Vakáció kiegészítéssel

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, ami már igen régen volt. De jó olvasást hozzá! Ígérem legközelebb gyorsabb leszek! :)

12.: Váratlan vendég

Reggel még semmit nem gyanítottam arról, hogy ki érkezett ma a szigetre, ezért boldogan ébredtem Alex mellett.

-          Jó reggel kicsim! – szólt lágy hangon majd megcsókolt

-          Neked is szívem! Hogy aludtál? – kérdeztem tőle mire vágott egy fura grimaszt

-          Jól…. na jó rosszul, azt álmodtam, hogy visszamentél Adamhez.

Na, jó, tényleg valami baja lehet ennek a gyereknek. Én visszamenni a volt férjemhez? Kizárt dolog.

-          Soha nem mennék vissza hozzá. Meséltem milyen vadállat lett a végén nem? – néztem rá komolyan, mire úgy láttam, hogy egy nagy kő esett le a szívéről  

-          Mesélted és hidd el elég volt egyszer is hallani.

Tudom, hogy vannak a női túlzások, de én nem az a fajta nő vagyok. Nem szeretem túlreagálni a dolgokat, bár néha sikerül. Azaz igazság, hogy sajnos jót nem nagyon tudok mondani Adamról. Tulajdonképpen azért féltem belemenni egy új kapcsolatba, mert azt gondoltam, hogy minden pasi olyan, mint Adam. De be kell vallanom tévedtem. Alex még csak egy lapon sem említhető a volt férjemmel. Ő figyelmes, okos, nem tolakodó, érti a nem szót, ha valami gond van, meghallgat, nem titkolózik előttem, és ami a legfontosabb, hogy a kapcsolatunk a bizalomra épül. Jó, az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy pszichológusnak készül, tehát benne van a vérében a másik meghallgatása. Csak remélni tudom, hogy titkon nem elemzi ki minden mozdulatomat.

Na de kanyarodjunk vissza a mai napra.

Reggeli után már szokásunkhoz híven kimentünk a partra, hogy fürödjünk és napozzunk. Alexszel annyira más még a hülyéskedés is. Ő poénnak veszi, ha lefröcskölöm, vagy víz alá nyomom. Egyszerűen szeretem ezt az embert és kész. Nincsenek rá szavak, hogy milyen rendes velem szemben. A lányok is azt mondják, hogy mióta vele vagyok kivirultam. Szerintem meg csak megfogott a Nap.

-          Amanda, ne kéne ebédelnünk? – kérdezte Alex olyan három óra tájban

-          De kéne, de nem akarok. – nevettem el magam

Végül rávett, hogy menjek el vele kajálni, de ami ott várt rám az kifejezhetetlen.

-          Mi a baj? – nézett rám aggodalmas arccal, mikor én csak meredten bámultam magam elé

-          Ott van Adam. Mi a frászt keres itt? – nekem végem van azt biztos

Láttam, hogy elindul felénk, de reménykedtem benne, hogy nem vett észre, de pechem volt.

-          Szia, szívem! – köszönt bájosan, mire felfordult a gyomrom

-          Mit akarsz? Nem megmondtam világosan, hogy többé látni nem akarlak?

-          Chö.. látom jól elvagy egy kis hasival. Mond, régóta együtt vagytok már? Esetleg már akkor is kavartatok, amikor házasok voltunk?

-           Mi közöd van hozzá? Nem tartozok neked semmiféle magyarázattal! – köptem oda neki, mire elfintorodott

-          Válaszolj! – láttam rajta, hogy kezd ideges lenni

-          Hello! Alex vagyok, éppen a barátnőmmel tölteném a vakációmat, és amint látja éppen ebédelnénk, úgyhogy megkérem, hogy távozzon! Nem érdekel senkit am aga kis műsora, fogadja el, hogy Amanda már nem az öné és soha nem is volt az, mert ő egy szabad független nő. – hogy a jó életbe tudja ilyen nyugodtan kezelni a helyzetet?

-          Mit puffog ez itt nekem?

-          Az emberek nem szoktak puffogni! Tudom ,hogy ki maga, nagyon nem tetszi, ahogy Amandával bánt, úgyhogy menjen innen a büdös franba, amíg megteheti a saját lábán. – áhhá! Csak látszólag volt nyugodt

Hamarosan befejeztünk a kaját, mivel már nem voltunk éhesek, ezért elmentünk Alex bungalójába és az este további részét szerelmesen összebújva töltöttük el.