg már akkor is kavartatok, amikor házasok voltunk?

-           Mi közöd van hozzá? Nem tartozok neked semmiféle magyarázattal! – köptem oda neki, mire elfintorodott

-          Válaszolj! – láttam rajta, hogy kezd ideges lenni

-          Hello! Alex vagyok, éppen a barátnőmmel tölteném a vakációmat, és amint látja éppen ebédelnénk, úgyhogy megkérem, hogy távozzon! Nem érdekel senkit am aga kis műsora, fogadja el, hogy Amanda már nem az öné és soha nem is volt az, mert ő egy szabad független nő. – hogy a jó életbe tudja ilyen nyugodtan kezelni a helyzetet?

-          Mit puffog ez itt nekem?

-          Az emberek nem szoktak puffogni! Tudom ,hogy ki maga, nagyon nem tetszi, ahogy Amandával bánt, úgyhogy menjen innen a büdös franba, amíg megteheti a saját lábán. – áhhá! Csak látszólag volt nyugodt

Hamarosan befejeztünk a kaját, mivel már nem voltunk éhesek, ezért elmentünk Alex bungalójába és az este további részét szerelmesen összebújva töltöttük el.   

Novellaíró verseny!

Sziasztok! Tudom, hogy megígérem, hogy hozom a részt, de egyszerűen nem volt időm. :( De most azért írok Nektek, mert lenne egy Novellaíró Verseny, bár Tokio Hoteles, de hátha érdekel valakit. A Tokio Hotel Sztorik című blogom hirdeti a versenyt. Mivel nem szeretném ,hogy egy vagy kettő mű érkezzen be ezért szavazást írtam ki a dologra. Mivel lehet, hogy közületek nem sokan olvassák a blogot, ide is kiírom a "szabályzatot".
Három választási lehetőség van:

1. IGEN! :) - csak akkor jelöld be, ha Te is részt veszel a versenyben
2. TALÁN! :/ - akkor jelöld meg ha nem vagy benne biztos, de gondolkozol rajta
3. NEM! :( - akkor jelöld meg, ha nem veszel részt a pályázatban

- Az IGEN-ből és a TALÁN-ból összesen össze kell gyűlnie ötnek. 

- Minimum öt jelentkező kell

- Csak TOKIO HOTEL-lel kapcsolatos lehet a novella

- Jelentkezésedben tüntesd fel:

• Neved
• e-mail címed ( ide lenne küldve a díj vagy a nyeremény )
• Honlapodat, ha van

- Hosszabb tájékoztatót is ki fogok, amennyiben van igény a dologra.

- Természetesen díj is lenne a 3. helyezettig, de a többiek sem maradnak nyeremény nélkül ( virtuális díjak)

- Elöljáróban csak annyit, hogy ez lenne a blog első versenye, nem lenne szigorú "szabályzat" és értékelési mód.

- Remélem kedvet kaptatok hozzá és jelentkezni fogtok! :)

A szavazás május 1-ig tart!

!!! Ezen a blogon is lehet jelentkezni!!!